Kétszintű felsőoktatás

Arról olvasok itt, hogy mik a tapasztalatok a kétszintű felsőoktatásban.

Az Educatio Kht. Felsőoktatási Műhelyének tanulmánya megállapítja, hogy a mesterképzésre jelentkezők az egyetemeket részesítik előnyben. Hát, ebben semmi meglepő nincs. ("... a nappalis mesterszakokra jelentkező diákok első helyes jelentkezései szerint az első 20 helyen szinte csak egyetemek találhatóak.") Nem mindegy ugyanis, hogy a csajágaröcsögei főiskola vagy a BME pecsétje lesz-e a diplomában. Vö. Bokros: "Bátran és egyértelműen ki kell végre mondani, hogy Magyarországon nem szükséges ennyi és ilyen rossz minőségű felsőoktatási intézmény. A 77 akkreditált egyetem és főiskola közül érdemes megtartani maximum 20-25 intézményt, a többit pedig nem beolvasztani kell a megmaradókba, hogy azok még nagyobb vízfejet növesszenek, hanem be kell zárni."

"... annak ellenére, hogy a főiskolák és egyetemek alapképzései között nincs igazán markáns különbség..."- hát, nem tudom, nem hiszem. Mert a dolog nem egyszerűen azon múlik, hogy mit ír elő a tanrend, hanem azon is, hogy a csajágaröcsögei főiskola alapképzésére jóval könnyebb bejutni, mint a BME-re, vagyis nem egyforma előképzettségűek a hallgatók; meg azon is, hogy kik tanítanak itt és ott.

Két főiskola vezetője is úgy nyilatkozik, hogy "a bachelor-képzésbe bekerülő hallgatók közül sokan komoly készségbeli hiányosságokkal érkeznek, melyeket aztán az intézménynek kell pótolnia. Ennek hátterét részben a középfokú oktatás kiterjesztésében látja (ti. Hauser Zoltán), mely egy differenciáltabb felkészültségű jelentkezőt vont maga után." (Gratulálok ehhez a "szabatos" mondathoz az újságírónak!) Abból, hogy egy nemzedéken belül megnőtt az érettségizők aránya, nem következik, hogy a felsőoktatásba is több hallgatót kell felvenni - ez politikai döntés volt. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy 'a felsőfokú oktatás kiterjesztése ' az ok. Az pedig, hogy néhány élő idegen nyelvi szak kivételével (jövőre kapcsolódnak az orvostudományi egyetemek is) a rektorok elvetették azt az eredeti elképzelést, hogy a felsőoktatásba csak emelt szintű érettségi vizsgával lehessen bekerülni, a saját, autonóm döntésük volt. Most eszik, amit (legalább részben ők) főztek.

Semmire nem jó diplomákat (Foxi-Maxi-helyeken) nem kell megszerezni sem, nem kell elhitetni egy közepes tanulóval, hogy a felsőoktatásban van keresnivalója. "2010-től kétszáz pontra emelné a felsőoktatási felvételi minimum pontszámát a Magyar Rektori Konferencia." A 480-ból. Most még elég 160.

Gandhi, István, Szentes és a többiek

"A konkrét esetnél messzebbre vezető kérdéseket is fölvet a Gandhi botránya. Például: Miért rendelkezik kizárólagos jogkörrel a fenntartó az igazgató kinevezésével kapcsolatban a magyar közoktatási rendszerben? Miért nincs vétójoga a szülői munkaközösségnek, a tantestületnek és a diákönkormányzatnak, főként, ha egységes véleményt fogalmaznak meg?"

Ehhez még hozzátenném: annak a fenntartónak van kizárólagos döntési jogköre, amely az idén pl. a mi esetünkben költségvetésünk 10,55%-át, 12 811 E Ft-ot áll. A valódi fenntartó az állam.

Kísértetiesen ismétlődnek az indokok.

A felvételen hangzik el:
"Szeretnének egy más Gandhi Gimnáziumot, nem jó irányba ment szerintük a gimnázium, egy minőségi ugrást kell produkálni..."

Ismerős, ugye? Nálunk így hangzott el: „Az önkormányzat úgy gondolta, ő a fenntartó, a játékszabályokat ők diktálják, és mi ehhez alkalmazkodunk. (…) Ha a kedélyek lecsillapodnak és a következő tanév zökkenőmentesen elindul, és az iskola bebizonyítja, hogy egy elit iskola, vagy legalábbis ezen az úton halad, akkor... gyakorlatilag a városnak van egy ilyen elvárása, tehát szeretné azt, ha a két gimnáziuma közül nem két középszintű gimnáziuma lenne, hanem lenne egy elit gimnázium és egy másfajta gimnázium. Ez is egy fenntartói elvárás valamilyen szinten, és ezért is szeretné az önkormányzat, ha ez az iskola gyakorlóiskola lenne, mert akkor ez az intézmény rangját emelné.” (Azóta változott a koncepció, a gyakorló már nem téma.)

Gandhis felvétel: "Az iskola autonómiáját nem látom biztosítva, tehát hogy azzal mi lesz, hogy ő vezeti, vagy rajta keresztül vezetik" - mondja az újra meg nem választott igazgatónő.

Kérdés ez nálunk?

Itt írtam a szentesi esetről: „Halmai László hangsúlyozta nekem: ők minden jogszabályt betartottak. Megkérdezték a tantestületek, a szülői munkaközösség, a diákönkormányzat véleményét. Kérdésemre, hogy miért nem vették azt figyelembe, Halmai így válaszolt: figyelembe vették, csak nem fogadták el.” (Szentesen később visszavonták a döntést.)

Akkor is leírtam: Nem kellene itt újragondolni a szabályozást?
Mégis: kinek a dolga? Ismétlődő botrányok - csak a sajtónak tűnik fel, hogy valami nincs rendben? Valóban a fenntartó a fenntartó? Nem az állam? Valóban a fenntartó a megrendelő is? Nem a szülők, nem a gyerekek?

Harmadik végén

A gyermek elolvasta élete első hosszabb könyvét, önállóan, de nem önszántából: a Mary Poppinst. (Elalvás előtt olvas magától is, de nem folyamatos szöveget, hanem a természet világáról rövid érdekességeket.) Nem varázsolódott el a csodáktól, mert nem azokra figyelt igazán, hanem a nevelőnő szigorúságára. Azt mondja: Mary keveset beszél, parancsolgat a gyerekeknek, öntelt - a kirakatüvegben mindig nézegeti magát, a kalapját; de az ikrek nagyon aranyosak, s legjobban a nevetőgáz tetszett. Figyelmeztető jel: több lágyságra vágyik.

Lassan véget ér a tanév, alaposan elfáradt, s mintha a normális fáradtságon túl más is lenne: úgy tűnik nekem, az iskola kezdi elveszíteni a vonzerejét. Baj. Hazajön, külső ráhatás nélkül leül megcsinálni a leckéit, olykor segítséget kér, olykor tanulunk együtt - van kötelességtudata. De fogy az öröm.

Szerintem nem jól van, hogy 3. osztályban a művészeti nevelésre heti 3 óra jut: egy rajz, két ének (az előző félévben talán az ének is egy volt) - kisiskolás korban az érzelmek megélése fontosabb ennél, hangsúlyosabban kellene szerepeltetni a tanrendben a művészeti tárgyakat. A környezetismeret tankönyv egyik-másik fejezetében az ismeretek mennyisége elborzaszt, elméleti tudnivalók tömkelege - nagyon kevéssé összekapcsolva azzal, hogy 'tapasztald meg'. Itt kezdődik a természettudományos tárgyak megalapozása - a tudósok helyében nem azért lobbiznék, hogy egy ilyen tárgyból kötelező legyen érettségi vizsgát tenni, hanem azért, hogy a természetes érdeklődést ne öljék ki alsó tagozaton. A nyelvtannal, a matematikával kapcsolatban is azt gondolom, hogy kevesebb több lenne: ráérősebben haladni, kevesebbet venni. A saját gyerekem után ítélve megfogalmazódott bennem: nem azért kell-e 5-6. osztályban is készségfejlesztésre (és nem szaktárgyakra) fordítani az idő 25-50%-át, mert a korábbi években a haladás sebessége nem tette lehetővé a tartós beépülést?

Nem azt kellene szabályozni, hogy nem lehet az elsős (?) táskája nehezebb 3 kg-nál, még csak nem is azt, hogy hétvégére, iskolai szünetre nem lehet írásbeli házi feladatot adni... Az ismeretek mennyisége és a készségfejlesztés helyes aránya szerintem már harmadik osztályban sincs rendben. Nyilván elfogult szülő vagyok, de ha alsó tagozaton akár egy átlagos képességű gyerek év végi felmérője bármilyen tárgyból elégtelen, akkor valami nincs rendben.

(A hatalmas minőségbiztosítási, mérési divat következtében év végén cirka két hétig másnaponta dolgozat, felmérés - hát nem tudom... Érettségin 80% fölött ötöst kap a jelölt, gimnáziumban témazáró esetében 85%-ra már ötöst adok, 40%-ra elégségest - harmadikban a 78% hármas, az 58% kettes, a 48% egyes.)

Nóra matematikus bizonyára nem lesz: nincs olyan, amit ne értene, de ha több lépésből áll a feladat, gyakran hibázik - nem a felfogása, hanem a figyelme tartóssága a ludas, ugyanakkor nagy számokkal fejben én sem biztos, hogy gyorsabban számolok. Valószínűleg nem tartozik az osztályban a leggyorsabban dolgozók közé, de verset például hihetetlenül rövid idő alatt megtanul, kimondottan jó a hallása (az angol kiejtésére rá-rácsodálkozom), s szerintem jól rajzol...

Nagy benne a megfelelni akarás, finom a lelke. Az idén a lánytorna volt a legjobb, mert Jutka néni mindig kedves - ez teljesen összevág azzal, miért nem szerette meg Mary Poppinst. Önvizsgálatot tartok: én is sokszor türelmetlen vagyok.

A PEE figyelmébe

,,Polgári" (abban az értelemben, hogy ,,jobboldali'', vagy ,,az 1998--2002 közötti kormányzat tagja, híve''). Hibás használat, mert a ,,polgári'' szó egyfajta életvitelt, műveltségi szintet, foglalkozási kört jelöl, döntően városi (sőt fővárosi) életmódot, mely társulhat jobboldali vagy konzervatív, de ugyanúgy baloldali vagy liberális politikai érzülettel is. Polgári volt Márai Sándor és a lapszerkesztő Miklós Andor, de az volt Déry Tibor és a szocdemvezető Kéthly Anna is. (Negyven évig ezt vágták a fejéhez a bolsik.) Ügyeljünk a szavak helyes használatára: a polgári az polgári, a jobboldali az jobboldali.

(Nádasdy Ádám)

Régi-új igazgató

A tantestületben csak hárman szavaztak a régi-új jelöltre... - írhatom most magunkra vonatkoztatva és idézőjel nélkül. Ez a tavalyihoz képest 300%-os emelkedés - micsoda fejlődés! Ahhoz képest viszont, hogy nem két új kollégát vett fel az igazgató, a "fejlődés" elmarad a várakozásoktól.

A másik jelöltet, akit a tantestület 88%-ban támogatott, az oktatási bizottság meg sem hallgatta: pályázata beadásakor közölte az illetékes köztisztviselővel, hogy május első hetében gyerekekkel Ausztriában lesz. Hát nem akkor volt a meghallgatás? Ott úgy döntöttek, hogy külön neki más alkalmat nem adnak, ott a pályázat.

Szeptembertől nagy változások várhatók - csiripelik a verebek. Szép, új világ.

Update: Pécs, Gandhi

"... nem nevezhető demokratikus döntésnek, hogy az iskolát fenntartó kuratórium úgy hozott döntést a nyilvános igazgatói pályázat elbírálása során, hogy figyelmen kívül hagyta a nevelőtestület, a szülői munkaközösség és a diákönkormányzat állásfoglalását, amely Csovcsics Erika pályázatát részesítette előnyben."

Az összes iskolai szervezet véleménye csak arra való, hogy meglegyen: azt ugyanis törvény írja elő. A döntéshozók döntenek. Igaz, a nevelőtestületnek is döntési jogköre van: a vélemény kialakításával kapcsolatban. Ha-ha-ha. Törvény nélkül ki gondolná, hogy joga van dönteni a saját véleményéről?!

Valami nagyon nincs rendben. De majd legfeljebb felvilágosítják a miniszterelnöki megbízottat.

Ülősztrájk

"A tantestületben csak hárman szavaztak az új jelöltre..."

"...teljesen a hatalmi befolyása alá akarja gyűrni az iskolát, s valószínűleg nem is tudja, mekkora károkat okoz a pedagógiai munkának, a gyerekek fejlődésének, az iskola hírnevének."

"Hogyan történhet meg, hogy a tantestület, a szülők és a diákok véleményét semmibe veszi? - kérdi."

Részletesebben itt.

(Ál)naivan: Hogy mik vannak?
Cinikusan: Majd megunják az érintettek, a sajtó, "oszt jó napot".
Komolyan: A törvényi szabályozással kell valamit csinálni.
Szkeptikusan: Hol élek?

Hétköznapi bosszúságok

Bekopogott egy fiatal hölgy, a kezében egy halom papír.
- Jó napot kívánok, a polgármesteri hivataltól jövök...
- Köszönöm szépen - és becsuktam az ajtót.
Mert egy közvélemény-kutatónak még nem kötelező a rendelkezésére állni... Nem kívánok a Strigonium Zrt.-ben részvényes lenni. Önként lemondok erről a fantasztikus üzleti lehetőségről. Ingyenes vagyonszerzés csak a mesében van. Még a lottó ötöshöz is meg kell venni a lottószelvényt.

***

Egy magyar nyelvi OKTV-dolgozat bírálatában az alábbiakat olvasom:
- "... teljes elemző-történeti áttekintést kíván adni a napló műfajának történetéről a kezdetektől máig." (szóismétlés)
- "Nagy ívű elemzési széles időbeli határok közé teszi..." (elemzését)
- "Nyelvi elemzései sajnos a szakirodalom általánosításainak adott példákon való tettenérésén túl nem tudnak lépni." (nehézkes, ill. kissé pongyola mondat)
- "Műfajtörténeti elemzés színes és érdekes..." (hiányzó névelő)
- "Szakirodalmi tájékozottsága a teljességre való törekvését tükrözik." (egyeztetési hiba)
- "... a nyelvészeti szempontok sajnálatos másod rangúvá kerülésével..." (helyesírási hiba)
- "Néha megfogalmazásai elnagyoltak, nyelvhelyességi pontatlanságok sem ritkák. A ragmondatok (sic!) közötti vesszőhasználatban helyesírási vétségek is előfordulnak, ugyancsak az egybeírás, különírás terén is vét hibákat." (szórend)

A dolgozatot egy végzős diák írta, a bírálatot dr. XY. A dolgozat közel 30 oldal, a bírálat 15 sor. A bírálónak egyébként igaza (is) lehet, kár, hogy az utolsó idézett mondat megállapításai rá is vonatkoznak, s így hiteltelenítik állításai egy részét.