Ma

Ma reggel Tatabánya felé a hegyen át, Bajna előtt...

A népi vallásosság egy emléke az út mentén

Tatabányán komoly szakmai beszélgetés, politikamentes, racionális gondolatok, távlatok... Talán mégis megmozdul a közoktatás... Milyen kevés(?) elég, hogy visszatérjen az ember hite: lehetőség az értelmes cselekvésre.

Visszaútban tisztelgés Lilla vagy talán inkább Csokonai előtt.

(50 évvel élte túl Csokonait. A  síremléket második férje állíttatta – Vajda Julianna bőven túl volt a hatvanon, amikor megözvegyülvén másodszor is férjhez ment –, aki ezek szerint elfogadta, hogy felesége nevét egy költő (50 évvel korábban egy nagyon kevesek által becsült nincstelen) tette halhatatlanná.

"Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között."

*** 

Ma lenne, lett volna a szüleim 60. házassági évfordulója.