2011. május 2., hétfő

Móricznak ez a novellája volt ma az egyik írásbeli érettségi tétel. Hazafelé a buszon olvastam el, zsigeri szorítást éreztem a gyomrom tájékán... Ajánlom mindazoknak, aki nosztalgiát éreznek a két világháború közötti Magyarország után. S félek belegondolni abba, hogy nosztalgia nélkül is egyre jelenvalóbb, amiről szól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése