A gyermek elment apával vásárolni, ilyenkor mindig jár neki valami. Kapott egy szép, kemény fedelű, vastag, vonalas füzetet. Miközben itthon megmutatta nekem, ezt mondta:
- Nagyon szerettem volna gumicukrot, de eszembe jutott, hogy te nem örülnél neki. És ezt választottam.
Az eset előhívott az emlékezetemből valami hasonlót. Még nem volt hároméves, amikor a játszótéren az asztalnál egy új autóval játszott egy kisgyerek - nagyobb volt, mint az itthoni matschboxok, talán azért is volt olyan vonzó. Legalább félóráig várt türelmesen, míg az a gyerek megunta. Aztán végre, a kezében volt... Akkor odaült egy anyuka a két év körüli kisfiával, aki erőszakosan követelni kezdte az autót. Nóra egy darabig úgy tett, mintha nem hallaná, aztán egyszer csak odaadta. Felvettem a lányom, elhoztam onnan, s csak akkor, már az ölemben kezdett el sírni.
- Nagyon szerettem volna gumicukrot, de eszembe jutott, hogy te nem örülnél neki. És ezt választottam.
Az eset előhívott az emlékezetemből valami hasonlót. Még nem volt hároméves, amikor a játszótéren az asztalnál egy új autóval játszott egy kisgyerek - nagyobb volt, mint az itthoni matschboxok, talán azért is volt olyan vonzó. Legalább félóráig várt türelmesen, míg az a gyerek megunta. Aztán végre, a kezében volt... Akkor odaült egy anyuka a két év körüli kisfiával, aki erőszakosan követelni kezdte az autót. Nóra egy darabig úgy tett, mintha nem hallaná, aztán egyszer csak odaadta. Felvettem a lányom, elhoztam onnan, s csak akkor, már az ölemben kezdett el sírni.
Ez olyan meghatóan kedves.:)
VálaszTörlésAranyos. :-)
VálaszTörlésIgen, így sikerült nekem is három, az életre tökéletesen alkalmatlan jó gyereket felnevelnem.Most is odaadják a kisautóikat, csak már sírni sem sírnak...Elrontottuk?
VálaszTörlésSzeretném hinni, hogy nem.
VálaszTörlés