Március első hétvégéjén már molyoltunk egy kicsit kertben, a másodikon többet: lassan rendbe hozom a virágok helyét, megmetszettem a levendulákat, B. a sövényt... A tuják kezdik visszanyerni a színüket, a kecsrágó még nem. A teraszon napsütésben kortyoltuk az otthonról termoszban hozott kávét, most már ott főztük.
***
Mindennapi szertartás, hogy ágyba kapom a kávét – 2/3 felhabosított tej, 1/3 kávé, megszórva fahéjjal, rácsorgatva egy kis méz –, a kutya az orrával belöki az ajtót, odajön az ágyamhoz, a pofácskájával böködi a kezem, kéri a simogatást. Aztán óra:50, ideje felkelni, 40 percem van a busz indulásáig. Jól-rosszul eltelik a nap, este itt ülök a számítógépnél, a kutya a lábamnál, aztán megyek aludni, Zaza már az előszobában a kosarában fekszik, nem maradhat el a búcsúsimogatás.
***
Nem akar felszállni a buszra, úgy kell felhúzni, riadt, szaglászik, kapkodja a fejét, a combomra rakja a mellső lábát, ki akar nézni az ablakon (ahogy a kocsiban szokott) – még csak háromszor buszozott életében –, a leszállás simán megy. A kertben rohangál, mint az őrült: észveszejtő sebességgel rója a köröket. Hihetetlenül vonzza a friss föld, rászólok, amikor látom, hogy miben mesterkedik, de olykor ledobja magáról az önfegyelmet, s elragadtatottan ássa a gödröt.
***
Az egész falut belengi a trágyaszag. A földeken több kupacban van lerakva, távolabb egy traktor épp beszántja. A házak melletti kiskertekben ásnak, gereblyéznek. Eszembe jut a Halászóember (pár napra szüneteltetem Fannit, s Oraveczet olvasok elalvás előtt), a gyerekkorom világa. A hátam melegíti a nap (éjjel még fagyott: a kutya tányérjában még 11-kor is jég van), órákig guggolva gyomlálok, levagdosom a megfagyott, elszáradt krizantémokat, menyecskeszemeket – és nem gondolok semmire, legalábbis később nem emlékszem, hogy valamin gondolkodtam volna.
***
Ez lesz az ötödik nyarunk a kertben. Nem is csak nyár: egy félév. Mint gyerekkoromban nagyanyáméknál: tavasszal kiköltöztünk a nyári konyhába, ősszel vissza a téli konyhába. (A szoba tulajdonképpen csak alvásra szolgált.) Az év felében a kert a főszereplő, a másik felében a lakás. És mindig jó várni a váltást. Kinnlétünk örömei és veszteségei... 2011 telén meghalt J. bácsi, az eredeti tulajdonos párja, 2012 őszén F., az egyik szomszéd, '14-ben nyár elején I. felesége, most halljuk a hírt, hogy pár napja álmában érte a halál I.-t, a másik szomszéd feleségét. Várjuk Gy. bácsit, legkedvesebb szomszédunkat, reméljük, hogy ki fog járni. Nóra pedig terveket sző szobája dekorálására, párnát varr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése