Értetlenül állok bizonyos honfitársaim antiszociális viselkedése előtt: nem tudom, milyen csontkemény egoizmus – mondhatnám kevésbé szofisztikáltan: bunkóság – kell ahhoz, hogy a nyaralóban az egyik szomszéd állítólag orvostanhallgató fia és díszes társasága évente négyszer-ötször déltől másnap hajnalig, majd újra déltől hajnalig tartó tam-tam zenével kapcsolódjon ki, választékos kifejezésmódjukról nem is beszélve... Mert nekik jogaik vannak, mert a többieknek semmi közük hozzá...

Hétvégén az állítólagos orvostanhallgató és barátnője külön kocsival és egy pár hetes kiskutyával érkezett. Szombaton csend. Vasárnap délután a kiskutya ugat, hosszan, fájdalmasan. Az ok: a fiatalember kétméteres madzagon a fához köti, mert zavarja, hogy mindenfelé mászkál, kiabálva "magyarázza" neki, hogy hagyja abba, mit képzel, hallom, ahogy megüti... Zaza a kerítésnél áll, nyugtalanul figyeli, mi történik tőlünk pár méterre. Aztán végre elmennek. A gyermek még hallja, hogy a fiú azt mondja a barátnőjének: 'ha fel mer menni az ülésre, adj neki akkora pofont, hogy leszakadjon a feje'.

A barátnő lelkivilága is megérne egy misét, de az ilyen leendő orvosoktól kíméljen meg a sors!