2014. július 31., csütörtök

London 8.

 Néhány múzeum


Az állami fenntartású múzeumokba nincs belépőjegy, nem kellett sorba állni, sokan vannak szinte mindenütt, de elviselhető a népsűrűség (tapasztalaton szerint a Louvre bizonyos termeiben nem). A kávé és a szendvicsfélék finomak. A Tate Britain és a Tate Modern is csalódás. A Nemzeti Galériába másodszor is visszamentünk (az impresszionizmus és a németalföldiek fénykora két legkedvesebb korszakom) a British Museumban csak a minket leginkább érdeklő termeket néztük meg, a Victoria & Albert elbűvölt, a gyermek V.-val a Természettudományi Múzeumban is járt. Ennyi fért bele egy hétbe.




Henry Moore-szobrok a Tate Britainben



Turner önarcképe



Ez az "alkotás" túl van befogadóképességem határain.



Victoria & Albert Múzeumban – hónap első péntekje lévén – 10-ig voltak nyitva. A belső udvarban finom dzsessz szólt. A kávézója – egyetértek Zs.-val – gyönyörű. 



A Trafalgar tér négy sarkán (háttérben a Nemzeti Galéria) szobrok állnak. Három sarkon 19. századi hadvezéreké, a negyedik postamensre szánt alkotás sosem készült el, de a talapzat 1999 óta kiállító helyként funkcionál: most éppen ez a kék kakas látható. A galéria előtt élő szobrok pózolnak, utcazenészek játszanak.



Nelson admirális szobra messze a tér fölé magasodik. 



A rosette-i kő a British Múzeumban





 

2014. július 28., hétfő

Olvasmány

"... a kereszténység is és a felvilágosodás is egy nagy (ha nem ugyan a legnagyobb) ellentmondással próbál számot vetni, ami abban jelentkezik, hogy az ember a saját életét tartja a legfőbb kincsének, hiszen létezésének ez az egyetlen kikezdhetetlen bizonyítéka, és mégis, éppen ez az, aminek talán a legkevésbé ura, és aminek se a keletkezésébe, se az elmúlásába nincsen semmilyen beleszólási (parlamentáris) joga. Ám a kereszténység csakúgy, mint a felvilágosodás, mintha visszariadt volna ennek a kérdésnek a távlataitól; a paradoxitást  megoldandó kérdéssé stilizálta át (Istenben való beteljesülés; egyre biztatóbb jövőkép; feltartóztathatatlan haladás – ugyanazt a félelmet leplezi mindegyik kifejezés), s azzal, hogy a minden embert itt és most fenyegető kérdészuhatag megválaszolását a jövőre hárította át (vagyis megijedt a titkon sejtett választól), elsiklott a paradoxitás lényege mellett: amellett, hogy valójában nincsen megoldás, s hogy a feltételezett lényeg hiánya önmagában véve is végső ismérv." 


Földényi F. László Berlin sűrűjében c. könyvét olvasom. Berlinbe kell menni.

2014. július 27., vasárnap

Kertünk új virágai




Kinyílt az első virág a mocsári hibiszkuszon.



 És a futórózsán is.


 




Nyílnak a dáliák.



Virágzik az enciánfa (-fácska).

2014. július 26., szombat

Pillanatképek Zaza életéből

Kiskutyánk új szokásokat vett fel. Az egész kertet otthonaként kezeli, s nem hajlandó itt végezni a dolgát. Reggel kiengedjük a teraszra, leül és vár. Nyugovóra térés előtt hosszas rimánkodásra, pórázon tartva hajlandó csak pisilni. Egy hete szólt a szomszéd, hogy a kutya átjár hozzájuk – megszidtuk, egy-két napig rászóltunk, ha arra indult, s már nem csinálja. A nyaralóból is megyünk sétálni.

Ha valaki a családból elmegy, feszült figyelemmel várja a visszatértét. Most például Nóra biciklizni ment, Zaza itt ül mellettem, s meredten néz arrafelé, amerre a kisgazdi távozott. A múltkor apa és Nóra előbb indultak a városba – a kutya lefeküdt a kocsibeállóba, szembe a kapuval, s csak ebédelni volt hajlandó elmozdulni, aztán visszament várakozni. Mi busszal mentünk utánuk: felszállni még nem akar, de a járműben nagyon rendesen viselkedik.

A hintaágy alatti ásásról nem akar leszokni: tűri, tűri egy ideig a fegyelmet, aztán egyszer csak elkapja a hév, megváltozik az "arckifejezése", s hányja kifelé a homokot.



Kánikulában nem csak a Dunában fürdik.


London 7.

Londoni piros-fekete

Londonban a taxi fekete: elöl a vezető, mögötte egymással szemben 2-2 ülés. Vagy nem fekete, mint az a képeken látszik (van piros, okkersárga... is, ezt-azt reklámoz).

A "fekete taxi" sofőrje letette az állítólag nagyon nehéz "ismeretek" vizsgát, kiválóan ismeri a várost, teljes körű biztosítása van. 


A másik taxi a minicab – az útikönyv szerint nem megbízható, kivéve: Lady Cabs. Mi persze egyikkel sem utaztunk.


A londoni busz fönt, elöl – ha nem sietős a dolgod – kiváló városnézéshez. Oysterrel utaztunk, amelyet a vezető ajtajánál digitális leolvasóval kezeltünk. A bal oldali régi buszon volt kalauz, egy kütyüvel ő ellenőrizte; a leszállásjelző itt egy a fejünk fölött futó drót volt, amit meg kellett rántani. A buszt a megállóban tanácsos leinteni, mert ha nincs leszálló, nem áll meg.




 A piros londoni busz néha fekete.



 Piros-fekete és ilyen nagy a postaláda.



 Pirosak a telefonfülkék. Wifi van bennük.



Egy szép, piros-fekete(-arany) lámpaoszlop.