2009. szeptember 1., kedd

Elköszönő szelíd szavak

Kedves Osztályom!


Hát akkor mostantól nélkülem. Nem így terveztem, nem így gondoltátok ti sem. Nem megyek el az évnyitóra, nem akarom betenni a lábam abba az intézménybe, amit még egy darabig Istvánnak neveznek... (Annyi időt töltöttem ott, ahány évesek ti vagytok.) S nem tudhatom, hányan döntöttek közületek önszántukból hasonlóan. Megállítom az időt annál a pillanatnál, ahol nyár elején elváltunk, így rögzítem: az a csapat az osztályom: 32 élénk gyerek és ketten külföldön, akiket visszavárunk.

Nem mondhatni, hogy eseménytelen évek vannak mögöttetek. Három év alatt három igazgató. Még alig kóstolhattatok bele a gimnazista létbe, amikor költöznünk kellett. S költöztettétek a felszerelést, a bútorokat a szüleitekkel együtt. Egy év nem nagy idő, talán nem is a Kis-Duna parti épület marad meg majd az emlékeitekben. (Bár ki tudja, megmarad-e egyáltalán valamelyik, hisz jövőre - állítólag - megint költöztök.) Visegrád, aztán Győr, most Eger (ha egyáltalán) az osztálykirándulások célpontja, a Győr utáni tapasztalatokon okulva tavaly év végén egy szóban elfogadott "szerződés" - most kellene írásban megerősíteni. A hetedikes szecskaavató, a nyolcadikos bemutatkozás, a kilencedikes műsor; színházlátogatások, farsangi buli, hangverseny, rendezvények a SzIG Galériában, István-napi sportverseny és bál... és órák, órák, órák.

Sok osztályfőnöki órán és bizonyítványosztáskor hallottátok tőlem: képességeiteket ajándékba kaptátok, nem tettetek érte semmit. Kiváló képességgel jelesnek, kitűnőnek lenni sokkal kisebb munka, mint átlagossal (nem nagy kunszt - így mondtam); de képességeink alatt teljesíteni hiba, nem engedhetitek meg magatoknak. Ti tudjátok, hogy az Istvánban sosem volt divat nem tanulni, s nem volt szokás nem tanítani sem - bármit is állítsanak egyes kívülállók.

Ti tudjátok, hogy én nem adtam könnyen ötöst, de talán nem tudjátok, hogy minden osztályozó értekezleten elmondtam: értelmes társaság, csak két kézzel kell fogni őket. Lehet, hogy nem dicsértelek benneteket eleget, mégis remélem, hogy éreztétek a szeretetemet. Ti tudjátok, hogy mi volt és mi nem volt sosem az óráimon, bár nyilván észrevettétek, hogy tavaly valahogy türelmetlenebb voltam.

Az idén tanítottam volna nektek - többek között - Berzsenyit. Búcsúzásul, útravalóul fogadjátok tőlem egyetlen sorát, álljatok meg egy pillanatra, s gondolkozzatok el az értelmén: "Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat."

P.S. Akinek szüksége lesz rám, megtalál.

12 megjegyzés:

  1. Kedves Tanárnő!
    Érdemben nem tudok hozzászólni az egészhez, de mégsem tudok szó nélkül elmenni a történtek mellett. Meghatóak a fenti sorok - visszatekintve nagyon örülök, hogy akkor és ott lehettem, ahol voltam.
    Bartl O.

    VálaszTörlés
  2. Tegnap egy fontos információ lemaradt.Zazálea néven a megjegyzést írta: Nyirati Rita.
    Mert én büszke vagyok, hogy azt kaptam, amit. Nem kézzelfogható segítség most a nehézségek közepette, de az érzés (és a tudat) az enyém marad - minden körülmény között.

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok Rita, én meg örülök, hogy tanítottam Önt - nem mindennapi tudású, érdeklődésű volt az estisek (egyáltalán: a diákok) között. Minden elismerésem a kitartásáért.

    VálaszTörlés
  4. Az elismerés most nem nekem szól. Nem én vagyok a lényeg, a főhajtás Önnek szól.

    Egyébként: a kezdetektől olvasom vissza. Mert úgy kerek az egész.Ahogy az én történetem is csak onnan érthető: www.zazalea.blogspot.com

    VálaszTörlés
  5. Köszönjük, eddigi munkáját tanárnő! Az új magyar tanárunkkal még nem volt óránk, de még szavakban sem az igazi. Pl: El-e vállaljátok... , még azt sem tudja melyik könyvből fogunk tanulni, bár sokak szerint aranyos. Kiváncsian várjuk, hogy mit fogunk tőle kapni, de gyanítom hogy Ön volt életünk egyik legjobb tanára. Így igaz, néha kicsit maximalista volt, de tudjuk, hogy hihetlen sokat köszönhetünk Önnek. Irhatnám 100-szor is le, hogy köszönöm, de egyik az,hogy nem tudok helyesen írni, a másik, hogy 100, 1000 vagy akár 1 millió KÖSZÖNÖM se lenne elég arra, amit értünk tett.

    Már 10.a-s diák

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a sok évnyi kemény munkáját! Sajnálom, hogy így alakult, de remélem megtalálja a nyugalmat, valahol, jobb körülmények között!
    Néha kicsit szigorúan vette a dolgokat, de tudom, hogy mindezt csakis értünk tette! A legjobb tanáromat vesztettem el, hiányozni fog! :(

    Egy volt diákja

    VálaszTörlés
  7. Tanárnő! Nagyon fog hiányozni! Nagyon jó tanárnő volt, akivel lehetett még az iskolán kívüli dolgokról is beszélni...
    Nagyon sajnálom, hogy így alakulat a dolgok... A fenti sorok pedig meghatottak... nagyon...

    Szalma Kata
    10.a

    VálaszTörlés
  8. Szívet, lelket melengető szavak... Fáj a búcsú, fáj a hiányod,de talán vigasztaljon a sok, szép, megrendítő, köszönő és elismerő szavak. Kiváló pedagógust, tanárt, s egyszersmind EMBERT veszítettünk el. Talán az idő sok mindenre megoldást hoz, de egy valamit nem tud pótolni: hiányodat, nagyszerű emberi tartásodat... Nekem TE voltál az etalon: higgadt, józan, mindig megfontolt hozzászólásaiddal, ami felkészültségedről, tudásodról adott tanúbizonyságot. Remélem az éter hullámain keresztül még "találkozunk", írásaidat, bejegyzéseidet mindig "faltam".
    Hiányzol!
    Anyóka

    VálaszTörlés
  9. Fel sem tudjuk még fogni, hogy mi történik körülöttünk, de az biztos, hogy ez az osztály sosem lesz már olyan, mint ezelőtt.
    Sok szeretettel búcsúzunk a Tanárnőtől, nagyon fog hiányozni mindenkinek! :'(

    VálaszTörlés
  10. Nálunk az egyetemen a diák nem sokkal több, mint egy hatjegyű kód egy hatalmas adatbázisban. Ilyenkor kezdi el igazán értékelni az ember azokat a középiskolai tanárokat, akik még emberként kezelték, törődtek vele, figyeltek rá és minden hibája ellenére szerették, eddig ugyanis ez természetes volt.
    Zara Melinda osztálya előrehozottan tapasztalhatja meg ezt az érzést.
    Sajnálom őket.

    VálaszTörlés
  11. Kedves Tanárnő!Szeretném megköszönni a kitartó,lelkiismeretes munkáját.Rengeteget köszönhetek/ünk Önnek.Tudom jól hogy Ön mindig a legjobbat akarta nekünk.Nagyon fog hiányozni,de remélem,hogy a közeljövőben még találkozunk.A legjobbakat kívánom.Üdvözlettel:Dia

    VálaszTörlés
  12. Kedves Tanárnő!
    El kezdtem írni ezt a pár sort, és annyi minden jutott eszembe...de semmi sem hangzott úgy, ahogyan én mondani akartam...Szeretném megköszönni. Az egyik kedvenc tanáromat vesztettem el, aki igazán tudta, hogy hogyan kell megértetni a diákkal a németet, aki szinte mindig mosolyogva jött be az órára és sugárzott belőle az energia és a lelkesedés. Nagyon kevés ilyen emberrel találkoztam eddig és köszönöm a munkáját, őszintén sajnálom, hogy elment...Köszönettel:egy 10.b-s diákja.

    VálaszTörlés