"Innen, ahol ülök, jól látni a márványportikuszt, a korék csarnokát, áll a hat lány, tartja szép fején a mennyezetet, villog a pentelikoni márvány. (...) A hat koréból öt az eredeti, egy közülük Londonba szakadt, az a második ott csak másolat. Vajon mit csinálhat az Erekhtheion koréja Londonban az Elgin márványok termében, éjjel? S mit a többi műemlék, a torzók, a frízek? Nyihognak-e vajon a lovak? Londonban ritka a napfény, és az ég váratlan kéksége olyan örömmel tölti el a lakosokat, hogy beszélnek róla az ismerősök, ott állandó téma az időjárás. Mit csinálsz hatodik koré, távol a tieidtől, a rezgő, remegő, ezüst párától, amely körüllebegi nővéreidet? Mit csinálsz olyan messze, távol az ősi kövektől?
Istenem, ne add rám soha, hogy örökre távol kelljen élnem a hazámtól."
(Szabó Magda: Zeusz küszöbén)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése