Holnap ünnepély az iskolában, a gyermek elkunyerálja a fekete blézerem (csak az ujját kell visszahajtania), keresek egy kokárdát, kikészítem. Lefekvés előtt benézek hozzá...
- Nem kell semmit mondani. Összepakolok.
Aztán apa elolvassa a ma esti regényrészletet, már sötétben jön a "fejből mese", aztán Nóra a nyitott ajtó mellett (a redőnyt sem szabad leengedni) egyedül marad. Néhány másodperc múlva...
- Apa, hogy hagytad itt a fotelt? Gyere csak vissza!
Én itt ülök a gépnél, olvasok s hang nélkül hahotázok.
- Hogy hagytam ott?
- Ferdén, teljesen ferdén. Igazítsd meg!
Hát igen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése