A héten

 1. „Navracsics »kiválóan tárgyal Brüsszelben, de nem úriemberekkel, hanem gazemberekkel«. Lázár szerint a lengyelektől azt kérték, hogy »köpjék le a magyarokat, kapnak pénzt, megtették, de nem kaptak«. »Tőlünk meg azt kérik brüsszeli, kokainon élő úriemberek, hogy köpjünk fel és álljunk alá«.” 

 Le style c'est l'homme.

 

2. „Rengeteg forrás és lehetőség származik abból, hogy az egyetemek nemzetközi akkreditációjuk révén be vannak kötve az európai egyetemi életbe. Hiába lennének tehát magyar salátatörvények alapján érvényesek a címek kevesebb feltétel teljesülésekor, ezek az európai források mind elapadnának…” 

Bekötve Európába? Hát, ez a baj!

 

3. „Felavatta a Mi Hazánk a Horthy-szobrot Dúró Dóra irodájában. A szélsőjobbos párt azt szeretné, ha a második bécsi döntést a „hazatérés napjává” tennék.”

Historia est magistra vitae, gondolták optimista elődeink.

 

 4. „Üzemanyagra gyűjt a Magyar Koraszülött és Újszülött Mentő Alapítvány…”

 Családbarát kormány, sőt „mi a családok támogatásában vagyunk világbajnokok”.

 

5. A Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, Borhy László és a Magyar Judo Szövetség (MJSZ) elnöke, Tóth László együttműködési megállapodást írt alá a magyar felsőoktatásban elérhető új képzésről. A megállapodás szerint minden magyar egyetemen és főiskolán elkezdődhet a judo alapismereteinek oktatása, különös tekintettel a biztonságos esés technikáinak elsajátítására.

 És a dekázás?

 

6. „Etyek fideszes polgármestere átfestetne egy színes mandalát a helyi iskola falán, mert szerinte az szivárványos propaganda”.

 Kényszeres megfelelés az alsóbb szinteken - az igazi gáz: az iskolavezetés szófogadása.

 

7. „A pedagógusok beszámolója szerint Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár világossá tette, hogy a kormány nem fogja saját forrásból, tehát a központi költségvetésből emelni a tanárok bérét, és a tanárok más sztrájkköveteléseinek teljesítésére sem áll készen a minisztérium. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti kormányinfón is arról beszélt, hogy kizárólag uniós forrásokban gondolkodik a kabinet, amikor a tanárok bérfejlesztéséről van szó.”

Saját forrást a kormány felvidéki gyerekek 16 iskolabuszára, a hitoktatás támogatásának megduplázására, a Vodafon megvásárlására, tűzijátékra  stb., stb., stb. (hogy csak a legutóbbiakat említsem) fordít. Uniós források vagy lesznek, vagy nem, mindenesetre lehet „Brüsszel” ellen hangolni a híveket és a hívőket.

Mégis kinek az emléke...

A hír...

"Perényi [felsőházi elnök] az előző napdélelőttjén, április 27-én, csütörtökön szóban tájékoztatta a püspököt [Ravasz Lászlót], hogy Északkelet-Magyarország vármegyéiben, a vasúti csomópontokon a csendőrség a zsidókat a gettókból a szabad ég alatt felállított karámokba tereli, s azzal a mesével, hogy csecsemőstül és nagymamástul munkára mennek, iszonytató körülmények között tartja fogva. Perényi arra kérte a püspököt, hogy az emberiesség nevében bírja rá Őfőméltóságát, hogy vessen véget a gyalázatos állapotnak. Bereczky leírása alapján [tanúvallomása címe: A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen] valószínűsíthető, hogy e napok egyikén, vagy tán éppen ugyanezen a napon adta át az auschwitzi jelentést püspökének.

     Ravasz másnap, 1944. április 28-án, amikor kihallgatásra ment a kormányzóhoz, már tudta, amit a kormányzó más források szerint már korábban is tudhatott.

     A kormányzót kivételes viszony fűzte a püspökhöz, hiszen maga is református volt, s így a püspök az ő püspöke, habár világi protokoll szerint kormányzóként felette állt. Ravasz püspök ezen a kihallgatáson mindenesetre túltette magát a világi hierarchia által megszabott kereteken, s immár erőteljesebben arra kérte a kormányzót, amire saját feljegyzése szerint már korábban is felszólította, hogy a zsidók ellen elkövetett atrocitások felelősségét hárítsa el magától; amit megakadályozhat, azt akadályozza meg, mert itt olyan cselekedeteket követnek el a magyarság nevében, amelyeknek szégyenét és felelősségét a világtörténelem és a művelt emberiség ítélőszéke előtt elhordozni nem tudjuk. Legalábbis Bereczky ezekkel a szavakkal jegyezte fel a püspök szavait. Sok kétségem ninc, minden bizonnyal így hangzott el a kormányzói kihallgatáson, ahol mindketten elhallgatták a másik előtt, amit abban a pillanatban tudtak, absztrakt formában mégis erről beszéltek. Ravasz püspök mindenesetre Őfőméltósága szigorodó arcvonásain azonnal láthatta az ellenvetést, de vállalnia kellett  szavai kockázatát. Neki az Isten színe előtt szóló lelkiismeret hierarchiáját kellett követnie. Szigorú szavak kíséretében adta át a kormányzónak azon értesüléseit, amelyeket Perényi Zsigmond, a Felsőház elnöke bízott rá.

    Amikor a nyíregyházi események a tudomására jutottak, válaszolta a kormányzó, nyomban felhívta a belügyminisztert, nagy patáliát csapott, aminek következményeként azonnal leküldték a két illetékes belügyi államtitkárt, s ő úgy értesült, hogy a botrányos bánásmódot beszüntették. Ha így történt is, nevezzük meg gyorsan a két államtitkárt, akit a rendcsinálás kedvéért Nyíregyházára küldött volna a belügyminiszter. Baky László volt az egyik, Endre László a másik, s ezek ketten Veesenmayer német nagykövettel és Eichmann különmegbízottal a végső megoldás világos tudatában szervezték meg a zsidók gettósítását és deportálását. A logisztikai és organizációs feladat nagyságát nincs miért lebecsülnünk. Őfőméltósága mindenesetre azzal igyekezett lezárni a kínos témát püspökével, hogy a hadihelyzetre tekintettel a németek munkaszolgálatosokat követelnek, s ezt ő meg nem tagadhatja tőlük, s így egy pár százezer zsidó e minőségében fog az országhatáron kívülre kikerülni, ám hajuk szála nem görbülhet.

   Mint ahogy annak a sok százezer magyar munkásnak sem görbült haja szála, mondta Őfőméltósága, akik a háború kezdete óta Németországban dolgoznak.

     Ekkor a püspök nagy csöndesen és nagy sajnálkozással állapította meg magában, írja Bereczky, hogy a kormányzó úr Őfőméltóságát félrevezették. 

    Ma különösen kijózanító hatású nyomtatásban látni hiszékenységük tanúságát. Egyikük sem feltételezi, se a püspök, se a lelkész, hogy a kormányzó, aki saját bevallása szerint Ferenc József császár szárnysegédjeként, a bécsi udvarban sajátította el a magas diplomácia alapvető fogásait, egy ilyen főbenjáró ügyben szemérmetlenül hazudik az egyházfő szerepét betöltő püspöknek. Az időpontokat a történészeknek nem sikerült egyértelműen dokumentálniuk, de Horthy minden bizonnyal néhány nappal annak előtte kapta meg az ellenállási mozgalomtól az auschwitzi jelentést, mint hogy egyházának püspöke nála járt, azaz a kihallgatás időpontjában mindketten jól ismerték azokat az adatokat és tényeket, amelyekről nyíltan és világosan  egykük sem merészelt a másikkal szót váltani.

   Mondhatni, Őfőméltósága pofátlanul hazudott, a püspök pedig a korszak hierarchikusan alkalmazott viselkedési szabályaihoz igazodva hallgatott.

     A két mesés törpe, Kököjszi és Bobojsza, valamint más csodálatos gyermekmesék írója, Török Sándor adta át az auschwitzi jelentés egy másik példányát Horthy menyének, Edelsheim Gyulai Ilona grófnőnek.Ők jóval későbbre teszik az átadás időpontját. Török Sándor nyárról ír, de se a hónapot, se a napot nem rögzíti emlékiratában, Edelsheim Gyulai Ilona grófnő pedig saját naplója alapján július harmadikára datálja az aktust emlékiratában. Kárpátaljáról május 15-én indult el az első vonat Auschwitzba, s azokban a hetekben és hónapokban, amíg a marhavagonokba préselt hatszázezer vidéki magyar zsidót július közepéig el nem szállították, a kormányzót különböző forrásokból származó értesülések alapján több intézmény és több jótét lélek értesítette a nagy utazás valóságos céljáról és végállomásáról. A kormányzó pedig a maga bécsi, udvari kultúrájával minden alkalommal úgy tett, mint aki először hall erről a rémségről, és mélységesen fel van dúlva tőle, de a szükséges intézkedéseket természetesen már régen megtette.

     A német megszállást követő zűrzavaros napok egyikén, azaz a március 19-ét követő napokban ugyanezt a tájékoztatást Őfőméltósága megkapta Cavallier Józseftől, aki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökeként, Éliás József Jó Pásztor Bizottságához hasonlóan, embermentő tevékenységet folytatott, s együtt is működtek ebben. Egyiküknek sem volt kétsége afelől, hogy a német megszállásból a zsidók elpusztítása következik, s nemcsak a kormányzó úr Őfőméltóságát, hanem egyházaik püspökeit is ebben az értelemben tájékoztatták."

(Nádas Péter: Világló részletek)

      

2016

"Undorító egy év volt 2016, de attól semmi nem változik, hogy ugrik egyet az évszám." 

Fájdalmas év volt, "de attól semmi nem változik, hogy ugrik egyet az évszám".

Kijev

 

Hetvennél is több halott Kijevben.

Ki kicsoda Kijevben...

                                                                                                                                          (A kép innen.)

Tegnap Esztergomban

A jobbik út: Európa. (A Jobbik szerint nem, de azért ott ül az Európa Parlamentben – egy kis diszkrepancia nem számít.)

Rugózás és rágózás, felelősséghárítás, ízlésemtől távol álló csörték, betiltott-majd-újraalakult- ugyanaz a rendőrség tűrése mellett, önigazolások, a nyelv megfosztása eredeti funkciójától, számháború...

De azért szögezzük le: a legszelídebb megítélés szerint is a Jobbiknak a volt zsinagógában pártrendezvényt tartani ízléstelen.

Aztán egy beszédes mozzanat, hogy nem ízlés kérdése: fél hat körül a volt zsinagóga homlokzatán a magyar zászló mellől eltűnik az Európai Unió zászlaja. Csütörtökön a parlamentből dobták ki. A példa ragadós.

(Az eseményről pl. itt, itt és itt)  

Apa korábban kiment, újraburkolják a teraszt (szép lett, illik a székek színéhez). Mi Nórával busszal megyünk, aztán gyalogolunk, jól esik. A városban a természet előrébb tart, mint errefelé.

Tíz körül ez a látvány.

Ibolya a múlt héten még nem volt.

Megszabadítottam ezt a kiszáradt fát a borostyán nagy részétől (ez nem a borostyánfa!), mert temetői hangulatot árasztott a formája. Így érdekes textúrát mutat a kéregbe kapaszkodó ágrendszer. A tövébe ültettem egy árvácskát, jön még több is.

Ez a császárkorona – a múlt héten még ez sem mutatkozott. Viszont az íriszek semmit nem nőttek, a krókuszok is ványadtak – sovány a talaj.

Hat előtt hazaindultunk, B. már reggel, én most szavaztam – rajtunk nem múlt. Persze érvénytelen. De azért erkölcsi kérdést fölösleges belőle csinálni: apátia és tudatlanság...

Update
Elfelejtettem rögzíteni, hogy erőteljes kelepelést hallottunk útban a nyaraló felé, és előbújt a gyíkunk is, de mire odaértem a masinával, eltűnt.

Hát itt tartunk kedves felebarátaim. Meg itt és itt: ha nincs egyezség, mindenki egyformán megegyezésre képtelennek, brigantinak látszik.

"Az Arany János Iskola igazgatója, Baranya István az MTI-nek elmondta, a hozzájuk járó 200 gyerekből 126 diák térítés nélkül, vagy kedvezményesen étkezik. Ők vagy hideg élelmet hoztak, vagy a meghosszabbított nyitva tartású büfében vásárolhattak" – bájos egy nyilatkozat. A helyzet ismeretében a meghosszabbított nyitva tartású büfé sokat segíthetett a 126 gyereknek.

Válasz

Kedves Tanárnő! Szép teljesítmény, látványos megmozdulás, de nem hiszem hogy bármi eredménye lenne. Nem hiszek a demokráciában. És azt gondolom, hogy ahogy a Tanárnő írja, hogy Európai demokrácia, mint fennkölt valami, hát azt sem hiszem. Az is csak alkudozás a háttérben, legfeljebb a külső máz szebb.

Ami viszont idekívánkozik: innen távolról nézve azt látom, hogy kezd egyfajta személyi kultusz kialakulni TÉ körül. Amit nem értek. Fél év alatt a teljesítménye azért bennem erős kérdőjeleket támaszt, én innen messziről inkább látom őt naivának mint városvezetésre, kőkemény háttéralkukra képes vasladynek. Pedig csakis szeretgomot, ezt a blogot és TÉ blogját olvasom, tehát még az infoim is igen egyoldalúak. A nyilvánosság szép dolog, ezt ügyesen kihasználja polgármester, de édeskevés. Cáfoljon meg kérem!!!
Üdvözlettel, FN

No, igen, kedves FN, a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki, ahogy a mondás tartja, és persze velejárója az "alkudozás". Ebben a tökéletlenségben azonban sok fokozat van. Meg arra is látott már a világ példát, hogy demokratikus úton hatalomra jutott erők totalitárius hatalmat építettek ki.

Egy percig sem gondoltam, hogy a múlt heti zarándoklat után pártjuk majd megregulázza a helyi önkormányzati képviselőket, sőt a parlament oszlatni fog. Világos az is, hogy minden botrány 2-3 nap alatt elül, legegyszerűbb a hatalomnak tudomást sem venni róla. Naivitás azt hinni, hogy a miniszterelnöknek lépnie kell; a hinni akarók mindig találnak valamit, amibe kapaszkodnak: jó, MT-t jelölték képviselőjelöltnek, megmarad a mentelmi joga, de polgármesternek nem jelölik, most éppen szükség van rá az alkotmány elfogadásához, addig nem ejthetik... Itt inkább arról van szó, hogy kiépült egy rendszer, amin keresztül akkor is meg lehet bénítani egy várost, ha a polgármesterség elveszett. És vissza kell szerezni, legalább közvetetten.

TÉ körül nincs semmiféle személyi kultusz, sőt megbonthatalan egység sem. Bizonyára voltak illúziók, hogy jobboldaliként elfogadható lesz a kormánypártoknak, azt hihette, a maga oldalára állíthat cégvezetőket, képviselőket, főtisztviselőket. Nehéz, szinte lehetetlen azt racionális gondolkodású embernek elképzelni, ha a saját bőrén nem tapasztalta, hogy mi ment és mi megy itt. A tapasztalatok átadhatatlanok, a tanulási folyamat megkerülhetetlen. Nyilván döntött rosszul is, az is lehet, hogy MT-t csak a MT módszereivel lehet legyőzni... TÉ féléves teljesítményéről szerintem a legjobb értékelés ez: azt gondolom, sokat változtatott a közgondolkodáson, rengeteget dolgozott – a rákényszerített háborús logika mentén nem győzött, Paskievics seregeivel szemben lehet, hogy nem is lehet. A kőkemény kompromisszumok megkötéséhez tárgyaló, konszenzusra törekvő felek kellenek – MT választás estéjén elmondott beszéde nem erről tanúskodik, ő és csapata azóta is ennek szellemében viselkedik.

TÉ a hivatalban szinte egyedül van – csak a nyilvánosságra támaszkodhat, bár diktátori hajlamokkal bizonyára többre menne. Az áldatlan állapotok rögzülésének veszélye megosztja, radikalizálja a táborát, az esztergomi fülkeforradalom felfalhatja saját gyermekeit, helyben is eljuthatunk ide.

Úgy tűnik, a rendszer kiépül(t), s hogy egyes pontjain az élet élhetőbb lehet, az az adott vezető emberi minőségétől függ. Szerintem ez a tét.

"Csak szúnyogok"?

Az út előtt

Ott kell lenni – ennyit tudtam. Nem sportolok, nem vagyok edzett, de végig szeretnék menni – útközben majd kiderül, hogy a test bírja-e, amire a lélek késztetést érez. A gyermek első reakciója, hogy ő is jön, aztán izgul, hogy mi lesz velem... Nincs túrabakancsom, nem tudom elképzelni, hogy edzőcipőben 50 kilométert megtegyek, így egy puha bőrből készült, erősen bejáratott bokacipő mellett döntök, esőkabátot pedig kölcsönkérek. A hátizsákba a két réteg meleg holmi mellé fél liter vizet, két szendvicset, két banánt és egy tábla csokit pakolok.

A korrekt és elfogulatlan tájékoztatás követelményét sajátosan felfogó Hídlapban megjelenik a Fidesz-KDNP (ez utóbbi majd bizonyára és nem először elhatárolódik) közleménye, amely szerint a zarándoklat a Meggyes Tamás háza felgyújtásának évfordulójára szerveződött. Szegények.

A "Tétényi" téren

Sokan vagyunk, beszédeket olvasnak föl (a sajtónak szólnak – aki a téren van, pontosan tudja, miért van ott), hosszú; félig figyelek, beszélgetünk (megtudom, hogy EVV még most is gyaláz – szegény). Felveszem a "Zarándoklat Esztergomért" feliratú neonzöld mellényt, fél 7 után valamivel elindulunk.

Az úton

A körforgalomnál visszanézek: előttem és mögöttem hosszú a sor. A zenészek a város határáig kísérnek; néhányan ott várnak, sok sikert kívánnak. Körülöttem arról beszélnek (az út folyamán többször megismétlődik), hogy a miniszterelnöknek lépnie kell. Én nem vagyok ilyen optimista.

Jól esik a tempós gyaloglás. Autók jönnek szembe és mögülünk, dudálnak, integetnek, buszok utasai bámulják kíváncsian a menetet. Egész úton egy kocsiból hallok kikiabálni valami trágárságot, az egyik leányvári kocsma ajtajában pedig egy illuminált nőszemély hülyéz le bennünket. Kertvárosban és Dorogon több helyen, több csoportban várnak, tapsolnak, az egyik társaságban ott áll a város polgármestere: többen kezet fognak vele, jó utat kíván – jelenléte elegáns gesztus.

Dorog határában állunk meg először bő 10 percre, az előzetes tervhez képest negyedóra csúszásban vagyunk: háromnegyed 9 van. Kertváros táján sötétedett be, de az ég csillagos, reméljük, hogy nem lesz eső, igaz, a meteorológia éjszakára 100 km/óra sebességű szelet jelzett.

Akik Leányvárig kísértek, visszafordulnak. A faluban a járdán megyünk, kutyaugatás kísér. Villy és Balázs fáradtságot nem ismerve dolgoznak, tudjuk, hogy otthonról és máshonnan a facebookon követik a menetet (még éjfél után is több mint százan lájkolnak, sokan kommentelnek). A faluhatárt jelző táblánál áll az ATV kocsija, a riporter két lámpa fényében adásra/felvételre készen. Magdolnavölgynél az "Alkonyattól pirkadatig" nevű szórakozóhelyről biztatnak bennünket és köcsögözik Meggyest. Telefonon elbúcsúzom az otthoniaktól, a gyermek a helyemen alszik: "Biztos, hogy kibírod, anya?" – kérdezi. Jászfalun egy nő nézi végig a vonulásunkat: "Gratulálok Esztergom" – mondja. A segítők friss zsömlével kínálnak, van ásványvíz, alma, banán, nápolyi... Piliscsabán egy esztergomi ügyvéd áll az út szélén, kosarában még meleg a pogácsa. Már feltámadt a szél, de szerencsére hátulról ér. A Pázmánnyal szemben, a benzinkútnál van az első hosszú pihenő, mint az ügyvédtől megtudjuk, innen 26,4 km Esztergom. Fáradt vagyok, nehéz beszállni a kocsiba, ahol ülve pihenek. Egy órával jobban állunk a tervezettnél.

Aztán újra elindulunk. Vannak, akik a menetet kísérő busszal folytatják az utat. Erősen fúj a szél, az erdő szegélyezte részen átsüvít a fejünk fölött, a fák eltűnte után rosszabb a helyzet, de a plusz egy réteg elég. A tömeg már csendesebb, gyérebb a forgalom is. Küldök egy sms-t az egyik kolléganőmnek, aki Vörösváron vár, hogy az előzetes tervekhez képest egy órával előbb érkezünk: feltételezem, hogy alszik, de rajtam ne múljon a találkozás. Rögtön visszahív, s az Emil cukrászdától a város széléig velünk tart. A városházán túl a járdán egy kisebb csoport integet, biztat, az innenső oldalon egy nő kosárból kínálja a pogácsát(?) Már nem eszem, nem is iszom, az üres palackot Pestig viszem magammal. Elhaladunk egy pékség mellett, ég benn a villany, megnézem az órám: 2 óra van.

S elérkezik az idő, amikor mechanikusan lépsz előre, jobb, bal, jobb, bal... Érzel minden útrepedést a lábad alatt, minden kavicsot... Amikor nem látod jól az útpadkát, kicsit imbolyogsz, s bár nem akarsz a kavicson menni, olykor mégis lelépsz... Amikor nehezedre esik megszólalni... Amikor nem kérdezel vissza, ha nem hallottál, nem értettél valamit... Amikor érzed, hogy van derekad, forgód, s úgy érzed, a nyakad a válladdal egy tömböt alkot, külön nem mozdítható... Amikor arra gondolsz, hogy jó lenne leülni, ott, azok a lámpák már Pilisborosjenő. Aztán Pilu azt mondja, még két és fél kilométer, az éjjel-nappal nyitva tartó közértnél pihenünk. Aztán meglátod a Budapest-táblát. Mindjárt fél öt. Egy óra múlva világos lesz.

Leülök egy lépcsőre, fázom. Mellettem egy nő ül, zsákjában a szolgálati ruhája, indulás előtt már 12 km volt a lábában, nappalos volt, a zarándoklat után pedig este áll munkába – minden elismerésem. Annak az idős hölgynek is, aki szinte anyám lehetne, s jön rendületlenül. Annak az úrnak is, aki az út egy részét kempingbiciklivel és gyalog tette meg... De vannak itt volt tanítványaink, valamikori istvános szülők, kollégák, apák a fiukkal, férjek a feleségükkel, közelebbi és távolabbi ismerősök és ismeretlenek... – emberek, akik nem félnek, vállalják az arcukat.

T. azt mondja, beül a buszba, pihen; aztán úgy dönt, hogy marad, mondja, van nekem is hely. Még ellenállok. Megeszem egy banánt. Lb. is azt mondja szálljak föl a buszra, nem szégyen az. Ezt egy pillanatig sem gondoltam. Alig bírok fölkelni, hogy a banánhéjat kidobjam. A jobb lábamon a zokni bele van ragadva a cipőmbe, a lábam nem válik el a talpbetéttől. Tudom, hogy a vízhólyagok megtelnek és kiürülnek. Tudom, hogy nehéz lesz elindulni, de 100-200 méter után menni fog. Azt mondják, '50-kor indulunk tovább, akkor váltják egymást a felvezető rendőrök. Fázom, várakozni nem akaródzik, felszállok a buszra, megcsap a meleg, még érzékelem, hogy elindulunk, látom a fényvisszaverő csíkot a mellényeken, aztán elalszom.

5.55-kor a telefonom csöngésére ébredek, egy órát alhattam. B. hív: a Népszabadság és az Amerikai Népszava elején mi vagyunk. Óbudán állunk az amfiteátrum mellett, már itt van két fotós. Lassan megérkeznek a többiek, hozzák a Népszabadságot. A napfelkeltét elszalasztottam. Hideg van, de lehet, hogy csak a fáradtság. Felveszek még egy garbót, megmozgatom zsibbadt végtagjaim, iszom a kávéból, amelyet egy idősebb házaspár hatalmas termoszban most hozott Esztergomból – igazán megható, ahogyan az emberek a vándorokról gondoskodnak, ahogyan a szimpátiájukat kifejezik. Jönnek mások is, akik itt csatlakoznak a menethez, aztán egy busznyi ember, akik a rakparton.

Elindulunk. A macskaköveken nehezemre esik a járás. Süt a nap, örülünk, hogy itt vagyunk. Járókelők állnak meg, kérdezgetnek, elhaladunk a néni mellett, aki a facebookon írta, hogy várni fog bennünket. A Lánchídon iszonyú a szél, középtájon visszapillantva úgy látjuk, hogy betöltjük a hidat. Már szemben a bazilika, szalad elém a lányom: "Jól vagy, anya?" – kérdezi. Mellém lép egykori osztályomból egy tanítványom, aztán egy másik, s vannak többen, akik a végállomásra tudtak eljönni. Tétényi Éva beszél, felolvassa a nyílt levelet, aztán a küldöttség elmegy a Parlamentbe.

Sokáig várunk, a téren beszélgetnek az emberek, esélyt latolgatnak... Hallom a hírt, hogy péntek este egy esztergomi betelefonált a közszolgálati tévébe, hogy miért nem szerepel a zarándoklat a híradásban, s azt a választ kapta, hogy vallási eseményről nem tudósítanak. Az illető közölte, hogy ez nem vallási, hanem belpolitikai esemény, s erre azt tanácsolták neki, hogy tegyen panaszt. Bájos ötlet. Az új kommunikációs módi: ha nem beszélünk róla, nincs is. (Apropó: a Szent Jobb körmenet micsoda?) Aztán visszaér a küldöttség, kicsit megvárakoztatták őket, hiába, messziről érkezett a miniszterelnök x. embere. Az üzenet: a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat szellemében fognak eljárni. Az én fordításomban s eddigi tapasztalataim szerint ez azt jelenti: együtt lehet velük működni. Szóval: szúnyogok vagyunk. Mi mindenesetre örülünk, hogy megcsináltuk. (A tömegben ott volt Schiffer András, Hann Endre...)

Hazafelé, otthon

Csigalassúsággal jutok el a kocsiig, minden lépés sajog. Nézem a tájat, a településeket, s arra gondolok, hány órája jártunk itt. Aztán meleg fürdő, sok vízhólyag a talpamon... Nincs étvágyam, beülök az ágyamba, ölemben a laptop, elolvasnám a híreket, de lecsukódik a szemem. Fél 7-kor ébredek. Újra lekezelem a lábam, s meglep, hogy nincs izomlázam. Sajtószemlét tartok, de kicsit kába vagyok. Igazán csak ma tértem magamhoz. Örülök, hogy ott voltam. De tudom: útközben vagyunk, s egyre többen leszünk. (Lám, már az István-ügyben gyalázatosan megszólaló "Jóság és erény" csoport egyik tagja is ölelgeti Tétényi Évát az induláskor, nyilván megvilágosodott.) A demokrácia építésében évszázados elmaradás ledolgozása nem megy egy intésre, hát még ha időlegesen az utat visszafelé mutatják. Elölről kell kezdeni, közösségeket kell építeni – szelíden, de határozottan. Ebben nagy Tétényi Éva. (Tisztelgés egy demokrata előtt)

("Csak szúnyogok – csak szőnyeget nekik." Így indul a Bánk bán 4. felvonása. Gertrudis egy levelet tart a kezében, a mondat annak a tartalmára vonatkozik. Az olvasó/néző csak később tudja meg, hogy a déli országrész királyi helytartója figyelmezteti a királynét a feszült helyzetre. Gertrudis hatalmi gőgjében semmibe veszi a figyelmeztetést. Mit sem tud Peturékról, a hazaérkezett Bánkról. A hatalom birtoklása tompítja a valóságérzékelést.)

Van, ahol ott kell lenni, mert meg kell mutatni: mellette állunk. Van, ahol ott kell lenni, mert tudjuk: igazunk van. Van, ahol ott kell lenni, hogy jelezzük, az egyének közösséggé állnak össze. Van, ahol ott kell lennünk: önmagunkért.

S ottlétünket nem a siker minősíti. Maga a "kell" már egy tanulási folyamat eredménye: látjuk, értjük és kimondjuk, hogy köszönjük, nem kérjük. Békésen, öntudatosan és határozottan.

Nem vagyunk naivak, de tudjuk: az idő nekünk dolgozik.

A Teremtő akaratának a 21. században nem(csak) a papok, a teológusok a közvetítői, hanem a politikusok (is). Legalábbis Magyarországon. Jó lenne tudni: tud-e erről a Teremtő.

Mert ha nem, kereshetek egy másik teret, másik időt...

Ötletelés

A csütörtöki testületi ülést csak félszemmel követtem, most újra átolvastam azt a részét, amelyik a két tannyelvű oktatás ötletével kapcsolatos.

Tapasztaltuk számtalanszor, hogy ebben a városban alapos megfontolás és előkészítés nélküli ötletből határozat, majd gyakorlati megvalósítás lesz. (Aki mást gondol és szót emel: figyelmeztet, kételyeket fogalmaz meg, megvalósítási tervről, gazdaságossági számításról beszél – az ellenség. És akkor eufemisztikusan fogalmazok.) Azóta más ugyan a polgármester, de a Fidesz-többség dönt – ahogy korábban. Mégis...

A facebookos közvetítés alapján nem tudom biztosan megállapítani, hogy ki vetette fel a témát. Olyan érvek hangzottak el, hogy: a két tannyelvű oktatás hosszú távon megerősíti az iskolát, vonzóvá teszi az intézményt, lehet, hogy nem is plusz teher, a jelenlegi pedagóguslétszám mellett is teljesíthető, szavazzanak, aztán majd eldől, hogy mennyibe kerül, nem biztos, hogy felmenő rendszerben indulna, lenne egy normál meg egy két tannyelvű osztály, átcsoportosítással megoldható... A csúcs: "Ha ezt meg is szavazzák (mintha évek óta lehetnének kétségeink, hogy amit ők terjesztenek elő, azt megszavazzák-e), akkor is csak szeptemberben indul a képzés. Addigra vége lesz az eljárásnak" – mondja Meggyes Tamás. "Csak szeptemberben" – mert lehetne azonnal is? Véletlenül sincs semmilyen összefüggés az időpont és aközött, hogy a volt polgármester idősebbik gyermeke iskolába megy. Meg a hírek szerint még más képviselőé is. Őket egész biztosan másik iskolába fogják beíratni.

A voluntaristáknak minden csak akarat kérdése, döntenek, aztán varázsütésre jöjjön létre. Tervezésre, az igények felmérésére, előkészítésre, programkidolgozásra, egyeztetésre, tapasztalatcserére minek időt szánni... A volt polgármesterről azt mondta egyszer volt frakciótársa, hogy nagyon innovatív. Nagy érték, ha a megvalósításban kitartással és alapossággal társul. Ahhoz türelem kell, meg bizalom a szakemberekben, csapat, szakmájuk szempontjai szerint gondolkodó, szuverén lények. A döntnökök témában való jártasságáról egy régi vicc jut eszembe: képviselőink olyanok, mint az egyszeri ember, aki látta azt az embert, aki ismeri azt az embert, aki látta Lenin sapkáját. Ők meg hallották: a két tannyelvű oktatás jó. (A heti 10 testnevelés mégsem annyira?)

Valóban jó, ha jól csinálják (kicsit már belelátok, hetedik hónapja ilyen iskolában tanítok). Jó dolog az is, ha a gyerekek megtanulnak úszni, s ha a város elég tehetős, finanszírozhatja az önkormányzat. De ha a cél az úszás, akkor anno a gyerekeket a "buborék"-ba viszik, mert ott van úszómedence, nem az élményfürdőbe, ahol pancsolni lehet, ahol úszni eleve tudó gyereknek még a második évben is úszódeszkát nyomnak a kezébe (megtapasztaltuk!) Jó dolog lehet a napi egy testnevelésóra is (heti 5, nem 10), ha megteremtik hozzá a feltételeket. Az önkormányzati rendelet és a testnevelők csak szükséges, de nem elegendő feltételek. Építkezni több pénz, több idő... A siker azonban nem az ötleten múlik, hanem a tervszerű döntéshozatal után következő tervszerű megvalósításon. Erre a következetes és aprólékos munkára nincs itt idő soha. Jó dolog az is, ha a városban van egyetem, de nagy luxus egy kurrens szakra a országban a legalacsonyabb pontszámmal bekerülő hallgatógárdának laptopot ajándékozni, átadni nekik a középiskolai kollégium épületét, városi pénzből felújítani akarni a karnak szánt épületet, s vagy 30 évre megígérni nekik a több száz milliós támogatást... Nem rossz az sem, ha van a városban egy erős középfokú informatikai képzés. De megengedhetetlen emiatt (meg bosszúból: ez a véleményem) szétverni egy jól működő gimnáziumot (amelynek talán legerősebb oldala épp az idegen nyelvek oktatása volt), s amikor kiderül, hogy az "elit" nem nagy érdeklődésre tart számot a középiskolába igyekvők körében, akkor újra gondolni valami nagyot.

Ismerjük az elvi döntéseket: 2008 augusztus elején elvi döntést hozott a képviselő-testület az esti tagozat megszüntetésről az Istvánban, s mindegy volt, mit mondtak az érintettek: a hónap végén véglegesítették. Elvi döntés született az nyelvi előkészítő évfolyam istvános megszüntetéséről is, s mindegy volt, mit mondtak a szülők, a tanárok, a felkért külső szakértő: decemberben véglegesítették a döntést. Aztán jött a heti 10 testnevelés...

A matematika racionális világában otthon lévő K.S. képes azt mondani, hogy: "Most szavazzanak, aztán majd eldől, valóban, hogy mennyibe fog ez kerülni." A 7 istvános tanárt lapátra tevő fegyelmi bizottság tagja képes azt mondani, hogy a "Szent István felemlegetése csak hangulatkeltés". A 3 intézményből létrehozott "elitet" megszavazó képviselő képes azt mondani, hogy: "Az Istvánnak semmi köze nincs a Petőfiben induló képzéshez". (1. "...induló". Gyorsan eljutunk az ötlettől a megvalósításig. 2. Ha másnak van köze, még rosszabb). Tavaly a petőfisek örültek az összevonásnak (Kolumbán többször hangoztatta: nem összevonás, hanem új intézmény az elitképzésre alkalmas tanárokkal), mert azt remélték, hogy az egyenes út a közös igazgatású középiskolába megállítja náluk a létszámfogyást.

Azt mondja az aljegyző: "Ez többletkiadás. A pedagógiai programban sincs ez, tehát nem is kötelező feladat. Ha az intézmény részéről érkezett volna a megkeresés, akkor lehetne úgy tekinteni, hogy támogatják a kezdeményezést. Most sértik az intézmény szakmai önállóságát." Hol volt akkor a jegyző meg az aljegyző, amikor a képviselő-testület arról határozott, hogy a város összes iskolájában dolgozzák át a pedagógiai programot a heti 10 testnevelés bevezetése miatt. Mert nem iskolaigazgatók verték az asztalt, hogy márpedig ők pedagógiai meggyőződésből, a gyerekek és a szülők óhajának engedelmeskedve 10 testnevelést akarnak! Akkor nem számított a szakmai önállóság. Mert hogy a pénz nem... még nem volt adósságrendezés.

Szóval ötlettel eddig is tele volt a padlás. Végiggondolt, kiérlelt koncepció kellene, szakemberek (a kétnyelvű oktatás bizony jóval többe kerül, a tanári gárda kialakítása sem megy csatlósokból)... Fel kellene fogni, hogy egy rendszerbe nem célszerű ad hoc belenyúlni, mert az változást indukál a rendszer más pontjain is. Persze ha valóban az oktatásról, nevelésről van szó, nem a kirakatról. A városnak már a 2007 és '10 közötti időszakra sem volt elfogadott oktatásfejlesztési, -irányítási terve: ennek a megalkotásával kellene kezdeni a gondolkodást, a középtávú tervezést. Fájdalom, de Meggyes Tamás ebben nem egészen kompetens.


( A két tannyelvű oktatáshoz a jogi keretek itt.
Csak néhány apróság:

"A két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak között kell, hogy legyen legalább egy olyan pedagógus, akinek a célnyelv az anyanyelve."

"1. A korai két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a célnyelv és célnyelven történő tanulás egyidejűleg kezdődik.
2. A korai két tanítási nyelvű iskolai oktatás az iskola pedagógiai programjában meghatározott évfolyamon kezdődik és legkésőbb a nyolcadik évfolyamon fejeződik be.
3. Az iskolának legalább három tantárgy célnyelven való tanulását kell lehetővé tenni. A célnyelv és a célnyelvű órák aránya a tanulók kötelező tanórájának harmincöt százalékánál ne legyen kevesebb, és ötven százalékánál ne legyen több."

Hány olyan képzettségű ember van a Szent Imrében, akinek tanítói és az adott nyelv tanítására jogosító végzettsége is van?

Beiratkozás valamikor májusban. Még csak március...)

A szerzőség vállalása

„A célom ezzel a vázlattal azoknak a lehetséges összefüggéseknek az elemzése volt, amelyek az önkormányzat és Meggyes Tamás elleni politikai és magánéleti lejáratókampány hátterében állnak. Ezt az elemzést nem felkérésre végeztem, hanem azért, mert a tavasz folyamán olyan koncentrált, a közéletben addig ismeretlen, a polgármester személyes fizikai épségét veszélyeztető és a saját és családtagjaimat érő fenyegetéseket is tartalmazó támadás-sorozatot éltem át, amely arra késztetett, hogy igyekezzem megismerni és rögzíteni ennek hátterét."

Meghatónak tartom azt az igyekezetet, lelkiismeretességet, amellyel Meggyes Tamás, volt polgármester egykori sajtóreferense magánemberi aggodalomtól(?) vezérelve vagy beosztásából eredő feladatának felfogva „elemzést” készített. Örülök, hogy egy hónappal azután, hogy a listát a nyilvánosság is megismerte, Takács István bátran vállalta a szerzőséget. Kíváncsi lennék a részletesebb indoklásra: én mint a listázott személyek egyike milyen politikai és magánéleti ügyben járattam le a volt polgármestert, mikor és hogyan veszélyeztettem a fizikai épségét, illetve mikor, mivel fenyegettem a sajtóreferenst és családtagjait. (Nem vagyok vele személyes ismeretségben).

Várom annak a bloggernek a szintén bátor és öntudatos vallomását, aki többedmagammal gyilkosnak nevezett, akasztásunkról verselt, szcientológusnak és kupecnek titulálva éves jövedelmem (nem stimmelő) adatait rakta ki a világhálóra. Várom a magyarázatát: mit követtem el ellene, hogy ilyen mértékű gyűlölködés a reakció.

Várom a szerzőség vállalását attól az embertől is, aki vagy két éve azt ígérte egy iwiwes fórumon, hogy hamarosan bizonyítja III/3-as voltomat. Megnézném a bizonyítékait.

Továbbá „Valamikor szemben laktunk” jeligére várom annak a meglehetősen jól körülhatárolható, nemrég magasabb beosztású embernek a bátor kiállását, minimum bocsánatkérését, aki szemenszedett hazugságokkal próbálta lejáratni a férjemet.

Csak bátran, uraim! Bennem nincs gyűlölet.

("Megszólalnak a lista készítői: ellopták tőlük az iratokat" – lopták, nem, nem tudom. De: ellopni csak azt lehet, ami van. )

Na, igen

Tegnap későn értem haza, fáradt voltam, de napi rutinból benéztem ide meg egy-két portálra, és érzékeltem a facebookon, hogy volt a Szeretgomon valami, ami este már nem volt ott.

Ma hallottam, hogy az eltűnt tartalommal sokan azonosulni tudtak: amit az olvasói levél (Búcsú a ferencesektől) írója állít, nem egyedi vélemény. Aztán a kezembe kaptam az elmentett levelet (nem, nem a szeretgomosoktól) az összes kommenttel együtt. Látom, hogy az "admin" tette föl, de a levél nincs aláírva, bár "az atyáktól kapott egyenes gerinc" ezt indokolná: vagy ez a véleményem, s ha már megírtam/kitettem, vállalom, vagy... (Vö. Tarr-nyilatkozat és utóélete.)

Hová tűnt a levél? Hallottam olyan véleményt, hogy félelmetes, ha valakik el tudták érni, hogy levegyék a portálról. Gondolhatom azt is, hogy az vette le, aki föltette, mert meggondolta magát: nem tudom, kinek van adminjoga (a portál tulajdonosa a saját nevét szokta használni). Mindenesetre én közérdekűnek tartom, hogy nyilvános diskurzus folyjon arról, hogy egy egyházi iskolában Bayer Zsolt tartott előadást a médiatörvényről, ahová a kommentek szerint a gyerekeket kirendelték, a beszélgetés moderátora pedig az önkormányzati Fidesz-frakció tagja, világi ferences tanár volt.

A beszélgetés/előadás mintegy hat perce itt látható: a legtanulságosabb számomra, amit a végén a szerzetes igazgató mond. A facebookon pedig ezt írja annak, akit a levél írójának sejt (de nem ő az): "Acsarkodás helyett ma minden józan ember békét szeretne ebben a városban, sőt az országban is. Hogyan, milyen eszközökkel? Leginkább úgy, hogy nem élünk félelemben, és nem gerjesztünk senkivel szemben félelmet."

Na, igen, épp ez az.

Esztergom vö. Szeged

Szeged
"A fideszes politikusok álláspontja szerint a polgármester által benyújtott tervezet fenntarthatatlan pályára állítaná az önkormányzatot, és hosszú távon finanszírozhatatlanná tenné a gazdálkodást. Az előterjesztés 8,5 milliárd forint hiánnyal számol, ezzel a közvetlen adósság, kötelezettségvállalás a csaknem 4 milliárd forintnyi új hitel felvételével jóval 20 milliárd forint fölé nőne" – olvasom a Galamuson.

"Állítaná", "nőne". Feltételes mód. Esztergomban fenntarthatatlan pályára állította, az adósság 20-25 milliárd forintra nőtt. Kijelentő mód, múlt idő. A két város azonos szinten. Bevételben is? A lakosság nagyságát tekintve is?

Szeged
"... a 2011-es költségvetés tervezete az eddigieknél is jobban erőlteti az olyan összehangolatlan fejlesztéseket, látványberuházásokat, amelyek élhetetlenné tennék a várost, továbbá fenntarthatatlanok és hosszú távon finanszírozhatatlan helyzetbe hozzák az önkormányzatot."

Esztergom
... erőltette... élhetetlenné tette... finanszírozhatatlan helyzetbe hozta...

Ott: a finanszírozhatatlan eladósodást akarja elkerülni a Fidesz.
Itt: újabb hiteleket vett volna fel. És újra meg újra azt állítják – ÁSz-jelentés ide vagy oda –, hogy "Tétényi jogellenes működése az, ami miatt Esztergom a csődeljárás terhe alatt nyög."

Szeged
"... több mint félmilliárd forintos nagyságú stabilitási tartalék létrehozását indítványozzák."

Esztergom
Ekkora összeget tett félre a Fidesz-frakció az adósságrendezés alatt álló városban is.

Szeged
"A döntési jogosítványokat egyes kérdésekben a polgármester helyett a bizottságok kapnák meg..."

Esztergom
A beterjesztett, megszavazott, de alá nem írt SzMSz szerint szintén.

Szeged
"A polgármester szerdára magához hívatta a Fidesz-frakció vezetőit és az egyeztetés alapján dönti el, hogy fenntartja-e a költségvetési előterjesztést vagy visszavonja azt, és ezzel megnyitja az előre hozott választások lehetőségét."

Esztergom
A polgármester már javaslatot tett a testület feloszlatására, új választásokon való megmérettetésre.

Deákné vászna

Az "ÁSZ korábban is vizsgálta Esztergomot, a jelentést azonban a volt polgármester a kézhezvétel után fél évvel, a 2006-os választások után terjesztette a testület elé, »politikai okokból« - mint az ÁSZ főigazgatójának írta."

Mit is csinált a 2006-os választások előtt az akkori MSzP-s pénzügyminiszter?
Hogy reagált akkoriban a Fidesz?
Mi derült most ki Meggyes Tamásról?
Meggyes Tamás nem Fidesz-tag?

Update néhány órával később
"A Fidesz Esztergomi Szervezete úgy látja, Tétényi Éva vagy szándékosan vezeti félre a polgárokat, épp úgy, mint Gyurcsány Ferenc 2006-ban, vagy tájékozatlan Esztergommal kapcsolatban" – közli a sajtóval a Fidesz Esztergomi Szervezet február 2-án, az idén.

Ki vezetett itt félre, uraim?

Oktatás és politika

"... fontosnak tartotta »a munka becsületére, a kötelességtudatra és az igazmondásra« való nevelést, ezért olyan iskolarendszert szeretnének létrehozni, amelyben ezek az értékek előtérbe kerülnek" – idézet az oktatásügyi államtitkártól.

Azt gondolom: ezek az iskolában eddig is előtérben voltak.

„A közoktatásban alkalmazottak – beleértve az intézmény nem pedagógus alkalmazottait is – mindennapi életvitelének meg kell felelnie a nevelő-oktató munkát végzők, azt segítők kiemelt erkölcsi követelményeinek, a fokozott társadalmi elvárásoknak.”

Azt szeretném, ha a politikusok példát mutatnának a pedagógusoknak, s ezeknek az erkölcsi követelményeknek, fokozott társadalmi elvárásoknak maguk is megfelelnének. (A példamutatásig persze hosszú az út, egyelőre elég lenne valamennyit ledolgozni a hátrányból.) Mert a statisztikák tanúsága szerint nem kétséges, hogy kiknek milyen a megfelelésük.

Mert megérdemlik...

Hát... gratulálok, kedves Melinda, töretlenül ívelő karrieredhez: tanár, majd gimnáziumigazgató, aztán polgármester, s most polgármester és országgyűlési képviselő vagy egy személyben. (Másfél éve már látszott, hogy ez a cél: te ezt nyilván határozott kiállásnak gondoltad, nekem másról árulkodott.) Minden elismerésem munkabírásod miatt is.

Olvasom a híreket, s látom, már elfelejtetted, milyen volt mezei tanárnak lenni. Annyi pénzt költötök közpénzből havonta az életbiztosításodra, mint amennyi egykori kollégáid közül sokaknak a havi bére. Mert megérdemled... Ők meg annyit érdemelnek. Sőt, ha szorítani kell, szoruljon az oktatás, a kultúra.

Épül az új rend, ahol vannak egyenlőbbek. Minden teljesen törvényes. (Morál a szögre akasztva.)

A figyelem erejéről

Olvasom Kocsis Zoltán helyzetértékelését, csodálkozom. Művész ugyan nem vagyok, de itt élek Magyarországon, sőt: a mintavárosban.

"Először is magyar zenész vagyok, s csak azután magyar polgár. Ebben a minőségemben pedig azt mondom: egészen jól érzem magam. Zenészként is, sőt, kicsit még jobban, mint tavaly ilyenkor, ugyanis ki fogják egészíteni a költségvetésünket. Szerintem az előző kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével nem törődött igazán a kulturális élettel.
(...)
Ha gondom van a kormánnyal, odamegyek, és ott helyben, nekik panaszkodom. Az aktuális kormány kedveli Andrást, ez a kormány nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél."

Eszembe jut egy régi-régi beszélgetés Pilinszky és Kocsis között, sokáig tart, míg megtalálom: nem is beszélgetés, hanem a költő idézi fel a zenésszel való találkozásait, élményeit.

"... talán a legtündökletesebb találkozásom Kocsis Zolival volt. Nála lenyűgöz, hogy ilyen mezítelenül a tehetség jelenlétét még nem láttam emberben. A szeretetnek és az aggódásnak olyan fokát váltja ki bennem, amit én nagyon kevés ember iránt éreztem. (...) Nagyon boldog voltam, amikor azt hiszem – amennyire ezt elmondhatjuk valakiről –, valójában felmértem nemcsak mint művészt, hanem mint embert is, és mint gondolkodót is. Ez egy párizsi koncertje után volt, amikor úgy adódott, hogy együtt jöttünk haza, és a repülőgépen elkezdtem neki fordítani a Le Monde-beli kritikát, és ő nagyon szelíden azt mondta: Jancsi, ne fáraszd magad. Engem nem érdekel a kritika, és egyáltalán semmiféle kritika, mert az ember saját magának a legpontosabb kritikusa, csak legyen ereje odafigyelni."

Eltelt néhány évtized. Figyel-e Kocsis Zoltán?

Sírjak vagy nevessek?

Meg sem lepődöm, hogy van írásba foglalt lista, kapcsolati térkép. Sírjak vagy nevessek, hogy én is rajta vagyok... Évek óta tudom, hogy ez itt a megtestesült abszurditás. Az is világos jó ideje, hogy engedélyezett abszurditás.

"Tétényi Éva elmondta, hogy a napokban felnyitott széf Németh József volt alpolgármester irodájában volt." Nos, ez az alpolgármester volt az én fegyelmi biztosom 2009 nyarán.

Tudtam eddig is, hogy nincs üldözési mániám. (S nyugodtan mondhatnám ezt többes számban is.) De ettől még nem volt könnyebb itt élni, ezt megélni – s most sem könnyű. De állom...