Jó
előre eldöntöttem, hogy amikor szabadon rendelkezem az időmmel, az Orosz
Kultúra Házában beiratkozom orosz nyelvtanfolyamra.
Az
én nemzedékem 5. osztályban kezdett idegen nyelvet tanulni, ez kötelezően az
orosz volt. A falusi iskolában Zolczer igazgató bácsi tanította (nem tudom,
hogy a szakos volt-e, –élővilágot
és földrajzot is tanított –,
lehet, hogy felvidéki származásúként neki feküdt a legjobban).
Gimnáziumban orosz tagozatos voltam, az egyetemen orosz nyelv és irodalom
szakon (is) végeztem, aztán 12 tanéven keresztül középiskolában tanítottam is a
nyelvet – utoljára 28 éve (pontosabban 2011-ben egy szemeszteren át abszolút
kezdő egyetemistáknak vezettem nyelvtanfolyamot. Gondoltam, olvasva-hallva érteném,
miről van szó, de a megszólalás nagy erőfeszítésbe kerülne, a spontán,
folyamatos beszéd pedig biztosan nem menne.
A pandémia miatt az órák online térben
folytak, a csoport zöme fiatal diplomásokból és egyetemistákból áll (kicsi a
világ: csoporttársam egy egykori tanítványom a pályakezdés éveiből), a tanárnő
született orosz, 20 éve él Magyarországon.
Mindez csak a kontextus kedvéért, mert a
lényeg: az idegen nyelvben lubickolás öröme. Ahogy visszajönnek évtizedek óta
nem használt szavak, kifejezések, ahogy rácsodálkozol, hogy nyelvtanilag tudod
mi, miért és hogyan, ahogy élvezed a született orosz beszédének dallamát ,
ahogy lejegyzel mindent, amit spontán mond, új jelenségek, tárgyak sosem ismert
szavait tanulod, ahogy egyre bátrabban megszólalsz, ahogy két délutánt töltesz
a fordítással, nem annyira a szöveg nehézségi foka, hanem inkább amiatt, hogy
sosem írtál cirill betűkkel számítógépen, és hasonlatos vagy az egyszeri
visongatós gépírónőhöz… Ahogy felveszed az egykor elejtett fonalat. S ennek az
egésznek nincs tétje, pusztán kedvtelésből csinálod.
1989-ben Moszkvában, a Rosszija Szálló
Inturiszt boltjában 5 dollárért
megvettem a Mester és Margaritát (normál könyvesboltban nem csak ezt nem
lehetett kapni). A regényt magyarul nem egyszer olvastam, gimnáziumban többször
tanítottam is, de eredeti nyelven olvasni… azért az egy kihívás. Eljött az
ideje, és nem jelent nehézséget (persze, segít a mögöttes tudás). Vannak benne
ismeretlen szavak, de nem szótározom, viszont fejezetről fejezetre kiírom a
frazeologizmusokat, jó kifejezéseket, szókapcsolatokat, amelyeket a
kontextusban értek, de anyanyelvről oroszra nem tudnám mondani.
Élvezetes időtöltés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése