1.
- Klári néni vagyok. Jó, jöhetsz. Kapsz egy könnyű kis vacsorát: paradicsomlevest betűtésztával meg krumplistésztát. Reggelire meg sütök neked lángost.
Kikérdez, ki vagyok, honnan jövök...
- Akkor te ismerted a Bazilika orgonistáját.
- Barótit?
- Sokszor volt nálunk vendég.
Kicsi a világ. Kiderül, a férj orgonaépítő volt.
Aztán személyesen mesél a nyírségi tanyavilágban töltött gyerekkorról, a fiatalon kötött házasságról, két gyerekéről, megismerkedéséről az orgonaépítővel, aki '79-ben harminc év ausztráliai élet után költözött haza, a huszonöt év korkülönbséggel gyorsan megkötött második házasságról, a huszonnégy együtt töltött évről, a betegápolásról, arról is, hogy lett szállásadó...
78 éves, komoly műtéten van túl...
- Ti vagytok nekem a köldökzsinór, idehozzátok nekem a világot.
2.
Igen, szép vidék, régen én is jártam... Már nem megyek, fáj a lábam. Négy éve áprilisban ...-én lett volna a műtét, csípőprotézis... Nem mentem el, beteg volt a feleségem, én ápoltam. Két hét múlva meghalt. Ezt ő csinálta - mutat körbe. Most én próbálom a kisebbik fiammal... Én fával foglalkoztam... Abbahagytam... Minek?
3.
Az apartman olyan, mint amilyeneket képeslapokban mutogatnak: magas minőségű anyagok vannak beépítve hibátlan kivitelezéssel, visszafogott színvilág, jó ízlésre valló berendezés. A ház előtt és a kerítésen belül egy-egy kocsi. A magánszállást telefonon foglaltam ‒ írásos nyoma nincs. Adatrögzítés nem történik, az IFA összegétől eltekintenek. Készpénzzel fizetek.
***
Közösségi szállás. Alkalmi túratársam itt foglalt szobát ‒ adatlapot kellett kitöltenie még a foglaláskor, e-mailben kapja a linket a fizetéshez és a számlát. Én máshol foglaltam, de lemondom, itt maradok, van szoba bőven. Kínálom az okmányaim, nem kellenek ‒ a gondnok munkaideje lejárt, a szállásdíjat készpénzben kéri el.
4.
Falusi menza… a térképen is rajta van. A szállásadó telefonál, igen, kaphatok ebédet. Odaérve kiderül: a falusi menza iskolai menza, zöldborsófőzelék az ebéd. Hát erre nem vágyom. Van pizzéria is, igazából levest ennék, az biztos nincs. A pultnál fiatal, rosszkedvű nő. ‒ Ebédelni szeretnék. Szótlanul adja az étlapot. Indulnék ki a teraszra… ‒ A pultnál kell leadni a rendelést. Görög salátát kérek natúr csirkemellel, utóbbi nincs, akkor rántott sajttal. ‒ Szeretnék egy sört is. Kinyitva odateszi az üveget a pultra. Kicsit várok. Semmi. ‒ Poharat kaphatok? Szó nélkül koccan a pulton. (A „görög salátá”-ban uborka helyett tépett salátalevél van, feta helyett valami túrószerűen morzsálódó „sajt”. De ehető.)
5.
Késésben vagyok, kicsit eltájoltam magam, más irányból szoktam feljönni, ráadásul a kávésbódéban a jegypénztár felé terelnek, sejtem, hogy a vesperásra ez rossz irány. Három ember jön szembe, a nővel egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Ismerős. Néhány méter után azt is tudom, honnan. A turistabejárat zárva, visszafordulok, utolérem a három embert.
‒ Bocsánat… Esztergom, Szent István Gimnázium… Két napja Bakonybélben találkoztam Ignác testvérrel.
Kiderül, az én arcom is ismerős volt, tisztázzuk, ki vagyok. Elmesélem a két nappal korábbi élményt, nem tanítottam Danit, raportra küldte hozzám az osztályfőnöke…
‒ Puliszka ‒ mondja az édesanya.
14 éve költöztek Pannonhalmára, ő itt tanít a gimnáziumban.
‒ A hatodik, utolsó gyerekünk is elhagyta a közoktatást ‒ mondja az apa.
‒ Itt érettségiztél? ‒ kérdezem Gellértet.
Nem, Győrben. Sok szerencsét kívánok neki, elbúcsúzom a családtól, és meggyorsítom a lépteimet. Mire beérek a bazilikába, összeállnak a fejemben a részletek…
2009. augusztus 29-én Esztergom polgármestere a gimnázium élére állított bábigazgatóval azonnali hatállyal, fegyelmivel eltávolíttatott bennünket (hét tanárt a huszonvalahányból). Szeptember elején a Szent Adalbert Központban volt egy konferencia, keresztény értelmiségiek találkozója, ahová ‒ úgy hírlett ‒ O.V. is ellátogat. Az Ószeminárium előtti térre a Jobbik demonstrációt jelentett be.
Istvános szülők és szimpatizánsok levelet készültek átadni a Fidesz elnökének. Egy szülő, a karján kisgyerekkel megszólította az oldalsó bejáraton közlekedő O.V.-t. Gellért volt az a karon ülő kisgyerek.
Eltelt 16 év…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése