...egy élet tájairól

2012-01-29T14:31:00.000+01:00

A gyermek valami szokatlan tettre ragadtatta magát: órákig takarított a szobájában. Azt mondta, hogy elajándékozza a babáit (a Barbie-kat nem), egyetlen kivétellel, mert a Chouchou babát megtartja. A magyarázat az volt, hogy már úgy sem babázik. Nocsak. Aztán az lett a vége, hogy a babák fölkerültek a szekrény tetejére. Azért olyan gyorsan nem megy az elszakadás.

A péntek-szombat esti mozizások apával bár ritkulnak, de nem maradtak el. Több hete Monty Python van a terítéken – nyerítésszerű felröhögések kísérik. Aztán másnap reggel elég egy-egy szó (kenguru, ...amikor jönnek a tárgyalásról...) – mint amikor elég a vicc sorszámát bemondani...

2012-01-21T23:19:00.000+01:00

Csoóri Sándor: Egyszer majd ez is elmúlik

Kósa Ferencnek

Egyszer majd ez is elmúlik,
ez a zűrzavar
s nyugodtan nyílnak rám az ajtók,
hetekig hintáztat majd a szél
s nem ütköznek össze az órák, mint a vonatok.

Se bedűlt szemek, se vérdarabok
se mocorgó béka-árnyak a könyvespolc alatt
nem riasztanak.
Aki enni kér belőlem, enni kap,
aki világot akar látni, azzal elutazom.

A visszahódított test,
mint háborút átvészelt cimbalom
szól majd mindenkinek.
Erősebb leszek, mint a vértanúk
s a földből megszökő szerelmesek.

Elszéledt barátaim is visszatérnek:
egyikük arca nyugtalan külváros lesz,
a másiké tanya-rom vagy éppen Európa –
Lesz egy napunk, amikor meggyűlöljük a bukásunkat
s ami velünk veszett, velünk támad föl újra.

Egy háznak, egy utcának, egy gyereknek, egy nőnek
ezt a nevet adom: világ.
S egy könyörtelen kőre ezt írom: hazám,
földre nyomó súlyom,
Dózsa-koronám.

Alszik a kert

2012-01-15T22:14:00.000+01:00

Csend van és hideg, dermesztő szél fúj.

Ez a szürkés barna, földre fekvő valami csak emlékezetemben (meg a nyári fotókon) élénk sárga záporvirág.

Színtelen, csupasz az almafa.

Didereg az árvácska.

Az élet nyomai – a talajba fagyva.

Kitesszük az újabb adag ennivalót a madaraknak – halljuk, de nem látjuk őket.

Előttünk elhaladtában letekeri a kocsi ablakát az egyik utcabeli, boldog új évet kíván. Hazaindulunk.

A tapasztalás aranybányái

2012-01-06T23:15:00.000+01:00

Egyetlen helyen munkához szocializálódva természetesnek látszik, ami nem az.

A közösből az ablakon kidobálni nem átélhető veszteség.

Másnak a felelősségére nagyvonalúnak lenni 'jó-emberség'.

A slendriánság a szabály.

*
Hibás ez is, hibás az is, annak meg nincs validitása - nekünk van igazunk.
*

Igen, de ez azért van úgy...
*
Úgy szoktuk...
*
Hány perc egy óra?
*
– Igaz-e, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak? – A hír igaz – közli a jereváni rádió –, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

2012-01-05T22:28:00.004+01:00

A gyermek elalvás előtt barkochbázik, azt tudja már, hogy egy közepes termetű állatról van szó. – Mit csinál? Kacsog? Zebrog? Struccog? – Jó lenne ezen a szinten idegen nyelven tudni.

2012-01-02T20:35:00.000+01:00

Régi iratok között kutattam, s elfelejtett dolgokra leltem: két, ötödéves egyetemista koromban kapott értékelésre, amelyeket a magyaros és az oroszos vezetőtanárom írt a tanítási gyakorlat és vizsgatanítás után; az egyetemi patronáló tanárunk jellemzésére, amelyet az első munkahelyemnek küldött; egy öt évvel későbbi írásra, amelyben az akkori igazgatóm támogatja egy pályázatomat...

Megnyugvással tölt el, hogy magamra ismerek bennük: ma is azonos vagyok akkori magammal.

Előre- és visszatekintés

2012-01-01T18:40:00.000+01:00

Tegnap fél 11-re hazaértünk a Müpából (nagyon jó volt), megvacsoráztunk, a pezsgőt behűtöttük. Apa ismerkedett a Müpa könyvesboltjában vásárolt könyvekkel (újévi ajándék, csak, mert ez az utolsó, amiről lemondanánk), a gyermek odaült a tőlem megörökölt, felújított géphez "kockulni" (zenét hallgat a you tube-on), én meg ide leltárt készíteni. Aztán csak ma fejeztem be.

Az év legnagyobb teljesítménye: (majdnem) végiggyalogoltam Tétényi Éváért (sokkal többért) a mintegy 50 kilométernyi távot Esztergomtól a budapesti Szent István Bazilikáig, és utólag is nagyon örülök, hogy megtettem. S bár azt szoktam mondani, hogy Esztergomban csak alszom, s bár csak távolról követem, hogy mi történik a városban, a polgármestertől azóta sem vontam meg a bizalmat.

A legnagyobb "ajándék" (megdolgoztunk érte): van kertünk. Van hová visszavonulni, van hol 'művelni kertjeinket'. Egy falun felnőtt, természethez szokott, de lakótelepen élő embernek – így öregedvén pláne – kell egy hely, ami lehetőséget nyújt a kivonulásra, a belső harmónia megőrzésére, jobban mondva újrateremtésére.

A legnagyobb változás: a számítógépnél és az íróasztalom melletti könyvespolcon ott vannak a gimnazista magyarkönyvek, különböző segédletek, az emelt szinthez gyűjtött anyagok, de október óta nem nyúlok hozzájuk, s lehet, hogy már sosem lesz rá szükségem (majd Nórának): általános iskolában dolgozom. S bár a feladat kitölti a napjaimat, nemegyszer a hajnalaimat is, erről majd többet (talán) akkor írok, ha már múlt idő lesz.

A legnagyobb kérdés: mi legyen a gyermekkel, aki most hatodikos. A 10 óra testnevelés bevezetése a teljes esztergomi közoktatásban volt az az ok (belejátszott ezenkívül a pocsék angol), ami miatt ötödikben úgy döntöttünk, hogy váltani kell. Az iskolavárosból (Esztergom epiteton ornansainak egyike Meggyes Tamás megnyilatkozásaiban) – lakásunk a gyermek volt iskolájától 200 méterre fekszik – Nóra Dorogra jár. Maradhatna, ha 8. után volna hová visszatérni, de nincs: a Dobóban összesen két lehetőség adott. Az egyik a nyelvi előkészítő osztály, de mivel nem fiatal szülők vagyunk, a gyermek hétévesen ment iskolába, nekünk nem mindegy, hogy 19 vagy 20 évesen érettségizik-e. A másik osztály matematika, informatika, természettudományos irányultságú, ez nem a mi gyerekünknek való. (Annak, aki nem ragaszkodik világi iskolához, a Dobón kívül van egy (fiúknak kettő) egyházi gimnázium is.) És persze lehetne visszatérni hatodik után is, de az elitgimnáziumból elit természetesen nem lett, sőt lassan a gimnázium is felszívódik a Bottyánban (arról nem is beszélve, hogy ez a Szent István tönkretétele árán létrehozott Szent Imrében működik).

Jóval kevesebbet írtam az idén, mint a korábbi években: ebbe belejátszott az, hogy nagyon híjával vagyok az időnek (nem írtam pl. az őszi győri pár napról, arról sem, hogy Karlsdorf-Neuthardban jártam, ráadásul repülővel), de az még inkább, hogy megváltoztak, megváltoztattam a súlypontokat. Rám is igaz az is, ami Mafia ír magáról: "...azért írok olyan keveset, mert amiről írhatok, nem érdekel, ami meg foglalkoztat (...), az tabu." (Ilyen vagy más okok miatt elhallgatott néhány általam olvasott és igen kedvelt blogger, ideje törölni őket a listáról.) Megritkultak a találkozók egykor vagy ma is fontos emberekkel, alakulnak persze új kapcsolatok is... Öregszem: mintha tompulna a hallásom, mélyülnek a ráncok, rozsdásodnak az izmok...

Köszönöm a családomnak a múlt évi türelmet, szükség lesz rá az idén is. Köszönöm a bizalmat azoknak, akik bíznak bennem. Köszönöm Sárosi Attilának, hogy immár sokadik éve az ő naptárában követjük az idő múlását.

Rövid és hosszabb távú tervek? Szeretnék egy napot majdnem cél nélkül, magamban csavarogni Pesten. Szeretnék jó koncerteket, könyveket, utazást; derűt, csendet és rendet, lelki békét; provincializmus helyett Európát. Szeretnék jó iskolát csinálni. Szeretnék havat – most.

2011-12-31T13:57:00.004+01:00

Fő a lencseleves, hajtogatom a pogácsát, közben szól a rádió. A másnaposságról szóló beszélgetésben azt mondja a riporter: 'katcendzsammer'. :)))

2011-12-30T10:05:00.000+01:00

A gyerekkori emlék nagyanyámékhoz kötődik... Nem értem, miért: imakönyvön és kalendáriumon kívül más könyvet nem tudok náluk felidézni. Szóval mégiscsak volt ott valami könyv, valami vallásos tartalmú, képes: egy szőke kisgyerek megy át egy sebes folyó fölött egy rozoga hídon, s mögötte kitárt kezekkel egy angyal. Sokszor megnéztem, borzongtam... A kisgyerek voltam. (A másik ilyen borzongós emlékem: otthon a könyvszekrényben A láthatatlan ember... Vissza-visszatérek, elolvasom a címet a könyv gerincén, de nem merem a kezembe venni.)

Akkor talán hittem, hogy vigyáz ránk valaki. Most tudom, hogy csak mi magunk vigyázhatunk. S az is jó lenne, ha valaki így figyelne. (Ha meglenne, most megnézném újra a Berlin fölött c. filmet.)

Ki tudja, hol készültek a képek?

2011-12-29T15:21:00.001+01:00

Hiányzik a kert, még három hónap... remélem. Zöldek az örökzöldek, de mennyire más zöld ez, mint nyáron! Gyéren kelt ki az elvetett fűmag. A tűztövisen sok bogyó volt, de a madarak már mind lecsipegették. Most raktunk ki madáreledelt. Meglep, hogy a lonc nem dobta le a leveleit. Nem fagyott el a védettebb helyen lévő muciszáj sem, az árvácska (az ültetett és a magától kelt is) virágzik. A pincében nedves volt a leander földje, de azért adtam neki egy kis vizet.

B. rendszeresen jár ki. Messzire látni.

2011-12-28T21:48:00.003+01:00

Azt azért magyartanárként sem tudom megmagyarázni, hogy mitől egy szó a kétségbeejtő, s mitől kettő az életbe vágó.

2011-12-28T21:44:00.000+01:00

Kornai János életre szóló döntéseiről írva felidézi, hogy az 50-es években hogyan hatottak rá Németh László drámái, majd így folytatja: "Ez idő tájt ismerkedtem meg az egzisztencialista filozófiával. Először Sartre egyik rövid írása került a kezembe, majd más műveket is tanulmányoztam. Ezekből is elsősorban azt olvastam ki (talán mert elsősorban ezt akartam kiolvasni belőle), hogyha nincs Isten, akkor az ember szabad és kénytelen választani. Nem létezik olyan kétségbeesett helyzet, amelyben ne maradna valami választási lehetőség, és ezzel együtt ne hárulna felelősség a döntéshozóra. Nekem, akibe azt sulykolták bele, hogy »majd a párt eldönti...«, életbe vágóan fontos volt megértenem, hogy a saját döntéseimért én vagyok felelős, nem háríthatom át a felelősséget a körülményekre."

(i.m. Mi a magyar?)

Megerősítésül azoknak, akik maguktól is tudják...

Feltöltődés

2011-12-26T01:52:00.000+01:00

24-én készülődés közben Vitrayt hallgattam. Nem sokára 80 éves. Lenyűgöz a szellemi frissessége, ahogy beszélget... A műsornak vannak megrendítő pillanatai, pl. Budavári Zita bejelentkezése: ő a Bölcső Alapítvány létrehozója, segítségével 660 baba talált szülőkre, otthonra – nem, mi nem bölcsősök vagyunk –, gyakorlatilag egyszemélyes intézmény, egyetlen telefonnal... Vagy a Geréb Ágnessel folytatott beszélgetés... ahogy Vitray kérdez, hallgat, figyel, nem foglal állást... Vagy a Vígszínház egykori gazdasági vezetője, aki a hadifogságban töltött karácsonyokról meséli, hogy nem tudták, mikor van karácsony, a hadifogoly mással volt elfoglalva, nem az ünneppel; az 'ételhez jutni' volt az első számú gondolat. Vagy az idős néni, aki minden műsorára, könyvére emlékszik, vagy a másik, aki járókerettel mozog, s a lakásából ki sem tud mozdulni... Vitray mindenkivel megtalálja a hangot... Hol vannak az utódok?

Október óta nem olvastam szépirodalmat, nem emlékszem másik ilyen időszakra az életemben. Az ágyam mellett legalul Szabó Magda Liber Mortisa, valahol az 50. oldal táján a könyvjelző. Fölötte Odescalchi Eugénie Egy hercegnő emlékezik c. memoárja. Gyerekkoromból emlékszem a (férje után) bárónéra: Szécsényben a kastély földszintjén lakott, törékeny öregasszony volt. Kis fekete kalap, fátyol az arca előtt, kesztyű nyáron is... így láttam misére indulni. A könyvet otthonról hoztam, majd valamikor hozzájutok. A kupac tetején A professzionális intézményvezetés.

A karácsony kamaszkorom óta a reggeltől estig tartó olvasás időszaka. Egyik kedves schilleres kolléganőmtől búcsúképpen kaptam a Mi a magyar? c. kötetet, ezt veszem elő. Tizennégy tudós, író, költő, fotóművész fogalmazza meg a választ újra arra a kérdésre, amelyre egy másik nemzedék a 30-as évek végén felelni próbált.

Nem sorban olvasom az esszéket, válogatok, hogy kinek a gondolatai érdekelnek jobban. Ma egy idézet Esterházy Pétertől: "Nem vagyunk nagyok, kicsik vagyunk. Ez nem önlebecsülés, még csak nem is önkritika, ez így van. Kicsi, fantasztikus és jelentéktelen ország vagyunk. Ezt megérteni és feldolgozni létfontosságú érdekünk. Egy megértett kicsiségből sok jó származnék a méltóságunktól kezdve a külpolitikai gesztusokig. Az önsajnálat helyett a fájdalomra lehetnénk fogékonyak. Testvériség, szolidaritás, közösségvállalás."

Karácsonyok

2011-12-23T23:57:00.001+01:00

Nagyanyám szárított gombából készült levesére gondolok, a mákos ferentőre, a diós és mákos kalácsra, karácsonyig a kamrában felakasztva váró Otelló szőlő kissé fonnyadt szemeire... Kisgyerekkoromból nem tudom felidézni a teljes menüt.

Nagyobb koromból is havas karácsonyokra emlékszem... Apuval szánkón húzzuk a kisebbik húgomat Terka nénihez, ezalatt otthon folynak az előkészületek... Anyu a szobában terít, fenyőillat, cserépkályha ontja a meleget... Hubertusszal koccintunk (szécsényi nagyanyám gondoskodott róla), van fokhagyma, fonott kalács, dió, méz és alma (apu vágja 5 cikkre; mikor ötödéves koromban Moszkvában töltöttem a karácsonyt, csomagban utánam küldték), aztán halat eszünk, s van torta, többféle sütemény... Elénekeltük a Mennyből az angyalt, emlegettük, de nem tartottuk a hagyományt, hogy a karácsonyi asztal morzsáit össze kell szedni, meg kell őrizni, mert beteg állatot lehet vele gyógyítani... Ajándékbontás és vacsora után tévéfilmet néztünk, sajnáltuk az ügyeletes bemondót, hogy nem lehet a családjával...

A szűk családommal vagyok. Eljön a karácsony akkor is, ha nem pucolsz ablakot, nem mosod ki a függönyt. A töltött káposzta, a halleves és a sütemény kész, holnap megtöltöm a tortalapot, elkészülnek a saláták és a gombás, fehérboros pulyka. A menü évek óta változatlan. Zenét hallgatunk, filmet nézünk... Egy kis időre csend, béke, nyugalom... (A Kossuth téren is.) naphosszat olvashatok. Várjuk a nagyokat, telefonozunk a nagyobb családdal...

Békés, meghitt ünnepeket minden látogatónak!

Helyi sajátosságok

2011-12-21T23:54:00.002+01:00

Ma itt is leesett az első hó. Közterületen nincs eltakarítva, jegesre taposták a járókelők. Mint lúd a jégen, botorkálok hazafelé. Eszembe jut, hogy városunk sajátos felfogású képviselő-testülete az imént szavazott meg öt millió forintot a vargyasi kastély (oda mennek majd az esztergomi diákok osztálykirándulásra, ha-ha-ha), fenntartására hiszen ez az adósságrendezés idején is fontos, mert közfeladat. A hóeltakarítás nem az. (Az alapfokú oktatás sem. Az idősgondozás sem. Meg a közvilágítás sem. De például a fontos emberek perköltségei 10 évre visszamenően majdnem.)

Vagy két hete látott napvilágot a hír arról a párját ritkító innovációról, hogy a szelektíven gyűjtött szemetet egy kukásautó szállítja el (milyen költséghatékony megoldás!), s a szeméttelepen közmunkások válogatják szét kézzel (fantasztikus ötlet a munkahelyteremtésre).

Esztergom fellendülése a katasztrófaturizmustól várható. Remélhetőleg jeles idegenforgalmi szakembereink hamarosan felfedezik a kivételes lehetőséget.

Ma a dorogi zrínyisek

2011-12-18T22:06:00.002+01:00

karácsonyi hangversenyén voltunk a templomban. A Zrínyi egy hétköznapi általános iskola, 380 – nem válogatott – tanulóval. Van alsós és felsős kórusuk, a felsősök legjobbjaiból kamarakórusuk; énekeltek a tanárok s külön az egykori diákokból álló Pro Musica. A karnagy – álljon itt a neve, mert minden rajta múlik – Kovácsné Fódi Krisztina.

Hódolat a tehetségnek (meg az ügybuzgalomnak, a kitartásnak), elismerésem a minőségért.

Le a kalappal

2011-12-17T22:46:00.004+01:00

a nyergesi ifjúsági fúvószenekar előtt. De az ütősök sem kutyák.

2011-12-12T22:38:00.003+01:00

Csak annyit az ágyba zuhanás előtt, hogy szombaton a Faust a Müpában (pontosabban a Metben) fantasztikus volt, megrázó. A két egykori kolléganővel megállapodtunk abban, hogy jövőre akár ezt is újra megnéznénk.

Másnap itthonról megvettem a szilveszteri koncertjegyeket a Berlini Szimfonikusok élő közvetítésére, szintén a Müpába.

Ítélet

2011-12-06T22:23:00.001+01:00

Ma elsőfokon megnyerte a munkaügyi pert B.É., W.S.Sz. és F.A. – Szent István-os tanárokról van szó, akiket a 2009. aug. 28-án fegyelmi határozattal marasztaltak el, büntetésük egy év várakozás volt az előmeneteli rendszerben. A bíróság minden vádpontban tisztázta őket.

Ugyancsak megnyerte a tavasszal elsőfokon a pert N.L. Az ő esetében is azonosak voltak a vádak, szintén mindet elvetette a bíróság.

Másodfokon, jogerősen megnyerte a pert S.P., aki rendkívüli lemondással hagyta el a gimnáziumot, de K.L. ezt nem fogadta el. A bíróság a rendkívüli lemondás okául szolgáló bizonyítékot és érveket méltányolta. A jogerős (fellebbezésnek helye nincs) ítélet ellen K.L. mint munkáltató a Legfelsőbb Bírósághoz fordult.

Két hete volt hetünk (Gy.P., H.E., F.F.É., S.F.O., U.P., Sz.K.E. és én), a fegyelmi határozattal elbocsátottak tárgyalási fordulója. Már azt hittem, eltelt annyi idő, hogy érzelmileg ne rázzon meg, ha bizonyos dolgokat újra fel kell idézni. Hát nem... A megaláztatás, az ordító igazságtalanság megélése, a gátlástalan gazemberséggel való találkozás, úgy látszik, nem felejthető.

Ezek voltak a bűneim, de ezek voltak a vádpontok mindannyiunk esetében. Klasszikus koncepciós per... Kiötlői és végrehajtói nagyobb részt ma is a kisebb és nagyobb közösség "érdekében" dolgozó emberek.

Az ítélethirdetés hetünk esetében március elsején várható.

Update 2012.01.22.

Az alperes fellebbezett.

2011-11-23T23:09:00.002+01:00

Hát itt tartunk kedves felebarátaim. Meg itt és itt: ha nincs egyezség, mindenki egyformán megegyezésre képtelennek, brigantinak látszik.

"Az Arany János Iskola igazgatója, Baranya István az MTI-nek elmondta, a hozzájuk járó 200 gyerekből 126 diák térítés nélkül, vagy kedvezményesen étkezik. Ők vagy hideg élelmet hoztak, vagy a meghosszabbított nyitva tartású büfében vásárolhattak" – bájos egy nyilatkozat. A helyzet ismeretében a meghosszabbított nyitva tartású büfé sokat segíthetett a 126 gyereknek.

2011-11-12T23:59:00.000+01:00

Elültettünk egy Ginkgo bilobát, végiggereblyéztem a kertet, kisimogattam egy tuja száraz, belső leveleit,

a gyermek közben fázott és rajzolt.

Alkonyodott, mire hazaértünk. A fakó kék ég fehéres sárga, narancs, bíbor, lila sávokon keresztül ért össze a hegyek kékes szürkéjével. (Fényképezni lehetetlen, festve giccses.) Itt-ott kesernyés füst szállt. Fél ötkor a konyhaablakban már a kigyulladó lámpák hátterében rajzolódott ki a Bazilika sziluettje.

2011-11-10T21:13:00.000+01:00

Az első valóban novemberi nap: szitáló ködben indulunk reggel a buszhoz. A gyermek még engedi , hogy fogjam a kezét. Dorogig együtt utazunk: csevegjünk – mondja. A megállóban a barátnője várja, összeölelkeznek, integetnek, aztán már nem én vagyok a fontos.

Üde hit és magabiztosság, derű. Papírhalmok és kásahegyek.

Mint a rossz házasság... Megint elsóztad a levest – robban a veszekedés. De nem a levesről van szó.

Az emberi pitiánerség és az emberi nagyvonalúság – ecce homo.

2011-11-06T23:18:00.000+01:00

Csak 2 órát töltöttünk a kertben: gereblyéztünk, avart égettünk, elszáradt növényeket raktunk a komposztba. Sarjad a fű!!!

Héthetes hőelvonás után hazahoztuk a pincéből a karácsonyi kaktuszt. Amint látszik, tele van bimbóval (meg a nyári nap nyomaival.)

Ez a kép vakuval készült: a valóságban a mini virágú árvácska mélyebb kék, szinte lila. Nyár végén magától kelt (a kert több pontján is), most virágzik – mellette a lilaakác már elszáradt.

2011-11-05T23:58:00.001+01:00

Csak ma jutottunk haza gyertyát égetni. A temetőben ráköszönök egy nálam 2-3 évvel idősebb nőre, akit évtizedek óta nem láttam, a neve is eszembe jut, de nekem be kell mutatkoznom. Apu sírjánál a tuja óriási, a faluból is látszik.

Megnézzük a nagyszüleim és sosem látott dédszüleim sírját, aztán szokás szerint körbejárjuk a templomot... Sosem értem, hogy lehetnek akár százéves (sőt: több száz éves) templomok falusi plébánosok és még oly jó szándékú híveik ízlésének kiszolgáltatva.

Egyébként Párkánytól Rárósig a szlovák oldalon mentünk haza: látni akartuk az elkészült hidat. Anyuval megbeszéltük, hogy lesétál a réten át a 3 éve átadott bussai gyaloghídhoz, ott felvesszük őt, elmegyünk a múlyadi templomhoz, amely a konyhaablakunkból látszik, de ő még közelebbről sosem látta. Hát megnéztük.

A templomot (a Wikipédián a fotó meg van fordítva) Medgyaszay István tervei alapján 1910-ben építették. Amikor 2003-04 táján először ott jártunk, látszott, hogy megérett a felújításra, s gondoltuk, talán a 100 éves évforduló idején sor kerül rá. Aztán vagy két éve feltűnt, hogy az eredeti (vagy annak gondolt, mindenesetre gyerekkoromtól így emlékszem rá) világoskék falak vajszínre változtak. Kéken jobban tetszett.

Ez Magyarország első vasbeton temploma: nyolcszög alakú, a kupolán az élek találkozásában 8 angyal,

a bejárat fölött freskó, s gyönyörű a lábazat, a torony, a lépcső melletti kapaszkodó...

Közelről azonban látszik, hogy a felújítást nem a műemlékvédelem felügyelte. A freskó sérült,

ez a "stílusos" lámpa ékeskedik a bejárat fölött... De azon már csak sírni lehet, hogy

a hátsó front így néz ki.

A híd (a helyén az állt, amelyiken Madách járt Szakalba) széles, masszív, hivatalosan átadták, de a forgalom előtt még nem nyitották meg (ezt nem értem) – mi átmentünk rajta, különben Ipolytarnócig kellett volna elautózni.

Otthon összegereblyéztük az avart (gyerekkorom fái nagyon elöregedtek, csak a hárs bírja még viszonylag épen), a gyermek tologatta a lassan 50 éves játékbabakocsit, aztán búcsút vettünk anyutól, s hazai lekvárokkal felpakolva elindultunk visszafelé: Balassagyarmatnál mentünk át a túloldalra. Nagyon hamar sötétedik...

2011-11-04T22:10:00.004+01:00

A hosszú hétvégén Don Giovanni a Müpában régi, kedves kolléganőkkel, vasárnaptól keddig Győr és Pannonhalma a családdal (majd talán írok is róla, de legalább fotókat teszek fel), aztán szerdától reggeltől estig munka. Most ólmos fáradtság.

Október 23.

2011-10-23T21:23:00.002+02:00

Régen nem járok hivatalos ünnepi megemlékezésekre. Bizonyos funkcióban azonban – úgy gondolom – illik ott lenni. Odaillő irodalmi szövegek, egy népdal, korrekt, párt- és aktuálpolitikától mentes ünnepi beszéd, koszorúzás... Egy szelet normális Magyarország.

Én is

2011-10-20T23:13:00.002+02:00

szeretem József Attilát.

2011-10-20T22:42:00.005+02:00

Hallom, hogy a csatornában zubog a víz: esik. Vasárnap füvesítettünk, tegnap óta földben a turkesztáni szil – ezért örülök az esőnek. Mert egyébként csak az ablak mögül szeretem nézni.

Ő pedig őrzi

a lakot.

Az idő

2011-10-18T22:46:00.000+02:00

Későn járok haza, átolvasnám a híreket, de ölemben a laptoppal többnyire elbóbiskolok. Aztán inkább csak a néhány sűrűn látogatott bloggerhez meg egy-két fontos portálra nézek be, s ha hosszú a bejegyzés vagy a számomra fontos publicisztika, csak rögzítem, hogy majd ezt kell elolvasnom. Az éjjeli szekrényemen a könyv hetek óta érintetlen.

Ma itt ragadtam le, s míg olvastam, egy másik síkon az villant fel bennem, hogy nem tudok olyan gyorsan fogalmazni, amilyen gyorsan emlékfoszlányok, képek, érzések merülnek fel bennem. A gondolat gyorsabb a verbalizálásnál.

Arany csak 12 éve halott, amikor megszületik Déry. Arany nekem a régmúlt: történelem, 19. század – Déry az ifjúságom. Lehetetlen, hogy majdnem kortársak. Arany iskola, tananyag, a Toldi Luczi tanár bácsi hangján szólal meg – Déry Popfesztiválja gimnazista korom: bár a regényből nem sok mindent értettem, Presszer zenéje sok estémet betöltötte, de akkor olvastam a Kedves bópeert is. Aztán negyedéves szigorlat: Déryt kapom, de nem akaródzik róla beszélni, keveset tudok, Németh Lászlóra terelem a szót, őt lényegesen jobban ismerem... Fábry filmje, a 141 perc A befejezetlen mondatból – azóta szeretném látni Dubrovnikot...

Közben olvasom Onagyot. Az idő... Nagyanyámék keskeny udvara, a hosszú házon ereszkedő árnyék elér egy bizonyos pontot, tudom, hogy hány óra, ideje anyu elé indulni, az ötös busszal jön haza. 10-12 éves lehetek. Milyen végtelennek tűnt a nyári szünet.... Milyen hosszú volt egy tanítás nélküli nap gimnazistaként... Milyen lassan telt az idő!!

Két és fél hete reggel még Vörösvárra indultam. Mennyi minden történt azóta... Hogy rohan az idő!

2011-10-17T21:05:00.000+02:00

"ÉRTÉKES ÉVEK AKCIÓ ÖN VÁLALJA A KORÁT MI VÁLALJUK A KEDVEZMÉNYT" - ezt olvasom napok óta egy óriásplakáton a Bánomi áttörésben.

Hát nem remek?

2011-10-11T22:30:00.000+02:00

Csak az egyértelműség kedvéért: ez itt nem a sajtó, nem is az agora. Ez itt az otthonom. Mindenféle emberek elhaladnak a kerítés előtt, benéznek, vannak, akik bejönnek. De én szabom meg, hogy kivel állok szóba. A viselkedni nem tudóknak magyarázat és vita nélkül ajtót mutatok.

Ősz

2011-10-09T21:52:00.000+02:00

Tegnap délután szándékoztunk kimenni, de az eső visszatartott. Helyette télire rendbe hoztam az itthoni növényeket. Apának ma hivatalos dolga volt (a Mária Valéria híd átadásának 10 éves évfordulója alkalmából találkozót adott egymásnak Martonyi és Dzurinda; Párkány polgármestere jelen volt az eseményen, Esztergomé nem – a diplomácia szigorú etikettje sem számít), aztán a gyermek vásározni akart. Engem már rég nem érdekel a Simon-Júda, a tömeg – a nyaralóban töltöttem a napot.

A házban fél 9-kor 10,5 fok volt, befűtöttem. Szépen, egyenletesen kúszott fölfelé a hőmérő higanyszála, fél egykor már 24 fok volt. Lehet még kinn aludni. Délelőtt – ahogy nagyanyám mondta – három 'versiben' is esett. Letisztogattam, elrendeztem a gyermek szaletliben nyaralt Barbie-jait, azok ezer tartozékát, bútorait...

Aztán kisütött a nap. Kiszedtem a porcsinrózsák nagy részét, helyén a földben krókusz és örmény gyöngyike várja majd a tavaszt.

Ültettem illatos, narancssárga árvácskát, de a nárciszhagymák, az írisz és a császárkorona csak jövő héten kerül sorra.

Az egyik szomszéd felé B. szüleinek sírjáról származó mahóniát dugattam.

Megettem az utolsó epret.

Hazahoztuk a nyaraló növényeket, kivéve a karácsonyi kaktuszt: ez még a pincében tölti hőelvonásos időszakát, hogy karácsonyra boruljon virágba. Jövő héten sövény- és fűtelepítés... Három napja ősz van. A múlt szombaton még ilyen nyár volt:

A gyermek az egyik barátnőjével horgászik – s amit fogtak, visszadobták.

2011-10-05T22:08:00.000+02:00

Párizsban turistaként egy fénykép kellett ahhoz, hogy carte orange-t vehessek. Itthon a munkába járáshoz van szükségem buszbérletre. A pénztár nyitva tartási idejében nem vagyok itthon, így megbíztam a férjem, hogy csináltasson nekem bérletigazolványt, vegyen bérletet. Nem tudta elsőre elintézni, mert személyi igazolványt kértek hozzá. Miért is? A bérletnek annyi az ára, amennyi. Nem vehet bárki? Szigorú elszámolású dokumentum a Volánnál, és minden eladott darabról tudni kell, ki vette meg? Vagy mi van?

Saját munkatársai ellenőrzésével törődhetne ennyit a cég. Hogy 10 sofőrből 9 ne a saját zsebére dolgozzon, ráadásul olyan gátlástalansággal, hogy az utasok füle hallatára adják egymás tudtára, hogy hol tették le az ellenőröket, milyen autóval vannak, hogy néznek ki... Arról sem ártana felvilágosítani őket, hogy a munkájuk szolgáltatás: ne beszéljenek közönségesen, ne dohányozzanak a kocsiban.

Meglepetés

2011-10-03T23:16:00.003+02:00

Hosszú és tanulságos nap után érek haza. Vacsora, aztán a gyermek és a férj beparancsol a nappaliba, üljek a helyemre, a fotelba. Az ölembe tesznek egy vadonatúj laptopot. Szóhoz sem jutok. Pénteken leadtam a schillerest, a hétvégén azért jöttünk haza idő előtt a nyaralóból, mert a készüléshez kellett a gép...

2011-10-02T22:25:00.003+02:00

A kollégáim búcsúajándéka: csüngő barkafűz

Az osztályom csokra

Közlemény

2011-10-01T06:01:00.002+02:00

Mától 2016. július 31-ig kineveztek a Kernstok Károly Általános Iskola igazgatójának.

Update 10.02.

Az egyik üdvözlő szavai nyomán erre bukkantam.

2011-09-29T22:00:00.000+02:00

Fél hétkor már úton vagyok hazafelé, küldök néhány sms-t, telefonálok. Jönnek a válaszok... aztán üzenetek érkeznek olyanoktól is, akiket nem is értesítettem. Gratulálnak, örülnek. Épp anyuval beszélek, amikor csöngetnek. Három egykori kolléganő pezsgővel, istvánosok... Megtartó, megerősítő közösség...

Holnap még négy (lehet, hogy utoljára) gimnáziumi óra. 30 (-1) év. Búcsú.

2011-09-25T22:43:00.002+02:00

Péntek este a Müpában voltunk, megnéztük a Giselle-t, szép volt. De azt nem értem, miért beszél (ráadásul hosszan) az anyát táncoló balerina: a műfaj szabályai szerint eltáncolni tessék...
Az előadás kezdetére figyelmeztető szöveget még az elmúlt évadban is Petrányi Judit mondta magyarul és angolul – kellemes hangon, megfelelő hangerővel. Most a két nyelvhez két férfihang tartozik, s bosszantóan hangos. Ezért az újításért kár volt.

A hétvégén a városban a Mária Valéria híd átadásának 10 éves évfordulóját ünnepelték. (Nóra az átadás napján volt utoljára babakocsiban: a városba már gyalog jártunk, de kétévesen Párkányig és vissza hosszúnak ítéltük az utat. Boldogan álltunk vagy két órát sorban – még volt útlevélkezelés –, régi álom vált valóra.) A hídfutáson a gyermek is részt vett, végigfutotta a távot (kivéve a hídon az emelkedőt), nem gondoltuk, hogy bírni fogja. Apa dolgozott, aztán a Sherwoodban ebédeltek.

Én eközben (is) kinn: a reggeli csípős idő után meleg, csend... Terepet rendeztem, elszáradt növényeket raktam a komposztba, tűztövist ültettem... A hagymásokkal még mindig várok. Este már benn, a konyhában vacsoráztunk.

Műveljük kertjeinket!

2011-09-18T23:12:00.001+02:00

A hálóban 21 fok van érkezéskor: eljött az idő, hogy azért kell kinyitni a zsalugátert, hogy beengedjük a meleget. Lefekvéskor a hőmérő majdnem 23 fokot mutat, ébredéskor 19-et, de ma reggel 22-t. Állítólag ezen a hétvégén volt utoljára nyár.

Két napot a kertben molyoltam. (Nem lepődnék meg, ha holnap izomlázam lenne.) Gyomláltam, ültettem lilaakácot és kék iszalagot, kivifát, epret, fűszernövényeket, borbolyát, hangát, borókát. A hagymás növényekkel még ráérek. Fügefánk már egy hete van.

Még virágzik a porcsinrózsa, a leander, a záporvirág, a lonc, sétány- és őszirózsa, másodvirágzásra fordult a levendula; a petúnia és a muciszáj már csak magot érlel.

Ma megvolt az almaszüret, a gyermek inkább csak nézte, félt, hogy szár nélkül szakítja le a gyümölcsöt.

Szombaton napközben egyedül voltam: csend és meleg, a borostyánfán döngtek a méhek ("nyárvégi csönd" meg a "béke méhe"), áthallatszott a déli harangszó, s a hullott alma láttán eszembe jutott nagyapám... Késért mentem, tálcáért, s most almát aszalunk. Az ép termés pedig a pincében vár, nem nagy mennyiség, néhány hétvégén elfogy.

Sötétedés felé szabadtűzön zöldséget grilleztünk, aztán gyertyafényben boroztunk – nem sokáig, már csípnek az esték –, miközben a gyermek csivitelt. Mese után, korán, fél tíz-tíz körül alvás – mint hajdanán, gyerekkoromban.

Hazafelé, hat óra tájban kék párában a hegyek...

2011-09-13T21:54:00.000+02:00

Barátságos hőmérsékletet (20 és 25 fok között), aranyló őszt... ezt szeretném. Nagyon elegem van a kánikulából. Mintha a természetfelelős kárpótolni akarná a nyárimádókat a júliusért...

Osztálytalálkozó

2011-09-12T22:51:00.001+02:00

Szombaton az első osztályom 25 éves érettségi találkozóján voltam. Ezt megelőzően 10 éve láttam a "gyerekeimet": volt, akit azonnal felismertem, volt, akinek hallanom kellett a hangját, látnom kellett a gesztusait. De néhány perc múlva a fiatalabb arcvonásokra rárajzolódtak az évek... A legnagyobb "unokám" 23 éves, a legkisebb 11 hónapos, és február végén készül a világra jönni a következő (a lányok esetében talán az utolsó). Sima és göröngyös életutak, küzdelmek és helytállás, örömök és tragédiák rajzolódnak ki az elbeszélésekből, de mindegyikben közös, hogy a "gyerekeim" alakítói az életüknek, s egyikükből sem hiányzik a derű. Tizennégyen jöttek el a huszonegyből, s most számoltam össze: kilencen pedagógusok lettek. A találkozót számomra még fontosabbá tette, hogy az egész évfolyam (öt osztály) számára szervezték, s két másik osztályban az osztályfőnökök a barátnőim voltak.

A facebookon nézem a friss fényképeket, aztán virtuálisan elbarangolok a gimnáziumba, ahol nemcsak tanár, hanem diák is voltam, s beleremegek abba, amit találok.

1975-ben, harmadikos gimnazistaként verset mondok a ballagáson.

Az én tablóm.

Az első osztályom.

Az iskola mint üzlet

2011-09-08T22:27:00.001+02:00

A legatyásodott oktatási rendszerben ügyes emberek találnak olyan lyukakat, amelyek befoltozása számukra üzletet jelent.

Számtalan iskolában nem jut minden gyereknek szekrény. Nem a hely hiányzik, hanem nyilván a pénz. Van azonban egy kft., amely fémből készült szekrényeket telepít az iskolába, és évi 5900 Ft-ért bérbe adja a jelentkezőknek. Remek. Örül a szülő, a gyerek, nem kell minden térképet, rajz- és tornaeszközt hazacipelni. Persze, érezzük, hogy valami nem stimmel, de egy gonddal kevesebb, akinek nem tetszik, nem veszi igénybe.

Ma új ajánlattal jött haza a gyermek.

"Gyermeke iskolája, a Suli.INFO rendszer tagjaként segítséget nyújt, hogy SMS-ben, E-mailben, vagy Interneten keresztül kialakítson egy hatékony és gyors kapcsolattartást az iskolával." (Szó szerint, a helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal együtt másoltam ide.)

A választott díjcsomagnak megfelelően napi vagy heti rendszerességgel tájékoztatnak a gyerek hiányzásairól, érdemjegyeiről, küldhetek üzenetet a tanároknak, ők is nekem, értesítenek az iskolai szünetekről, rendezvényekről, szülői értekezletekről, fogadóórákról, ebédbefizetésekről. A legolcsóbb díjcsomag 1850 Ft, a legdrágább 3120 Ft havonta.

Remek, nem? A szülő és az iskola közé belép egy szolgáltató. Ha megkötöm a szerződést, felhatalmazok valakit, hogy belenézzen az osztálynaplóba, lássa a gyerekem és a szülők bizonyos adatait. Ha megbeszélni valóm akad, a tanár és magam mint szülő közé beiktatok egy rendszert, egy idegent. Ahelyett, hogy a gyerekemmel olyan kapcsolatot alakítanék ki, hogy elmondja akár jó, akár rossz jegyet kapott, egy idegennel ellenőriztetem.

Van az ellenőrző (alsóban volt üzenőfüzet), minden iskolának kötelezően van honlapja (más kérdés, hogy frissítik-e – frissítsék, tegyenek fel minden közérdekű információt!), s lehetne, ha lenne rá pénz: elektronikus napló. Ez utóbbiból a szülő a gyereke jegyeiről, hiányzásairól naprakészen tájékozódhatna – harmadik személy közbeiktatása nélkül. Ehhez persze az kellene, hogy minden tanárnak legyen munkaeszközként használatos laptopja, de legalábbis a tanári szobában rendelkezésre álló számítógépek száma jelentősen haladja meg a kettőt.

Remélem, nem jön el az az idő, amikor pl. az ebédbefizetésről csak a Suli.INFO rendszerén keresztül értesülhetek.

2011-09-06T21:00:00.000+02:00

Nóra osztályfőnöke babát vár, így elbúcsúzott a gyerekektől, átadta őket egy gyesről most visszatért fiatal tanár néninek. Azóta a legfontosabb beszédtéma A. néni: hány hónapos, mekkora a pocija, beviszi-e majd a kisbabát nekik megmutatni... Tegnap délután több változatban "nyakláncot" készített a gyermek: egy kartonpapírra színes gyöngybetűkkel felírta, hogy "Legjobb Tanár (sic!) C.A.", fölfűzte egy madzagra, és így ment iskolába. Aztán – mint kiderült – levette, mert szúrt a madzag. A. néni, annyi idős, mint Panka. Jó, hogy vannak ilyen idolok.

2011-09-01T21:55:00.000+02:00

Berlinből Drezdába menet útba ejtettük Wittenberget, Luther városát. A hely a magyar protestantizmus szempontjából is fontos, a 16. században sok magyar is tanult a wittenbergi egyetemen, többek között pl. Károli Gáspár.

A nevezetes vártemplom, amelynek a kapujára a közhiedelem szerint (mint egyik történész kolléganőmtől megtudtam: csak legenda, valószínűleg Melanchton kezdte terjeszteni) Luther 1517. október 31-én kifüggesztette 95 pontját.

A templom hálós mennyezete

Martin Luther

A templom egyik kapuja

Az egyetem

A főtér

Luther házának kapualja (volt Ágoston-rendi kolostor)

Katharina von Borának, Luther feleségének a szobra (nem mindennapi asszony volt, ajánlom ezt az érdekes könyvet – többek között – róla).

Állítólag itt élt...

És egy Hundertwasser-iskola, éppen renoválják...

Wittenbergben múlt pénteken jártunk, este értünk Drezdába. Drezda 1982-ben vagy '83-ban nyomasztó benyomást tett rám: Prágától állva utazva értünk oda egy esős nyári reggel: koromfekete romokat láttunk a belvárosban. Ezt az élményt csak a képtár feledtette.

Ide viszont most nem volt időnk bemenni.

A Zwinger

Az óra és a harangocskák meisseni porcelánból készültek.

Az urak "szórakozását" és felüdülését szolgáló belső udvar

Semperoper (Az idegenvezető sztorija: a Radeberger-reklám miatt egyes turisták azt hiszik, hogy ez a sörgyár.)

Az újjáépített Frauenkirche: a kép bal oldalán látható sötét falrész állt háborús mementóként évtizedekig, az itt-ott látható fekete kövek ott feküdtek, ahová a bombázás nyomán kerültek. A templomot nagyrészt közadakozásból építették ujjá. Minden egyes követ, ott ahol találták, lefényképeztek, s számítógéppel határozták meg, hogy az épület melyik pontján helyezkedhetett el.

Az aranygömböt a kereszttel Angliából kapták ajándékként a drezdaiak: a költségekhez egy egykori pilóta, az ötvös édesapja (ha jól emlékszem, ezt mesélte az idegenvezető) járult hozzá a legnagyobb adománnyal, aki 1945-ben részt vett a város lebombázásában. A téren az eredeti homlokzattal építették vissza a házakat, a homlokzat mögött azonban minden modern.

Ez a fekete falrészt láttam anno.

Egy kávé, még néhány fotó, aztán az Elbánál búcsút veszünk Drezdától. Kilenc és fél órás buszozás után este érünk haza.

2011-08-30T22:40:00.002+02:00

Jó néhány órás buszozás után megérkeztünk Spreewaldba. Lübbenauban hajóba szálltunk, két nagy csónakban elfért az egész tantestület, a csónakos egyben az idegenvezető is volt. Természetesen megkóstoltuk a vidék nevezetességét: a sokféle ízesítésű uborkát.

Ilyen és ehhez hasonló nyaralók és lakóházak jobbra és balra. Meg vendéglátóhelyek... Meg helyiek portékái a parton egy kosárban... Az itt lakóknak két postaládájuk van: a postás nyáron vízen hozza a küldeményeket, télen a szárazföldön. Az idegenforgalom nagy, télen is megy a csónakáztatás – a vékony jég még nem akadály –, van wellness is.

A vidéket szorbok lakják. Helyi, népviseletbe öltözött idegenvezető élvezetes, humorra fogékony elbeszélése mellett néztük meg a skanzent. Aztán jólesett az ebéd és a hideg Radeberger az étteremben.

Este értünk Berlinbe. A külvárosi, de színvonalas szállodából vacsora után, meglehetősen későn bebuszoztunk a központba, de mire bejutottunk, szakadt az eső... Másnap délelőtt, pocsék idegenvezetővel buszos városnézés. Délután Potsdam, este és másnap délelőtt Berlin. Kevés, vissza kellene menni...

Történelem, hogy nem is régen az út a kapunál véget ért.

Lámpák az Unter den Linden sugárúton

Amerikai zászlóval a kezében, katonai ruhában, erősen kifestve egy nő a Checkpoint Charlie-nál: gyermeteg lelkűeknek fejenként 2 euróért lehet vele fényképezkedni.

A Reichstag – az üvegkupolába nem sikerült fölmenni, előzetes internetes jelentkezés szükséges hozzá.

Alulnézetből

Museuminsel – csak egy séta erejéig. A Pergamonmuseum vágy maradt...

Az egykori NDK büszkesége

A Humboldt Egyetem

Pénteken délelőtt egyórás hajókázás a Spree-n. Sok modern épületet láttunk – nekem tetszenek, de sajnos egyet sem tudok mutatni, mert lemerült az akkum. Itt mutatom a kacellár hivatalát.

A csütörtök délutánt Potsdamban töltöttük. Egy rokonszenves, szláv arcú idősebb hölgy volt az idegenvezetőnk a kastélyban és a parkban.

A teraszos szőlőkert (sőt: az üvegajtók mögött füge) felől nézve a kastély szerénynek látszik , mert beljebb van építve.

Nagy Frigyes sírja – ő maga jelölte ki, hová temessék. A krumpli arra utal, hogy ő honosította meg német földön. Krumplit osztatott szét alattvalói között, beültette a virágoskertbe is. Hiába, a népnek nem kellett. Aztán cselhez folyamodott: egy nagyobb területet bevettetett, és katonáival őriztette. Kíváncsiak lettek az emberek: mi az az érték, amit a király így félt. Odamerészkedtek, szereztek maguknak belőle, s a katonák kegyesen elfordultak. Így az idegenvezető. De sok érdekeset mesélt Frigyes ifjúkoráról, apjáról, a "katonakirályról"...

Egy luxus "szaletli"

A kínai ház

Ez már Cecilienhof, a potsdami konferencia színhelye.

Az angol udvarházak stílusában épült. Nincs két egyforma kéménye.

2011-08-29T23:33:00.001+02:00

A múlt héten a tantestülettel tanulmányi kiránduláson voltunk. Kánikula, buszozás, sok élmény, egy csapnivaló és három kiváló idegenvezető az út rövid summázata. Az első állomás: Prága. Itt többször voltam, így nem fájt annyira, hogy csak mintegy 3 óránk volt a városra.

A Lőportorony

A szépséges Tyn-templom

Szecessziós házak a zsidónegyedben

Gyönyörű erkély

Vendégcsalogató belvárosi szálloda

A Károly híd

Óváros tér, tömeg az Orloj körül

A Vencel tér

Aztán szétszéledünk, van egy háromnegyed óránk. Árnyékos helyet keresünk és sört - a kettő együtt nehéz ügy. Előzetes információk szerint Hrabal kocsmájában 38 korona egy korsó, oda úgysem jutnánk be. Megnézzük néhány útba eső hely itallapját: az éttermekben 70-80 korona (1 korona 11 forint). Találunk végre egy nekünk tetsző sörözőt, kiegyezünk a 49 koronás árral. Szerzetesi öltözékre emlékeztető ruhában szolgál ki a fiatal, jókedvű pincér: az egyik kolléganő csak egy pohárral kér, a fiú viccesen méltatlankodik. Jó vacsora a külvárosi szocreál szállodában, másnap irány Németország.

2011-08-28T23:35:00.002+02:00

Öt nap után újra itthon. Alig elviselhető meleg volt Prágában is, Berlinben is. És már jön is vissza...

Holnap majd én is jövök.

Ma két éve történt.

Pillantás a szépség birodalmába

2011-08-22T22:47:00.000+02:00

Tegnap egy fantasztikus grúz fiatalember, Nicolas Namoradze játszott Lisztet az Ószemináriumban. (Harmadháznak.) Ma Bogányi adott hangversenyt a Bazilikában. (Félháznak.)

A múltjára, kulturális értékeire papíron büszke város pedig éli mindennapi életét.

2011-08-21T23:09:00.000+02:00

"- Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le...

- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?

- Fölséged! - jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.

- Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim."

"A tanulók szüleit tájékoztatni kell az adott osztályban használni szándékozott tankönyvek össztömegéről. Az 1-4. évfolyamokra beiratkozott tanulók heti órarendjét úgy kell kialakítani, hogy az egyes tanítási napokon használt tankönyvek tömege a három kilogrammot ne haladhassa meg."

Elképzelem, hogy a következő napokban, amikor az iskolákban a helyettesek az órarendeket csinálják, a szobájukban ott van az első négy osztály tankönyvcsomagja meg egy megbízható mérleg. Első osztály, első változat... – Hű, 3,5 kg, nem jó. Kiveszem a matematikát, lesz helyette testnevelés, oda nem kell könyv, a tornafelszerelés meg nem számít bele a súlyba (bocsánat: tömegbe). Akkor viszont holnap 2 matekóra lesz. Ügyes, megy ez... Négy óra, de csak 3 tankönyv. Igaz, a kétszer egy óra főleg a kicsiknél pedagógiailag hatékonyabb, mint az egyszer kettő, de erről nem rendelkeznek. Ej, már nem szabad a tornaterem. – És így tovább.

2011-08-20T23:09:00.003+02:00

Tegnap egész napos "semmittevés": ültem a napozószékben, kötöttem és tűnődtem. Hallgattam a kotkodácsolást, a szelet, néztem a felhőket... Az utolsó igazi nap a nyári szabadságból.

Többször körbejártam a kertet, beszagoltam a bódítóan illatos loncba.

Ez a borostyánfa koronája alulnézetből.

Ma és holnap nyári nagytakarítás, aztán hétfőtől iskola, ha nem is mindjárt tanítás... Már hiányzik a kert.

2011-08-11T22:55:00.000+02:00

Érzékelhetően alacsonyabban jár a nap, nagyobbak az árnyékok a kertben. Végre kellemes az idő, amolyan őszelő. A gyerekek (Nóra és a barátnője) egy kiadós parti homokozás után egész délután a szaletliben játszanak: a Barbie-k kórházban vannak, de most meg úgy hallom, ügyvédet akarnak fogadni, ingatlanossal tárgyalnak… Délelőtt lencsevégre kaptam a gyíkunkat, a farakás tetején napozott.

Van csigánk is.

Begyűjtöttem néhány fajta virágmagot: petúniát, tátikát (ahogy szülőfalumban hívták: muciszáj), mert jövőre a helyükön bokor lesz; porcsinrózsát is minden eshetőségre. Apánk antennát szerel. Nincs net, ülök a teraszon, előveszem Gion soron következő kisregényét. Egy-két óra múlva tüzet gyújtunk, sütögetünk…

(Visszadátumozva az írás időpontjára.)

Otthon

2011-08-10T18:53:00.002+02:00

Fülledt melegben, nagy páratartalom mellett, délelőtti fényben a falu széléről így látszik a templom.

Kapom ezt a képet önmagamról. Emlékszem erre a világoskék ruhára. Emlékszem, hogy a fotó eredetije bekeretezve hol lógott a falon. Tudom, hogy Suba Balassagyarmat legnívósabb fényképésze volt, sokkal későbbről emlékszem arra, hol volt az üzlete; vagy két évtizeddel később tanítottam az unokáját. De alig valamire emlékszem a 6 éves korom előtti időszakból (akkor készült el a mi házunk): nem tudom felidézni, hogyan laktunk a nagyszüleimnél, mármint fizikailag. A házat, a helyiségeket látom magam előtt, de hogy fértünk el... Hol aludtak a szüleim, mert én a nagyszüleimmel... Biztos a húgom is. J. csak ezután születik meg. Erről kell legközelebb kérdeznem anyut.

Ezt a képet ezelőtt sosem láttam, anyu születésnapjára kapta az unokatestvérétől: középen nemes árvai Árvai Julianna, "szépanya". 1860-ban született - ugyanazon a napon, mint anyám -, 1944-ben halt meg. Nem lehetett könnyű élete: férje elkártyázta a vagyont, fia 16 évesen meghal... A szőke fiatal lány lesz majd az anyai (egyik) dédanyám: Jolsván született, 3 gyerekkel özvegy maradt az 1. világháború után (róla már írtam). Őt ismertem.

Apai nagyanyám szüleinek sírja. A nevek alig olvashatók, és sokáig gondolkoznom kellett, hogy nagyapám vagy nagyanyám szülei-e: mindkét nagyszülőmnek ugyanaz volt a vezetékneve, ez nem igazít el. (Anyu mesélte kamaszkoromban, hogy amikor apuval megismerkedtek, és látta a személyi igazolványát, azt gondolta: apu „törvénytelen” gyerek, mert az anyja nevét viseli. De ameddig a családi emlékezet elér, nincs rokoni kapcsolat.) Tetszik ez a hagyományos síremlék: sokkal harmonikusabb, mint a későbbi mindenféle idétlen módon csonkolt, álló négyszögek, amilyen pl. az apámé is.

A háttérben az a domboldal már Szlovákia.

Szép kovácsmunka a templom oldalajtaján.

Ezt a képet is a templomdombról csináltam: a bal alsó sarkában a fák mögött a nagyszüleim egykori háza, ott születtem; az úttól jobbra – bármilyen viccesen is hangzik – a Rózsadomb. Az út gyereklábbal meglehetősen meredek, agyagos földút. A dombtetőn jobbra keskeny, hosszú parcellát nagyanyámék műveltek: kukorica volt benne, a szélén bab. Állítólag kisgyerekként nagyanyám hátikosarában „utaztam” ide, sajnos erre nem emlékszem.

A Ráróson épülő híd (átadás szeptemberben): a helyén állt az, amin Madách Sztregováról szakali barátjához kocsizott.

Otthonról hazafelé tartva a fülembe úszik egy dal Kovács Kati hangján: „A régi ház körül öregszik minden: a kert, a ház, a fák, a bútorok…” De a döbbenetes az, hogy anyut nem látom magasabbnak magamnál, pedig mindhárom lányánál magasabb volt.

Valaki jár...

2011-08-07T07:56:00.000+02:00

Valaki jár a kertben. A szaletlitől a kerti padig sok helyen kitúrja a füvet. Mintha kis lyukakat ásna. Vagy egy ló patája taposná ki a sekély gyökérzetű gyepet. A gyermek babaházában megtaláltuk az ürülékét. Csak éjszaka mozog. Lehet, hogy egy sün?

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Pezzetti

2011-08-06T12:52:00.002+02:00

Akkor már régen hosszú kávét ittunk, amikor vagy hat éve, nyaralásból hazatérve pocsék volt itthon a víz: hypószaga volt. Így ideiglenesen folytattuk a neszkávézást, aztán így maradtunk. A presszókávé nekem már rég nagyon erős.

Két hete Bécsben aztán főzött kávét kaptunk P.-nál. Olyat, amit megelőz az illata. Sok előmelegített tejjel (sőt: én teszek bele kakaót is). Jó lenne otthon is ilyen, gondoltuk. De hát már nincs is kávéfőzőnk, elajándékoztuk. P. olasz barátja szerint a kávéfőző: a Pezzetti. Vettünk hát egyet, s azóta újra illatos kávét iszunk.

Amikor nem esik....

2011-08-04T10:43:00.000+02:00

Valamit csinál a lepke.

Érik az alma.

Fő a gulyás.

2011-07-29T22:53:00.001+02:00

A múlt héten a csapadékmérő szerint 55 ml eső esett. Keddtől állítólag javult az idő. Hát, nem tudom. Hideg nincs.

Ez tegnap este készült: egész nap hol borult volt az ég, hol esett, hol sütött a nap. Itt éppen esik is, süt is...

Hajnalban arra ébredtem, hogy zuhog. A csapadékmérőben 15 ml.

Szeretem a sárgát.

Az első őszirózsák.

Az első sütögetés.

A héten

2011-07-24T23:55:00.003+02:00

Bécsben voltunk, kihasználtuk, hogy Panka ezt a nyarat még ott tölti. A gyermek végre hosszabban együtt lehetett vele, s számára ez volt a legjobb nyaralás.

Az első két nap még jó idő volt, de aztán elromlott, így nem sok fotó készült. Ismert helyeken jártunk... no igen: szeretnék ilyen "unalmas" városban (országban) élni.

Nóra ismét a Zoom nevű gyerekmúzeumba kívánkozott, nagyon jó hely. A Museum Quartier-ben található, mindössze 4 euró a belépő a kísérő felnőttnek, a gyerekeknek ingyenes (19 éves korig a többi múzeum is az).

A Zoomban

Homokból készült építmény két oldala a gyerekmúzeum előtt.

Elmentünk az Albertinába (ide most először), éppen impresszionista kiállítás volt (Monet-tól Picassóig), de gyönyörűek a lakosztályok is; a Természettudományi Múzeumba (gyerekbarát intézmény ez is, sok-sok interaktivitással); megnéztük a Kunsthistorisches Museum időszaki kiállítását (A német portré címet viseli - Dürer, Holbein, Rembrandt), nekem azonban a legkedvesebb Breughel terme.

A gyermeknek viszont az egyiptomi kiállítás tetszett a legjobban (történelemből is ezt a kort tanulta a legszívesebben).

Az utolsó nap Pankáék elvitték még őt a Haus des Meeresbe tengeri herkentyűket bámulni. Ez a Hitler által építtetett egyik lebonthatatlan, borzalmas betonsilóban található.

Mögötte az Esterházy park.

Ez az utca (ékezettel, immár helyesen) a Mariahilfer Strasséból nyílik.

Egy másik magyar emléke: Bessenyei György szobra, a talapzaton kétnyelvű felirat.

A szobor ennek a parknak az egyik bejáratnál áll – mi felnőttek hűsöltünk, a gyermek meg itt játszott, amikor még meleg volt (kedden).

Emlékeztető a jövőnek a Mariahilfer járdájában.

A Volksgarten

Minorita ('olasz') templom

Az első nap délutánján az Ágoston-rendiek templomában véletlenül szinte az egész Mozart-Requiemet végighallgathattuk: valakinek az emlékére hangzott el a zenemű, elöl ültek a gyászolók, s hátrább a betévedők. (Meg kell nézni megint az Amadeust.) B. emlegette, s most újra elolvastam ezt a verset. Megrendítő.

"Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek "

A gyermek séta közben rangsorolta kedvenc tevékenységeit. Eszerint:
1. fürdés, úszás
2. evés
3. rajzolás
4. éneklés
5. olvasás

Aztán kijavította: az 5. a shoppingolás, a 6. az olvasás. (Valami nem stimmel, mert a játék kimaradt.) Megvolt tehát a shoppingolás is a rólam elnevezett (:))) üzletben.

(Fotók: részben az enyémek, részben a Rafael Balázséi)

Nocsak

2011-07-24T16:00:00.002+02:00

Itt és itt.

2011-07-22T21:56:00.001+02:00

Egyszer régen, talán hatodik vagy hetedik után nyáron a nagybátyám felesége nagylányos frizurát csinált nekem: levágott a hajamból és bedauerolta. Nagyon elégedett voltam: tetszett a frizura is, a vadonatúj, kutyafülgalléros, fehér-barna mintás nyári ruha is. A vonattól hazafelé útban találkoztam apuval. Rám csodálkozott, hogy milyen nagylánya van.

Naponta látom, érzékelem a változást, ma mégis valami ilyesmit éltem meg: fehér tornacipőben, fekete farmerben, koptatott kék farmerdzsekiben megy előttem a lányom, nyakában a nővére legszebb kendője művészien elrendezve... És én rácsodálkozom, hogy milyen nagylány.

2011-07-20T08:58:00.000+02:00

Konsztantinosz Kavafisz: A VÁROS

Azt mondtad: - "Más országba megyek, másik tengerhez,
és más várost találok, ennél jobbat és szebbet.
Bármit teszek, a sors itt lesújt rám, újra s újra,
szívem megállt s elporlik, mint sírjában a hulla.
Meddig maradjak még itt, s tegyem magam tönkre
e pusztaságban? Szemem hiába tekint körbe:
csak fekete romokat látok, bármerre nézek.
Nincs maradásom többé, felőrölnek az évek."

Nem találsz majd más tengert, nem találsz más országot.
Ez a város követ csak. Régi utcáit járod
máshol. Aztán megvénülsz az ismert környezetben,
és a házak körötted is azonosak lesznek.
Bárhová mégy, végül csak ideérsz. Ne reménykedj!
Vihet hajó vagy műút: nem visz el innen téged.
Ha a világ egyik kis sarkában megölted
magad, elpusztítottad vele az egész földet.

(Faludy György fordítása)

A gyermek

2011-07-19T07:19:00.001+02:00

ül a földön egy pokrócon, és rajzol. – Kezet nem tudok – mondja.

Vagy fest.

2011-07-18T09:54:00.001+02:00

"Fák közt,
virág közt
ülök egy padon.
Kotyogok, mint elhagyott csolnak,
sok lágy levegő locsolgat -
a szabadság nagy csendjét hallgatom."

(József Attila)

Régi tárgyak új szerepben

2011-07-17T07:45:00.000+02:00

2011-07-16T13:32:00.001+02:00

Átvettem az esti mesélést apától. A Rumini Datolyaparton van soron, az előző kötetekből én kimaradtam. – Még egy fejezetet – kéri a gyermek. Ráérek.

A rajz update (07.17.)

Apa beteg – nyári influenza 38 fokos lázzal –, elmúlt dél, de nem evett még ma.
– Ide csücsörésszél le, mindjárt hozom a kiflit.
A szón mindig nevetünk, a gyermek neologizmusa.

2011-07-15T23:28:00.005+02:00

A kert reggelenként a legszebb: néhány óráig teljes pompájukban virítanak a porcsinrózsák. Délelőtt tyúkok kárálása hallatszik, estefelé falusi harangszó. Kora délután teljes a csend. Vonulok az árnyékkal. Este gyertyafénynél ülök a teraszon, hallgatom a szél zúgását, figyelem a légi folyosóban feltűnő repülőgépek reflektorait.

2011-06-30T21:52:00.002+02:00

Na, akkor holnaptól (ma délutántól) nyári szünet.

Közállapotaink

2011-06-29T21:57:00.000+02:00

A piacon árult fekete pólón fehér felirat: "Értem amit mondasz csak leszarom" (így, központozás nélkül).

2011-06-25T23:55:00.000+02:00

Egykori istvánosok érettségi bankettjén voltam. Ott volt mindenki: akik maradtak az Imrében, akik Tatára, Pestre, a Dobóba, az Erzsébetbe (...) menekültek. Az istvános tanáraikat hívták meg (és egyetlen nem istvánost), akik két éve, egy éve máshová menekültek vagy kényszerültek. Lélekben mindannyian istvánosok vagyunk.

Ez a társaság úgy emlékszik rám, amilyen voltam. S már csak egy ilyen évfolyam van.

A közmondások igazsága

2011-06-22T23:18:00.002+02:00

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ez az ember nagyon meg volt elégedve magával. Hízelgett az önérzetének, ha a fülébe jutott, hogy a háta mögött vezérnek nevezik. Meg volt győződve róla, hogy fellépése kifogástalan, erkölcse szilárd, hite rendíthetetlen. Sőt, még olyan gyarló dolgokhoz is ért, mint például a divat.

Történt egyszer (kétszer, sokszor) azonban, hogy egy másik tükör mást mutatott róla, mint a sajátja. Ragadós a keze – kelt szárnyra a hír. Bizonyosat a tükör tudott.

Emberünk első, lányos zavarában felismerte magát az elé tartott tükörben. Kicsit később azonban – nálánál okosabb embereket meghallgatva – ravaszkodni kezdett: az nem is ő, a látszat csal, nem is úgy volt... A tükör a hibás. Nosza, vádat emeltek a tükör ellen.

Aztán az ember eltűnt. Egyesek szerint megbetegedett. Ki tudja... Ma már azonban önbizalma a régi, fellépése kifogástalan, erkölcse szilárd, hite rendíthetetlen. Szeretné, ha újra vezérnek neveznék. Ő annak tudja magát. Az információs társadalomról azonban kevés ismerete van. Azt gondolja, a hírek gyalog járnak – ha egyáltalán –, a megyehatárok áthatolhatatlan akadályt jelentenek, a falusiak pedig tudatlanok.

Nem azok. És ismerik a közmondásokat is.

Mostanában

2011-06-12T20:47:00.002+02:00

kertekről olvasok. Az egyik könyvben találtam ezt a verset:

William Henry Davies: Nincs idő

Az életnek mi haszna, mondd,
ha egyre hajszol, űz a gond?

Nem állhatsz meg a lombok árnyán
tűnődni, mint tehén s a bárány.

S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
hogy mókáz mókus a dióval!

Néznéd, amint a nap zizegve
csillagokat hint a vizekre.

Rád villan a szépség szeme,
táncot lejt: várnod kellene.

Látod kigyúlni mosolyát!
S nem várhatsz: menned kell tovább.

Hogy élhetsz így, szegény bolond,
hogy egyre hajszol, űz a gond?

(Képes Géza fordítása)

Nagy pillanatok

2011-06-09T21:05:00.004+02:00

Örülök, hogy az oktatásügy egyik súlyos problémájára megoldást találtak.

Örülök, hogy most egy időre elfogytak a dolgozataim.

2011-06-08T22:55:00.000+02:00

A gyermek második mese helyett elalvás előtt barkochbázik apával. Odáig jutnak, hogy egy római császárra gondolt. Közben súgva megkérdezi tőlem, hogy európai-e, milyen nyelven beszéltek Rómában... Apa rákérdez, de nem Caesar, nem Néró. Aztán diadalittasan: – Hát Marcus Aurelius! E. bácsi mondta, hogy van egy könyve, amiben az van, hogy itt írta a kvádok földjén...

A hálószobánk ablakából a Garam torkolatára látni.

2011-06-03T22:10:00.000+02:00

Még tűnődöm azon, hogy vajon a kereskedelmi rádiók vagy a politikusok vannak-e nagyobb hatással azokra a vizsgázókra, akik negyedórán keresztül képesek folyamatosan beszélni anélkül, hogy valamit mondanának.

A tévedés

2011-05-31T18:35:00.001+02:00

Visszavonulóban vagyok magamba. Személyesen meg nem élt, de a történelmi tudatból előhívható tapasztalat van hozzá. A csömörnek ezen a szintjén kíméljük az idegeinket, találjunk mindennap "egy kis virág"-ot...

Ez azonban még így is meglep:

"A kormány meg akarja szüntetni az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot (AKG) fenntartó alapítványt, és a tulajdonosi jogokat az állami többségi tulajdon biztosításával egy nonprofit gazdasági társaság kezébe kívánja adni.

Megdöbbenve olvasta a döntésről szóló hírt a Magyar Közlönyben az iskola pedagógiai vezetője."

"Az állam visszaveszi az AKG-t" - írja egy másik orgánum.
"A kormány felszámolja az 1988-ban alapított Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot (AKG) működtető közhasznú alapítványt, és a tulajdonjogot egy nonprofit gazdasági társaságnak adja.

A tulajdonos szándékáról szóló hírt az iskola vezetője a a Magyar Közlönyben olvasta. Horn György (a volt szabad demokrata ügyvivő Horn Gábor testvére) a Népszabadságnak úgy fogalmazott: nem érti, hogyan válik az állam tulajdonossá egy olyan iskolában, amelynek fenntartásához már 15 éve nem ad pénzt."

"Megdöbbenve", "visszaveszi", az iskola vezetője kinek a kije ... Hm.

"Én egyszerű tévedésnek tartom, hogy az állam meg akarja szüntetni az iskolát 23 éve fenntartó alapítványt és a tulajdonosi jogokat egy állami többségű nonprofit Kft. kezébe akarják adni. Úgy vélem, mindez a bürokratikus apparátus sajátos mechanizmusából fakadó baki. Nem látok semmilyen mögöttes szándékot."

"Azon vagyok, hogy megértessem a nyilvánossággal és a döntéshozókkal, hogy ez egy magánalapítvány, amit nem lehet csak úgy államosítani. Nem lehet azt mondani, hogy mostantól kezdve ez egy állami vállalat. Tudom, hogy egy létező határozatot már nehezebb visszavonni, mint azt megelőzni, de az a cél, hogy ne történjen semmi. Hangsúlyozom, hogy az AKG-t magát nem érinti az esetleges fenntartói változás, ez nem az iskoláról szól."

"Én nem akarok ellenállni, nem akarok semmilyen harcot, mert nincs rá szükség."

Nyilatkozza Horn György.

Nem csak a történelmi tudatból hívható elő a tapasztalat, hogy senki sem hiszi, amíg meg nem történik vele. Mondom ezt én mint Horn György testvérének állítólagos "családi barátja".

2011-05-25T09:35:00.003+02:00

Pénteken még semmi, hétfőn már pipacstól piroslik a mező a dorogi benzinkúton túl. Reggelente ebben gyönyörködöm. A busz ablakából nehéz lenne fotózni – helyette (más tájról ugyan) egy Andráskó-festmény.

Zaklatás

2011-05-24T21:16:00.001+02:00

Bizonyára előbb elment a busz, amelyikhez jöttem, várhatok a következőre. Egyedül vagyok a megállóban. Aztán jön egy idősebb és egy magam korabeli nő, váltunk pár szót a menetrendről, majd az egyik az orrom elé dug egy szórólapot, hogy 'akarom-e ismerni az igazságot'. Jaj. A hittérítők kérdései és kinyújtott keze mellett szótlanul tovább szoktam haladni. Most nincs hová mennem. Nem akarok udvariatlan lenni, de határozottan elutasítom az ajánlatot. Nem adják fel. Az igaz isten meg az igaz hit meg a tanúk meg a tudatlan szülők... Jézus is azt mondta, a Bibliában is az áll... Kurta elutasítások, már nem is nézek rájuk... Nem, ők nem akarnak meggyőzni, ők csak elmondják...

Fel nem foghatom, hogy gondolják, hogy hitbéli kérdésekben, az utcán egy nem éppen tinédzsernek kinéző vadidegennek ők adhatják az esélyt, hogy megvilágosodjon. Fel nem foghatom, honnan ez a közhelyeket daráló magabiztos korlátoltság, ez a szukszükölő önbizalom.

29-30 fok van, fáradt és szomjas vagyok, ingerült. Végre jön a busz.

Egy ház

2011-05-22T20:40:00.001+02:00

1788-ban II. József uralkodott, Csokonai 15, Berzsenyi 12 éves volt. Kölcsey csak két év múlva jön a világra, Katona József három. Egy ház, amelyet 1788-ban építettek, nemzedékek életének volt a tanúja. Történetei vannak. Sőt: lelke, szelleme.

Jó lenne ismerni.

Múlik az idő

2011-05-18T15:21:00.000+02:00

Egyszer csak már nem kell pelenkázni.
Aztán a fenekét sem kell megtörölni.
Már egyedül zuhanyozik.
Majd a haját is önállóan mossa.
Egy hónapja voltunk kozmetikusnál.
Órákat tölt a fürdőszobában, az én ruháim között keresgél.

De a körmét még én vágom.

Apró örömök

2011-05-17T15:27:00.000+02:00

Fény, zöld, levegő, hegyek...
Forró kakaót kortyolni...
Csoki, zene (dolgozatjavítás közben)...
Baráti találkozók...
A gyermek mondatában a magaméra ismerni...
Jegyek a jövő évadra a Müpába...

A pillanat rögzítése

2011-05-16T18:42:00.000+02:00

Manikűrözök. A gyermek ül a szőnyegen, és engem rajzol. Ritka délutáni idill. Szóláncot játszunk. "Tenger"– mondja. "Rigó". Mire ő: "Ónagy".

Szabadka

2011-05-15T19:22:00.005+02:00

Ma három hete, húsvét vasárnap átmentünk Szegedről Szabadkára – személyi igazolvánnyal, odafelé gyors ellenőrzés után, visszafelé a határon lépésben, bő félóra alatt; már mentek Nyugat-Európába a vendégmunkások.

A város elsősorban Kosztolányi miatt érdekelt: itt született, itt volt gimnazista (kicsapták az utolsó évben), itt volt gimnáziumi igazgató az édesapja, aki Trianon után elvesztette az állását, mert nem tett szerbből vizsgát.

Szabadka elhanyagolt város benyomását keltette: irtózatos mennyiségű falfirka, borzasztó panel a városközpontban, négyemeletnyi, tűzfalra festett reklámmal... Én csak a szépet fényképeztem.

Ezt például a sétálóutcában.

A szecessziós városháza az egyik oldalról,

előtte Danilo Kiš és Csáth szobra.

A városháza a Köztársaság tér felől.

A városháza egyik kapuja.

Egy szecessziós lakóház s a többi szecessziós gyönyörűség.

Magyar jelen és

múlt a táblákon.

Sok helyen háromnyelvű utcanévtáblákat láttunk.

Sokáig kerestem Kosztolányi iskoláját.

Mellette a parkban a szobra.

A közelben a magyar szecesszió stílusában épült, romló állapotú zsinagóga.

A közelmúlt történelme.

A Caffe Bosst a szecesszió után jártunkban fedeztük fel, sétánk végeztével ide jöttünk egy kávéra, fagyira. A kávéház két utcáról is megközelíthető. A fiatal pincér értett magyarul, kérdésünkre, hogy elfogadnak-e eurót, kicsit bizonytalan, de nem elutasító volt, de kártyával lehetett fizetni. A kávéban sem csalódtunk.

Ez a szobor az Engels utcai bejáratnál áll (s hogy, hogy nem, az utcát nem keresztelték át).

Szobrok a kertben.

Ennek a párja a szegedi Kárász utcában található.

(Fotók: én)

2011-05-02T21:55:00.001+02:00

Móricznak ez a novellája volt ma az egyik írásbeli érettségi tétel. Hazafelé a buszon olvastam el, zsigeri szorítást éreztem a gyomrom tájékán... Ajánlom mindazoknak, aki nosztalgiát éreznek a két világháború közötti Magyarország után. S félek belegondolni abba, hogy nosztalgia nélkül is egyre jelenvalóbb, amiről szól.

"Múltunk mind össze van torlódva..."

2011-04-29T22:05:00.000+02:00

István és Gizella édeskés stílusban a 'minden településre Szent István-szobrot' akció idejéből. (A szobrásznak egyébként a városban több, hétköznapi embert, szituációt ábrázoló műve látható.)

A lengyelek katyni tragédiájára emlékeztető kereszt – Szegeden.

A győztes pozsonyi csatára emlékeztet ez a pajzsszerű tábla – Szegeden ( az egyetem mellett).

Egy utcakőnyi nagyságú emlékeztető a járdában – az egykori lakóhely előtt.

A Fidesz-iroda ablakában.

Alig várom!

2011-04-28T22:28:00.001+02:00

Próbálom szoktatni magam, hogy ne horgadjak fel a naponta megjelenő, újbeszélül megfogalmazott állításokon, nyilatkozatokon, a tapasztalati valóság és annak a politikusi interpretációja közötti távolságon... De e z a szakmám érinti.

Ha az államtitkárság a pedagógusok véleményére lenne kíváncsi, megkérdezne bennünket, a válaszadáshoz pedig a tájékozódáshoz és megfontoláshoz elegendő időt rendelne. Hiszen egy oktatási államtitkár tudja, hogy hétfőn kezdődnek az érettségik, ezekben a napokban szerenádozókat fogadnak a tanárok, jegyeket zárnak le, osztályozó konferencián vesznek részt, ballagásra készülnek. Tehát sem a kérdőívek címzése, sem az időpont, sem az időtartam nem arról tanúskodik, hogy az államtitkárság bármire is valóban kíváncsi.

Hoffmann Rózsa egyik terve viszont, hogy a tanárok munkaidejük 80 %-át töltsék az iskolában, nekem tetszik. Sőt, én a 100 %-ot szeretném. Munkával természetesen. Ha ez így lesz, nem hozok haza semmit, egyetlen estém, egyetlen hétvégém sem iskolai munkával telik. A kötelezőket az iskolában fogom újraolvasni, feladatlapokat is ott fogok csinálni, természetesen dolgozatokat is ott fogok javítani (ki lesz javítva, amikor ki lesz, legfeljebb kevesebb jegyük lesz a gyerekeknek). Gondolom, minden esti órában tartott fogadóóra, szülői értekezlet, hétvégi verseny, szalagavató és ballagás, bármilyen típusú iskolai rendezvény (farsangi bál, gólyaavató, színházlátogatás, felvételiztetés, továbbképzés, nyári tábor stb.) számon lesz tartva, az órák napokká állnak össze, s kiszámolják, hogy a néphit szerint három hónapos szabadságunk mennyi is valójában, aztán intézkednek. A 100 %-ban iskolában töltött munkaidőhöz nyilván megteremtik a feltételeket is: olyan kis létszámú tanári szobákat, ahol fel lehet készülni a másnapi órákra pl.

Én ebben a tanévben hétfőn, szerdán és pénteken fél nyolctól kettőig vagyok az iskolában – ez 19 és fél óra; kedden fél nyolctól négyig, csütörtökön fél nyolctól háromig – az 16 óra; egy sima, átlagos héten tehát 35,5 órát. Ha ebből levonom, hogy van heti 5 túlórám, még mindig majdnem megfelelek az elvárásnak. Arról már írtam korábban, hogy mennyi időmbe kerül pl. a dolgozatjavítás ...

Tehát napi 8 órát szeretnék dolgozni, ellenőrizhetően, a munkahelyemen (a túlóra önkéntes vagy kötelező vállalása ezen felül van). Jól járnék.

Menni kéne... (3.)

2011-04-27T22:22:00.017+02:00

És a dóm (Fogadalmi templom).

Tisztelet a mesterembereknek.

(Fotók: én)

Menni kéne... (2.)

2011-04-26T23:57:00.003+02:00

Szegeden cserélik a villamossíneket, igen nehéz közlekedni, főleg, ha nem ismeri az ember a terepet. A parkolás méregdrága, rengetegen közlekednek biciklivel, a panziótól mi besétáltunk a városközpontba. Ami első látásra feltűnik: a rengeteg virág, az ápolt parkok.

Az első este (pénteken) színházba mentünk, a Szegedi Kortárs Balett Inferno c. előadására vettünk jegyet még itthonról – megérte. A Müpában korábban már két produkciójukat is láttuk, ezt a Liszt-évhez kapcsolódva mutatták be.

A Dóm térről voltak emlékképeim meg a Virág cukrászdáról (csukva). Megcsodálom a sok szép szecessziós épületet, a felújított Kárász utcát, a Szent István teret...

Példásan harmonikus rendben az új épületek és a sarkon a felújított, csodaszép (egyelőre lakatlan) szecessziós.

Balra az "Öreghölgy"-nek becézett víztorony a Szent István téren.

Elsétálunk a Hősök kapujához – a nagyok édesanyja dolgozott a freskókon –, s mint később egy gimnazistától megtudom, a kapu fölött van a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium díszterme.

A kapu az első világháború hőseinek állít emléket.

A három napból két órát eltöltünk az élményfürdőben is, a Brnói sörözőben találkozunk B . ezer éve nem látott egykori barátjával, s a 24 évnyi távolság eltűnik...

Szombaton a Panka ajánlotta tejivóban palacsintáztunk, vasárnap átmentünk Szabadkára, este a szegedi Halászban nagyon finom vegyes hallét ettem. Az idő kegyes volt hozzánk, megúsztuk eső nélkül, csak vasárnap és hétfőn délelőtt volt hűvös.

(Még nem fejeztem be az úti beszámolót, de muszáj aludni mennem.
Fotó: 5-7. Rafael Balázs, a többi az enyém.)

Menni kéne...

2011-04-25T23:43:00.000+02:00

Elmentünk Szegedre. Csak úgy. Mert 24 éve voltunk ott utoljára (én akkor másodszor). Mert muszáj néha kiszakadni a mókuskerékből. Kecskemétnél lejöttünk a pályáról, mert a gyermek látni akarta a Cifrapalotát.

És valóban zöld az ablaka... De nem csak a dalból emlékezett rá.

Szeretem a szecessziót. A Lechner tervei alapján épült városháza kapuja...

Bejárat a város legrégibb épületéhez, a ferences templomhoz...

Évszám a boltíven

A kapu

Kapu a templomot, kolostort körülölelő falban

A református gimnázium "kapuja"

Memento

Amikor fotóztam, nem tudtam, hogy ma sok helyen a Psalmus Hungaricusszal ünneplik a Fidesz-alkotmányt.

(Fotók: én)

2011-04-21T22:40:00.002+02:00

Illyés Gyula: Nem volt elég

A házad itt állt, – szerte szállt!
Ezt látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!

Mert nem volt hazának elég,
hogy emésztésed vacsorára
e dombok aszuját kivánta,
és e lapályok kenyerét.

És nem volt hazának elég,
hogy elmosolyodtál és oldalt
oda is néztél, ha megszólalt
ízes magyarul a cseléd.

És nem volt hazának elég,
hogy este, letéve a könyvet,
elnyeltél Bottyánért egy könnyet:
az volt a férfi, a derék…!

És nem volt hazának elég,
hogy kitekintve vonatodból
elgondoltad az aratókról:
mást érdemelne ez a nép.

És nem volt hazának elég,
a három szín, ha rád se hagyták,
hogy egykor jelkép volt: szabadság,
egyenlőség, testvériség!

És nem volt hazának elég,
hogy idegeden átengedted
hő szeszként azt a néhány verset,
Adyét, Tóthét, Józsefét.

És nem volt házának elég,
a Gellérthegyen a rakéta
s a Városiban a bokréta
és a szobroknál a beszéd

s a szőllőhegyi estebéd
s a dünnyögés, míg poharadból,
a holdvilágban a vörösbor
tigris-szeme villant feléd

és lengetted ujjad hegyét
az ég felé, mint ezred óta
minden magyar, ha szól a nóta
és Gracza György s a Feszty kép

és ha, élvezve a veszélyt
és azt a kéjt, hogy megjósoltad,
hallgattál titkos leadókat
(és utána cigányzenét)

s a hortobágyi magas ég
s a négyes gémeskút nagy árnya
s az első király koronája
díszítve pénzed közepét

s ha úgy mondtad is: feleség
e szép szóval s ha, bár bíráltad,
édesnek nevezted apádat,
s a falon a festett cserép.

Nem volt a hazának elég,
nem volt elég, hogy el ne essen,
tudd meg, az volt a csoda itten,
hogy össze nem dőlt már elébb!

Mert attól nem lett a tiéd,
hogy hizelegve és hazudva
ráragasztottad egy hegycsúcsra
egy király, egy vezér nevét.

Nem volt elég, nem volt elég
sem a hűség, sem szívósság,
mitől egybeáll egy-egy ország
s nemzet is lesz a nemzedék.

S a bátorság sem volt elég.
Külön-külön bár odahagyta
sorsát a sok hős áldozatra,
az sem volt elég menedék.

Mert sem erő, sem bölcseség
nem lehet elég, hogy megójja
a házat, amelyben lakója
nem lelheti meg a helyét.

(1945 elején)

2011-04-20T22:43:00.001+02:00

Van új alkotmány. Bírálják külföldön (is). Kikérik maguknak. Ott nyilván nem tudják, hogy Magyarország a bokréta. Lesznek sarkalatos törvények is... új választási törvény, még az idén új önkormányzati rendszer, új közoktatási törvény...

Itthon összeült a frakció meg a vállalkozó, rendeletet alkottak, mintha testületi ülés lenne... Hogy nem törvényes? És meddig tart, míg kimondja az AB (ha egyáltalán)? Hetünk munkaügyi perében nem lesz két éven belül elsőfokú határozat...

Ritkulnak a bejegyzések...

Válasz

2011-04-16T01:00:00.002+02:00

Kedves Tanárnő! Szép teljesítmény, látványos megmozdulás, de nem hiszem hogy bármi eredménye lenne. Nem hiszek a demokráciában. És azt gondolom, hogy ahogy a Tanárnő írja, hogy Európai demokrácia, mint fennkölt valami, hát azt sem hiszem. Az is csak alkudozás a háttérben, legfeljebb a külső máz szebb.

Ami viszont idekívánkozik: innen távolról nézve azt látom, hogy kezd egyfajta személyi kultusz kialakulni TÉ körül. Amit nem értek. Fél év alatt a teljesítménye azért bennem erős kérdőjeleket támaszt, én innen messziről inkább látom őt naivának mint városvezetésre, kőkemény háttéralkukra képes vasladynek. Pedig csakis szeretgomot, ezt a blogot és TÉ blogját olvasom, tehát még az infoim is igen egyoldalúak. A nyilvánosság szép dolog, ezt ügyesen kihasználja polgármester, de édeskevés. Cáfoljon meg kérem!!!
Üdvözlettel, FN

No, igen, kedves FN, a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki, ahogy a mondás tartja, és persze velejárója az "alkudozás". Ebben a tökéletlenségben azonban sok fokozat van. Meg arra is látott már a világ példát, hogy demokratikus úton hatalomra jutott erők totalitárius hatalmat építettek ki.

Egy percig sem gondoltam, hogy a múlt heti zarándoklat után pártjuk majd megregulázza a helyi önkormányzati képviselőket, sőt a parlament oszlatni fog. Világos az is, hogy minden botrány 2-3 nap alatt elül, legegyszerűbb a hatalomnak tudomást sem venni róla. Naivitás azt hinni, hogy a miniszterelnöknek lépnie kell; a hinni akarók mindig találnak valamit, amibe kapaszkodnak: jó, MT-t jelölték képviselőjelöltnek, megmarad a mentelmi joga, de polgármesternek nem jelölik, most éppen szükség van rá az alkotmány elfogadásához, addig nem ejthetik... Itt inkább arról van szó, hogy kiépült egy rendszer, amin keresztül akkor is meg lehet bénítani egy várost, ha a polgármesterség elveszett. És vissza kell szerezni, legalább közvetetten.

TÉ körül nincs semmiféle személyi kultusz, sőt megbonthatalan egység sem. Bizonyára voltak illúziók, hogy jobboldaliként elfogadható lesz a kormánypártoknak, azt hihette, a maga oldalára állíthat cégvezetőket, képviselőket, főtisztviselőket. Nehéz, szinte lehetetlen azt racionális gondolkodású embernek elképzelni, ha a saját bőrén nem tapasztalta, hogy mi ment és mi megy itt. A tapasztalatok átadhatatlanok, a tanulási folyamat megkerülhetetlen. Nyilván döntött rosszul is, az is lehet, hogy MT-t csak a MT módszereivel lehet legyőzni... TÉ féléves teljesítményéről szerintem a legjobb értékelés ez: azt gondolom, sokat változtatott a közgondolkodáson, rengeteget dolgozott – a rákényszerített háborús logika mentén nem győzött, Paskievics seregeivel szemben lehet, hogy nem is lehet. A kőkemény kompromisszumok megkötéséhez tárgyaló, konszenzusra törekvő felek kellenek – MT választás estéjén elmondott beszéde nem erről tanúskodik, ő és csapata azóta is ennek szellemében viselkedik.

TÉ a hivatalban szinte egyedül van – csak a nyilvánosságra támaszkodhat, bár diktátori hajlamokkal bizonyára többre menne. Az áldatlan állapotok rögzülésének veszélye megosztja, radikalizálja a táborát, az esztergomi fülkeforradalom felfalhatja saját gyermekeit, helyben is eljuthatunk ide.

Úgy tűnik, a rendszer kiépül(t), s hogy egyes pontjain az élet élhetőbb lehet, az az adott vezető emberi minőségétől függ. Szerintem ez a tét.

"Csak szúnyogok"?

2011-04-10T21:16:00.005+02:00

Az út előtt

Ott kell lenni – ennyit tudtam. Nem sportolok, nem vagyok edzett, de végig szeretnék menni – útközben majd kiderül, hogy a test bírja-e, amire a lélek késztetést érez. A gyermek első reakciója, hogy ő is jön, aztán izgul, hogy mi lesz velem... Nincs túrabakancsom, nem tudom elképzelni, hogy edzőcipőben 50 kilométert megtegyek, így egy puha bőrből készült, erősen bejáratott bokacipő mellett döntök, esőkabátot pedig kölcsönkérek. A hátizsákba a két réteg meleg holmi mellé fél liter vizet, két szendvicset, két banánt és egy tábla csokit pakolok.

A korrekt és elfogulatlan tájékoztatás követelményét sajátosan felfogó Hídlapban megjelenik a Fidesz-KDNP (ez utóbbi majd bizonyára és nem először elhatárolódik) közleménye, amely szerint a zarándoklat a Meggyes Tamás háza felgyújtásának évfordulójára szerveződött. Szegények.

A "Tétényi" téren

Sokan vagyunk, beszédeket olvasnak föl (a sajtónak szólnak – aki a téren van, pontosan tudja, miért van ott), hosszú; félig figyelek, beszélgetünk (megtudom, hogy EVV még most is gyaláz – szegény). Felveszem a "Zarándoklat Esztergomért" feliratú neonzöld mellényt, fél 7 után valamivel elindulunk.

Az úton

A körforgalomnál visszanézek: előttem és mögöttem hosszú a sor. A zenészek a város határáig kísérnek; néhányan ott várnak, sok sikert kívánnak. Körülöttem arról beszélnek (az út folyamán többször megismétlődik), hogy a miniszterelnöknek lépnie kell. Én nem vagyok ilyen optimista.

Jól esik a tempós gyaloglás. Autók jönnek szembe és mögülünk, dudálnak, integetnek, buszok utasai bámulják kíváncsian a menetet. Egész úton egy kocsiból hallok kikiabálni valami trágárságot, az egyik leányvári kocsma ajtajában pedig egy illuminált nőszemély hülyéz le bennünket. Kertvárosban és Dorogon több helyen, több csoportban várnak, tapsolnak, az egyik társaságban ott áll a város polgármestere: többen kezet fognak vele, jó utat kíván – jelenléte elegáns gesztus.

Dorog határában állunk meg először bő 10 percre, az előzetes tervhez képest negyedóra csúszásban vagyunk: háromnegyed 9 van. Kertváros táján sötétedett be, de az ég csillagos, reméljük, hogy nem lesz eső, igaz, a meteorológia éjszakára 100 km/óra sebességű szelet jelzett.

Akik Leányvárig kísértek, visszafordulnak. A faluban a járdán megyünk, kutyaugatás kísér. Villy és és Balázs fáradtságot nem ismerve dolgoznak, tudjuk, hogy otthonról és máshonnan a facebookon követik a menetet (még éjfél után is több mint százan lájkolnak, sokan kommentelnek). A faluhatárt jelző táblánál áll az ATV kocsija, a riporter két lámpa fényében adásra/felvételre készen. Magdolnavölgynél az "Alkonyattól pirkadatig" nevű szórakozóhelyről biztatnak bennünket és köcsögözik Meggyest. Telefonon elbúcsúzom az otthoniaktól, a gyermek a helyemen alszik: "Biztos, hogy kibírod, anya?" – kérdezi. Jászfalun egy nő nézi végig a vonulásunkat: "Gratulálok Esztergom" – mondja. A segítők friss zsömlével kínálnak, van ásványvíz, alma, banán, nápolyi... Piliscsabán egy esztergomi ügyvéd áll az út szélén, kosarában még meleg a pogácsa. Már feltámadt a szél, de szerencsére hátulról ér. A Pázmánnyal szemben, a benzinkútnál van az első hosszú pihenő, mint az ügyvédtől megtudjuk, innen 26,4 km Esztergom. Fáradt vagyok, nehéz beszállni a kocsiba, ahol ülve pihenek. Egy órával jobban állunk a tervezettnél.

Aztán újra elindulunk. Vannak, akik a menetet kísérő busszal folytatják az utat. Erősen fúj a szél, az erdő szegélyezte részen átsüvít a fejünk fölött, a fák eltűnte után rosszabb a helyzet, de a plusz egy réteg elég. A tömeg már csendesebb, gyérebb a forgalom is. Küldök egy sms-t az egyik kolléganőmnek, aki Vörösváron vár, hogy az előzetes tervekhez képest egy órával előbb érkezünk: feltételezem, hogy alszik, de rajtam ne múljon a találkozás. Rögtön visszahív, s az Emil cukrászdától a város széléig velünk tart. A városházán túl a járdán egy kisebb csoport integet, biztat, az innenső oldalon egy nő kosárból kínálja a pogácsát(?) Már nem eszem, nem is iszom, az üres palackot Pestig viszem magammal. Elhaladunk egy pékség mellett, ég benn a villany, megnézem az órám: 2 óra van.

S elérkezik az idő, amikor mechanikusan lépsz előre, jobb, bal, jobb, bal... Érzel minden útrepedést a lábad alatt, minden kavicsot... Amikor nem látod jól az útpadkát, kicsit imbolyogsz, s bár nem akarsz a kavicson menni, olykor mégis lelépsz... Amikor nehezedre esik megszólalni... Amikor nem kérdezel vissza, ha nem hallottál, nem értettél valamit... Amikor érzed, hogy van derekad, forgód, s úgy érzed, a nyakad a válladdal egy tömböt alkot, külön nem mozdítható... Amikor arra gondolsz, hogy jó lenne leülni, ott, azok a lámpák már Pilisborosjenő. Aztán Pilu azt mondja, még két és fél kilométer, az éjjel-nappal nyitva tartó közértnél pihenünk. Aztán meglátod a Budapest-táblát. Mindjárt fél öt. Egy óra múlva világos lesz.

Leülök egy lépcsőre, fázom. Mellettem egy nő ül, zsákjában a szolgálati ruhája, indulás előtt már 12 km volt a lábában, nappalos volt, a zarándoklat után pedig este áll munkába – minden elismerésem. Annak az idős hölgynek is, aki szinte anyám lehetne, s jön rendületlenül. Annak az úrnak is, aki az út egy részét kempingbiciklivel és gyalog tette meg... De vannak itt volt tanítványaink, valamikori istvános szülők, kollégák, apák a fiukkal, férjek a feleségükkel, közelebbi és távolabbi ismerősök és ismeretlenek... – emberek, akik nem félnek, vállalják az arcukat.

T. azt mondja, beül a buszba, pihen; aztán úgy dönt, hogy marad, mondja, van nekem is hely. Még ellenállok. Megeszem egy banánt. Lb. is azt mondja szálljak föl a buszra, nem szégyen az. Ezt egy pillanatig sem gondoltam. Alig bírok fölkelni, hogy a banánhéjat kidobjam. A jobb lábamon a zokni bele van ragadva a cipőmbe, a lábam nem válik el a talpbetéttől. Tudom, hogy a vízhólyagok megtelnek és kiürülnek. Tudom, hogy nehéz lesz elindulni, de 100-200 méter után menni fog. Azt mondják, '50-kor indulunk tovább, akkor váltják egymást a felvezető rendőrök. Fázom, várakozni nem akaródzik, felszállok a buszra, megcsap a meleg, még érzékelem, hogy elindulunk, látom a fényvisszaverő csíkot a mellényeken, aztán elalszom.

5.55-kor a telefonom csöngésére ébredek, egy órát alhattam. B. hív: a Népszabadság és az Amerikai Népszava elején mi vagyunk. Óbudán állunk az amfiteátrum mellett, már itt van két fotós. Lassan megérkeznek a többiek, hozzák a Népszabadságot. A napfelkeltét elszalasztottam. Hideg van, de lehet, hogy csak a fáradtság. Felveszek még egy garbót, megmozgatom zsibbadt végtagjaim, iszom a kávéból, amelyet egy idősebb házaspár hatalmas termoszban most hozott Esztergomból – igazán megható, ahogyan az emberek a vándorokról gondoskodnak, ahogyan a szimpátiájukat kifejezik. Jönnek mások is, akik itt csatlakoznak a menethez, aztán egy busznyi ember, akik a rakparton.

Elindulunk. A macskaköveken nehezemre esik a járás. Süt a nap, örülünk, hogy itt vagyunk. Járókelők állnak meg, kérdezgetnek, elhaladunk a néni mellett, aki a facebookon írta, hogy várni fog bennünket. A Lánchídon iszonyú a szél, középtájon visszapillantva úgy látjuk, hogy betöltjük a hidat. Már szemben a bazilika, szalad elém a lányom: "Jól vagy anya?" – kérdezi. Mellém lép egykori osztályomból egy tanítványom, aztán egy másik, s vannak többen, akik a végállomásra tudtak eljönni. Tétényi Éva beszél, felolvassa a nyílt levelet, aztán a küldöttség elmegy a Parlamentbe.

Sokáig várunk, a téren beszélgetnek az emberek, esélyt latolgatnak... Hallom a hírt, hogy péntek este egy esztergomi betelefonált a közszolgálati tévébe, hogy miért nem szerepel a zarándoklat a híradásban, s azt a választ kapta, hogy vallási eseményről nem tudósítanak. Az illető közölte, hogy ez nem vallási, hanem belpolitikai esemény, s erre azt tanácsolták neki, hogy tegyen panaszt. Bájos ötlet. Az új kommunikációs módi: ha nem beszélünk róla, nincs is. (Apropó: a Szent Jobb körmenet micsoda?) Aztán visszaér a küldöttség, kicsit megvárakoztatták őket, hiába, messziről érkezett a miniszterelnök x. embere. Az üzenet: a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat szellemében fognak eljárni. Az én fordításomban s eddigi tapasztalataim szerint ez azt jelenti: egyet lehet velük működni. Szóval: szúnyogok vagyunk. Mi mindenesetre örülünk, hogy megcsináltuk. (A tömegben ott volt Schiffer András, Hahn Endre...)

Hazafelé, otthon

Csigalassúsággal jutok el a kocsiig, minden lépés sajog. Nézem a tájat, a településeket, s arra gondolok, hány órája jártunk itt. Aztán meleg fürdő, sok vízhólyag a talpamon... Nincs étvágyam, beülök az ágyamba, ölemben a laptop, elolvasnám a híreket, de lecsukódik a szemem. Fél 7-kor ébredek. Újra lekezelem a lábam, s meglep, hogy nincs izomlázam. Sajtószemlét tartok, de kicsit kába vagyok. Igazán csak ma tértem magamhoz. Örülök, hogy ott voltam. De tudom: útközben vagyunk, s egyre többen leszünk. (Lám, már az István-ügyben gyalázatosan megszólaló "Jóság és erény" csoport egyik tagja is ölelgeti Tétényi Évát az induláskor, nyilván megvilágosodott.) A demokrácia építésében évszázados elmaradás ledolgozása nem megy egy intésre, hát még ha időlegesen az utat visszafelé mutatják. Elölről kell kezdeni, közösségeket kell építeni – szelíden, de határozottan. Ebben nagy Tétényi Éva. (Tisztelgés egy demokrata előtt)

("Csak szúnyogok – csak szőnyeget nekik." Így indul a Bánk bán 4. felvonása. Gertrudis egy levelet tart a kezében, a mondat annak a tartalmára vonatkozik. Az olvasó/néző csak később tudja meg, hogy a déli országrész királyi helytartója figyelmezteti a királynét a feszült helyzetre. Gertrudis hatalmi gőgjében semmibe veszi a figyelmeztetést. Mit sem tud Peturékról, a hazaérkezett Bánkról. A hatalom birtoklása tompítja a valóságérzékelést.)

2011-04-06T22:11:00.002+02:00

"Az oktatási államtitkár szerint az iskolai nevelésben, az oktatásban az erkölcsöt, az etikát előtérbe kell helyezni. Erkölcsös társadalmat erkölcsi analfabétákkal nem lehet építeni - fogalmazott a kereszténydemokrata politikus."

Ühü.

És agyam ki tudja melyik zugából előúszik egy mondat: "Műveld a csodát, ne magyarázd..."

2011-04-05T21:25:00.001+02:00

Van, ahol ott kell lenni, mert meg kell mutatni: mellette állunk. Van, ahol ott kell lenni, mert tudjuk: igazunk van. Van, ahol ott kell lenni, hogy jelezzük, az egyének közösséggé állnak össze. Van, ahol ott kell lennünk: önmagunkért.

S ottlétünket nem a siker minősíti. Maga a "kell" már egy tanulási folyamat eredménye: látjuk, értjük és kimondjuk, hogy köszönjük, nem kérjük. Békésen, öntudatosan és határozottan.

Nem vagyunk naivak, de tudjuk: az idő nekünk dolgozik.

Óriási siker

2011-04-03T16:40:00.001+02:00

"Szájer József szerint nagy nemzeti vállalkozás volt az alkotmányozással kapcsolatos konzultáció. A fideszes európai parlamenti (EP) képviselő, a nemzeti konzultációs testület vezetője vasárnapi budapesti sajtótájékoztatóján példátlan aktivitásnak, óriási sikernek nevezte, hogy a kipostázott kérdőívek mintegy 11 százaléka, összesen 916.941 visszaérkezett."

Esztergomban még példátlanabb aktivitás, még óriásibb siker érlelődik: a polgárok a működésképtelen képviselő-testület feloszlatását, új önkormányzati választások kiírását szeretnék elérni, s az ezt szorgalmazó aláírások száma régen elérte, sőt: lényegesen meghaladta a 11 %-ot.

2011-03-28T21:57:00.002+02:00

Nádas Péter Saját halál című könyvét olvasom. S amíg olvasom, képes vagyok kizárni, amit nincs értelme a tudatba beengedni.

Menthetetlen

2011-03-26T15:40:00.001+01:00

A jelenleg érvényes érettségi szabályok szerint egy érettségizőnek 3-8 oldalnyi érvelő esszét vagy műelemzést vagy összehasonlító műelemzést kell írnia, erre maximálisan 60 pontot lehet kapni. A szövegértési feladat megoldása 40 pontot ér. A két vizsgarészben elkövetett helyesírási hibákért 0-15 pontot kell levonni, 30 hibapont fölött már a maximális 15-öt. (Kivéve, ha a vizsgázó szakvéleményt mutat be arról, hogy diszgráfiás.) Megkülönböztetünk durva (3 hibapont), súlyos (2 hibapont) és egyéb (1 hibapont) hibákat.

Az érettségi megreformálása előtt 5-nél több durva hiba esetén a vizsgázó helyesírása (és így nyelvi jegye) automatikusan elégtelen volt.

Az államfő abban az ominózus egy sorban két durva hibát ejtett.

Mit válaszolna az oktatásért felelős államtitkár egy mai diáknak, ha érettségi dolgozatában elkövetett hibáit túlhajszoltsággal, rossz fizikai állapottal magyarázná?

A menthetetlent szerintem nem kell mentegetni.

Gyerekek a politikáról

2011-03-21T18:51:00.001+01:00

Reggel a buszon Csabán felszállt gyerekek hevesen vitatkoznak a líbiai katonai akcióról. Nem látom őket, de némelyikük hangját felismerem: hetedikesek (is vannak köztük). Van, aki szerint a koalíció beavatkozása helyes, érvei is vannak. Van, aki azt mondja, hogy ez a harmadik világháborút jelenti. Van, aki szerint nem kell nyolc országnak beavatkozni, ha mondjuk egy 100 milliós népből 500 ezer van veszélyben. – És ha te lennél ott? – kérdezi az egyik? De valamelyikük azt is mondja: – Olvasol te újságot, nézel híradót?

Büszke, Konok és a többiek

2011-03-21T06:51:00.000+01:00

"A kormányzat és a lakosság közötti íratlan megegyezés értemében mindenki jól tette, ha rész vett a politikai karneválon. A kormányzat tömeges részvételt óhajtott, mert azt a rendszer melletti népszavazásként reklámozták."

"Mert nem a közös megpróbáltatás, még csak nem is a közös győzelmek, hanem a közös bűnben való osztozás a legerősebb kapocs."

"Ha egyszer a hatóság államosította a gondolkodást, akkor egy szál ember ne tüntessen azzal, hogy használja a fejét, amikor világosan meg lett mondva, hogy az alattvalók ne törjék a fejüket, mert az élet megoldásait az állam eszeli ki. A felesleges párhuzamosság pedig zűrzavart okoz."

"... nagyapád okos ember volt, és mi mindenről beszéltünk, de az élet értelmét egyetlen szóval sem említette soha. Egyszer sem. Ma már sejtem, hogy ennek fontos oka volt, mert azt ő csakis Istentől tudhatta meg, hogy az élet értelméről nem töprengeni kell, hanem meg kell teremteni – különben az életnek semmi értelme sincs. Isten sem a világmindenség értelmén töprengett, hanem megteremtette. Nagyapádtól tanultam, hogy az emberi dolgok értelme egyetlen varázslat: a Semmiből a Valami megteremtése. Ez az Istennel való kapcsolat egyetlen lehetősége is."

Ma befejeztem egy könyvet, amelynek az olvasása megadta "a létezés feletti ritka öröm mámorát". Ajánlom Salamon Pál A Sorel-ház című regényét. És egyre erősebb késztetést érzek, hogy szétnézzek egy kicsit Kárpátalján.

2011-03-20T21:49:00.003+01:00

Beteg a gyermek: lázasan ébredt, délelőtt is, délután is aludt, összesen egy csokipudingot és egy kekszet evett. Megvolt az esti mese: apa a harmadik Rumini-regényből olvasott fel neki. Hűtő fürdő és egy fél Algopyrin után most itt szuszog mellettem, holnap biztosan nem megy iskolába.

Jobban tudják

2011-03-19T19:15:00.000+01:00

"Hivatalos forrásból egyelőre meg nem erősített tájékoztatás szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium alá rendelt Tárcaközi Földrajzinév-bizottság húsz tagjától váltak meg azonnali hatállyal, mivel a bizottság által kialakított szakvélemény nem egyezett azzal a kormányzati szándékkal, hogy a ferihegyi légikikötő új neve Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér legyen."

Talán azt kellett volna javasolni, hogy: Budapesti Liszt Ferenc Nemzetkőzi Repüllőtér. Ez pl. jobban beleillene a trendbe.

(Azért ennyi egy napra sok, megyek és megnézem az Amadeust.)