2017. július 21., péntek

A város,

ahol életem 1/6-át töltöttem,  ma rendezettebb, mint Esztergom, az itteni lepusztultságnak nyoma sincs. De...



 "Az utca, ahol valaha laktam..." Sőt: a ház - gáz és rács nem volt.



 Eltűnt a sztélé. Balassi szobor a gimnázium előtt/mellett.



Leánykori nevén: Majomsziget - ma: Civitas Fortissina tér. A magas épületben működött egykor a földhivatal (apám egy időben itt dolgozott), sokkal később, ideiglenesen művelődési házként (is) funkcionált (itt láttam a Hóvirágünnepet).


 

 Szépek a beültetések.



 Hm, mi lesz a Csíki sörrel?
(Az épületben lakott az egyik osztálytársam, hozzájuk menekült be az egyik túszul ejtett lány 1973 januárjában.)



 Íme a térnek nevet adó, korszellemnek megfelelő ízlésű szobor.


 

A renovált megyeháza. A rozsdabarna színezés nem feltétlenül tetszik.




A nagyok emléktáblái a megyeháza falán.



 "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"



 Ez szép lett. Diákkoromban a városi könyvtár - rengeteg időt töltöttem itt.



 A Palóc Múzeum elé cseszve a vitézi rend országzászló tartó monstruma.



 Petőfi kissé félreállítva egy jellegtelen szökőkút kedvéért.



Hál' Istennek! De legalább helyesírási hiba nélkül hirdetné!




1 megjegyzés: