Moszkva 2.

Különböző moszkvai tartózkodásaim során feledhetetlen irodalmi és színházi élményekben volt részem.

Bulgakov A Mester és Margarita c. regényét elsőéves koromban Ogyesszában vettem, s azon melegében, 2-3 nap alatt végigolvastam. A regény moszkvai helyszínei közül (későbbi férjemnek is köszönhetően) sokat ismerek.

"Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg."

Berlioz és Hontalan azok, Jézus Krisztusról beszélgetnek, s megjelenik nekik Woland képében a Sátán, de nem ismerik fel. Ez az a tó, ill. oroszul tavak, nyilván több volt itt valamikor. A fotó a Malaja Bronnaja felőli oldalról készült. Erre az utcára fordul majd be a Jermolajev utcáról az a villamos, amelyik levágja Berlioz fejét. Mindkét utcát ma is így hívják, de villamos nem közlekedik rajtuk, a síneket is felszedték.

"Az idegen végigjártatta tekintetét a tó körül magasló házak négyszögén, és észrevehető volt, hogy mindezt először látja, és fölkelti érdeklődését. Előbb a felső emeleteket vizsgálgatta, melyeknek ablakaiban vakítóan tündökölt az alkonyodó s Berlioz számára mindörökre leáldozó nap, azután lejjebb tekintett, ahol az ablakok már estiesen elsötétültek; hunyorogva, leereszkedően elmosolyodott, két kezét sétapálcája fogantyújára tette, állát pedig kezére támasztotta."

"És itt mindjárt elöljáróban meg kell említenünk ama szörnyűséges májusi est első furcsaságát. Sem a bódé körül, sem a Malaja Bronnaja utcával párhuzamos hosszú fasorban nem volt egy lélek sem. (...) senki sem andalgott a hársak alatt, senki sem ült a padokon, a fasor kihalt volt."

(Tikkasztó melegben készült képet nem találtam a helyszínről - pedig a történet ilyen időben kezdődik).

"Margarita Nyikolajevna (...) kisvártatva már a Kreml fala alatt ült a park egyik padján, mégpedig úgy, hogy a Manyezsre látott. Hunyorogva nézett fel a szép napsütésbe, visszaemlékezett aznap éjjeli álmára, s arra is, hogy pontosan egy esztendővel ezelőtt, ugyanezen a napon, ugyanebben az órában, ezen a padon ült ővele (a Mesterrel). Fekete retikülje akkor is mellette feküdt a padon, akárcsak most. Ő ma nem volt mellette, de Margarita Nyikolajevna gondolatban mégis ővele társalgott."

Ekkor telepedik mellé Azazello, s hangosan kimondja Margarita gondolatait, majd egy külföldi úrhoz (Wolandhoz) hívja vendégségbe. A Sátán bálján tett szolgálataiért kapja vissza az asszony a szerelmét. A Sándor kert a Kreml tövében található, itt van róla egy nagyon izgalmas, körbeforgó panorámakép.

A Verébhegyen

"A zivatar elvonult, hétszín szivárvány ívelt át egész Moszkva felett, vizet ivott a Moszkva folyóból. A dombtetőn, két kis fenyőliget között, három alak körvonalai sötétlettek. Woland, Korovjov és Behemót három fekete paripa hátán ülve nézték a folyón túl elterülő várost, az ezernyi nyugatra néző ablakban szikrázó megtört napfényt, a Novogyevicsi-kolostor mézeskalács tornyait.
A levegő felzúgott, megjelent Azazello, palástja uszályában a Mester és Margarita. Mindhárman leereszkedtek a várakozókhoz.
- Sajnálom, hogy ide kellett magukat fárasztanom, Margarita Nyikolajevna és kedves Mester - szólalt meg Woland. - Remélem, nem neheztelnek emiatt. Azt hiszem, nem fogják megbánni. Nos, Mesterem - fordult külön a férfihoz -, búcsúzzék el a várostól. Itt az idő! -. És Woland tölcsérmandzsettás fekete kesztyűjével arra mutatott, ahol a folyó üvegének szilánkjaiban ezer meg ezer napocska csillogott, és e napokon túl a nyárias forróságban izzó város párállott, gőzölgött a ködben.
A Mester leugrott a nyeregből, otthagyta a lovasokat, és odaszaladt a meredély szélére, fekete palástját a földön vonszolva maga után. Lenézett a városra. Az első pillanatban fájó búbánat szorította össze szívét, de ezt csakhamar bizsergető izgalom váltotta fel, cigányos vándorösztön pezsdítő öröme.
- Örökre!... Ezt alaposan végig kell gondolni... - suttogta a Mester, és megnyalta száraz, cserepes ajkát. Befelé figyelt, pontosan számba vette, mi történik a lelkében. Izgalma - úgy rémlett - mély, fájó sértődöttségbe csap át. De ez sem volt tartós, csakhamar elmúlt, büszke közöny váltotta fel, és legvégül az örök, állandó nyugalom előérzete."

A Verébhegyről jó kilátás nyílik a városra: a képet nézve mögöttünk található a Lomonoszov Egyetem épülete, előttünk, jóval jobbra, lenn van a Luzsnyiki stadion (ez nem látszik, a Mester sem láthatta), balra látható a Novogyevicsi kolostor - erről majd máskor. Szóval, nekem Moszkva Bulgakov is. (A képek forrása a net, többnyire a Google Earth.)

(És egy tudáspróba a vállalkozó kedvűeknek: Világirodalmi művek kategóriába tartozó nagykvíz - A Mester és Margarita )