2009. augusztus 14., péntek

"Ám de túl a fák már..."

"Ideje van már, hogy vízre szálljak,
Fénylapok úsznak a felszínen.
Jobb lenne élni, ámde túl a fák már
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel
intenek nekem."

Sárospatakon múlt vasárnap a kocsiban ülve híreket vadászok manikűrözés közben - már egy hete távol az otthontól, internettől, újságtól... Valaki arról beszél, hogy tegnap reggel hatkor hallotta a rádióban, s estére sikerült megszervezni egy megemlékezést... S egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy elhangzik Bakonybél neve. Összeáll a kép, bekiabálok Balázsnak a szobába: meghalt Cseh Tamás.

Csend. 1976-ban az egyik csoporttársam hozta el gimnazista öccsétől az első lemezét. Aztán hallottam őt többször az Audmaxban - megint eszembe jut a pohár -, megvettem a lemezeit, beleégtek a fejembe a dalok, ott voltak velem Krakkóban és Révfülöpön, látogattam a honlapját, hallgattam a koncertfelvételeit, tavaly olvastam a vele készült riportkönyvet, tudtam, hogy beteg... A Műcsarnok néhány számát korábban bevittem irodalomórára... más nemzedék - egy-két gyerek vevő rá. Eszembe jut, ahogy otthon a József Attilában, az ebédlőben (menzaszag) énekel, kikacsint: "jó kis elvtársam vagy Balázs"... 2006-ban volt utoljára Esztergomban, de nem koncerten - Balázs két CD-t dedikáltatott vele, Nórának is: "R.N.-nak szerelemmel. Cseh Tamás". Hosszú útra indulva a kocsiban gyakran hallgatjuk, a gyermek sok dalát ismeri, a dedikálás idején itthon fújja a "Fáskerty elvtárs legyen már olyan szíves"-t.

Most órákig hallgattam őt. "S a könyvben, úgy képzelem, ott van az életem." (Kádár keringő)

"Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak fordított tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk."

(Ady: Valaki útravált belőlünk)

És Cseh Tamással. És a Republickal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése