Az életemben egy fontos szerepet betöltő ember azt mondta: ha könyvre kért pénzt a szüleitől, mindig kapott. (Minden szó magyarul van, de ezt a mostani tizenévesek többsége valószínűleg több okból nem is érti.) Én sem tagadtam meg soha ezt a gyerekemtől. Ma valakinek ajándékot venni tértünk be a könyvesboltba, de választott magának könyvet N. is, én is. Magamnak mostanában csak elektronikusan veszek könyvet (nem fér el több a lakásban), de A szív segédigéinek nem tudtam (nem is akartam) ellenállni. Sok Esterházy megvolt, a megvoltnak a fele megvan, de korántsem volt teljes a gyűjtemény. (Az olvasottság sem.) Itthon belelapozok - majd este kézbe veszem, gondolom -, s szíven üt egy (három) mondat: "Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése