Lakásfelújítás után, rámolás, selejtezés közben apám gyöngybetűs írása tűnik fel egy borítékon: levél 1977 szeptemberéből (másodéves egyetemista vagyok ekkor). Arról számol be, hogy kész a fürdőszoba: 36 700 forintba került mindenestől (a víz bevezetése a saját kutunkból, a csempézés, a berendezés). Leginkább a kőművesmunkát drágállja, 400 Ft naponta, két kőműves 9 napot dolgozott. A családi kassza kimerült, szombaton 5 malacot visz a vásárra.
Négy évvel később kezdő középiskolai tanári fizetésem 2600 Ft volt – egy hónap 20-22 munkanap ma, de 1981-ben még minden második szombaton is dolgoztunk. Egy kőműves 9 nap alatt 1800 forintot keresett. A szocializmusban. Vajon ma mások-e az arányok?
Kicsit azért ez almát körtével. Kőműves eléggé idénymunka tavasztól őszig, gondolom '77-ben is az volt. Talán a magántanári óradíjakkal lehetne összehasonlítani - ott azért remélem a másik irányba billen a szorzó. Ha nem, na az baj. Amikor a lakásfelújítást csináltuk és jöttek az árajánlatok a sok számjeggyel mindig azt néztem, hogy én mérnökként milyen óradíjakkal dolgozok, és amíg megvolt az egészséges differencia a burkoló meg a mérnöki napidíj között, addig nagyon nem kezdtem el alkudozni, más is csak boldogulni akar...
VálaszTörlésKicsit azért ez almát körtével. Kőműves eléggé idénymunka tavasztól őszig, gondolom '77-ben is az volt. Talán a magántanári óradíjakkal lehetne összehasonlítani - ott azért remélem a másik irányba billen a szorzó. Ha nem, na az baj. Amikor a lakásfelújítást csináltuk és jöttek az árajánlatok a sok számjeggyel mindig azt néztem, hogy én mérnökként milyen óradíjakkal dolgozok, és amíg megvolt az egészséges differencia a burkoló meg a mérnöki napidíj között, addig nagyon nem kezdtem el alkudozni, más is csak boldogulni akar...
VálaszTörlés