2008. május 5., hétfő

Cím nélkül

Ma elkísértem az emelt magyarosaimat Tatabányára. Az Árpádból ki kellett persze jönnöm, már előtte is kérdezték a "gyerekek", hogy mit fogok csinálni: - Hát, amit még életemben soha: plázázni.

Körbesétáltam a Vértes Centerben, 8-kor az üzletek még zárva voltak, a kávézó is, kerestem egy padot és olvastam. Közben észleltem, hogy a tipp-topp kisasszonyok suvickolják az üzletek portálját, álldigálnak a pultnál, unatkoznak; az üzletekben mesterséges fény, folyamatosan szól a gagyi zene - s arra gondoltam: mennyivel értelmesebb, érdekesebb az én munkám. Negyed 12-kor néztem meg az órám, akkor értem a Tiszták végére.

A plázázás 20 percében vettem a lányomnak egy szandált, aztán vissza az Árpádhoz. A "gyerekek" nem túl elégedettek magukkal, én remélem, hogy helytálltak. Túl vannak életük első nagy megmérettetésén.

Itthon Ancsel Éva:
"Kihez hasonlít inkább az ember: Júdáshoz avagy Jézushoz?
Egyikhez sem.
Az ember leginkább talán mégis Pilátushoz hasonlít. Pilátushoz, mert jobbára úgy keveredik a dolgaiba, mint ő. Csak úgy belekerül. Mert fáradékony, fejfájós és mosná kezeit - ami nem szokott sikerülni."
(Százkilencvennégy bekezdés az emberről)

Ancsel Éva egyébként fantasztikusan tudott beszélni az irodalomról (is).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése