Sokáig halogattuk, aztán tegnap megvettük neten a jegyet a kiállításra – már nem minden idősávra volt. (A jegy ára megfelel az átlagos nyugat-európai árnak: 3200 Ft, pedagógusoknak kedvezmény nincs, a diák- és a nyugdíjasjegy a teljes árú 75%-a. A neten vásároltra adnak némi kedvezményt, hogy aztán a jegy.hu 200 Ft-ot legombolhasson E-díjként. Ugyanez van a Nemzeti Galériában. Fel nem foghatom, hogy egy nagy múzeum miért nem saját hatáskörben, közvetítői díj nélkül árulja a jegyeit. A Katona József Színház így teszi, s olcsóbban adja.)
A Fő utcában parkolunk, gyalog megyünk fel a Várba, most is rengeteg a turista. A volt Honvéd Főparancsnokság oldalsó bejáratánál hosszú sor várakozik – nekünk időre szóló jegyünk van, gondoljuk. Aztán kiderül: majdnem mindenkinek. Sokszorosan végignézzük, hogy jönnek emberek – be akarnak menni – értetlenkednek – a sor végére ballagva megkérdezik, hogy nekünk is van-e jegyünk... A sorban azt beszélik, hogy meghosszabbítják a nyitva tartást. Egyszer csak kiáll egy biztonsági őr, kihirdeti: akinek nincs előreváltott jegye, az ne álljon sorba, idénre már nincs szabad belépő, de január végéig nyitva lesz a kiállítás, aki nem akar sokáig sorban állni, az átírathatja a jegyét... Mindezt ékes magyar nyelven, aki nem érti, hát nem érti. Bő egy óra várakozás után jutunk be. B. fotójegyet vesz a pénztárban, ott olvassák le az elektronikus belépőt is, két ruhatáros van, vállfára akasztják a kabátokat – udvariasak, de valahogy nehézkes minden.
A belső tér szép, a képek tematikus rend szerint vannak csoportosítva, az ismertető szövegek magyar és angol nyelvűek, részletesek és informatívak, egy-egy teremben filmbejátszások egészítik ki a képzőművészeti anyagot. A művészettörténészekkel, kutatókkal készül riportokat nem tudjuk kivárni (nincs hol várni, egyszerre kevesen láthatják), de érintőképernyőn végiglapozzuk a Csontváry-helyszíneket. A Taorminai görög színház romjainál szűknek érzem a teret, nem lehet hátrább lépni. A kiállítás honlapján olvasom, hogy a tűzoltóság egyszerre 200 ember benntartózkodását engedélyezte – nem tudom, hányan lehettek benn egyszerre az elmúlt félév munkanapjain, mert azért most a zárás előtti utolsó rohamban voltunk, de kérdéses számomra, hogy ez a helyszín alkalmas-e ilyen nagyszabású kiállítások befogadására.
A belső tér szép, a képek tematikus rend szerint vannak csoportosítva, az ismertető szövegek magyar és angol nyelvűek, részletesek és informatívak, egy-egy teremben filmbejátszások egészítik ki a képzőművészeti anyagot. A művészettörténészekkel, kutatókkal készül riportokat nem tudjuk kivárni (nincs hol várni, egyszerre kevesen láthatják), de érintőképernyőn végiglapozzuk a Csontváry-helyszíneket. A Taorminai görög színház romjainál szűknek érzem a teret, nem lehet hátrább lépni. A kiállítás honlapján olvasom, hogy a tűzoltóság egyszerre 200 ember benntartózkodását engedélyezte – nem tudom, hányan lehettek benn egyszerre az elmúlt félév munkanapjain, mert azért most a zárás előtti utolsó rohamban voltunk, de kérdéses számomra, hogy ez a helyszín alkalmas-e ilyen nagyszabású kiállítások befogadására.
Kis részletek két nevezetes nagy képből.
Mi október 23-án láttuk. Nem váltottunk előre jegyet, hanem odamentünk, megvettük, és azonnal be is tudtunk menni, egy percet sem kellett várni. Alig volt bent valaki. Szóval, lehet, hogy nem a helyszínnel van a baj...
VálaszTörlés