2017. október 30., hétfő

József és testvérei


Tegnap másodszor is megnéztem az Örkényben a József és testvéreit (az első részt harmadszor, de akkor - rajtam kívül álló ok miatt - az 1. rész után el kellett jönnöm). Most jött N. is, már tudtam, hogy nem esik majd nehezére a majdnem 5 órát végigülni. S jövőre meg fogom nézni harmadszor is, mert még nem rögzítettem elég jól.

Van min tűnődni.
'Az embernek többször kell meghalnia és megszületnie, míg megismeri önmagát.'
'A nyugalom nem más, mint felkészülve lenni bármire.'
'Benne lehet az ember anélkül egy történetben, hogy értené.'

Itt van két ellentétes előjelű kritika:
http://magyarteatrum.hu/hir/orkeny-szinhaz-jozsef-es-testverei
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6514/thomas-mann-jozsef-es-testverei-orkeny-szinhaz/

Az elsőről azt gondolom: a nézőtéren nem a "figyelem fenntartásának teljes hiányá"-t tapasztaltam - ellenkezőleg. Mi ott valamennyire (sic!) megnyitottuk "önmagunkat, korunkat, gondolatainkat általa" (sajnálom, hogy a kritikusnak nem sikerült), érzem, hogy "nekem ezt az előadást (újra!) látnom kell."

De a földszintre veszek jegyet (júniusban a sátorban láttam), mert az erkélyről a színpad eleje korlátozottan látszik, a házikó feletti vízszintes korong meg egyáltalán nem.

2017. október 24., kedd

Csak a rend kedvéért...

Tiltott nyelv, amelyen gondolkodunk,
de ha már gondolkodunk is,
nem szabad megszólalnunk rajta.
Megszólalni és kimondani, milyen
következtetésre jutottunk. Mert lehet,
hogy következtetésünk hibátlan,
kétségbeesésünk mégis ostoba.
És akkor élhettünk volna úgy,
mint a fényérzékeny növények:
fölfelé törekedve. Élhettünk
volna úgy, mintha éltünk volna.


(Takács Zsuzsa verse)


PIM, Arany és Szabó Magda időszaki kiállítás.
Magvető Café, lunch.
Puskin, Aurora Borealis.

60.


2017. szeptember 24., vasárnap

Kultúra

Egy civil egyesület évek óta dolgozik azon, hogy a város élhetőbb legyen. A begőzölt primitíveket zavarja a kultúra.
 ...

Tegnap megnéztem a Testről és lélekről c. filmet. Ma reggel Dragománt olvastam, aztán Tóth Krisztinával egy interjút, aztán verseket...

Arra gondolok:

"Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál..."


(Kiss Judit Ágnes: Szó)



2017. augusztus 24., csütörtök

Viszonylag időben hazaérek, gyerek, kutya nincs itthon, kiülök a habos kávémmal a loggiára - kellemes langymeleg van - kezemben a Távozó fa, hátulról előre kezdem (többedszer) olvasni (kivéve angol nyelvű versek). Lassan rám esteledik.

Kérdés és válasz

Mi hajtott az életben?

A balga hit,
hogy van valami a világban, 
mi rám vár,
mit nem nélkülözhetek,
mi kizárólag az enyém,
mi betölt,
csak meg kell találni.


2017. augusztus 14., hétfő

2017. augusztus 10., csütörtök

18 év

Ma, 7.45-kor N. 18 éves lett. Perceken belül megérkezik R.-vel Londonba. Ma sem gondolom másképp.







2017. augusztus 8., kedd

Ma - egy mondat jegyében

Az életemben egy fontos szerepet betöltő ember azt mondta: ha könyvre kért pénzt a szüleitől, mindig kapott. (Minden szó magyarul van, de ezt a mostani tizenévesek többsége valószínűleg  több okból nem is érti.) Én sem tagadtam meg soha ezt a gyerekemtől. Ma valakinek ajándékot venni tértünk be a könyvesboltba, de választott magának könyvet N. is, én is. Magamnak mostanában csak elektronikusan veszek könyvet (nem fér el több a lakásban), de A szív segédigéinek nem tudtam (nem is akartam) ellenállni. Sok Esterházy megvolt, a megvoltnak a fele megvan, de korántsem volt teljes a gyűjtemény. (Az olvasottság sem.) Itthon belelapozok - majd este kézbe veszem, gondolom -, s szíven üt egy (három) mondat: "Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő."