Két nagyszerű regényt vettem mostanában (Boldog Észak, A kitömött barbár), aztán egy gyengét (Tövispuszta), de ezt is végigolvastam. Kepest sokra tartom mint tévés újságírót (tartottam, míg az volt), de első regénye nem emelte az írók közé: a könyvben vannak jól kidolgozott részletek, figurák, főleg az első harmadban, itt még csak időnként érzi magát kényelmetlenül az olvasó – hogy lapos, felszínes –, aztán a 'kényelmetlenség' érzése olykor az ingerültségig fokozódik. A nagy mű beszippant a maga világába, mert az egy teljes, ismeretlen univerzum – ez meg félig megrajzolt figurák sokaságából, történelmi ismeretterjesztésből álló anzix. Kár.
Most az Igazolt hiányzást olvasom, a 45. oldalon tartok, s eddig nem tudom igazolni a linkben idézett méltatásokat – locsogásról locsogásra lapozok. Adok még neki 10 oldalt, de ha nem változik, leteszem – szorít az idő, és annyi mindent nem olvastam még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése