Zaza érzi, hogy valami készül: 'ezek már megint itt hagynak'. Nyugtalan az autóban is, leül, lefekszik-feláll újra meg újra. Amikor Á. beszáll, örül, amikor mi ki, sír, de megvárom míg elhajtanak, kinéz elhaladtában, de már csendben van. Tudjuk, hogy jól fogja érezni magát, Á. programot csinál neki, jó pótgazda.
***
Pesten keresztül, fennakadás nélkül érünk ki a reptérre. Lassan elszakadok a napok óta tartó portfóliózástól, várok még egy SMS-t, de már Milánóra gondolok. A rettenetes kiejtésű stewardess van szolgálatban, a gép kapitány azt mondja: Milánóban szép idő van, 10 fok – az nem sok. N. fél, mint mindig a repülőn, tériszonya van, de a repülési magasság elérése után már rajzol. Fönt is nagy a szél, beköttetik a biztonsági övet. A Germanwings tragédiája még közel, N. nem érti a pilótát: 'ha öngyilkos akar lenni, nem kell még 150 embernek meghalnia.' A pszichopatákat, reméljük, elkerüljük. A stewardessek sokat karattyolnak, húsvéti akció a parfümökre... Ez a kereskedelmi vonás mint utasnak idegen. Előveszem a útikönyvet...
Az Alpok fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése