2021. július 25., vasárnap

Pozsonyban jártunk

Több okból, sok bizonytalansági tényező miatt nyárra nem terveztünk hosszabb utazást - egy-egy napra, nem a legnagyobb hőségben viszont igen.

Szerdán délelőtt átmentünk Párkányba a vasútállomásra, hogy nekem is csináltassunk fényképes igazolványt, amely ‒ mint 62 év fölötti uniós polgárt ‒ utazási kedvezményre jogosít. Az igazolvány ingyenes (csak a fóliázásáért kell fizetni 0,50 eurót), kiállítása néhány perc alatt megtörtént. Azon melegében vettünk retúrjegyet péntekre ‒ helyjegy nem kell, válaszolja a pénztáros, de 2 évvel ezelőtti tapasztalatból tudjuk, hogy a "nem kell" azt jelenti: nem kötelező, de lehetséges, s nyugodtan ülni a helyeden jobb, mint szorongani, hogy mikor állítanak fel. És ketten oda-vissza, helyjeggyel 8 euróból megjártuk Pozsonyt: a Hungáriával mentünk (8.43), jöttünk (17.57), a menetidő cca. 80-85 perc.


Bő másfél évtizede voltunk itt utoljára, még nem állt az Apolló híd, amely közvetve új életet lehelt Duna-parti sávba: itt zöld a fű (a belváros felé haladva kiégett és gazos), rengeteg a gusztusos kiülős hely... 

Elsődleges úticélunk  a Kék templom ‒ még sosem láttuk belülről: gyönyörű (épp vége volt egy esketési szertartásnak) ‒ 


és a Ferences templom, annak is a gótikus kápolnája.


Gyalog közlekedtünk (a végére 13 km-nél tartunk), beültünk egy-egy sörre (Pilsner Urqell 2,50-3 euró), kávéra; sokáig kerestük, hol ebédeljünk ‒ mindenütt a nemzetközi kínálatot látjuk ‒, míg egy szlovák étteremre bukkantunk. Útbaigazítás kérésekor, rendeléskor a konyhaangollal, ill. néhány szlovák szóval boldogultunk (volt, aki magyarul válaszolt), de a német a múlté, a fiatalok angolra váltanak.


Parkok, szökőkutak, szobrok,

 


a Grassalkovich-palota (kormánypalota) és hatalmas kertje, 


a Fő tér, a régi városháza udvarán fesztivál előkészületei... 


A Prímási palota tükörtermében kötötte meg az austerlitzi csata után  a pozsonyi békét I. Ferenc és Napóleon. (És itt írta alá Haynau a tizenhárom aradi vértanú halálos ítéletét.)

 

                                                  


A Szent Márton-templom, 


a Mihály-kapu (beállványozva) és utcája, 


a régi vásárcsarnok, a Comenius Egyetem jogi kara előtt diplomaosztóra érkező  fiatalok, a templomokban egy-egy turistacsoport... Pozsony bőven megér egy kirándulást.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése