2014. december 17., szerda

Mint egy beteg kisgyerek...

Hajnali négykor ébredtem: a háló ajtaja előtt nyüszög a kutya. Ki tudja, hányadjára, mire meghallottam. Kimentem hozzá, nyüszögött tovább, egyértelmű volt, hogy le kell mennünk. Pizsamára a kabát, zokni fel, papucs, aztán le a negyedikről ölben. A szervizúton egy postásruhába öltözött emberrel találkoztunk: ő bizonyára dolgozni ment, én meglehetősen furcsa szerelésben és időpontban kutyát "sétáltattam". De mások is voltak már ébren: egyik-másik konyhában égett a villany.

A kutya négyszer is horpasztott. Furcsállottam, de arra gondoltam, talán B. elfelejtette lefekvés előtt levinni. (De nem.) Visszamentünk és visszaaludtunk. Fél nyolckor újra kikéredzkedett. Délelőtt B. a városban volt, mire hazaért, a konyhában "baleset" történt. Orvoshoz mentek – Zaza injekciót kapott meg 4 szem gyógyszert. Valószínűleg vírusfertőzés, s akkor hétfőig rendbe jön. Ha nem, akkor hosszabb kezelés elébe nézünk. Most itt fekszik a lábamnál. Szomorú és bágyadt. Azon gondolkozom, maradjon-e éjjel az ágyam mellett – Nóra kicsi korában, ha beteg volt, velem aludt.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése