Karácsonyesti vacsora szemben a kivilágított Bazilikával. A megörökölt étkészlettel terítünk –gyerekkorom disznótorai úsznak elő a "múltak iszapjá"-ból.
***
A téli szünet a nagy olvasások ideje is. Oravecz Imre új verses kötetét, amikor megérkezett a Bookline-tól, nagyon fegyelmezni kellett magam, hogy letegyem – most aztán két ülésben, szenteste és másnap délelőtt végigolvastam. Annyira rezonál az élményvilágom az övére, hogy az Ondrok gödre megjelenése óta nagyon figyelem az írásait, s visszafelé olvasom életműve előző darabjait. És igen, a karácsony (is) élethelyzettől függően sokféle.
Karácsony
Egyedül töltöm,
csönd van a házban,
megint az ablaknál ülök,
radiátorhoz nyomva melegítem felpolcolt lábam,
és közben merőn nézek kifelé a hófoltos, üres kertbe,
mely alatt már ott a vendég,
kit nem hívtam,
de bejön majd,
rám töri az ajtót,
és a Kisded szeme láttára kirángat a hóba,
és a fagyos földbe döngöl.
***
Beülök a nappaliba, három éve kötök egy kardigánt, talán most kész lesz... Közben bekapcsolom a tévét, idejét sem tudom, mikor láttam bármilyen műsort – kétszer végignyomom a csatornákat: semmi, de semmi érdemleges. Technika kultúra nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése