A szécsényi ferences kolostorban

"A kolostor és templom építésére XXII. János pápa 1332. május 9-én kelt engedélye alapján, Szécsényi Tamás erdélyi vajda adományaként került sor." (Forrás: itt.) A templom ma Nógrád megye legnagyobb temploma.

"A ferences kolostor a koldulórendi szokásoknak megfelelően a település délnyugati sarkába, közvetlenül a városfal mellé települt. A középkorban ez volt a város legmagasabban fekvő része. A templomot az Árpád-kori plébániatemplom helyére építették.

Szécsényi Tamás fölhasználva összeköttetéseit a legjobb mestereket hozatta, hogy szép és nagy épületegyüttest építhessen. Minderről a kolostor első építkezéséből fönnmaradt részei, főleg a gótikus sekrestye, a föléje épített gótikus terem (Rákóczi-terem) és a templom szentélye tanúskodik. A külföldi mesterek vezetése alatt két éven belül nagyjából készen állt a templom és kolostor." (Forrás: uo.)

Ami ma látható, sokszori tűzvész, pusztítás, újjáépítés, átalakítás eredménye. (L. a forrást.)

 

  A kerengőben.

 

 A kolostorudvar.

 Jól látható, hogy a templom szentélyének ablakait befalazták.

A főoltár. Az idegenvezető közlése szerint korábbi időkben az oltár körüljárható volt, az ablakok befalazása után (a barokkban?) került egészen a falhoz. Alatta a Forgách család temetkezési helye található - a feltárás most is zajlik.

 Gótikus imafülkék (sajnos rossz felvétel) a szentélyben.

 

 Az apszis és a hajó mennyezetfreskói az 1970-es években készültek.

 A gótikus sekrestyében (eredetileg káptalanterem).

 

  Az egyik zárókő.

A Rákóczi-teremben. Bár a forrás alapján csak a hagyomány szerint aludt itt Rákóczi a szécsényi országgyűlés idején, az idegenvezető állítsa szerint, amikor Rákóczi Szécsénybe ért, a Borjúpáston még nem készült el a sátra, s 4 éjszakát itt töltött.

18. századi falfestés töredéke.

Személyesen kötődöm Szécsényhez: anyám idevaló, nagyanyám, dédanyám bár a Felvidéken születtek, életük nagyon nagy részét itt töltötték; ebben a templomban volt anyám öccsének az esküvője; amikor még nagy volt apai nagyanyám beleszólása a szűk értelemben vett családi éltünkbe, az ő elvárása volt, hogy bérmálkozzam - ebben a templomban történt.

A város,

ahol életem 1/6-át töltöttem,  ma rendezettebb, mint Esztergom, az itteni lepusztultságnak nyoma sincs. De...

 "Az utca, ahol valaha laktam..." Sőt: a ház - gáz és rács nem volt.

 Eltűnt a sztélé. Balassi szobor a gimnázium előtt/mellett.

Leánykori nevén: Majomsziget - ma: Civitas Fortissina tér. A magas épületben működött egykor a földhivatal (apám egy időben itt dolgozott), sokkal később, ideiglenesen művelődési házként (is) funkcionált (itt láttam a Hóvirágünnepet).

 

 Szépek a beültetések.

 Hm, mi lesz a Csíki sörrel?

(Az épületben lakott az egyik osztálytársam, hozzájuk menekült be az egyik túszul ejtett lány 1973 januárjában.)

 Íme a térnek nevet adó, korszellemnek megfelelő ízlésű szobor.

 

A renovált megyeháza. A rozsdabarna színezés nem feltétlenül tetszik.

A nagyok emléktáblái a megyeháza falán.

 "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

 Ez szép lett. Diákkoromban a városi könyvtár - rengeteg időt töltöttem itt.

 A Palóc Múzeum elé cseszve a vitézi rend országzászló tartó monstruma.

 Petőfi kissé félreállítva egy jellegtelen szökőkút kedvéért.

Hál' Istennek! De legalább helyesírási hiba nélkül hirdetné!

?!

Sajtóközlemény

2017. július 17. 13:31 

A Szinyei Merse Pál Gimnázium igazgatójának ügyében

Bár az iskolai igazgatók kinevezése nem miniszteri hatáskörbe tartozó kérdés, Balog Zoltán a Szinyei Merse Pál Gimnázium veronai tragédiát követő speciális helyzetére, valamint a jelenlegi igazgató neki címzett levelére tekintettel arra utasította Palkovics László államtitkárt, hogy legalább egy évvel hosszabbítsa meg az igazgató megbízását.

(EMMI Oktatásért Felelős Államtitkárság)

...

2011. évi CXC. törvény

68. § (1) 360 A tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézmény, többcélú intézmény vezetőjét - az e törvényben foglalt szervezetek, közösségek, személyek és a fenntartó véleményének kikérésével - az oktatásért felelős miniszter bízza meg öt évre. Az állami köznevelési intézmény, többcélú intézmény vezetője megbízásának visszavonásáról a megbízási jogkör gyakorlója dönt. 

...

30 éve ezen a napon boldog voltam.
20 éve egy híjját esmértem örömimnek még...
10 éve 8 éves volt a lányom. És boldog voltam.
Ma félrecsúszott nyakkendőim vannak.

Gyönyörűséges hársillatban ülök, állok, alszom...

                                                 Weöres Sándor: A hársfa mind virágzik

                       

                                                  A hársfa mind virágzik,
                                                  a csíz mind énekel,
                                                  a lomb sugárban ázik,
                                                  csak szíved alszik el.

                                                  Nyílnak feléd a lányok,
                                                  mint ékszer-ládikók -
                                                  nem is figyelsz utánok,
                                                  kedved beszőtte pók.

                                                  Már csak hitet szeretnél,
                                                  szolgálnád Ég-Urát,
                                                  minden hiút levetnél,
                                                  viselnél szőrcsuhát.

                                                  A hársfa mind virágzik,
                                                  a csíz mind énekel,
                                                  a lomb sugárban ázik,
                                                  csak szíved alszik el.

                      

174
Arról, hogy sokat kell sétálni

Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úticéllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.

(Márai: Füveskönyv) 

 

Nekrológ

"Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."

1993-ban egyszerre érkeztünk a Szent István Gimnáziumba. Ervin 31 éves, ifjú apa, az egri tanárképző főiskola irodalomtanszékének tanársegédi állását cserélte a középiskolai tanárságra. Hosszú éveken keresztül velem szemben ült a tanáriban, asztalán toronymagasra halmozta a könyveket, nagy kupacokban álltak a dolgozatok. A legmunkásabb két tárgyat tanította – magyart és történelmet –, nemcsak nappali, hanem esti tagozaton is. A lélekölő mennyiségű, nagy időigényű dolgozatjavítás gyakran kitöltötte a szüneteket, a lyukas órákat is. Ma is látom, ahogy ott ül a Kis-Duna parti épület tanárijában a kanapén, vastagon aláhúzza a helytelen kifejezést, a tárgyi tévedést, megjegyzéseket ír a margóra, az asztalon a fémbögre, belekortyol a teába… Vagy jön a folyosón, jellegzetes járásáról messziről felismerni, derékból mozog az egész felső teste, kaszál a kezével… Vagy magyaráz valamit, erősen gesztikulál… Mert a magyarázás volt a lételeme, bármilyen témában, szituációban és közegben előadott, saját meghatározása szerint "epikus alkat" volt. Megértetni sosem késő, sugallta a magatartása, amikor érettségin is kiigazította a diákot, vagy elmondta a tételt, ha a delikvens nem állt a helyzet magaslatán. Messze átlag fölötti tudású és műveltségű tanárember volt, lehetett volna belőle tudós, ha ezt ambicionálta volna. Lehetett szeretni őt vagy/és tartani tőle – hisz a tanár is esendő ember –, de nem lehetett kétségbe vonni szakmaszeretetét, tág látókörét, igényességét.

Bölcsész végzettsége ellenére értett sokféle kézműves tevékenységhez, leginkább az asztalos munkát szerette. Kisbútor-készítésben, képkeretezésben, ékszerkészítésben ugyanolyan precizitás jellemezte, mint tanári munkájában. Szívesen túrázott, kerékpározott. Szerette a társaságot. Szilárd és józan értékrend jellemezte, kiállt, amikor meg kellett szólalni, hátsó és ártó szándék hozzá nem férhetett.

16 év után, 2009-ben – nem éppen önszántunkból – távoztunk az Istvánból, de nem szűntünk meg istvánosok lenni. Azóta is évente többször összegyűlünk, de távolmaradásodat az idei évzáróról felsőbb hatalmak igazolják, kedves Ervin.

 „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

Értünk szól.