"Azt mondta, úgy érzi, mindig van
egy lassú áramlás, amely fel-felkapja, vagy inkább csak emelgeti ezeket a
leülepedett emlékeket, mint a lassú folyóvíz apró örvényei a fenékre lesüllyedt
faleveleket. Épp csak annyi ereje van, hogy ha kinéz munka közben az ablakon a
kertbe, egy fa koronájában játszó fényről eszébe jusson egy gyerekkori délután.
De elhatalmasodni nem szabad hagyni: akkor az örvény hirtelen óriásira tátja a
száját, s egyre gyorsabban forogva mindent elnyel, ami az útjába kerül. Ezért
igyekezett mindig azon, hogy az elméjét reggeltől elalvásig folyamatosan
feladatokkal lássa el."
(Péterfy Gergely: Kitömött barbár)
Ezt olvasom. Pillanatok alatt eltelik a buszon a háromnegyed óra. Gyönyörűséges hasonlatokra bukkanok. De most csalok: itthon is ezt vettem elő – jobban vonz, mint Fanni naplója.
Ó, ezt várólistára teszem.
VálaszTörlés