Megérkezik az ember
éjjel 1 óra tájban, áll a a Gyeribaszovszkaja sarkán – várja, míg Studiolum
utánanéz a szállásnak –, s előtte a macskaköves utcán topog két almásderes,
nyergükben fiatal lányok, s azt kérdezik: "Taкси"? Utolsó este a
szobatársammal éjfél tájban még egyszer körbejárom a városi parkot, megszólít
bennünket egy másik lovas: "Дaвaйте катaться!"
A parkban szombaton, vasárnap is élőzene, a tömeg hullámzik, elegáns nők táncolnak, a népszerű ogyesszai dal refrénjét a közönség is énekli: "Я вам не скажу за всю Одессу..." Utyoszov szobrával és a 12 szék egyikén fényképezkednek. A kávéházak, éttermek teraszai tele, benn csupa fiatal.
A Patyomkin lépcső környéke központi hely: ifjak és gyerekek sasröptetésre invitálnak, katonai usankát, könyveket, fasiszta jelvényeket árulnak, menyasszony-vőlegény (s minden rendű, rangú és korú ember) itt fényképezkedik, választási nagygyűlést tartanak...
Az Opera megtisztítva a szürkeségtől, a mellette lévő kis parkban szelíd napsütésben kávéznak, s talán a próba szünetében szaladt ki a mamájához a kis balerina.
A belvárosban gazdagság, nemzetközi márkák, hihetetlen árubőség – a Moldavanka egy másik világ, Babelé többek között, de erről majd máskor. Szőlő és macskák mindenütt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése