A Pillangókisasszony közvetítése a Metből. A gyermek az első szünetben azt mondja: "egyszer meg lehet nézni". A 2. szünetben közli: "sírtam", a végén: "nagyon jó volt".  A Varázsfuvola után ez a második opera az életében.

Hetedik éve nézek Met-operákat: a Faust, az Anyegin és a Carmen színpadra állítása mellé a Pillangókisasszonyt is besorolom a legek közé. Az énekesek színészi teljesítménye is (pórusuk is látszik a közvetítésben) elsőrangú, a színpadi látvány lenyűgöző, a zenéről nem beszélve. Kristine Opolais nevét rögzítem – Cso-cso-szánt nem találok vele a neten, de íme Callasszal. (Egy hónapja a Manon Lescaut, hiába Puccini, nem ragadott magával.)