Vasárnapi vers

Sziveri János: Földközelben

Huncut széltolók és más koldusok
hada oson a gennyes sikátoron.
Fölénk magasodnak, akár a torony.
Letűnt bölcsességük hiába sok,

utánuk kéz helyett agyat mosok.
Mint levél a fán, a számos rokon –
intő szavamat veszik csak zokon.

Kocogtatják fejüket a vén kosok.

Konklúzió ürügyén szó mit sem ér,

szánk tágas odujában már el se fér.

S hallatán galuska lesz a nyelvünk,

amit nem sikerül sehogy lenyelnünk.

Bögyünkben, mint kő, őrli a magot.

Hitszegő-e mind kit hite elhagyott?

A kép forrása itt.

80

1933-ban Hindenburg kancellárrá nevezte ki Hitlert, az USA-ban hivatalba lépett Roosevelt, Magyarországon Gömbös Gyula volt a miniszterelnök.

***

December 13-án, Luca napján Raák Pál és Telek Ilona első gyermekeként megszületett majdani édesanyám. 

 Az idillikusnak nem mondható külvilág ellenére boldog gyerekkorra emlékszik. (A háború vége felé édesapja megsebesült az orosz fronton, a családnak híre sem volt róla, két év után tért haza.)

Az iskolában apácák tanították, a polgári elvégzése után irodistaként dolgozni kezdett – abba sem hagyta 57 éves koráig.

Apámmal 22 évesen kötött házasságot, s belecsöppent egy addigi életéhez képest egészen más miliőbe.

A fiatalasszony.

Szült három gyereket, s közösen, sok munkával felnevelték őket. Majd' 33 évi házasság után meghalt apu, s anyu immár bő 25 esztendeje özvegy. Sokáig mégsem élt egyedül: hathatósan részt vett – az ötből – két unokája nevelésében. Egy éve érzi úgy, hogy lelassult, feledékeny..., megöregedett. A magányra panaszkodik. Romantikus regények kedvelőjeként bizonyára könnyebb, színesebb életet képzelt magának, álmai és a valóság meglehetős távolságban maradtak.

Pénteken (13-án) volt, de szombaton ünnepeltük 80. születésnapját.

A Szent Erzsébet tornacsarnoka

Szép gesztus, hogy az ünnepélyes átadás előtt a Szent Erzsébet Iskola igazgatója ma két időpontban is lehetővé tette, hogy aki kíváncsi rá, megnézhesse az új épületrészt: a tornacsarnokot és a hozzá kapcsolódó létesítményeket.

Az egykori Istvánból több újonnan nyitott ajtón is ki lehet lépni a tornacsarnok tetején kialakított udvarra.

Egy 300 négyzetméteres aula van az egykori istvános évnyitók, évzárók, ballagások helyszínén.

A kettéosztható tornacsarnokban az utolsó simítások zajlanak. A szabályos kosárlabdapályán éppen ottjártunkkor próbálták ki a felemelhető palánkot.

 A galériáról az új és a régi tornateremben játszódó események is szemmel tarthatók.

Az új csarnok kívülről. A kép jobb alsó sarkában a nővérek hat kocsi befogadására alkalmas garázsa.

A tornacsarnok a Katona István utca felől nézve.

Az építkezés bruttó költsége mintegy 600 millió forint. A Szatmári Irgalmas Nővérek felépíttettek  egy létesítményt, ami az oktatást szolgálja, az épületet, amit visszakaptak, renováltatták. 

A város korábbi vezetőinek "értékrendje", álmai megtekinthetők a lepusztult "zöldházon", a műemlék Fürdő Szálló romosodó épületén, a zárva tartó élményfürdőben, a Prímás-szigetre tervezett luxusszálló-kezdeményekben, a beázó mélygarázsban, a háború pusztította Balkánt idéző buszpályaudvaron...

(Fotó: Rafael Balázs)

Vasárnapi vers

Pinczési Judit: Addig él az ember

Addig él az erdő,
míg őrzi madárraját
addig él az ember,
míg bontja a titok falát,
de az idő nem varázsló,
s az ember, míg prédikál,
körbejárja csendben
a temetőbogár.

Meséld el álmodat,
a sárkányból galamb lett
mutasd meg arcodat –
talán hisznek neked
de az idő nem varázsló,
s az ember, míg prédikál,
meglátogatja csendben
a temetőbogár.

Éveid meghasadnak,
mint késsel dobott tükör
időd csontok kövén
mint vércsepp tündököl,
de az élet nagy varázsló,
hát indulj menteni,
csalódni, megriadni,
s elölről kezdeni.

A kép forrása itt. 

Buszon

Az Esztergom-Süttő-Tatabánya vonalon utazók nyilván másodrendű állampolgárok, nekik jó a csotrogány is, fűtetlenül, nem egyszer udvariatlan sofőrrel, reggelenként iszonyatosan túlzsúfolva. A fiatalabb évjáratú buszok az Esztergom-Piliscsaba-Budapest útvonalra vannak vezényelve (mondják a gépkocsivezetők) vonatpótlásra – arrafelé érdemdúsabb, jobb adófizető, felelősségteljesebb munkát végző stb., stb., stb. állampolgárok utaznak.

Ma reggel a fantasztikus műszaki állapotban lévő csotrogány Táton le is robbant. 20 perc múlva megérkezett a mentesítő járat – hogy miért nem az (szintén csotrogány) indult eleve, rejtély. De legyünk pozitív gondolkodásúak: a Volán nem csak utaztat, hanem kalandvágyunkat is kielégíti, ráadásul pluszköltség felszámolása nélkül.

Így aztán a 25 km-es távot sikerült 80 perc alatt megtenni. (Az, hogy reggel csak Dorogon keresztül van járat, holott a rövid úton, Táton át is megtelne egy normál busz, már ne is említsük. Mi lenne akkor az akolmeleggel: a csuklós buszon szorosan egymás mellett állni kényszerülő utasok hőleadása a fűtés. Ja, és jegyük, bérletük épp annyiba kerül, mint azoké, akik ülnek. A bolondnak is megéri – hisz gyalog is menetnének.)

Heti apró

Az egyik reggel a Duna Múzeummal átellenben egy kényelmesen ügető patkány egy ház tövében. Jól indul a nap.

***

A gyermek nulladik órára megy sokad magával javítani. Órarenden kívül. A tanár elfelejt bemenni. Egy hét múlva újra nulladik óra. Órarenden kívül. Csak. (A tanév első két hónapjában 6-8 plusz óra más tantárgyi óra helyett.) Tiltakozom, nem akarom engedni. De gyermek meg akar felelni, rosszul áll a tárgyból, és gyakran fáj a feje. (Az osztály 80%-a bejáró.) 

***

Hallgatom, nézem gyerekeink műsorát az első gyertyagyújtás alkalmából: elém penderül egy szőke kisfiú, megölel, közli velem, hogy ő iskolás. Tudom, találkoztunk már az iskolában, tanítom a testvérét. Bűbájosan cseveg, megmutatja a szüleit, aztán azt mondja: "ott a helyettesed". Leesik az állam. A gyerek elsős.

***

Bár vannak városok, amelyek jobban vonzanak (Firenze, Róma, Dubrovnik, Isztambul, Jeruzsálem, Lübeck, Wroclaw, Moszkva-Moszkva-Moszkva...), de a gyermek kedvéért a legközelebbi úti cél: London.

***

Itt volt Á. és P., a nagyok. Megnyugtató látni, hallgatni őket: okos, józan, tisztességes felnőttek.

Vasárnapi vers

Pilinszky János: Keringő

A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállaszja a naplemente.

És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.

A kép forrása itt.