Még arról sem írtam, hogy Lemberg a több száz éves, soknemzetiségű múltja mellett nekem a fiatalok városának is tűnt. Minden étteremben és cukrászdában húszas éveik elején járó pincérek szolgáltak ki bennünket, a nők jól öltözöttek (kivéve emelt talpú – "holdjáró" – cipőiket), s még sosem láttam egyetlen délelőtt ennyi
esküvőt. A szakadó vagy szitáló esőben kimondottan fiatal párok
fényképezkedtek a város szép helyszínein, mint például
az Olasz udvarban.
A feldíszített autókon megfigyelhettük az újkori helyi szokást: a rendszámtáblára ragasztják a vőlegény vagy menyasszony nevét, ill. valami elmésséget.
Menyasszonyi ruhában a krémszín a divat – ritkább a hófehér –, a fátyol nem kötelező, a csokor kicsi. Mint nálunk is.
A pravoszláv templomban éppen zajlik az esketés, sorára vár a következő pár.
Ez a pár nem csapott nagy hűhót, később négyesben ülve egy kávéház teraszán láttuk őket viszont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése