A színházba új főrendezőt neveztek ki - pályázata az uralkodó szerint kiváló volt, a színészek és bérletesek ezt nem tudják megítélni vagy szándékosan rossz hírt terjesztenek. Az új főrendező kifogástalanul dolgozik, az uralkodó iránti hűsége töretlen, az útmutatások szerint végzett munkája nagy szakszerűségről és teljes odaadásról tanúskodik. Rövid idő alatt lecserélte a régi színészgárda nagy részét, a vezető színészek helyére néhány statisztát is felvett... Igaz, viharos gyorsasággal fogy a bérletesek száma, úgy hírlik, már az egyötödük más színházat látogat. A főrendezőn azonban nem látszik aggodalom, ő már a hamarosan zászlót bontó művészszínházra gondol. Hamletet ugyan még nem rendezett, de ha az uralkodó művészszínházat alapít, akkor az az lesz. 'Mit nekem egy Hamlet'...
***
Találkozóra hívott az otthagyott tizedikes osztályom: együtt akartak lenni, mielőtt megindul az elvándorlás. Verset mondtak, ott voltak a szülők, rózsát kaptam és ajándékot - szalagavató szalag nélkül és ballagás egyben. Csak az osztályfőnöki beszéd volt suta. Most van vége: szétszóródik egy közösség.
"A Szent István Gimnáziumban tanuló utolsó osztályától hálával, megbecsüléssel és köszönettel."
Köszönöm.
"Nem állíthatom, hogy soha nem győzhetett még az igazság. Ez előfordulhatott. De az már nem, hogy föl is állt volna a győztesek dobogójára – oda, ahol minden záptojás eltalálhatja -, hanem ha győzött, hát észrevétlenül távozott a legeldugottabb hátsó kapun, ahová hívei vezették szorongva. Lehet, hogy ezért nincs adatunk arról, hogy előfordult-e már ilyen, akkor hol és mikor?" (Ancsel Éva XXV.) - ez olvasható rajta.
Update 11. 03. Folytatódik. Plusz kilenc.