Ma 70 éve szabadították fel Auschwitzot.
"Vannak alapdolgok, amiket muszáj elmondani nekik: a zsidótörvényeket, a hatóságok akkori szervilis, túlbuzgó hozzáállását és a lakosság viselkedését."
***
"... készülök
hazajönni, és megelőz Mik telefonálása. Igen ijesztő nyugtalansággal sürget, hogy jöjjek haza, majd megmondja, miért. Rohanok izgulva, remegve, mi érhette megint? Szívdobogva jövök fel a lépcsőn, bejövök a saját kulcsommal, és itt ül Mik a lámpa alatt, magába esve, felöltözve, a bőrbekecsben,
sapkában, és felém sefordul, mikor kérdezem, hogy mi történt, magamon kívül már. Feltekint, leveszi a sapkáját, és látom, egészen kopaszra nyírták, és
rettenetesen elgyötört arccal azt feleli: megkínoztak. De kik és hogyan? – tör
ki belőlem, és szinte levegő után kapkodom már, eléje térdelek, és lassan hámozom ki belőle a szavakat, a történetet. – Átszállt az Aréna út sarkán, éppen olvasott a megállónál, mikor
hátba vágja egy baka, hogy miért nem szalutál? Nem láttam – feleli ő, és mutatni akarja
a szolgálati jegyét, amivel kiengedték a fogorvoshoz. Jöjjön csak velem –mondja az, és cipeli magával a szemközti Albrecht laktanyába, ahol már zászlós,
hadnagy, hadapród őrmester meg más katonák fogadják, rárivallnak: na, koszos
zsidó, majd megtanítunk. Vigyétek! Erre belökik egy sötét zárkába, ahol csak pár percig marad, de
előzőleg mindent elvettek tőle, holmiját, cipőfűzőt, nadrágtartót stb. (...) Aztán
kiviszik onnan egy másik szobába, ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják,
mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked. Guggolva kell tűrnie a műveletet,
aztán saját magának kell elsöpörni, eltakarítani a levágott hajat, sőt még 60 fillért is fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik az udvarra, hátulról fejbe verik,
és jó óra hosszat vagy még tovább legszörnyűbb gyakorlatoztatást csinálják, főleg bukfencezést
a puszta poros, piszkos földön, aztán hason csúszást, feküdj-öt, mikor már nem
bírja, akkor megrugdossák, és közben hoznak be másik kettőt azzal a felkiáltással: megint fogtunk kettőt! – Két sárga munkaszolgálatos az is, és így nyilvánvaló, hogy ez a kaszárnyaszellem: előre megszervezett vadászat kínzandó alanyokra. A tiszt urak kommentálják a kínzást, hogy: ne félj,
koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek, és én (vagyis ők)
még húsz éve múlva is itt leszek. – A két újabb áldozat közül az egyiknek szívbaja van, mint mondja, és sírni kezd, mire jól összeverik. Véres lesz az arca, nem engedik el akkor, amikor Miklóst, hanem elvezetik lemosni, ne vigyen magával külsérelmi nyomokat, és Miklóst megnézik a lámpa alatt. Aztán
megfenyegetve kijelentik, hogy „tisztelgési gyakorlat” volt. Megértette? Vagyis
hiába tesz jelentést, semmit sem ér, mert nem bizonyítja az esetet."
(Radnóti Miklósné, Gyarmati Fanni: Napló, 1943. március 16.)
***
"... de az már mégiscsak fölháborító, hogy a társadalom tagjainak szolgálatára, védelmére létrehozott rendőrség származása miatt zaklasson, s már igazoltatás során megbélyegezzen embereket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése