Kinek mi az érdeke?

„Nem az egyetem sok, hanem a hallgató kevés” – áll a Magyar Rektori Konferencia elnökével készített interjú címében. Lásd még: „Ma 380 ezer hallgató van a rendszerben, 30 ezer oktató-kutató és 25 ezer egyéb közalkalmazott dolgozik a szférában. Ez a magyar felsőoktatás körülbelül 500 ezer hallgatót lenne képes oktatni.”

Hát, ez zseniális. Nem az étterem sok, a vendég kevés, nem az új autó sok, a vevő kevés… És így tovább. A kínálatot adottnak vesszük, a kereslettel kell valamit csinálni. S így tudja ezt pl. Suzuki úr is? Ja, hogy ő a saját pénzével/-ből gazdálkodik…

„A Magyar Rektori Konferencia a 69 magyarországi felsőoktatási intézmény autonóm, nonprofit érdekvédelmi szervezete.”

Szóval szakszervezet. Meglehetősen jó érdekérvényesítő képességgel.

„A Magyar Rektori Konferencia egységes volt abban, hogy ne engedélyezzék bizonytalan színvonalú külföldi egyetemek megjelenését Magyarországon.”

A külföldi=bizonytalan színvonalú? A magyarországi egyetemek és főiskolák persze mind biztos színvonalúak.

„Ki mondja meg a gyereknek, hogy a te képességeiddel inkább kőműves legyél, ne jogász, mert boldogtalan és sikertelen leszel egy öldöklő versenyben? Ez beavatkozás a gyerek életébe, amire egyedül a szülőnek lehet joga.”

1. Én azért a gyerek és a szülő helyében elgondolkodnék azon is, hátha mutatnak valamit a képességekről a középiskolás eredmények is.
2. Ezek szerint az egyetemen a kőművesnek való hallgató is előbb-utóbb jogi diplomát kap, nehogy már sérüljön a lelke szegénynek.

„Tudomásul kell venni, hogy ma már az alapdiploma lesz egyenértékű a korábbi érettségivel, és ha majd az új klinikánkon sok lesz a külföldi beteg, akkor több nyelvet tudó, művelt, bölcsész diplomás recepciósok fogadják őket kedvesen.”

Már miért kellene tudomásul venni? A 200-ban meghatározott minimális pont szerintem még mindig kevés. Tessék jobban felkészült jelentkezőket felvenni! Ja, hogy akkor nem lenne 380 ezer hallgató sem a rendszerben? Az adófizetők valószínűleg nem tiltakoznának… Egy „kicsit” sokba kerül a külföldi betegek eligazításához a bölcsész diploma.

„Én az egyszintű érettségi híve vagyok, de az legyen kemény próbatétel. Ha valaki kiállja, méltósággal lehessen azt mondani: érettnek nyilváníttatott.”

Magyarországon 18 éves korig tart a tankötelezettség, de az érettségivel záródó közoktatás tömegessé válásából nem következik, hogy egyetemre muszáj menni. Én ezért azt gondolom, a szűrők legyenek annál szigorúbbak, minél többre jogosítanak. Annak, aki érettségi után kozmetikus lesz, ápolónő, valutapénztáros, adminisztrátor, boltvezető stb., elég a középszintű érettségi. Annak viszont, aki egyetemre akar menni, legyen kötelező az emelt szintű (szerintem mind a két tárgyból): ez "kemény próbatétel". Ez volt az érettségi rendszer megreformálásakor az eredeti elképzelés (a középiskolás tananyag alapján szervezett kétszintű vizsga). Vajon miért nem akarták/akarják a rektorok?

„Problémának tartom, hogy az egyes szakmák nem tudnak megegyezni: a Műegyetem például elhatározta, hogy jövőre minden szakára csak emelt szintű érettségivel lehet bejutni, miközben a miskolci egyetem, vagy a műszaki főiskolák elfogadják a középszintűt is.”

Problémának tartom, hogy a Magyar Rektori Konferencia elnöke úgy beszél, mintha kívülálló lenne.

Egyébként meg a felvétellel kapcsolatos szabályoknak a felvétel előtt két évvel ismerteknek kell lenniük. Emlékezetem szerint – fenntartva a tévedés jogát – a rektorok tavaly arról határoztak, hogy az orvostudományi egyetemekre lesz kötelező jövőre egy emelt szintű érettségi vizsga (mostanáig csak néhány élő idegen nyelvi szakon van így). Lehet, hogy a Műegyetem is határozott - de az most történhetett, tehát jövőre még nem léphet érvénybe.

Furcsa gondolataim támadtak az interjú olvasásakor: egy rektortól, sőt a MRK elnökétől többet és mást várok, mint egy szakszervezeti főtitkártól.