Oravecz Imre: A hosszabbítás vágya
De jó volna klasszikusokat olvasgatva
még sokáig az ablaknál ülni,
és néha kitekinteni a cinkékre, pintyekre, csuszkákra,
amint a cseresznyefa ágain kutakodnak,
vagy távolabbra is nézni,
a behavazott kertre, völgyre, hegyekre,
a hegyek fölött az égre, a felhőkre, világűrre,
de nem figyelni az idő múlását, a fény változását,
hanem csak ösztönösen tudni, számon tartani,
mekkora utat tettek már meg az árnyékok,
és mennyi van még hátra a napból.
(És-kvartett a Távozó fa c. kötetről itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése