Esik, vigasztalanul. Csak dél körül indulunk útnak, amikor vékonyodni látszik a felhőzet. A Sforzese grófok palotájába (várába – védelmi célokat is ellátott) megyünk, ma több múzeum működik benne, a középkori és az egyiptomi anyagot nézzük meg. A vár hatalmas, impozáns belső udvarokkal rendelkezik, itt is, máshol is a tereken betonfoglalatba öntött folyami kövek – látványnak szép, járni rajta borzasztó, kivéve ha az ember mezítláb talpmasszázsnak használná.
Délutánra kisüt a nap, most megyünk fel a dóm teraszára – gótikus csipkék, tornyocskák, szobrok közül pillantunk le és ki a térre,
megpillantjuk a távolban a modern Milánó magas házait.
Aztán sétafikálunk, most kezdjük érezni a teret, a léptéket... Megkeressük a Scalát, nem különösebben érdekes épület, Mária Terézia építtette.
Nemzetközi márkák üzletei egymás mellett és egymás után, védett belső udvarokban már virágzik a lila akác, a platán most kezd levelet bontani.
Es ez a piroslevelu/-viragu (?) micsoda? Telefonrol nezem a kepeket, a festmenyek, epuletek ilyen felbontasban is.csodaszepek, a szoveg jol olvashato es gondos utbaigazitas... de a lilat mar keresnem kellett.
VálaszTörlésEgy berkenyeféle.
VálaszTörlés