2015. augusztus 31., hétfő

38 éves levél

Lakásfelújítás után, rámolás, selejtezés közben apám gyöngybetűs írása tűnik fel egy borítékon: levél 1977 szeptemberéből (másodéves egyetemista vagyok ekkor). Arról számol be, hogy kész a fürdőszoba: 36 700 forintba került mindenestől (a víz bevezetése a saját kutunkból, a csempézés,  a berendezés). Leginkább a kőművesmunkát drágállja, 400 Ft naponta, két kőműves 9 napot dolgozott. A családi kassza kimerült, szombaton 5 malacot visz a vásárra.

Négy évvel később kezdő középiskolai tanári fizetésem 2600 Ft volt – egy hónap 20-22 munkanap ma, de 1981-ben még minden második szombaton is dolgoztunk. Egy kőműves 9 nap alatt 1800 forintot keresett. A szocializmusban. Vajon ma mások-e az arányok?

2015. augusztus 30., vasárnap

Szagos séta



            Ötödik nyarunkat töltjük/töltöttük itt, s azóta ilyen kicsinek még nem láttam a Dunát. 



Kósza ötletként felmerült, hogy valamelyik reggel a víz mentén elsétálunk Dömösig. B., aki itt töltötte gyerek-és ifjúkorát, mondja, hogy a patak torkolatánál majd át kell kelnünk a vízen, lesz ott egy kicsi sziget néhány fával, aztán a vízmű, biztosan el tudunk menni alatta a víz mellett...



Vasárnap van, a kempingben sokan vannak, de minden csendes, csak egy-két kenu, motorcsónak húz el a vízen. Ahogy távolodunk, egyre néptelenebb a táj, csak a túlpartról hallatszik át a vonatrobogás.



Alig múlt 9, de már teljes erővel tűz a nap. Zaza be-bemegy a vízbe, szigorúan csak a szélébe. Ahogy elhagyjuk az ismerős sétateret, szorosan mellettem vagy mögöttem jön – csak így érzi magát biztonságban. Egy nagy, iszapos részen állati lábnyomokra leszek figyelmes – szerintem vaddisznó. Mit csinálnék, ha most felbukkanna egy, gondolom.



Egy facsoportra leszek figyelmes. Ez lehet jobb időkben a sziget, konstatálom.



A patakmedret keresnem kell. 

A kutya néhányszor már eddig is beledörgölőzött az iszapba, most is, mikor elveszem a gépet a szemem elől, ezt látom. De ez nem iszap, valami textilnek látszik, jobban megnézem: bőr. A következő pillanatban észreveszem, hogy patában végződik. Elparancsolom a kutyát. 



Oda-vissza látok néha emberi lábnyomot. Mindkét településtől távol, igazi robinzoni körülmények között kempingezik egy pár, a férfi talán épp az ebédre valót szeretné kifogni. Néha sarkantyúk mellett haladunk el, talán ez is az lehetett valamikor. 



Dömös alatt 3-4 társaság sátorozik, ég a tűz, készül az ebéd. Visszanézek, aztán fölmegyünk a töltésre. Ahogy távolodunk a víz- és iszapszagtól, intenzívebbé válik a kutya szaga, ahogy a nyakörvére csatolom a pórázt (beérünk a faluba), hevesen tiltakozik a gyomrom. Telefonálok, B. értünk jön kocsival.



Otthon N. kesztyűben, az orrát befogva alaposan megfürdeti Zazát.



Fürdés után, fáradtan, homokban meghempergőzve.


2015. augusztus 19., szerda

Közelít

Egy hét Balaton után, múlt pénteken még agylágyító hőségben rovom le a szokásos sétakört a kutyával, s meglepődve állapítom meg: az öbölben már ősz van.





Ma nem látom a túloldali hegyeket, olyan köd ül a Duna fölött.


2015. augusztus 18., kedd

Egry










"... az új meglátások, párák, fények, a fény által adódott eltolódások – a Balaton sajátos opál színei, az anyag reális valója átváltozásai. Ritka rajzú hegyei, hegy vonalai stb. A figurák, az emberek, állatok is átalakulva jelentek meg ebben az atmoszférában, mint másutt."
                                                                                                                            (Egry József)