(Arról, hogy mit jelent a barátság...)
"Leginkább talán a közös múltat, az időt, és így az ebből származó tudást, a tudásból származható kontrollt. Az vagyok-e még, akit megszerettél hajdan? És így aztán minden, amit a kérdés említ, bizalom, intimitás, jó érzés. valamilyen segítség – nem tudni, miben. Környezet: a barát(ság) környezet, táj, kert, tér, ahol mozgunk, vagyunk."
"De facto a történelem vesztesei voltunk, a családunk mint olyan, de személyesen is – mégse gondoltam erre így soha, és nem is éreztem ezt. Semmi, de semmi siránkozás nem volt az elveszett iránt. Miatt. Azt meg mindig is éreztem, hogyan erősít engem ez. Meg is tudom pontosan mondani, miben: az otthonosság érzetében. Én itt otthon vagyok. Ha akarom, ha nem. Ezt persze mostanság kissé hepciásabban mondja az ember (és ez nem jó), mostanság, amikor sokan ájtatos pofával ilyesmikről papolnak üresen (és akkor még finom voltam, mint az őrgróf, aki zavarában matatott az agarában, és nem szóltam az üres agresszivitásáról, hazug és alibi voltáról, nemzeti [!] kártékonyságáról.)"
Péntek délután, este megengedtem magamnak azt a luxust, hogy portfólióelemzés helyett Esterházyt olvassak.
A buszon pedig az ÉS-kvartettel múlatom az időt: ez egy csak az Írók Boltjában megvásárolható e-book, amely 50 beszélgetést tartalmaz kortárs írók könyveiről – először azokat a beszélgetéseket, polémiákat olvasom, amelyek tárgyát ismerem (megállapítottam: ízlésem ép, értékítéletem hasonló a kritikusékéhoz), aztán majd az ismeretlen művekről szólókat, s ezek közül fogok itthoni olvasni valót választani. Az e-book 50 műről szóló beszélgetést tartalmaz, a 33.-tól felvétel is készül a helyszínen, véletlenül akadtam rá a neten, pl. itt az egyik egy fontos könyvről.
Forrong a szakma, minden okunk megvan rá... A tanterv irodalomból pl. végtelenül avítt, végtelenül túlzsúfolt. A legkorszerűbb tankönyv is irodalomtörténeti szemléletű, csak frissít a áthallásos kapcsolatokkal. Pedig remény az olvasóvá neveléshez (mert a lényeg ez lenne) csak az élményirodalmon keresztül vezet. Az én aktív koromban ez aligha következik be.
Péntek délután, este megengedtem magamnak azt a luxust, hogy portfólióelemzés helyett Esterházyt olvassak.
A buszon pedig az ÉS-kvartettel múlatom az időt: ez egy csak az Írók Boltjában megvásárolható e-book, amely 50 beszélgetést tartalmaz kortárs írók könyveiről – először azokat a beszélgetéseket, polémiákat olvasom, amelyek tárgyát ismerem (megállapítottam: ízlésem ép, értékítéletem hasonló a kritikusékéhoz), aztán majd az ismeretlen művekről szólókat, s ezek közül fogok itthoni olvasni valót választani. Az e-book 50 műről szóló beszélgetést tartalmaz, a 33.-tól felvétel is készül a helyszínen, véletlenül akadtam rá a neten, pl. itt az egyik egy fontos könyvről.
Forrong a szakma, minden okunk megvan rá... A tanterv irodalomból pl. végtelenül avítt, végtelenül túlzsúfolt. A legkorszerűbb tankönyv is irodalomtörténeti szemléletű, csak frissít a áthallásos kapcsolatokkal. Pedig remény az olvasóvá neveléshez (mert a lényeg ez lenne) csak az élményirodalmon keresztül vezet. Az én aktív koromban ez aligha következik be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése