Időbeli eltolódás

RAZGLEDNICÁK

1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár. 1944. augusztus 30. A hegyek közt

szeptember 29. péntek

"Jani írja, hogy úgy tudják, eljöttek már onnan Miklósék. Igen, de hová? Napok óta hideg, barátságtalan ősz van..."

2

Kilenc kilométerre innen égnek

a kazlak és a házak,

s a rétek szélein megülve némán

riadt pórok pipáznak.

Itt még vizet fodroz a tóra lépő

apró pásztorleány

s felhőt iszik a vízre ráhajolva

a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.

október 7. szombat

"Aztán jön Iván: azonnal beadandó Mik kérvénye, mondja, és csodálkozik, hogy Gyula elhagyta ezt, holott beszéltek róla. Megígéri, hogy nagyon támogatja, és szól mindenfelé, bár kevés a remény..."

október 11. szerda

"Uramisten, meddig húzódik ez még, és hol van Mik? – kiáltom bele a sötét, süket csöndbe, miért nem ír? Milyen lerongyolt, összetört lehet. Azt beszélik, hogy Szerbiából azon keresztül végig gyalog jöttek. Édes kis krisztusi soványságával és fájós lábaival hogy bírhatta ezt ki?"

október 15. vasárnap

"Érkezett egy munkaszolgálatos a házba Délvidékről azzal, hogy szélnek eresztették őket, menjen, ki merre lát, gyalog, golyózáporban, bombázások között, és hogy általában így vannak most mind, akik hazafelé tartanak. Uramisten, hol van Mik?"

3 Az ökrök száján véres nyál csorog, az emberek mind véreset vizelnek, a század bűzös, vad csomókban áll. Fölöttünk fú a förtelmes halál. Mohács, 1944. október 24.

(A Horthy proklamációja utáni két napon van a naplóban bejegyzés, aztán majd' két hónapig nincs.)
December 12-től visszafelé rekonstruálja Fanni a történteket.

"Mélyen belém hasított, amit Miklós felőli hírekből közölt [ti. Ortutay Gyula], hogy ott, Újvidéken, ahonnan utoljára adott hírt, sokan elszöktek a századokból, nagy részüket elfogták és kivégezték. A századokat Újvidék és Baja között többször megtizedelték, őket, akik megmaradtak, azokat gyalog vitték Németországba. Most ezek közt a lehetőségek közt kell elképzelnem Mik Szívemet, csodálatos Szentségemet."

Amikor Fanni ezt írja, Radnóti már több mint egy hónapja halott.

4

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

(Az idézetek Fanni naplójából valók.)