2010. március 31., szerda

Ha verdikt kellett...

"A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Tatabányán a 2010. évi február hónap 17. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta az alábbi

végzést:

A rágalmazás vétsége miatt Cserép János és társa ellen indított büntetőügyben az Esztergomi Városi Bíróság 2009. évi szeptember hónap 25. napján kihirdetett 7.B.78/2009/11. számú ítéletét helyben hagyja..."


Részlet az indoklásból

"Az Esztergomi Városi Bíróság a 2009. szeptember 25-én kelt 7.B.78/2009/11. számú ítéletével Cserép János I.r. és Ráfael Balázs Árpád II.r. vádlottakat az ellenük rágalmazás vétsége (Btk. 179.§ (1) és (2) bekezdés b) pont) és becsületsértés vétsége (Btk.180.§ (1) bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.

Az ítélettel szemben mindkét vádlott vonatkozásában Kurnász László magánvádló és jogi képviselője jelentettek be fellebbezést bűnösség megállapítása és szankció alkalmazása végett. A magánvádló a fellebbezése indoklásában előadta, hogy a II.r. vádlott által írt, és az I.r. vádlott által a "Szeretgom" nevű ingyenes esztergomi közéleti kiadványban megjelentetett, 2008. augusztus 29-i újságcikk azon kijelentése, hogy a magánvádló azzal a feladattal került az esztergomi Szent István Gimnázium igazgatói székébe, hogy elődeit kicsinálja, becsület csorbítására alkalmas tényállítás, amely kimeríti a Btk.179. (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt (sajtó útján) elkövetett rágalmazás vétségét. A sajtóközlemény azon kitétele pedig, hogy az új igazgató által beadott pályázat dilettáns, a magánvádlóra nézve szakmailag lealacsonyító, tehát megvalósítja a Btk. 180. § (19 bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés vétségét. A fellebbezés hivatkozott arra is, hogy a magánvádló nem önkormányzati képviselő, tehát nem közszereplő, vagyis bírálattal szemben sem terheli tágabb tűrési kötelezettség.

A vádlottak és a II.r. vádlott meghatalmazott védője az első fokú ítélet helybenhagyását kérték (...).

A fellebbezések alaptalanok, a vádlottak és a védő indítványa megalapozott."


"Kurnász László 2008. május 01-től a patinás és nagy múltú, a településen közismert esztergomi Szent István Gimnázium igazgatója, az újságcikk megjelenésekor is, az akkor még közel 400 tanuló sorsáért felelős közintézmény vezetője és képviselője volt, tehát a médiaérdeklődés középpontjába került gimnáziumban kifejtett szakmai-vezetői tevékenysége a városban joggal tartott számot közérdeklődésre, így a magánvádló közszereplői minőségéhez nem fér kétség."

"A megyei bíróság szerint – ennyiben egyetértett a fellebbezésben kifejtettekkel – a magánvádló által kifogásolt állítások közül egy kijelentés eléri a tényállítás szintjét, nevezetesen, hogy Kurnász László azzal a feladattal került az igazgatói székbe, hogy kicsinálja elődeit. A többi kijelentés (...) a véleménynyilvánítás körébe esik, melyek bár negatív értékítéletet tartalmaznak a közszereplő magánvádlóra, nem megalázó, indokolatlanul lealacsonyító jellegűek, tehát azokat a z iskolaigazgató Kurnász László tűrni köteles..."

"A megyei bíróság a tényközlés tekintetében a Btk 182. §-a alapján valóságbizonyítást rendelt el..."

Hosszú hivatkozás a tanúvallomásokra, majd "a fenti tényekből annak ellenére, hogy azok zárt logikai láncolatot alkotnak, mégsem vonható minden kétséget kizáró következtetés arra, hogy Kurnász László magánvádló az igazgatói kinevezésekor arra is megbízást kapott, hogy a régieket "kicsinálja", figyelemmel arra is, hogy ezen események nagyrészt a vád tárgyává tett "cikk" megjelenése után következtek be." (Mi lett volna a "minden kétséget kizáró" bizonyíték: 1. ha ezt a magánvádló elismeri 2. ha írásos bizonyíték van róla 3. ha hang-/videófelvétel van róla.)

Hivatkozás a tanúvallomásokra, majd: "Minden, számára megbízható forrásból származó információk birtokában II. r. vádlott és a vele együtt az olvasói levelet megfogalmazó, majd azt nyilvánosságra hozó I.r. vádlott (...) annak ellenére, hogy a feljelentőre nézve becsületcsorbító tényállítás valódiságát nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítaniuk, a vádlottaknak – az új igazgató addigi tevékenységével kapcsolatos adatok ismeretében – alapos okuk volt arra, hogy a sérelmezett állítás igazságában higgyenek..."


(A végzést ma kézbesítették. Kiemelések tőlem.)

20 év

Ma 20 éve abban a percben már kinn is voltunk, amikor még csak be kellett volna menni. Sem pezsgő, sem gyűrűcsere; néhány mondat, aztán négyen átsétáltunk a Margitszigetre, a Kaszinó teraszán ittunk valamit, ebédelni a Wernesgrünerbe mentünk. Sütött a nap, de fáztam a fehér kosztümben.

Ma 10 éve Nórát (nem egészen 8 hónaposan) rózsaszín overallban vittük magunkkal a koktélbárba, de délután nem volt nyitva, így az üvegtető alatt ittunk egy rozét, aztán hazaballagtunk.

És ma...

A hálószobában bekeretezve az akkori ajándék: a Via Dolorosa egy részlete (kb. ez, de közelebbről), barnás tónusú, hajnali felvétel, rajta a 20 évvel ezelőtti dátum és egy ötbetűs héber felirat.

2010. március 30., kedd

Töredezik, repedezik, mállik.
Szűkül.
Némul.

A férgese kihullik.


"Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap."

2010. március 28., vasárnap

Tavasz, varázslat

Az ablakunk alatt az akácok még mozdulatlanok, de a játszótér környékén már pattognak az orgona rügyei, a Bánomi áttörés mentén pedig virágzik az aranyeső (ha egyelőre nem is teljes pompájában, mint itt oldalt a fotón). Tegnap Pest felé menet szembetűnt a füzek friss, hajtászöld színe, s ma, amikor épp a Duna túloldalán a nyárfákat világította meg az elő-előbújó napocska, a konyhaablakból is látszott, hogy már nem téli színük van az ágaknak.

"Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!" –
írta a 19 éves József Attila, mondtam magamban hasonlóan fiatalon, hisz az én életérzésem szólaltatta meg. Eltelt néhány évtized, szkeptikus lettem, vagy csak realista... Hosszú volt a tél, s ráadásul csak fűben, fában látható, hogy elmúlt. De ma már ennek is örülök.

Tegnap a Vígszínházban voltunk, a Varázsfuvolát néztük meg. Nóra még óvodás kora előtt megkapta a Halász Jutka lemezét, akkoriban mondta, hogy "fussál, fussál anyucika, ott az óriáskígyó", meg hogy "lesz két gyerekem, úgy hívják, hogy Emanuel Schikaneder". Az előadás jó, szép, friss, a gyermek is élvezte, zokszó nélkül bírta negyed 11-ig. A mesében a jó elnyeri a jutalmát.

2010. március 24., szerda

Újságolvasás közben

Szavak, szavak, szavak, hangzatos mondatok, amelyek ellentmondanak a mindennapi tapasztalatnak... A nyelv elveszíti eredeti funkcióját. (Még folyamat? Vagy már befejezett tény?) A nyelv mint védőszín. Újkori Bábel.

"Segíts, hogy az emberárulók szutykát
erővel győzze a szív,
szép szóval a száj!"

2010. március 23., kedd

???

Tud valaki logikus magyarázatot arra, hogy mitől két szó a vén diák, ha az öregdiák egy?

István, Imre

A terv:
"A Szent Imre Gimnázium és Szakközépiskola képzése

Az elvi döntés értelmében két hatévfolyamos (sic!) gimnáziumi osztály indul emelt szintű matematika és fizika tantárgyak oktatásával, egy informatika szakmacsoportos nyelvi (0. évfolyamos) szakközépiskolai ötévfolyamos (sic!) osztály és egy érettségire épülő technikus- és mérnökasszisztens képzés indul az intézményben."


A Szent István Gimnázium hivatalos honlapján található ideiglenes felvételi jegyzék szerint 27 tanulót vettek fel a következő tanévre. Ez sovány egy osztály - a kettő helyett. Ennyien jelentkeztek. (Csak emlékeztetőül: az utolsó, a még Kis-Duna sétányon töltött békeévben, a 2006-07-es tanévben a két osztályt még kétszeres túljelentkezés mellett iskoláztuk be, több mint 120 jelentkező volt.)

A Bottyán János Műszaki Szakközépiskola honlapjának tanúsága szerint az egy meghirdetett osztályba 94 tanuló jelentkezett, a felvettek száma 58 - vagyis két osztályt indítanak.

Indul a Szent Imre 1. éve.
Következtetések? Tanulságok? Kinek-kinek ismeretei, tapasztalatai, vérmérséklete, öncsalása... szemüvegén keresztül. S a Szent István Gimnázium nemsokára csak a véndiákok és "véntanárok" emlékezetében él.

2010. március 20., szombat

A nap mondata

"Szerintem, s ez erős meggyőződésem, regényem nyomán olvasóim horizontja az olvasottak hatására megváltozik" - mondja Böszörményi Zoltán.

Mellbevágó önbizalom.

2010. március 18., csütörtök

Párizs (2.)

A Saint Michelen végül eljutunk a Cité-szigetre. Balra a Palais de la Justice udvarán található egy csoda: a Sainte-Chapelle, gótikus kápolna a 13. századból.


A kis hídról jobbra nézve pedig ott a Notre Dame, Quasimodo innen leste a téren táncoló Esmeraldát, s ide menekítette be.


Ha képzeletben folyásirányba állunk (háttal a templomnak), és követjük a Szajna vonalát (a valóságban járművel mentünk), lassan elhagyjuk a szigetet, s a folyó jobb partján eljutunk a Louvre-ba. Először hosszú órákat álltam sorban, míg bejutottam, a következő két alkalommal könnyebben ment. A nevezetes üvegpiramist - nekem tetszik - egy kínai származású amerikai tervezte, 1989-ben adták át.


Itt egy még jobb kép róla, itt meg egy kis tárlatvezetés. Én a németalföldieket (meg az impresszionistákat) szeretem a legjobban, de ami a lépcsőkről nézve lenyűgözött a szépségével, a dinamikájával, az a Szamothrakéi Niké (ezen a képen a látvány sajnos nem jön át).

A Szajna túlsó partján, kicsit továbbhaladva ott a Musée d' Orsay. Az egykori vasútállomás épületében működő, emberi léptékű múzeum az impresszionisták kincsestára: Manet és Monet, Degas, Cézanne, Pissarro, Van Gogh...


Valahol fönn, kicsi kis termekben, üvegvitrinben meg ilyen pár ecsetvonással létrehozott gyönyörűségek Toulouse-Lautrectől, aki a Montmartre kávéházaiban, kocsmáiban, bordélyaiban táncosnők és akrobaták között érezte otthon magát.


De térjünk vissza a a Szajna túloldalára! A Louvre-ból a Tuileriák kertjén át sétálunk a Concorde tér felé (itt még visszanézünk).


A kert végén található a Musée de l’Orangerie, ahol impresszionisták képeit, többek között Monet vízi liliomait csodálhatjuk meg. Aztán kijutunk a térre: a jakobinus diktatúra idején itt működött a guillotine. A képen látható obeliszk pedig valaha a luxori templom bejáratánál állt. A téren túl kezdődik a Champ Elysées, a háttérben látszódik a Diadalív.


Itt visszanézünk: háttérben az obeliszk. A kivilágítás karácsonyi, a forgalom, mint nyáron.


A Champs Elysées-n többször végiggyalogoltam(-unk), itt láttam 14 éve először Zarát: gondoltam is, bemegyek az útlevelemmel, hogy a családhoz tartozom... Aztán egy másik boltban CD-t vettünk.


Az Eiffel-torony mellett íme Párizs másik jelképe. A sugárúton továbbhaladva jutunk ki la Défense-ba – a terület a nevét egy szobor, Párizs védője után kapta, amely a francia-porosz háborúra emlékeztet.



Ide metróval mentünk, de vissza az egyik alkalommal gyalog. Középen a "kapu" neve Grande Arche, a Diadalív modernkori változata. Az épület egyébként irodaház, lábában lift működik, tetején kilátó. A Défense Európa egyik nagy üzleti negyede.

(A képek egyike sem saját, forrás: többnyire a Google Earth. A francia nevek helyesírásáért nem kezeskedem, többedszerre sem sikerült ékezeteket, -l/-ll? kiderítenem.)

2010. március 16., kedd

Párizs (1.)

Az utóbbi napokban olvasás közben folyton belebotlok Párizsba - sokáig, amíg ott nem jártam: álmaim városa volt. (S a "volt" nem azt jelenti, hogy csalódtam benne, csak azt, hogy most is olyanról álmodozom, ahová még ezután mennék. Mondjuk Firenzéről.) 1996-ban, majd '98-ban összesen öt hetet töltöttem Párizsban. Bár tanultam franciát, de nem beszélem, ám ma is ezt a nyelvet hallom a legszebbnek. Barátoknál laktunk – másodjára az üres lakásukban –, busszal jöttünk-mentünk. A városról nehéz újat mondani: nekem a tágasság, a nagyvonalúság érzetét adta, s valami megmagyarázhatatlan okból fakadóan a szabadságét. Persze a vonzás oka irodalmi, kulturális – Batsányitól Illyésig, Villontól az impresszionistákig, Piafig…

Ilyennek látta várost a 60-as években gróf Nádasdy Borbála:
"Az orlyi repülőtérre érkeztünk, amely akkor még csak egy kisebb, vörös téglából épült tornyos hangár volt. Innen rázós, macskaköves úton vitt be minket az autóbusz Párizs központjába. Félúton Mitya kimutatott az ablakon: >Nézd az Eiffel-torony<. Ez nem hatott úgy meg, mint később a szintén macskaköves Szent Mihály útja. Ady miatt természetesen, akinek versét a magaménak éreztem, és szinte beleremegtem. (...) Ez a város akkor ezerarcú volt, ugyanúgy, mint az ország maga. Minden kerületnek megvolt a maga jellegzetessége, és az embereknek is megvolt a maguké. A diáknegyedben nem voltak ruhaboltok. A 15. kerületnek az óriási vágóhíd adta meg a hangulatát; a széles és színes bulvárokon hömpölygött a nép; a mozik tele. Aztán ott volt a Montmartre művésznegyed, s a Pigalle a rosszlányokkal, Szent Lajos szigete a romantikus kis utcáival, melyek a Szajna felé tekeregtek. A széles és gyönyörű sugárút a Diadalív felé, a Champs-Élysées, és még annyi más, ami a városok királynéjává emelte Párizst." (A szabadság zaga)

A 90-es években még nem volt digitális fényképezőgépünk, s bár rengeteg fotó készült, de így egyet sem tudok prezentálni. A Google Earth képeit nézegetem, bejárom a kedves helyeket, végigkövetem, hogy merre caplattunk olykor 8-10 kilométert is naponta. Carte Orange-zsal utaztunk – most olvasom, hogy más van helyette –, de hét közepén érkeztünk, s az első két-három napra már nem vettük meg a hetibérletet, s vagy befelé, vagy "haza" gyalog mentünk, de az egyes látnivalók között később is sokszor gyalogoltunk: a turistának szerintem így érdemes. rue Cantagrel (megkeresem a házat, ahol laktunk)–rue de Tolbiac–Avenue d'Italie–place d'Italie–avenue des Gobelins–rue Claude Bernard–rue Gay Lussac–boulevard Saint Michel volt az útvonal, s innen bal kéz felől a Luxemburg-kert, Cosette és Marius (Hugo: A nyomorultak) találkahelye...


...vagy le egyenesen a Szajna felé, s kinek ne jutna eszébe Ady:

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

Útközben a Pantheon, Voltaire és Rousseau síremlékével, itt állították fel először a Foucault-ingát.


Aztán Radnótira emlékezem:

"A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék".

Írja ezt 1943-ban Páris c. versében. És igen, még a 90-es években is lejtett a járda.

Haladunk tovább, s jobbra az egykori Cluny apátság (alapítva 910-ben, Európa 2. legnagyobb, leggazdagabb apátsága a korban, innen indul az első komoly egyházi reform).


A gyönyörű gótikán, szobrokon kívül a leghíresebb látnivaló a (ha jól emlékszem) négy hatalmas gobelin az unikornissal:


Aztán megyünk tovább a Szajna felé, s itt a Quartier Latin - Benkő László azonos című zenéje idézi fel a hangulatát: íme videóklippel.

(Az első gondolatbeli séta vége. Fotók a Google Earthről.)

2010. március 14., vasárnap

Olvasási szokások

Zazáleától kaptam a labdát legalább egy hónapja, akkor nem értem rá, aztán elfelejtettem, most meg gondolkodtam, hogy rászánjam-e az időt, mert van itt - már megbocsásson, aki elindította - néhány nem-is-tudom-minek-nevezzem kérdés...

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Nem tudom, nem emlékszem. Mostanában, ha nem tetszik valami, leteszem (aztán lehet, hogy újra kézbe veszem): kevesebb a hátralévő időm, mint amennyi a jó könyv.
Nagyon nehezen olvastam el (de ez nem jó-rossz kérdése) egyetemista koromban Jókai Rab Rábyját és Thomas Mann Doktor Faustusát - lehet, hogy a kötelező olvasmányok mennyisége és a rendelkezésre álló idő nem volt arányban, lehet, hogy csak nem voltam rájuk hangolódva, nem tudom...

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
Hát, attól függ, milyen hatásra gondolunk. Abban az értelemben, hogy formálta a gondolkodásom, közrejátszott abban, hogy az lettem, aki vagyok (sőt: a pályaválasztásom is befolyásolta): a Háború és béke, az Anna Karenina és Szabó Magda Szemlélők c. regénye, illetve József Attila versei. Ezek mind gimnazista kori, szemléletformáló találkozások voltak.

Aztán van, ami nem szépirodalom, nem is változtatja meg az embert, "csak" az átlagosnál nagyobb hullámokat ver benne: ilyen volt pl. a Gyorsuló idő sorozatban anno megjelent A 2x2 józansága (Emlékezések Radnóti Miklósról) - a végére érve káromkodtam - vagy Hankiss Elemér Társadalmi csapdák c. írása ugyanebben a sorozatban fiatal felnőtt koromból.

Aztán megcsontosodik az ember, s az ilyen elementáris hatás - tapasztalatom szerint - már nem jellemző.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?
Komoly frászt vagy félelmet nem, de olyat, ami ellen zsigeri tiltakozást éreztem, s nem hiszem, hogy valaha újraolvasom, igen: Süskind A parfüm, Mary Shelley Frankenstein és Füst Milán Boldogtalanok c. műve.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Papír könyvjelzőt, papír zsebkendőt, egy darab papírt, a könyvborítót, rosszabb esetben behajtom a könyv sarkát.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?
Itthon, nyaraláskor, vonaton, bármilyen napszakban, fekve vagy fotelban ülve.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?
Nem emlékszem. Korai olvasmányaim közül A láthatatlan emberrel való találkozást tudom felidézni. Megvolt otthon az üveges könyvszekrényben, s amikor kitekeredett nyakkal elolvastam a címet, beleborzongtam. Néhány napig mágikusan vonzott és taszított, aztán a kíváncsiság győzött a szorongáson, és elolvastam a regényt.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)
Egyértelmű: kemény fedeles. Tartós könyveket szeretek venni.

8. Mit olvasol most?
Most fejeztem be gróf Nádasdy Borbála A szabadság zaga (nem elütés, így) c. könyvét, még gondolkodom, hogy mit kezdjek. Az ágyam mellett 1-2 éve ott van valamelyik Márai-napló – visszatérően olvasom –, Závada Idegen testünk és Kertész Gályanapló c. műve. De nem biztos, hogy holnap ezek közül folytatom valamelyikkel.

9. És hányadik oldalon jársz?
A Máraiban bárhol, a Závadában a 17. oldalon, a Gályanaplóban nem emlékszem (nincs benne könyvjelző), elölről kell kezdenem, aztán majd ráismerek és lapozok.

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?
Régebben a szakirodalomba beleírtam, aláhúztam, ma már nem jellemző – a férjem leszoktatott róla –, csak ha nincs időm kijegyzetelni. A szépirodalomban számomra fontos részeknél behajtom a lap sarkát. A középiskolai kötelező olvasmányokat diákkönyvtári kiadásban használom, ezekbe cetliket teszek, szövegrészeket megjelölök, hogy órán könnyebben megtaláljam (múlt idő :( ).
A Bánk bán-példányom gimnazista koromból származik: bejáró voltam, a vonaton olvastam, havas-esős időszak lehetett, mikor leejtettem a földre – a címoldal ennek őrzi a nyomát.

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
A szerző befolyásol. Ismeretlen szerző esetében a borító igen: a gagyiságából arra következtetek, hogy kár rá időt vesztegetni. (Újabban értékes művek esetében is találkozom méltatlan borítóval – valószínűleg egyes kiadók úgy gondolják, hogy a "könnyed" külső azt sugallja, hogy a könnyű olvasmányra vágyók is megveszik pl. Mikszáthot...)

12. És az oldalszám?
Nem.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?
Érdekes a kérdés: a hátra nekem azt jelenti, hogy vissza. De igen, előrelapozok, aztán még előrébb, olykor a legvégére is.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Foglalkozásomból eredően ez kimondottan jellemző. De ettől függetlenül is: a fontos könyveket akár többször is, hogy meggyőződjek arról, tényleg olyan fontosak-e (rendszerint igen), aztán másodjára, harmadjára más réteg érint meg, feltűnik, ami először nem – nem függetlenül attól, hogy én is változom.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Szétszáradt, szétesett egyik-másik, nem dobtam ki, könyvkötőre várnak.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
Soha egyet sem adtam el, de volt már tanítványom, akinek elajándékoztam azokat, amelyekből kettő volt (házasságkötés révén). De pl. három József Attila-kötetünk van, két Háború és béke, két Mester és Margarita (plusz oroszul) - ki-ki ragaszkodik a magáéhoz ennyi év után is. Mindez azokra a könyvekre vonatkozik, amelyeket mi vettünk. Amit kaptam, de semmi közöm hozzá, előfordult, hogy nekiadtam valakinek.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?
Nem. Lásd 5. kérdés.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
Nem.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót ?
Nem, utoljára gimnazista koromban írtam fel, hogy mit olvastam el.

+1.: még valami hendikep?
(Nem szeretem a jópofizást.)


A labdát Giginek és Mafiának dobom tovább – ha van kedvetek…

2010. március 11., csütörtök

Minta

Holnap ünnepély az iskolában, a gyermek elkunyerálja a fekete blézerem (csak az ujját kell visszahajtania), keresek egy kokárdát, kikészítem. Lefekvés előtt benézek hozzá...
- Nem kell semmit mondani. Összepakolok.
Aztán apa elolvassa a ma esti regényrészletet, már sötétben jön a "fejből mese", aztán Nóra a nyitott ajtó mellett (a redőnyt sem szabad leengedni) egyedül marad. Néhány másodperc múlva...
- Apa, hogy hagytad itt a fotelt? Gyere csak vissza!
Én itt ülök a gépnél, olvasok s hang nélkül hahotázok.
- Hogy hagytam ott?
- Ferdén, teljesen ferdén. Igazítsd meg!
Hát igen...

2010. március 9., kedd

Környezetismeret

Hármast hozott a gyermek, szorongva mondja el, haragszom-e… Nem, nem haragszom. Nem rá haragszom.

A mondatok kiegészítésével jellemezd a víz és a vízpart környezeti tényezőit!
A vízben kiegyenlítettebb a .........................., mint a vízparton. Ez azt jelenti, hogy a víz .............................melegszik fel, de a ............................ is hűl le. A víz felszínén mindig sok a ................................... . A vizek felszínén és környékén ............................ a levegő, és ............................ fúj a szél.

Abszolút egyértelműen megoldható (központi) dolgozatfeladat tízéveseknek.

Negyedik osztályban 156 oldalas tankönyv heti két órára (nem olvasni - megtanulni), mellé 116 oldalas munkafüzet (nem kitölteni – megtanulni), pl. ilyen feladatokkal:

Jellemezd
a nádat az alábbi szempontok alapján! (mellékelve egy rajz)
Gyökérzete:
Föld alatti szára:
Levele:
Virágzata:
Termések, magvak terjedése:
Szerepe az életközösségben:
Felhasználása:

És hány gyerek látott már nádat közelről?

A könyvet tavaly májusban nyilvánították tankönyvvé. Környezetismeret avagy hogyan utáltassuk meg a természettudományokat már kisgyermekkorban...

2010. március 8., hétfő

Érdekel, hogy látja egy grófnő a múlt századot. Ajándékba kaptam Nádasdy Borbála kétkötetes visszaemlékezését, s tegnap mikor letettem, nem voltam biztos benne, hogy ma újra kézbe veszem. Először a központozási hibák tűntek fel, az egybe- és különírás szabályainak sokadszori figyelmen kívül hagyásakor (nem kell különleges esetekre gondolni, pl. "könyv bemutató") ingerültségem nőtt. De nyelvhelyességi szempontból is akad kifogás, húzni is kellett volna (sok az önismétlés)... Szerkesztő??? Korrektor volt (a neve legalábbis ott van), tervező is (a kivitel igényes).

A mű megjelenését támogatta a Duna Televízió, a Szülőföld Alap, a Nemzeti Kulturális Alapprogram. Gondolom, reklámmal és pénzzel. Úgy látszik, a kiadónak(?) a szervezés ment, a nyelvi megdolgozás nem. Utálom a trehány munkát.

A könyv egyébként érdekes, végigolvasom.

2010. március 7., vasárnap

„...évek ritmusa...”

Már a Bazilikától jobbra nyugszik le a Nap. A meteorológia nagyon hideget jósol, a tél még erőlködik, de a tavasz feltartóztathatatlanul közeledik.


Fotó: Rafael Balázs

2010. március 6., szombat

Facebookról

Kedves Melinda! Ön még magyart tanít? Körülbelül 17 év telt el azóta, hogy a Szinyeiben üldögélve hallgattuk az igét, de semmit sem változott. :-)

Ez kedves: a nap, a hét, a hónap fénypontja! (Ezt most kiteszem a blogomra, hogy sokáig örüljek neki.) Nem változtam? Alapjában nem, csak minden nappal fiatalabb leszek :)
Nem, most nem tanítok magyart, ti. egyike vagyok annak a hét tanárnak, akiket tavaly augusztus végén fegyelmivel elbocsátottak az esztergomi Szent István Gimnáziumból. Miért? Röviden: politika.

2010. március 5., péntek

Sárkányfogvetemény

"A halálra vert családfő mellett súlyosan megsérült a férfi felesége és a lánya, ők és egy 16 éves fiú végül az ablakon át menekültek el a támadók elől. A gyilkosságot végignézte az áldozat másik, 10 éves fia..."


"Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!"

(Vörösmarty: Az emberek)

2010. március 3., szerda

Ma nagyon nem értem rá oroszozni a gyermekkel, normálisan lett volna óra, hozta is a könyvet. Mondtam, hogy ma kivételesen apával, kicsit olvasson, írjon, mutassa meg neki, milyen mondókákat tud... Hevesen tiltakozott, nem, apával nem, oroszt csak velem tanul, sírt is kicsit (nincs ám ez mindig így). Kopromisszumként megmutattam neki ezt, mondtam, majd leírjuk, aztán megtanulja - tetszett neki. Másodjára én énekeltem, erre kicsit fintorgott, hiába no, neki jó a hallása, én meg nem tudok énekelni.

2010. március 2., kedd

Csak úgy...

... mondom, pontosabban idézem:

"Ma már számos olyan evidencia áll a rendelkezésünkre, amelyek igazolják azt, hogy a kiváló programok és a kiválóan felkészült pedagógusok csak megfelelő szervezeti környezetben képesek kifejteni megfelelő hatást. Ezt a hétköznapi tapasztalás is alátámasztja: két, egyébként egyforma feltételek között működő (hasonló szociális összetételű, hasonló programokkal dolgozó és hasonlóan felkészült pedagógusokat foglalkoztató) iskola eredményessége között látványos eltérések találhatóak, amelyek a vezetés színvonalára és tágabban a szervezeti környezet minőségére vezethetőek vissza. Ezért nem elegendő a programokba és a pedagógus kompetenciák fejlesztésébe invesztálni, hanem abba is invesztálni kell, hogy az iskolai szervezeti környezetet olyanná alakítsuk, amely lehetővé teszi azt, hogy a kiváló programok és a kiválóan felkészült pedagógusok valóban hozzájárulhassanak a tanulás eredményesebbé tételéhez. Az iskolai szervezeti környezet megfelelőségének a biztosítása azonban nemcsak a fentiek miatt alapvetően fontos. Nemcsak arról van szó, hogy a legjobban felkészült pedagógusok is csak megfelelő szervezeti környezetben képesek eredményes munkát végezni, hanem arról is, hogy a jól felkészült pedagógusok sem „keletkezhetnek” másutt, mint megfelelő iskolai környezetben."

(Kiemelések tőlem. Akiknek kellene, úgysem értik.)