Tegnap azzal fogad a gyermek, hogy fényes nappal betörtek a "kisbolt"-ba, amikor jött hazafelé, ott voltak a rendőrök. Itthon elkérte apától távcsövet, s a konyhaablakból figyelte, mi történik odalenn, ott van-e még a rendőrautó. Ma aztán újabb híreket hoz, a házban lakó osztálytárs informálódott: délben fegyver nélkül bement valaki, és kirámolta a pénztárat.

Az üzletben egyébként nagyon csúnyán beszélnek, mondja. Olykor ott vesz magának kiflit tízóraira - ha a kedves néni ül a pénztárban, 30 forintba kerül, ha az utálatos, 45-be. Nem akarom elhinni - mutatja az ötvenesből visszakapott 20 forintot.

A rablás és személyes kellemetlen tapasztalatok valahogy összekapcsolódnak a fejében.

Úszás?

Ebben a dologban toleranciám maximuma, hogy azt mondom: bírd még ki ezt az évet, ötödiktől nem jártok már úszni. Két csoport van: ő a jól úszókéba tartozik - s harmadik éve kezükben a deszka, gyakorolják a mell-, hát- és gyorsúszás lábtempóját. Néha azért úszhatnak is.

(Egyébként mellen hatévesen megtanult úszni. Lehetne többet és kitartóbban, bizonyára szebben is.)

Mindez a kitüntetett, fantasztikus élményfürdőben - ahol bent (tehát a tanév nagy részében) nincs úszásra alkalmas medence. De micsoda áldozatot vállal a város, hogy elsőtől negyedik osztályig mindenkinek biztosítja az ingyenes úszásoktatást (sőt, óvodások is járnak)! Ja, hogy az alapfeltételek hiányoznak? Hogy a Szent István Fürdőbe járnának, ha az úszás lenne a fontos, mert ott van két úszómedence? Hogy az idegennek ez érthetetlen? Van ebben ráció, csak nem a gyerekek meg nem az úszás szempontjából!

Én a mozgást tartom fontosnak, nem az élményfürdő dotálását, így a magam részéről ragaszkodnék a tornatermi testnevelésórához, amikor a tanító néni valóban megdolgoztatja az osztályt.

Szerinted?

"A politikát és az emberek sorsát olyan emberek alakítják, akiknek nincsenek eszményeik és nincs bennük nagyság. Akikben nagyság van, nem foglalkoznak politikával. Ez áll mindenre. De most új embert kell teremtenünk magunkban. Most az kell, hogy a cselekvés emberei eszményekben hívő emberek is legyenek, mérnök-költők. Élnünk kell álmainkat - hassanak egymásra. Azelőtt lemondott róluk az ember, vagy rajtuk vesztett. Nem szabad rajtuk veszteni és lemondani sem szabad róluk."


Írta Albert Camus a 30-as évek végén (Noteszlapok). Szerinted mi köze egymáshoz politikának és eszménynek?

Itt járt nálunk is. Hozott könyvet, sok aszalt gyümölcsöt és kevesebb édességet.

Bár már nem hiszi, de azért írt neki, s kiragasztotta az ajtóra - kívülre: rajta a "feladó" pontos címe.

Mézeskalács helyett ezt sütöttük: csokis-mogyorós linzer.

Érdektelen. Abba kell hagyni, vagy mást kell csinálni.

***

Belülről - egy az ének közül. Kívülről - ő.

***

Megfelelni - kinek?

Hárítás vagy önvédelem?

Fojtogató ellentmondás .

***

Letette a telefont, érezte, hogy húzza a lábát a mocsár.
Egy mozdulatában is rémülten ráismert.

***

Nem érti, hogy nem látják.

***

Amott túl ott a tág világ. Vagy ott volt. Vagy csak a lehetőség volt. Vagy van.

Várakozás

Tegnap éreztem először, hogy itt a tél. Ideje volt téli színekre váltani. Várom a havat, a gyermek a Mikulást. Advent első vasárnapja előtt figyelmeztetett, hogy megvettem-e már az adventi zsákocskákba valót (24-szer 3 kocka csoki, egészen pontosan négy tábla Schogetten) - a zsákokat sok évvel ezelőtt kézzel varrtam, mindegyikre rá van hímezve egy-egy szám, itt lógnak a fejem fölött. A csokit este szabad kivenni - ez Nóra előjoga, régebben fölemeltük, ma már nem megy. Múlik az idő.

Ez a nappaliban van a kisasztalon - apa hozta valamikor Svájcból. A házikókban, fenyőfákban, toronyban szintén el van rejtve valami, ezt mindig reggel veszi ki a gyermek - szépen beosztja az alkalmakat, amikor örülni lehet. Eddig csak különböző hajgumikat talált, közölte, hogy nem mindegyikben van valami - nem nézte meg, csak ellenőrize: megrázta a dobozokat. Ma éjszaka mindegyikbe kerül meglepetés. Mézeskalácsot nem sütünk, de csokiba mártott mogyorós linzert a hétvégén igen.

:)))

Van, aki inkább a passzív rezisztenciát választja.

(Rákattintva nagyítható.)