2010. december 31., péntek

:)

Mégis el tudtunk menni színházba, a Pestiben néztük meg a Maszat-hegyet. A gyermek most a szobájába invitálta apát, felváltva olvassák egymásnak Varró Danit, összevetik a látottakkal, s egyszer csak azt hallom: – Miért van itt vessző?

2010. december 30., csütörtök

Érdektelen poszt

Napok óta arra készülök, hogy írok egy szubjektív évértékelőt. Az motoszkál a fejemben, hogy hullámzó hangulatú, de eredőjét tekintve rosszkedvű év volt. Most beleolvastam az idei posztokba, s amennyire ezt belülről meg lehet ítélni a kívülállók helyébe képzelve magam: higgadtnak s olykor talán elégikusnak látszom. A helyzet ennél rosszabb.

Minden évben kísért (rendszerint januárban), hogy abbahagyom a blogolást, tegnap egész komolyan elszántam magam, hogy 1 hónapra felfüggesztem, aztán majd meglátom. Kit érdekel más rosszkedve... Engem sem. Megváltozott a hétköznapjaim ritmusa, hiányzik a dolgok végiggondolásához az idő, keresem magam... Keresem az örömöt, a csendet, a szépet, a vigasztalót... Utazás, színház, hangverseny, jó könyv, találkozások, amelyek megtörik a hétköznapok monotóniáját... Várom az alkalmakat, s közben emlékeztetem magam, hogy 'ne siettesd, így telik el az élet'...

Mindig azt hittem, közvetlen, közösségi lény vagyok – ma már azt hiszem, inkább individualista, zárkózott (egyszer, lassan 11 éve, mondta valaki – nem szemrehányóan, hanem tényt közölve –, kár, hogy nem engedtem őket közel magamhoz), nem tülekszem, nem is jelentkezem... Viszont van, amit nem tudok lenyelni: "megmondós" vagyok, ez bizony sokszor nyerseségnek látszik.

Az István szétverésének cinikus gátlástalansága fölött érzelmileg ma sem tudok napirendre térni. S még mindig csodálkozom, hogy' nem lehet felismerni a farizeusokat.

Holnap hármasban színházba készültünk, de a gyermek ma kétszer hányt, most 39 fokos láza van, nem valószínű, hogy el tudunk menni. Ezért talán mégis elkészül az évértékelő.

(Érdektelen poszt, el lehet kattintani – alapvetően a blogot is magamnak írom.)

2010. december 29., szerda

Kezdődik

Na, kérem szépen: működik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. Tessék ezt elolvasni, tessék kinyitni a két levelet, ne sajnálják az időt! Hogy mire van ebben az országban pénz és idő! (És mire nincs...)

Javaslom az utcán, a tömegközlekedési eszközökön hatósági személyek bevetését, akik kihegyezett füllel figyelik az emberek beszédét, s azonnal lecsapnak, ha a közelben kiskorú is hallhatta a nem szalonképes kifejezést. Kelljen az illetőnek 8 napon belül igazoló jelentést írnia, bírálja el a nagy tekintélyű hatóság, szabjon ki először, mondjuk, 25 ezer forintos büntetést...

Hogy nincs ilyen törvény? Na és? Meddig tart meghozni?

Update
A NMHH közleménye
A médiatörvény-kritikák és az alternatív valóságok

Rapnyelv

2010. december 28., kedd

A felháborodás joga

Ma munkanap volt. A képviselő-testület rendkívüli ülését december 22-én hívta össze a polgármester ma 15 órára. (Megjegyzem: 1. az előző polgármester idején nem egyszer a testületi előtt néhány órával telefonon értesítették a képviselőket ; 2. néhány hete a polgármester javasolta, hogy kéthetente ülésezzenek, mert az apparátus nem bírja ilyen iramban a háttérmunkát, a Fidesz ragaszkodott a heti munkarendhez.) Az ülésen a 4 ellenzékiből megjelent 3 (a 4. előzetesen kimentette magát), a 9+1 fideszesből ott volt 1 fő, senki nem jelentette be távolmaradását, körbetelefonálták őket, "a fideszesek nem vették fel a telefont, Pócsföldi nem kíván eljönni az ülésre" (ő a +1).

Nem tudom, a "hatékonyabb, autonómabb és szabadabb" médiavilágban nem sérteném-e az urak érzékenységét, de még van három napom, és azt mondom: ez pofátlanság.

Ezek az urak az adósságrendezési eljárás időszakában megszavazták maguknak, hogy az önkormányzat "mobiltelefont biztosít részükre, melynek havi hívásdíját bruttó 20.000 Ft-ig átvállalja" (meg 6 ezer forintot internetre). S a köz pénzéből fizetett hivatali telefonon nem lehet őket elérni! Duplán pofátlanság.

Egyébként meg: "Adósságrendezés alatt nem kötelező finanszírozni a képviselők kiadásait. Jogszabályellenes az internet támogatása, amit elfogadtak" – írja az Esztergom live az aljegyző bejelentése alapján. A mai ülésre készített előterjesztés a december 16-ai határozatot visszavonta volna (ha megszavazták volna). S volt egy előterjesztés a képviselői tiszteletdíjakról szóló rendelet hatályon kívül helyezéséről is. Az ülés határozatképtelensége miatt – ha jól értem – tiszteletdíjak maradtak, telefon és internet maradt. Az adófizető fizetnek – a képviselők valahol kellemesebben töltik az időt. Tényleg urak. De micsoda urak!

***

Az ülésnek nem minősülő ülésen megjelent a zeneiskola igazgatója. A város a válságköltségvetésből nem tudja finanszírozni ezt a nem kötelező feladatot. Az igazgatónő aggódik, elmondja, hogy költségvetésük 90%-a bér, félnek, hogy a megye csak a feladatot veszi át, s összevonják őket a dorogi zeneiskolával.
Attól tartok, hogy félelmeik megalapozottak: a dorogi zeneiskola megyei fenntartású, s a megye sem dúskál a pénzben. Az intézményben nemzedékek óta színvonalas zenei nevelés folyik, benne vannak a város kulturális életében.
Az igazgatónő elmondja, hogy finanszírozókat keresnek, önkormányzati és alapítványi közös fenntartást szeretnének. A normatíván felül 35 millió forintról van szó. A készülő új közoktatási törvény szerint a béreket az állam állja majd...
Dönteni kellene az idén a túlélés érdekében...

Az idén. A feladatátadás a közoktatási törvény szerint a döntést követő évben július elsejével történik. Az adósságrendezésről szóló törvény az alapfokú művészeti oktatást nem sorolja a kötelező feladatok közé, tehát nem finanszírozható. Döntés az átadásról a képviselők távolléte miatt nem született. Mi lesz a zeneiskolával a következő tanévtől?

Emberek! A heti tíz testnevelés plusz 70 millió forintba kerül. Két iskola vissza akarta állítani az érvényben lévő közoktatási törvény szerinti állapotot, a tízek nem engedték. (Azt most ne vitassuk, hogy mennyire fedi a valóságot a többi intézmény vezetőjének a nyilatkozata, hogy a "tanulók megszokták, elfogadták a megemelt testnevelés-óraszámokat". Megszokni mindent meg lehet. De érdemes-e? Muszáj-e?) Tudom, pontosabban feltételezem, hogy ez a 70 meg az a 35 nem csoportosítható át. De az egyik csak-azért-is-megmutatott, kiinduló feltételeket semmibe vevő döntés volt, kényszer, a másik elsorvadása meg értékpusztulás.
Kiket képviselnek a képviselők?

***

Erről a városról van szó: "A 2004 és 2009 között eltelt öt esztendő alatt a város összes kötelezettsége, adóssága megháromszorozódott, miközben nettó vagyona az öt évvel korábbi érték 60%-ára olvadt. Kijelenthetjük, hogy Esztergom Önkormányzata 40 százalékos vagyonvesztést könyvelt el 2004 és 2009 között!" Az akkori képviselő-testület(ek) hány tagja ül most is a testületben? S közülük kik is azok, akik annyira együtt működnek, hogy együttműködni nem hajlandók?

***

"A 2002 és 2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság létrehozását kezdeményezi Szijjártó Péter. "

Miért szorul az embernek ökölbe keze...

2010. december 27., hétfő

Hunnia,

avagy a megbonthatatlan egység...


"Az államnak kötelessége megvédeni az embereket és különösen a gyerekeket a rendkívül káros hatásoktól, amelyekkel nap mint nap a médiában találkozhatnak." (Lázár János, a FIDESz frakcióvezetője)

"Ehhez nincs szükség különleges médiatörvényre. Gyerekek molesztálása, gyerekpornográfia és más atrocitások – közbűnök. A bíróságokra tartoznak. Egy demokratikus társadalomban megvan a különböző hatalmi ágak szerepe, az igazságot nem oszthatnak politikai alapon kinevezett hatóságok." (Jean Asselborn, luxemburgi külügyminiszter)

"Egy demokráciában a média kontrollálja az államot, és nem fordítva. Ha fordítva történik, akkor az már nem demokrácia."

Egy fontos cikk

mellékes(nek tűnő) részlete:

"Ön hallott arról, hogy az állami intézményekhez nem veszik fel a tanács elemzőit?

Volt ilyen szóbeszéd, hogy a gazdasági minisztériumhoz tartozó intézmények nem vehetik fel őket, utána viszont az illetékes miniszter cáfolta ezt, úgyhogy nem tudom, mi az igazság."


Hallottam arról, hogy a város fenntartásában működő intézményekbe nem vehettek fel elbocsátott istvános tanárokat. S arról is, hogy volt, akinek akkor is utánanyúltak, ha nem önkormányzati munkahelyen kapott állást. S hallani lehetett arról is, hogy nem ez volt az első eset.

Ön meglepődött?

2010. december 26., vasárnap

Szubjektív lapszemle

"A médiatartalmat érintő korlátozások mértéke, az újságírók és szerkesztők számára adott egyértelmű iránymutatások hiánya és az új szabályozó testület túlzott hatalma együttesen nagyon káros hatást gyakorolhatnak a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságára Magyarországon."

"Nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon egy ilyen tárca megjelenhet-e jövőre, hogy a gyalázatos médiatörvény beígérte büntetések és/vagy a puszta lehetőség, a büntethetőség ténye nem lesz-e elég az elgyávításhoz, ahhoz, hogy elgyávuljanak, akik nem hősök, hanem csupán közvetítők és véleménymondók. Nagyon pocsék rend az, ahol hősnek, a sajtószabadság hősének muszáj lenni, hisz az a rend eleve nem lehet demokrácia..."

"... a huszonhetek elnökségét egy olyan ország fogja ellátni, amely többé nem klasszikus parlamentáris demokrácia, hanem legalábbis autoritárius demokrácia, de lehet, hogy már puha diktatúra.”

"A szabályozás a tartalom nélküli előírásokkal és a médiumok létét fenyegető mértékű bírságok kilátásba helyezésével kizárólag a fenyegetettség érzésének fenntartását szolgálja. Nem számít, hogy valaha is kiszab-e a Médiatanács huszonötmilliós bírságot, nem számít, hogy valaha is eljárás indul-e blogok ellen, nem számít, hogy kiszabtok-e valaha is szankciót a közerkölcs megsértése miatt. Önmagában a lehetőség elfogadhatatlan, az elképzelhető legdurvább megsértése a közlés szabadságának."

"Akik most tiltakoznak a médiatörvény ellen, jelentős részben politikai vagy valamely személyes indíttatásból teszik ezt, vagy azért, mert félinformációkból olyan rémképet építettek fel maguknak, ami nem felel meg a valóságnak, és méltányolható, de teljesen alaptalan félelem alakult ki bennük. (...) Januártól bizonyítanunk kell, hogy létezik a sajtószabadságnak olyan felfogása, amely képes valamennyi nyomós, szembenálló érdek megfelelő egyensúlyozására."

"Várhatóan nem a hatósági cenzúra kíméletlen gyakorlása okozza majd a legnagyobb kárt, hanem az az öncenzúra, amely kényszerű gyakorlattá válhat ebben az elrettentő jogi és politikai környezetben."

"Ne legyenek illúzióink, mindannyiunkról van szó, értelmiségiekről, művészekről és nem-művészekről, írástudókról, akik számára húsz év alatt evidenciává vált a véleménynyilvánítás szabadsága..."

***

"Nagy fölháborodás kísérte azt, amikor 2000-ben a jobboldali populista FPÖ Ausztriában egy polgári kormányba nyert felvételt. Az EU szankciókat hozott, és további intézkedések helyett megbízott három 'bölcset', hogy készítsenek helyzetjelentést. Ma, csaknem 11 évvel később, Magyarországon egy kétharmados többséggel kormányzó párt szisztematikusan megcsonkítja a jogállam ellenőrző szerveit. És az EU-tól alig érkezik több, mint zavart hallgatás, jóllehet az intézmény erősebb és a szankciók súlyosabbá váltak."

"2010-ben újra 1948-at írunk: a pártállam második reinkarnációjának évét. Azzal a különbséggel, hogy ideológia helyett a személyi függések rendszere szorítja vasmarokba a nemzetet. De nem szavatolja fennállását külföldi nagyhatalom. Van remény, csak végig kell gondolni."

"Hogy vesztettem. Vagy inkább úgy mondom: most épp vesztésre állok. Még azt sem gondolom, hogy már nem fogunk visszatérni a normális kerékvágásba, de most a nép jóváhagyásával olyan sorvadozásba kezdett az európai szabású jogállam, hogy annak a gyógyulása hosszú időt fog igénybe venni, és aggódom, hogy én azt már nem fogom megérni."

"Ugyanakkor nem vagyok pesszimista, a gyűlöletté fokozódott tartós ellenszenv bizonyosan nem tarthat már sokáig, mert dramaturgiája miatt előbb-utóbb kiüresedik, és unalmas lesz."

***

"A Szabad Magyar Televízió, mint az Amerikai Népszava budapesti forgatócsoportja, olyan felvételek, műsorokat készít, amelyeket a magyarországi televíziókban már nem lehet látni. Beszámol olyan eseményekről, amelyekről a hazai televíziók nem adnak tudósítást, bemutat olyasmit, amit az új magyar médiatörvény a magyarországi televízióknak nem tesz lehetővé. Megszólaltat olyan közszereplőket, akik ma már Magyarországon nem kapnak televíziós nyilvánosságot. Kibeszélnek olyan összefüggéseket, amelyek máshol nem hallhatók.

Update
- bizonyítványmagyarázat
- mi a gond...

2010. december 24., péntek

2010. december 23., csütörtök

Kompország

Európa bírálja a médiatörvényt. Helyreigazítunk, mert mi értjük jól (dehogy -jük – -ik!). Aztán helyreigazítanak... Nincs lényegi kifogás a jegybanktörvény módosítása ellen... De van.

***

Talán Hamvas Béláról olvastam, hogy élete vége felé nem szívesen beszélt magyarul... Megértem.

***

"A mi mondanivalónk nem sok: értjük a magyar Athén fórumát, halljuk a szittya paripák prüszkölését. Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre.

(...)

Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza."

2010. december 22., szerda

"Ganz gefährlich" (nagyon veszélyes)

Napok óta ez van: csinálok valamit, amit csinálnom kell, s közben fejben írok, aztán géphez ülök, elolvasok sok mindent, s elmegy a kedvem az írástól.
"Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő."

Most például, hogy elfogadta a parlament a "hatékonyabb, autonómabb és szabadabb" médiarendszerről szóló törvényt, az jut eszembe, nem kellene-e betiltani-bezúzni az 1984-et (néhány éve emelt szinten érettségi tétel volt)... Olyan sokan hivatkoznak rá (régebben is volt déja vu-érzésem), még néhány ifjú embernek eszébe jut elolvasni. De tudom ajánlani Sütő András A szuzai menyegző c. drámáját is. Mármint bezúzásra.

Bár olvasási láztól nem tartok: akik ismerik, évről évre öregszenek, előbb-utóbb kihalnak, a fiatalok meg ezer más szórakozást találnak... Könyvet olvasni? A fikciót magunkra vonatkoztatni, az irodalmat a megismerés egyik lehetőségeként kezelni...? Ugyan kérem. "...a lélek balga fényűzése". A kevesek nem számítanak, nem rajtuk múlik a győzelem.

(Cooper, Az utolsó mohikán... "Neked ki a legrokonszenvesebb szereplő? Válaszod indokold!" A feladat megoldhatalannak bizonyul, a rokonszenves szó jelentése ismeretlen. Lehet még irodalmat tanítani?)

Tegnap hazafelé jövet elkapom a rádióban Elek István néhány mondatát: a médiatörvény kapcsán kérdezték, s "korlátlan előrenyomulás"-ról beszélt, meg arról, hogy az internet korában a kritikus véleményeket nem lehet olyan könnyen elnémítani, mint 10 évvel korábban. Nocsak! Nyílt levél, nyilatkozat...

Az úton meg lehet állni - minél előbb, annál annál kisebb arcvesztéssel. Már annak, akinek ez fontos. Annak, aki arcot adott a hivatalnak... Akinek a hivatal ad arcot, rangot, azok esetében reménytelen.

"Koltay András (a Médiatanács tagja) szerint nem sérül a demokratikus nyilvánosság, egyszerűen gyanakvó a hazai és a külföldi sajtó. Nincsen senkinek semmi félnivalója." Tényleg. Nem sérült ekkor sem. Ott az MTI.

Esztergom, már évekkel ezelőtt: sajtóközlemények tartalmazzák a valós tényeket. Hogy nem úgy van? Dehogynem, úgy kell lennie. Az ország csak utolérte a mintavárost.

Beszélgetések meghívott neves emberekkel a könyvtárban: Vekerdy Tamás, Garamvölgyi László, Jókai Anna, Jankovics Marcell... széles a paletta. Aztán bő egy év után a könyvtárigazgató szabadkozva közli, hogy köszöni az eddigi (lelkesedésből végzett) munkát, de ugye megérti, az állása... (Néhány év múlva 'szimpátiatüntet'. No, igen. Az állása.)

A mai "Die Welt"-ből:
"Was halten Sie von der Entwicklung in Ungarn?
Ergebnis Antwort 1: 65% Ganz gefährlich. Ungarn hat keinen Platz mehr in der EU.
Antwort 2: 19% Halb so wild. Irgendwann kommt auch wieder eine andere Regierung.
Antwort 3: 17% Ist mir egal."

2010. december 20., hétfő

Állapotom

Holnap még iskola, halálos fáradtság, folyamatos rabszolgamunka (=dolgozatjavítás)... Kopó memória, fogyó türelem, komor létérzékelés, ritka öröm... Nem szűnő felháborodás az aljasság, a cinikus hazudozás miatt... Sok fecnin egy-egy mondat, hogy majd megírom...

2010. december 16., csütörtök

Mondatok

A tegnapi:
"...a kapitalizmus legjobb vonásai hiányoznak belőle. Például a személyes szuverenitás vagy a szakmai teljesítmény igénye és megbecsülése. Az emberi minőségé és a szakmai minőségé. A piac árubőséget hozott, önérzetes és öntudatos polgárt nem."

Vannak, aki földig hajolnak, kezet csókolnak, mert a maguk képességeitől nem lehetnének ott, ahol. Ezt értem. De azt nem tudom felfogni, hogy az értelmeseknek miért veri az orra a földet.

A mai:
"Ahhoz, hogy a képviselő testület (sic!) tagjai akadálytalanul tudják végezni munkájukat, az alábbi határozati javaslat elfogadását kérjük a Tisztelt Képviselő-testülettől..." – írja egy képviselő önmaguk érdekében önmaguknak.

Javaslom elalvás előtti olvasmánynak Narcissus történetét.

2010. december 14., kedd

Undor

Olvasom ezt a sajtóközleményt, s nem csodálkozom. Egy legyilkosozott istvános tanárban ilyesmi már nem kelt indulatokat.

Elmeditálok azon, hogy nem sértem-e az új, "hatékonyabb, autonómabb és szabadabb" médiarendszer hatékonyságát, autonómiáját, szabadságát, ha a blogomon beszámolok az érzéseimről: undorodom.

Hezitálás

A buszon
– K. néni mondta, hogy ha van kedvem, elmehetek velük szombaton az Operába a Diótörőre. Valaki nem tud elmenni a hatodikosok közül.
– De hát ez nagyon jó! Erre akartunk jegyet venni már évek óta, de mindig csak nagyon-nagyon drága volt. Még nem is voltál az Operában.
– Nem akarok menni.
– Miért?
– Nem ismerek abban az osztályban senkit. Gyere te is!
– Szívesen mennék, de egy jegy van. Biztos van az osztályban énekkaros, őt ismered.
– Lili, de ő az osztálytársaival lesz.
– Kislányom, erre akarunk téged elvinni évek óta...
– De én szeretek tanulni! A barátaimmal akarok lenni!
– Iskolaidőben lesz, délelőtti előadás?
– Igen.
– Pláne elmennék a helyedben.
– De E. bácsival filmet nézünk történelemórán... Dolgozat után ez a jutalom. Ott akarok lenni.
– Ahogy gondolod. Filmet néztek máskor is, de az Operában még nem voltál. Nagyon szép színház. A diótörő meséjét ismered...

Itthon
Apa keres a youtube-on részleteket, a gyermekben akkor tudatosul, hogy ez balett, azt pedig nagyon szereti. Elbizonytalanodik. Apa megígéri, hogy elkéri E. bácsitól a filmet, hogy itthon ő is megnézhesse. Hezitál. Alszik rá egyet.

Tudom én, hogy az ismeretlen társaságban nem érzi magát biztonságban. De a legjobb ebben az egészben, hogy már szeret odajárni, vannak barátai.

2010. december 13., hétfő

Műértés

Apa megvette 499 Ft-ért a Kincskereső kisködmönt DVD-n, a gyermek megnézte szombaton is, vasárnap is. (A neki tetsző filmeket többször előveszi, bizonyos könyveket többször elolvas/felolvastat – tulajdonképpen megtanulja.) Most, elalvás előtt odaint az ágyához, hogy kérdései vannak: igazán felrobbant-e a bánya, igaziból meghalt-e Marika torokgyíkban... Elmagyarázom neki gyereknyelven, mi az, hogy fikció.

A kérdéssel egyébként irodalomdolgozatok javítását szakította félbe. A Nóránál lényegesen idősebb dolgozatírók között is van, aki valóság és fikció között nem észleli a különbséget. Hányszor mondtam már pályafutásom során, hogy a szépirodalom nem történelmi dokumentum, nem jegyzőkönyv; hogy a művészi hitelesség nem azon múlik, hogy úgy történt-e, megtörtént-e a valóságban, nem ettől függ a mű értéke.

"Nem a való hát: annak égi mássa
Lesz, a mitől függ az ének varázsa."

A műértővé váláshoz elengedhetetlen a "játékszabályok" ismerete és elfogadása. Ezek nélkül a mű hülyeség – sok-sok tizenéves számára.

77

Ma lett 77 éves anyu.

Az unokatestvérétől kapott egy fényképet, rajta a szépanya – Nemes Árvay Julianna –, s anyu most tudta meg, hogy ő is december 13-án született, 1860-ban.


2010. december 12., vasárnap

Most

Ülünk a sötétben a nappaliban, három gyertya ég, s a gyermek azt kérdezi, mit szeretnék karácsonyra. – Szeretetet, lelki békét, nyugalmat – mondom. Most itt alszik mellettem, kiharcolta, engedtünk neki, mert holnap nincs első órám, s ilyenkor egyszerre kelünk. Kicsit be van rekedve, nem lenne jó, ha beteg lenne, mert vasárnap fellépés. – Kicsit még álmodozom – mondta elalvás előtt.

Reggel ágyba kapom a kávét, itt szuszog egy kislány, ölemben a laptop, mellettem az asztalon a forralt bor, írok – mi kell még. Kijavítottam egy sereg dolgozatot, nem végeztem, csak mára abbahagytam... Olvasás közben lecsukódik a szemem.

2010. december 11., szombat

Értékelvű közoktatást?!

Azt olvasom a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján egy sajtóközleményben, hogy "értékelvű lesz a közoktatás", az "elmúlt nyolc év egyik legnagyobb vesztese a létbiztonságában megrendített, pályaképében elbizonytalanított, szakmaiságában méltatlanul megkérdőjelezett pedagógustársadalom."

Na, erről Esztergom pedagógustársadalma tudna mesélni, ha lenne mersze. A dolog pikantériája, hogy az oktatásért felelős államtitkár ugyanahhoz a formációhoz tartozik, mint azok, akik itt helyben szakmaiságukban megkérdőjelezték (s akkor nagyon finom vagyok), létbiztonságukban megrendítették, pályaképükben elbizonytalanították a tanárokat. Az elbizonytalanítás, a példastatuálás olyan jól sikerült, hogy a közvetlenül nem érintett szakmabeliek legfeljebb belül tiltakoztak (külön tisztelet az arcukat vállaló nem nagy számú kivételnek), csendben reménykedtek, hogy nem marad ez így örökké, aztán most ott tartanak, hogy 7 iskolából 5-ben önként és dalolva ragaszkodnak az irracionalitáshoz. (És itt most öncenzúrát gyakorolok.)

A közoktatási törvény vitaanyagában pedig az áll, hogy az " intézményvezetőt − pályázati eljárást követően − a fenntartó bízza meg A) a nevelőtestület és a Pedagóguskamara (átmenetileg a megyei kormányhivatal oktatási osztálya) egyetértésével B) a nevelőtestület egyetértésével2 C) a nevelőtestület véleményének kikérése után legfeljebb öt évre. A pályázat mellőzhető, amennyiben a fenntartó által javasolt személy megbízásával a nevelőtestület és a Pedagóguskamara is egyetért. Ilyen egyetértés hiányában – illetve amennyiben a fenntartó nem kíván javaslattal élni – a pályázati eljárást mindaddig meg kell ismételni, amíg egyetértés nem alakul ki a három fél között." (kiemelés tőlem)

S mit szól ehhez a két éven belül először 3 százalékos (1 szavazat), másodszor 12,5 %-os (3 szavazat), harmadszor 0 százalékos tantestületi támogatással kinevezett K.L.?

"A vezető-helyettest a nevelőtestület javaslatára az intézményvezető bízza meg 1-5 évre."

Ki fogja támogatni a néven nem nevezett helyettest?

De vannak a vitaanyagban a hatosztályos gimnáziumok működési feltételeiről is érdekes dolgok - jelentkezők száma, versenyeredmények, tehetséggondozás, kompetenciamérés eredménye, mestertanárok aránya -, amelyeknek az "elit" Szent Imre aligha tesz eleget. Pl. tavaly a 60 helyre 23 vagy 24 diákot vettek fel (27 jelentkezőből). Na, de majd most!

Meglátjuk, milyen törvény lesz a vitaanyagból. S azt is, hogy tartják be a törvényt.

2010. december 10., péntek

Aha!

... azt is aggodalommal figyeli, ahogy a nyugati, polgári demokrácia szisztematikus felszámolása zajlik. „Az európai demokrácia lényege ugyanis az átláthatóság és elszámoltathatóság a közpénzekkel. Ha négy évig kormányoz valaki, akkor el kell számolni azzal, miként alakult az ország adósságállománya, mire ment el az adófizetők pénze. A kormányzat azonban 2002 óta a demokráciának azokat az ellenőrző pontjait, amelyek a költségvetés átláthatóságát és a kormányzat elszámoltathatóságát garantálnák, felszámolta. Ma Magyarországon úgy zajlik fundamentális társadalomátalakítás az egészségügyben, oktatásban, nyugdíjrendszerben, hogy semmilyen vita nem előzte meg. Most nem arról van szó, hogy legyőzzük őket, hanem azért kell dolgoznunk, hogy egyáltalán a jövőről szóló értelmes vita lehetőségét megnyithassuk. Erről szól a népszavazás" – nyilatkozta Orbán Viktor.

2007-ben.

Vö. 2010-ben. Vö. Esztergomban.

2010. december 8., szerda

Ez van

Időm sincs, kedvem sincs... Egyszer fenn, egyszer lenn... De inkább lenn. A közeg változott-e meg, vagy én... Persze, tudom a választ: is. Várakozás. Leginkább Godot-ra.

2010. december 6., hétfő

Levelek

csak úgy hevenyészve, elalvás előtt


alaposan megfontolva, még november végén


egy osztálytárs

2010. december 5., vasárnap

Virágzik



Helyzetjelentés

Ma az IKEA-ban voltunk, sok-sok év után is úgy járok oda, mint Európába.

***

Meggyújtjuk az adventi koszorún a második gyertyát, ülünk egy kicsit a sötétben... Lenn újra szól a tamtam, áhítat kizárva. Nyár óta új lakók vannak az alattunk lévő lakásban, s vagy nagyothallók, vagy antiszociálisak, mert kérés, figyelmeztetés ellenére sem értik, hogy a többiek nem szeretnének a saját lakásukban az ő zeneélvezetüknek kiszolgáltatva létezni. Reménytelen. Úgy kell kezelni őket, mint valami sorscsapást.

***

Tizenhárom munkanap, tizenhárom korán kelés, gondolom, s jön a szünet. Aztán rögtön az jut eszembe: s tizenhárom nappal rövidebb az élet. Advent, várakozás... mire is... Annak, akinek minden józan, sőt optimista számítás szerint kevesebb az előre, mint a vissza, kell-e bármit is siettetni... De lehet-e élvezni a jelen minden percét... Ország, város, szakma, nagyobb és kisebb közösségei az ember életének... Család!

***

Nóra kipucolva kitette a csizmáját az előszobába, a Mikulás mindjárt csomagol: az édesség mellé könyv is jár, a Harry Potter 3. kötete volt az óhaj. Holnap énekkaros buli, talán az is kiderül, hogy a gyermek is felléphet-e az énekkarral a karácsonyi hangversenyen, mostanában ez az izgalom tárgya.

***

Az iskolában mindenki kapott "saját" laptopot. Más operációs rendszer van rajta, mint amit én az itthoni gépemen használok, s már látom, korrepetálásra szorulok. (Pl. többször szükségem lett volna a gondolatjelre, de itt nem találom.)

2010. december 4., szombat

Kis hírek a kisvilágból

"Lemondott az ügynökmúltat is vizsgáló katolikus alapítvány vezetéséről és a keresztényi-zsidó tanács elnöki posztjáról Várszegi Asztrik főapát. Döntését pannonhalmi elfoglaltságaival indokolja. A Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát lemondása miatt megürült Lénárd Ödön Alapítvány kuratóriumi elnöki tisztségére Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspököt választották meg."

Hm.

***

Hallelujah címmel megjelent Leonard Cohen életrajza, Songs From The Road címmel lemeze.

Jaj de jó!

***

Én is ellátogattam ide, és elszorult a szívem.

***

"A demokratikus ellenzéki pártok helyében tanulmányi kirándulásokat szerveznék Esztergomba. Politikusoknak és a választóknak egyaránt. Aki figyel, pontos és részletes képet kaphat arról, milyen lesz Magyarország..."

Én itt élek.

2010. december 2., csütörtök

A nap mondatai

"Legyünk büszkék, hogy a polgármester Brüsszelben van, ez a szakmai sikere" – Nyíri képviselő Tétényi Éváról, a jelenlegi polgármesterről.

"Az ön szakmai sikere pedig az, hogy a biztos úr itt ül!" – ugyancsak ő az előző polgármesterről, Meggyes Tamásról.


(Részletek itt.)

2010. november 30., kedd

"az általa romokba döntött város"
"csődbe vitte a várost"

A "tényszerű" megállapítások Tétényi Évára vonatkoznak, és itt olvashatók. (...) Akkorák, hogy rájuk lehet ülni.

2010. november 29., hétfő

Az irodalom az élet tanítómestere

"Az április óta épülő új magyar politikai rendszerben éppúgy nincs helye a szabadon dolgozó újságírónak, ahogy a kormányzati akaratot gáncsoló Alkotmánybíróságnak s a saját jövőjéről gondoskodni igyekvő, az államtól való függésén lazítani szándékozó polgárnak sincs. Az újabb és újabb frontokon indított rohamok szorosan összefüggenek egymással. A célpont pedig nem elsősorban az Alkotmánybíróság, nem a magánnyugdíjpénztárak, de még csak nem is mi vagyunk. Hanem Ön, a Magyar Köztársaság állampolgára.

(...)

... Önt is a szólásszabadságért történő kiállásra biztatjuk."


"A gongütés elhangzott, kezdődött az előadás. Most már tudni lehetett, hogy ami elkezdődött, nem közjáték, hanem dráma. Mégis, nem akartam elmenni Magyarországról. Másfél éven át éltem még Budapesten. Ez a tizennyolc hónap volt éltem legkülönösebb, titokzatos életszakasza: ebben a másfél évben ismerkedtem Magyarországgal.

(...)

Ha itt maradok... Elkezdődik számomra is az agymosásnak ez a titokzatos technikája, ami veszedelmesebb, mint a börtönökben, kínzókamrákban alkalmazott vegyi, fizikai eszközökkel végrehajtott tudatmegsemmisítés: kényszerítenek, hogy öntudatosan semmisítsem meg magamban a a tiltakozó »én«-t. Mert ezt akarják. Módszereik – a kényeztetésnek és a fenyegetésnek, a mellőzésnek és a csábításnak hajszálfinoman kidolgozott változatai – hatékonyak: akit így megcéloznak, egy napon már nem látja a valóságot, sem tulajdon sorsát. Elkövetkezik a pillanat, amikor már nemcsak közönyös, halálosan fáradt, reménytelenül hitetlen – eljön a pillanat, amikor már hisz abban, hogy mindez így van rendjén. A szabadság nem realizált, állandósult állapot, hanem törekvés valami felé – és az agymosás megsemmisíti a tudatban ezt a törekvést, mert akit így »kezelnek«, egy napon arra ébred, hogy már nem akar szabad lenni."

A téli szünetben újra kell olvasnom Márai Föld, föld!... című kötetét.

2010. november 28., vasárnap

Marad a heti 10 testnevelés

"... az intézmények eddigi tapasztalatainak, valamint az intézményi vélemények megismerése érdekében intézményvezetői értekezleten vitattuk meg a kialakult helyzetet. Az intézményvezetők – tolmácsolva a nevelőtestületek véleményét is – tapasztalata, véleménye az egyes iskolatípusok szerint általában jelentős különbséget mutatott. Az általános iskolák vezetői szerint a tanulók megszokták, elfogadták a megemelt testnevelés-óraszámokat, a kezdeti nehézségek után „beállt” a rendszer, a megkérdezettek döntő hányada, amennyiben nem lenne kötelező a délutáni sportköri foglalkozás, akkor is jelentkezne, járna rá. A három középiskolából kettőben (Dobó, Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola, Esztergom, a továbbiakban: Balassa) viszont visszaállítanák az eredeti testnevelésóra-számokat, de a délutáni sportfoglalkozásokat – önkéntes jelentkezés alapján – ők is megtartanák.

Fentiek alapján ezért azt javaslom, hogy a kérdést az intézmények szakmai igényei és javaslatai alapján rendezzük.

A Dobó és a Balassa tekintetében – az intézmények kérése alapján - vonjuk vissza a heti 10 testnevelésóra bevezetéséről szóló pedagógiai program módosítását jóváhagyó határozatokat. A Dobó tekintetében a szervezeti és működési szabályzat, házirend módosítását jóváhagyó határozatokat is. Ezzel visszaáll a jóváhagyás előtti állapot (heti 2,5-3 testnevelésóra). Ugyanakkor döntsünk arról, hogy a délutáni sportfoglalkozások megtartását az intézményi igények, a diákok önkéntes jelentkezése alapján a fenntartó támogatja, költségeit fedezi."


Az idézet a polgármester módosító indítványából való. De a testület nem így döntött: a 10-ből 9 fideszes megszavazta, hogy marad a 10 testnevelés. Kár rá szót vesztegetni (korábban megtettem), így helyes, punktum.

Az általános iskolák és – ezek szerint – a Szent Imre konglomerátum (hiszen a középiskolák között nincs megemlítve, hogy visszaállna az eredeti rendszerre) "elfogadták a megemelt testnevelés-óraszámokat, a kezdeti nehézségek után »beállt« a rendszer, a megkérdezettek döntő hányada, amennyiben nem lenne kötelező a délutáni sportköri foglalkozás, akkor is jelentkezne, járna rá." Értem. Tehát önként és dalolva. A bevezetés törvényességén ne rágódjunk! Ha esetleg kétséges volt is valami, a szeretet utólag igazolja a döntés helyességét. Csak azt nem értem, ha ez ilyen jó, ilyen igények szunnyadtak a gyerekekben és szüleikben, az igazgatók, a tantestületek miért nem változtattak saját iskolájuk pedagógiai programján, miért nem kezdeményezték a testnevelés óraszámának megemelését. Micsoda finom szimata volt az előző testületnek, micsoda pedagógiai vénája szellemi vezetőjüknek, lám, milyen jól kitalálták! A Balassa meg a Dobó is beérik majd, csak egy kicsit nehézfejűek, nem ismerik fel saját érdeküket, de most is segítettek nekik, a türelem rózsát terem.

'De aztán rendben lesz, minden rendben lesz, a küzdelemnek vége lesz. Diadalt fognak aratni önmaguk fölött. Szeretni fogják a Nagy Testvért.'



(Vagyunk még, akik emlékezünk, hogy Óceánia Eurázsia ellen viselt háborút, és nem mindig is Keletázsia ellen, s bármennyire is ezt állítják, nem kell megcsípni magunkat, tudjuk, hogy ébren vagyunk.

A választás estéjén, amikor mentünk le a térre, a gyermek azt kérdezte, ha nem M.T. lesz a polgármester, és nem lesz tíz testnevelés, visszajöhet-e. Akkor is tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet, s azt mondtam neki: ebben a tanévben biztosan nem. Azóta megszokta az új iskolát, sok mindent és sok mindenkit szeret... Halvány remény él még, hogy esetleg középiskolába lesz visszaút.)

2010. november 25., csütörtök

Gyerekek, tanuljatok nyelveket! (2.)

"Nézzük, mit is fogadott el a kormány!
Minden magánnyugdíjpénztár tag menjen át a teljes állami rendszerbe. A kötelező társadalombiztosítás ezentúl csak az állami rendszerben lesz. Aki mégsem teszi ezt meg, vagyis nem akar átlépni, azt nagyon komoly szankció éri, elveszti a nyugdíjvárománya közel kétharmadát, viszont a járulékot továbbra is fizetnie kell. A jelenlegi nyugdíjrendszer egy vegyes rendszer. Ez azt jelenti, hogy aki valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja, a nyugdíjának kb. kétharmadát - ahogy a járuléknak is kb. a kétharmadát oda fizeti - az állami rendszerből kapja.
(...) a kormány 2010. november 24-én azt fogadta el, hogy a munkavállalóknak és a munkaadóknak ugyanannyi járulékot kell fizetniük, mint eddig, de a befizetésekkel korreláló nyugdíjat csak az állami rendszerben lévők kapják meg. Vagyis, aki a magánnyugdíjrendszert választja, attól nagyon komoly összegeket szándékszik a kormány ellopni."

"Most már rég többről van szó, mint egyszerűen arról, hogy mi lesz a nyugdíj-pénztárakkal..."


Utazás a múltba. Két különbség azért akad: nyitva vannak a határok, és létezik a világháló.

2010. november 24., szerda

"... a bejelentésből nyilvánvaló, hogy annak, aki eddig elmerészkedik, nincsenek határok."

2010. november 22., hétfő

Egy hang a "csőcselék"-ből

Az első két testületi ülés idején én is lenn voltam a téren, nem az elejétől, nem a végéig, de ott voltam. S nincs kizárva, hogy még leszek is. Ezek után pláne. A testületi üléseket rendre követem itt.

Élőben meggyőződtem arról, hogy a téren lévő "csőcselék"-kel szemben a bennülők micsoda erkölcsi tőkével, mekkora felkészültséggel, milyen lélegzetelállító szónoki tehetséggel, városatyai bölcsességgel, toleranciával, metsző logikával, a kottát korrepetitor nélkül, kapásból leblattoló képességgel rendelkeznek.

A többség új embereiről beszélek, a régiek már eddig is beírták magukat a királyváros történetébe. S érdeklődéssel várom, hogy ama bizonyos hivatalnok rokonérzésű, igényes, küldetéstudattal megáldott társai mikor jelentetik meg a világháló erre létrehozott blogján az eseményekkel kapcsolatban magasztaló értékelésüket (ahol engem – több társammal egyetemben – nemes egyszerűséggel, főúri eleganciával gyilkosnak neveztek).

2010. november 20., szombat

A buszsofőr és egyéb állatfajták

Van egy mérhetetlenül ellenszenves emberfajta, magamban – nyilván irodalmi élményeim hatására – házmestertípusnak nevezem: haragban van a világgal, talán többre hivatottnak gondolja magát, s ezért méltatlannak érzi a helyzetét, körülményeit. Rosszindulatú, állandóan figyel, méricskél, elraktározza az információkat, s kellő pillanatban odaszúr – és ilyenkor elégtételt érez. A régi idők házmestere (van még ilyen foglalkozás?) este 10 után ki- és beengedett, karbantartott, s mindent tudott a lakókról – ez adta "hatalmát", nélkülözhetetlensége tudatát.

A buszsofőrök között is vannak "házmesterek". Egy ilyet az Esztergom-Budapest vonalon évek óta ismerek (egy másik a 3-4-es helyi járaton uralkodik). Bezárja a loholó utas előtt az ajtót (néha nagy kegyesen kinyitja), diákokat egrecíroztat:
– Egy diákot Pestre.
– Tessék?
– Egy diákot Pestre.
– Tessék? Nem értem.
– Egy diákot Pestre.
– Talán kérek. Nem tudsz köszönni?

Tegnap vele jöttem haza. A busz már Vörösváron zsúfolt volt. A második ajtónál felszállt három diák, elő a mikrofont, és leparancsolta őket. Percekig állunk, sok a felszálló, ésszerű szabály lenne, hogy a bérletesek ne kizárólag elöl szállhassanak fel. (Ha valaki ezt jogosulatlanul tenné, az ellenőr őt bünteti meg.)
– Sétáljanak beljebb!
Összepréselődünk, kapaszkodni már nemigen van hol. A következő megállóban újabb felszállók, megint elhangzik a felszólítás:
– Sétáljanak beljebb!
Nemhogy sétálni nincs hely, tömörülni sem igen.
– Ha én megyek hátra...
Kottázni kellene a mondat dallamát. Egy-két ember beszól neki, hogy: – Gyere! – Közben hátulról elgyötört női hang azt kéri, hogy nyissák ki a tetőablakot. Az asszonyt nem látom, egy kéz forgatja a szellőztetőt, nem történik semmi... A körülötte lévők felerősítik a segítségkérést, a sofőrhöz beszélnek: – Valaki rosszul van, nyissa ki a tetőablakot! – Semmi, megyünk tovább. Aztán a hanggal ellentétes oldalról megpillantom egy férfi ideges arcát, megismétli a kérést, már inkább követelést. S mintegy magyarázatképpen hozzáteszi: – Rákbeteg van a buszon, most jövünk a kezelésről... – Mélységesen szégyellem magam a kiszolgáltatottságból fakadó, senkire sem tartozó információ miatt. Végre megállunk valahol, a sofőr kívül (nincs sétálni hely) hátramegy, megkérdezi, mi a baj, aztán visszamegy, hoz valami célszerszámot, és kinyitja az ablakot. A népsűrűség csak Dorogon válik elviselhetővé.

Úgy 18-20 évvel ezelőtt történt, hogy Pestről jöttem haza, a sofőrfülke mögötti ülésen ültem. A fülkében volt fűtés, az utastérben kérés ellenére sem (ez egyébként nemegyszer, más sofőrnél is előfordult; esti, éjszakai járat után meg ballagott haza a sofőr a 10 literes marmonkannával). Láttam, hogy a buszvezető (azonos az előbbi történet szereplőjével) a Bécsi út végén elveszi a pénzt, de már nem ad jegyet. A következő megállónál már figyeltem, s az egész vonalon végig így ment. Késő este volt, viszonylag gyér utasforgalom, s bennem növekvő ingerültség... A végállomáson elöl szálltam le, s beszóltam neki a kisablakon: – Jó fuvar volt, ugye?

Aztán 17 évig nem ingáztam. Jelentem: a buszok korszerűbbek lettek, a sofőrök egyike-másika viszont még mindig lopja a közöst.

"Ön érvényes bérlettel, jeggyel utazik? A bliccelés pótdíjazást vagy utazásból való kizárást von maga után. Az érvényes bérlettel, jeggyel történő utazás közös érdekünk" – olvasható a buszban egy ablakra ragasztott hirdetményen. Tessék mondani: a sofőrnek mi a büntetése, ha saját zsebre dolgozik?


Update 11.22.
Ma egy udvarias, fiatal sofőrrel jöttem haza. Már Dorog közelében jártunk, amikor hátraszólt, hogy mindenkinek rendben van-e a jegye, bérlete. – Nem, nincs – mondták többen, fölálltak, és előrementek. Aztán kattogott, csengett a jegykiadó szerkezet.

A nem buszozók kedvéért:
Ez azt jelenti, hogy minden bizonnyal mérsékelt áron szálltak fel a buszra, jegyet nem kaptak, a pénzt a sofőr zsebre tette (ill. teszi majd a végállomáson: megnézi, a kiadott jegyek alapján mennyi pénznek kellene lenni a kasszában, s amennyivel több, az az övé). Mindenki jól jár, nem igaz? Később azonban a vezető megkapta a fülest, hogy ellenőrök jönnek, s intézkedett. Tucatszor hallottam helyi és távolsági járaton, ahogy a sofőrök egymást figyelmeztetik a várható ellenőrzésre. Így megy ez kis hazánkban, a polgári Magyarországon.

S ilyenkor mi van, ha valaki bejelent egy esetet...



2010. november 19., péntek

Kétszer kettő itt is négy

Egy évünk van kitörni

„Ezt az előnyt be is kell váltani. Erre egy évünk van, mindössze egy évünk. Ugyanis szenvedünk egy óriási hátránytól is, amit az előző korszak hagyott ránk. Ez a hátrány a hatalmas adósság, amit az előző kormányok halmoztak fel. Az elmúlt nyolc év felelőtlen politikája miatt Magyarország ismét adósságcsapdába került. Nem a válság okozta ezt, hiszen a hitelek nyakló nélküli felvétele, az ország teljes eladósítása már évekkel korábban megkezdődött.”

... Ez a hátrány a hatalmas adósság, amit az előző városvezetés halmozott fel. Az elmúlt tíz év felelőtlen politikája miatt Esztergom adósságcsapdába került. Nem a válság okozta ezt, hiszen a hitelek nyakló nélküli felvétele, a város teljes eladósítása már évekkel korábban megkezdődött.


„Ez az a bűn, amely az elmúlt nyolc év szocialista kormányainak lelkét terheli, ez az, amiért egyszer majd viselni kell a politikai felelősséget.”

Ez az a bűn, amely az elmúlt tíz év fideszes többségű képviselő-testületének lelkét terheli, ez az, amiért egyszer majd viselni kell a politikai felelősséget.


„Ma ott tartunk, hogy államadósságunk meghaladta a húszezer milliárd forintot. Vagyis minden magyar állampolgár… fejenként 2 millió forint terhet cipel a hátán."

... a város adóssága meghaladta a húsz milliárd forintot. Vagyis minden esztergomi polgár… fejenként 600 ezer forint terhet cipel a hátán.


"Nem babra megy a játék. Most nem a betartás, nem a gáncsoskodás idejét éljük, hanem a cselekvés és a cselekvő emberek idejét. A világban meghirdetett megújulási verseny nem szavalóverseny, hanem a tettek versenye. (...)
Olyan országgá alakítjuk a hazánkat..., ahol nem lehet következmények nélkül visszaélni a hatalommal."

Most nem a betartás, nem a gáncsoskodás idejét éljük... nem szavalóverseny, hanem a tettek versenye. Olyan várossá alakítjuk Esztergomot..., ahol nem lehet következmények nélkül visszaélni a hatalommal.

(Az idézőjeles szövegrészek innen: Orbán Viktor felszólalása az Országgyűlésben 2010. november 15-én, a költségvetési vita megkezdése előtt)

2010. november 17., szerda

Tavaly névnapomra kaptam egy karácsonyi kaktuszt. Szép volt, de azt gondoltam, távfűtéses lakásban akkor virágzott először és utoljára. A nyáron azért csak át akartam ültetni, aztán elmaradt. S most gondatlanságommal mit sem törődve, négy duzzadó bimbó van rajta. Nem vegetálni: élni, örülni akar.

2010. november 16., kedd

Voltam ma egy magyartanároknak szervezett továbbképzésen, ahol egy kicsit megint elhittem, hogy lehet még irodalmat tanítani.

(Az irodalomtanítás is egy "végcélja által visszafelé szabályozott rendszer", mondta Fűzfa Balázs. Hozzáteszem: rövid távú "végcélja" fölülírja a hosszú távút. Ha egyáltalán van hosszú táv. De ma annak akarok örülni, hogy lehet még...)

мять

"Мяли много, оттого и мягок..."

Magunk sem tudjuk, mi minden van agyunk legrejtettebb zugaiban elraktározva... Mostanában sokszor eszembe jutott oroszul egy sor Gorkij Az éjjeli menedékhely c. drámájából – van már 30 éve, hogy eredetiben olvastam, 24 éve láttam Moszkvában a Tagankán (nem akármilyen előadás volt!), itthon soha, ezért is ugrik be a sor oroszul. Na, meg azért, mert jól tanította Tamara Nyikolajevna Magyaródi.

Luka mondja magáról az első felvonás végén Annának – most visszakerestem. Biztosan vannak emberek, akik a sok gyúrástól, taposástól meglágyulnak, megszelídülnek. De lehet az eredmény az ellenkezője is: 'Мяли много, оттого и твёрда...'

2010. november 15., hétfő

Ráfael Viktor

Születésének 110. évfordulója alkalmából rendeztek kiállítást Komáromban. A családban Viktor bácsiként emlegetik, apósom unokatestvére volt. A neve a képeken, a levelekben hol hosszú, hol rövid "a" – mint az unokatestvér gyerekeinél is. B. gyerekkorában járt a műtermében, kóstolta első felesége aranyalmából készült finom befőttjét...



Ili néni, B. nagynénje. Őt – nem ilyen ifjan ugyan – én is ismertem.

2010. november 14., vasárnap

2010. november 13., szombat

Egy kudarc előnyei

Hosszú hetek óta először én főztem az ebédet; most lelkiismeret-furdalás nélkül elmegyek a MÜPA-ba, és megnézem a Don Pasqualét, amire a jegyet még a nyáron vettem; holnap megnézünk Komáromban egy kiállítást, ami vagy másfél hónapja esedékes... A jövő hétvégén talán a nyári holmik kivasalására is lesz időm.

2010. november 10., szerda

Őszi szünet (3.)

Sopronból hazafelé útba ejtettük Pozsonyt, rokonlátogatóba mentünk. Ausztria felől érkeztünk a városba: már messziről látszódott a megújult, világos színűre festett vár.


A Szent Márton-dóm (koronázási templom) tornyán dolgoznak, de a korona már visszakerült a helyére. Itt vártuk a nagylányt, aki Bécsből vonattal ruccant át. Apósom mesélte anno, hogy diákkorában villamossal járt át Bécsbe. Ami akkor természetes volt, ma újra az – csak volt közben néhány évtized, amikor a szögesdrót feszült az országhatáron.


Ősz a pozsonyi korzón


A főtér. A torony aljában látszik egy kis ablak. Ott lakott a 20. század elején a gondnok, nála volt apósom kereskedelmi akadémista korában kosztos diák. A téren már a karácsonyi vásárhoz – a nagylány szerint nagyon jó, hangulatos – állították fel a bódékat.


A sétálóutca, háttérben a Mihály-kapu.


Már az autóból felfigyeltem erre a plakátra, aztán egyszer csak el tudtam olvasni a nevet: megrázott. A plakáton mosolygó nő nem más, mint Menzel Sörgyári Capriccio c. filmjének Mariskája. Tudtam, hogy az egykori színésznő politikai pályára lépett – emlékeim szerint Mečiar idején bécsi nagykövet volt –, de nem láttam róla fotót. Szóba hozom a rokonoknál, mondják, hogy a testvére ismertebb színésznő... Szlovákiában bizonyára, de külföldön nem hiszem. Most Pozsony polgármesteri posztjára pályázik.


Mint Mariska. Sic transit gloria mundi.


Fotó: Rafael Balázs (az utolsó kép a netről származik)

2010. november 8., hétfő

Fohász

Képeslap jött kedves városomból, Prágából, egykori tanítványomtól, aki valaha pótanyjának választott. E-mail jött egykori lengyeltanáromtól, aki véletlenül rátalált a blogomra, és szívesen olvassa. Öröm, hogy méltónak találtattam; öröm, hogy több mint 30 év távlatából még emlékszik rám; öröm, hogy "tollat" ragadtak...

A hazug és képmutató nagyvilágban a kisvilág mindennapi örömeit add meg nekünk ma!

Ősz a Lövérekben

Az első két fotó múlt kedden készült a Sörházdombról, a kilátóból, ahová hétszer 13 lépcső vezet.


Kedvenc színeim


Az alábbi képeket csütörtökön délelőtt csinálta B. – napfény, meleg, igazi vénasszonyok nyara.




A sípálya



Mi


Fotó: Rafael Balázs

2010. november 7., vasárnap

Őszi szünet (2.)

Egész nap dolgozatot javítottam. Csömöröm van. Megfogadom, hogy ezután 11-kor lefekszem (háromnegyed 6-kor kelek) – nehéz ügy, bagoly vagyok. De előtte még...

szép soproni épületek


Ez a Szent Mihály-templomhoz (fölfelé) vezető utca – szép és még szebb régi, felújított, de általában kicsi polgárházakkal. Nem emlékszem, hogy korábban jártam volna itt. Egész más a hangulata, mint a központban, a főtér környékén fekvő negyednek a palotákkal.








Ez már a főtéren van: a Kecske-templom plébániája. A templomban hatalmas gödör a szentély előtt, feltárás folyik, s aztán remélem, renoválás (tavaly írtam, hogy elég elhanyagolt állapotban van). A téren is rekonstrukciót hirdető tábla, a tűztorony felé lezárva az út, a Szentháromság-szobor környéke már megújult.




Innen 10 lépés a Gyógygödör, ahová most is betértünk egy pohár Soproni Kékfrankosra. Apropó, Kékfrankos. A szállodában is ezt ittuk, megkérdeztük a főpincért, hogy honnan szerzik be – Balfról. Kimentünk hát Balfra, s nem a szálloda beszállítójától ugyan (ő nem méri ki), hanem Németh Antaltól hoztunk, nagyon jó áron – s már bánjuk, hogy keveset.


Fotó: Rafael Balázs

Hm?

Mióta ezt a sablont (május) használom, s a beleépített számláló méri, messze ez a poszt a legolvasottabb. (Korábban Analytics volt fönn, azok az adatok elvesztek, de már akkor is felfigyeltem ugyanerre.)

Érdekelne, hogy miért?

2010. november 6., szombat

Őszi szünet

Az úgy volt, hogy hétfőn elmentünk Sopronba (3 és fél éven belül harmadszor), s tegnap este jöttünk haza. Kellemes szállás, jó ételek és borok, wellness, barangolás a városban és az erdőben, hazaút Pozsony felé, találka a nagylánnyal, rokonlátogatás... S eközben egész őszi szünetben (2 nap kivétel), holnap is, napi 3-5 óra dolgozatjavítás (gyerekek, ne menjetek magyartanárnak!). Jó időt fogtunk ki, csütörtök-pénteken 20 fok körül (nálunk most is minden fűtőtest nullán áll, a lakásban 22-23 fok van), kedden kicsit szitált az eső.

Szóval, mintha minden a legnagyobb rendben lenne...
"Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban..."

Útban odafelé megálltunk Abda határában, Melocco szépséges Radnóti-szobránál.



"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek."



A táblán több helyesírási, nyelvhelyességi hiba – méltatlan, és nemcsak egy költő emlékéhez.


Költők emléktáblái – már Sopronból. Nem kerestük, csak beléjük botlottunk. Véletlenül lemaradt Pap Károlyé (novellista), illetve nem teszem ki újra, akiét már tavaly is lefotóztuk.






És végül bár nem költő, de mecénás: Hunyadi Mátyás.


Fotó: Rafael Balázs

2010. november 5., péntek

Nocsak!

Nem voltunk itthon a héten (a két utolsó poszt ütemezett volt), s mi az első országos hír, amibe belebotlok... "Pokorni elhatárolódott Hoffmann Rózsa politikájától".

2010. november 2., kedd

Gyerekek, tanuljatok nyelveket! (2.)

„»Sólyom László elemezte az Alkotmánybíróságnak a 98 százalékos különadó alkotmányellenességét megállapító keddi döntését követő események nyomán kialakult alkotmányjogi helyzetet, különös tekintettel az Alkotmánybíróság hatásköre tervezett korlátozásának – a jogállamiság alapjai szempontjából« – aggályos voltára. A találkozót Sólyom László kezdeményezte.”

„… ha el akarjuk érni célunkat, nem érdemes az új szabályokat a régiek tükrében nézni. Mindannyiunk számára fontos tanulság: a régi szabályok nehezítik az előrejutást. Ezért bízom abban, hogy az új alkotmányban feloldhatóak lesznek az új célok és a régi szabályok közötti ellentmondások.”

„… el lehetne gondolkozni, hogy a képviselők több mint kétharmada által megszavazott törvényeknél se legyen jogosult az AB normakontrollra.”

Volt idő, amikor egy pártnak gyakorlatilag 100%-a volt az országgyűlésben. Volt idő, amikor a forradalmi célok elérését gátolták a régi szabályok. Volt idő, amikor nem volt alkotmánybíróság. Volt idő, amikor az emberek forradalmi lázban égve hitték, hogy most igazságos világ születik. Volt idő, amikor sokan becsukták a szemüket, fülüket.

„Olyan volt ez az idő, mintha pókháló lepné be az életet. Minden nappal sűrűbb, tapadósabb volt a háló. Ezt nem lehetett mindig közvetlenül, rögtön érzékelni. De mindennap kibocsátott a Pók egy fonalat. Most a tankönyvek, az iskolák. Most a közmunkarendelet. A házbizalmi, a mind kisebb ellenőrző körzetek hatósági pókhálója, a magánélet, az olvasmányok, a munkahely, a szemetesveder, a családi élet ellenőrzése. Ma egy embert tüntettek el, holnap egy régi, bevált intézményt. Vagy egy fogalmat. Valahányszor »rezzent a háló«, a Pók és a kis pókok körülnéztek. Jó lesz, amit csináltak? Jól csinálták?... Milyen hőfokú az ellenállás?... Egyszerre neszeltek Kelet és Nyugat felé: talán mégsem olyan süket és tunya a Nyugat, mint ahogy remélték. Talán közbeszól, tiltakozik, követeli, hogy tartsák be a szerződéseket. Amikor nem történt semmi, fellélegeztek. A pókháló – láthatatlanul, de tapadósan, guzsalyosan – megsűrűsödött. És a Pók nem pihent, eregette a szálakat, ernyedetlenül.”

(Márai Sándor: Föld, föld!...)

2010. november 1., hétfő

Otthon


Ez a kilincs őrzi nagyanyám, nagyapám, apám – akik már rég nincsenek – keze nyomát. Odabenn hatszög alakú homokkőből van a járólap, a bal oldali padsorokban volt nagyanyám helye, gyerekkoromban mellette ültem. Itt kereszteltek, itt voltam első áldozó, itt voltam esküvőkön, itt hallgattam gyászmiséket. A templom most zárva volt, a falunak ott lakó papja sincs. A temetőben sürgölődtek az emberek. Ráköszönök néhány ismerősre – van, akinek be kell mutatkoznom –, de már alig ismerek valakit.

Mécsest gyújtunk apám sírján: ha csak annyi idő adatik, mint neki, még 10 évem van. A tuja, amit a húgomék ültettek ide, nagyra nőtt, már a faluból is látszik. Ma is hallom apám hangját, léptei koppanását, felidézem nagy, száraz meleg keze érintését, látom körmei formáját... 85 éves lenne.

Kicsit odébb apai nagyszüleim sírja. Éppen tegnap, mikor ott jártunk, volt 111 éve annak, hogy nagyanyám megszületett. Nagyapám 80 évesen, nagyanyám 72 éves korában halt meg. Ők jelentik a gyerekkorom, a fényképük itt van előttem a polcon, nagyanyám engem tart a karjában.

Gyújtunk mécsest nagybátyám anyósáéknak a sírján, megkeresem nagyanyám szüleinek, mellette a nagynénjének nyughelyét, aztán az első világháborús emlékhelynél nagyanyám bátyjára emlékezünk. Már nem tudom, hol van apám két, csecsemő korában meghalt lánytestvérének a sírja, nagyapám szüleié...

S a gyermek azt mondja: mennyi Zara van itt!

2010. október 31., vasárnap

Hitelesség

“...ami eddig folyt ebben az országban, az nem mehet tovább..."

Ami eddig folyt ebben a városban, az nem mehet tovább.

"...ez a hatalmi cinizmus állam és polgára között úgy zúzta szét a bizalom minimumát is, mint még soha az elmúlt húsz évben."

Ez a hatalmi cinizmus város és polgára között úgy zúzta szét a bizalom minimumát is, mint még soha az elmúlt húsz évben.

Az előbbi hitelét negligálja az utóbbi el nem ismerése.

2010. október 28., csütörtök

Gondolkodó nádszál

"Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál."
(Pascal)

Ha nem a városban élő régi és új ismerőseim olykor megkérdezték, megkérdezik, hogy mi újság Esztergomban, kétkedő figyelemmel hallgatták, hallgatják, ha nem elütöm a választ, hanem beszámolok a tapasztalataimról, az itteni történésekről. Aztán jönnek az analógiák, hogy ott is, az is... És igen: annyit értenek meg belőle, amennyit ők máshol megtapasztaltak. Sokszor éreztem úgy, hogy a kívülálló azt gondolja: van itt valami túlzás, dramatizálás... Hát nincs, magam rosszul viselem a háryjánosokat. Hiszem, hogy az elmúlt évek eseményei, politikusi felfogása, gátlástalan cinizmusa esszenciálisan mutatja, amit józanul gondolkodó emberek nem tűrhetnek el. Hiszem, mert hinni akarom – különben nem tudnék itt maradni. Hinni akarom, mert itt nevelem a gyerekemet, és szeretném, ha megmaradna esztergominak és magyarnak.

A hatalommal való visszaélés újabb bizonyítéka számomra nem meglepetés, "csak" még egy adalék ahhoz, hogy mit merészeltek az önmagukat és főnöküket képviselők. Németh volt alpolgármester, mai képviselő az istvános tanároknak mint fegyelmi biztos pl. azt merte mondani, hogy 'valakinek a hóhérmunkát is el kell végeznie'. Végrehajtónak minden szakmában meg lehet találni a megfelelő embert. Van, akit közelről ismerünk: ma is autonómnak tünteti föl magát, nyilván azonosult a céllal.

Meggyes Tamás azért nőhetett ekkorára, mert minden körülmények között volt mellette 12 képviselő – fanatikusok vagy az önálló gondolkodást felfüggesztő, szerepzavarban lévő emberek (s úgy látszik, most is van 9). – "Nemes, de terhes önlábunkon állni." – A polgármester munkáltatója a képviselő-testület. Szerintem az embernek mindig van választási lehetősége. Ezért tizenkettejük felelőssége nem hárítható át senkire. És kilencüké sem.


2010. október 26., kedd

Gyerekek, tanuljatok nyelveket!

"A Fidesz frakcióvezetője a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt mondta: a nyugalom érdekében áldozatot hoztunk Esztergomban, de nem felejtjük el mindazt a szemétséget, amit Meggyes Tamással szemben elkövettek az elmúlt években."

"Az Alkotmánybíróság működésének értelmét vonja kétségbe az a javaslat, amit Lázár János frakcióvezető jelentett be azután, hogy a testület elkaszálta a végkielégítéseket sújtó 98 százalékos különadót - vélték a Hírszerző által megkérdezett alkotmányjogászok."

És az igazság?

"Azt rebesgették, a háttérből Meggyes Tamás irányította az eseményeket.
– Őt hibáztatták, miközben én [Kurnász László] indítottam a fegyelmi eljárást."

"A helyzet odáig fajult, hogy előbb az iskola vezetését cserélte le, majd hét tanárnak is felmondott."


2010. október 24., vasárnap

53

"Belűlről tiszta ez a kép,
ahogy az ember ismeri
fogai helyzetét."

(Nemes Nagy Ágnes)

2010. október 23., szombat

Rajzol

Ezt csak úgy, nekem...


Ex libris - háztartástan-óráról...


A tavalyi lánytorna emlékére – be akarta vinni a címzettnek, aztán valahogy elmaradt...

2010. október 22., péntek

A bútorszállítók

"... a Fidesz frakció tagjai, élükön Steindl Balázzsal (...) bútorokat cipeltek ki a volt városvezető irodájából."

Kitől szoktunk segítséget kérni, ha költözünk? Nos...
A frakciótagok ezek szerint a volt polgármester
– barátai
– vagy rokonai
– vagy szabadidejükben(?), mellékállásban bútorszállítók
– vagy...

Ennek fényében a város a volt polgármester baráti körét, rokonait, bútorszállítókat vagy ...-kat választott a kétharmados többséggel rendelkező frakcióba.

Nem olyan vicces, mint amilyen árulkodó.

2010. október 21., csütörtök

Látványos politizálás

"... felszólítják Tétényi Évát, hagyja abba a látványpolitizálást, kezdjen el dolgozni, mert szerintük eddig semmit nem csinált."

"Tétényi Éva független polgármester «eddigi látványpolitizálása, a frakció nyilvános lejáratására való törekvése nem alapozta meg ezt a bizalmat»."

A Széchenyi téri kivetítőn elég látványos volt a kétféle politizálás: makogás, papírok közti matatás, szünetkérés (korrepetálás céljából), az irónia el nem viselése, a "demokrácia" szó annak a szájából, aki két lábbal taposott rajta... Az előterjesztő látványos felkészületlensége: nem tudja szóban összefoglalni a javaslatát, nem találja a papírt, szünetet kér, egy másik előterjesztés esetében nem veszi észre, hogy a polgármesternő módosító javaslatát ismerteti a sajátja helyett... Ez az egyik oldal.

Mosoly és igen: irónia, felkészültség, gyors észjárás, kiváló beszédkészség – ez a másik oldal.

Ki nem csinált semmit? Ki járat le kit? Látható, hallható. Ami hiányzik, nem pótolható egy nap, egy hét, egy hónap, egy év, sok év alatt sem. Nem baj. De kérem: némi önkritika, önismeret és szerénység.