2009. március 30., hétfő

Gyermek, iskola

A gyermek környezetismeretből dolgozatra készült, téma Magyarország, Budapest (az is megérne egy misét, hogy mennyi információ, tényanyag van egy harmadikos környezetkönyvben, a kevesebb nem lenne-e több...). Bár Pestre színházba, múzeumba, állatkertbe járunk, Budán, a várban utoljára akkor voltunk, amikor még nagyon kicsi volt. Egy szép tavaszi hétvégén ideje lesz újra felkerekedni, Szent Margit sírját a Margitszigeten már hetek óta emlegeti. Amihez nem fűződik élmény, nehezen tudja egy kisgyerek megjegyezni: pl. a kolostor romjai helyett azt mondta: apácaház, a Halászbástya helyett: horgászbástya. No, de mi elmegyünk Pestre - és egy zalai, nyírségi család... Nem lenne ésszerűbb a harmadikosoknak a saját településükről tanulni?


Ez egy mai rajz. Tessék megnézni: minden gyerek figyel a tanító nénire, jelentkeznek, van, aki két kézzel is. Kérem, hogy színezze ki, nem hajlandó. Az aprólékos munkát nem szereti, órás biztosan nem lesz. Elöl a tábla mellett van egy szamárpad.

- De hát nálatok nincs is.
- Ez nem nálunk van. Nem látod? Ott van, hogy 1/B.

2009. március 29., vasárnap

Ború és derű

A hőmérséklet már tavaszi, de esik, egész nap esik, villanyt gyújtok az olvasáshoz már 4 órakor. Dolgozatokat kellene javítani - kicsit még tolom a rabszolgamunkát. Két-három óránként megnézem, hogy vajúdnak-e még a hegyek, igen, még kilenckor is.

A "nagy" elment, a "kicsi" szomorú, bánatában mellém bújik és elalszik. Azon gondolkodom, hogy lehet azt megtanítani egy gyereknek, hogy örüljön a pillanatnak, s ne azon keseregjen már 1-kor, hogy 3 óra múlva elmegy a nővére. Egész életére kiható, fontos kérdés...

Lelki szükségletem támad verset olvasni. Nem, semmi derű, csak tisztánlátás. Petrit veszem le a polcról.

"Itt most a nincs van.
Felelős hülyék és felelőtlen gazemberek
virágkora. Nem! Nem! Nem!
Ez nem kell nekem, ezt nem akarom!
Sok a felkiáltójel.
A kérdőjelek helyénvalóbbak lennének."

(Nemnemnem - részlet)

" 'Ne szólj szám, nem fáj fejem.'
De akkor meg minek
a fej, a száj?"

(Mentálhigiénia)

"Hagyjuk. Nem érdekes az egész.
(A részletei sem.)
Amit írtam:
Körülírásai a semminek.
Azt hittem: van itt valami,
amiért... Mi is? Amiért mit is?
Mindegy. Azt hittem. Hülye voltam."

(A delphoi jós hamis csődöt jelent - részlet)

A gyermek nem akar aludni - a biológiai órája szerint igaza van -, énekel, előkeresi a másodikos énekkönyvét, vitatkozik az apjával, hogy "a hangszálaim nem alszanak". Mégiscsak egy kis derű.

2009. március 28., szombat

Önkény vagy valami más?

A Hídlap hírt ad arról, hogy az istvánosok nyerték meg a Mező Ferenc Szellemi Diákolimpiát, sőt leírja a felkészítő tanár nevét is: Sitku Pál.
Emlékeztetőül: bár az iskola nem használja ki a szakkörökre fordítható időkeretet, az igazgató szeptemberben Sitku Pál szakkörigényére (is) nemet mondott. Ok: mert így döntött. Hogy miért? Csak.

Update 04.01.
A hír mellett van egy fotó is. Csodálkoztam ugyan, hogy a győztes csapat miért nem a felkészítő tanárral szerepel, miért két idegen férfival, de napirendre tértem fölötte: ők biztos a verseny szervezői, vagy SP-vel nem volt megfelelő minőségű kép... Ma azonban láttam az eredetit: bal oldalon ott áll SP és még egy férfi - levágták. Semmi baj, ha nincs hely és nincs fotó. De így... Gratulálok, a Hídlap hű önmagához.

2009. március 26., csütörtök

Nincs új a nap alatt

Kor-, város- és iskolatörténeti dokumentumból idézek:

"A 2008. április 30-ig terjedő időszakra a - a lehető legrövidebb időn belül - szeretnék (...) megbízást adni az igazgatói feladatok ellátására. Jelen levelemmel szeretném megtudni, hogy a Gimnázium pedagógusai közül ki vállalná a megbízást.
Tisztelt XY Asszony/Úr!
Kérem, a mellékelt nyilatkozat kitöltésével szíveskedjen nyilatkozni arról, hogy amennyiben a Képviselő-testület szeretné megbízni Önt 2008. április 30-ig a Gimnázium igazgatói teendőinek ellátásával, úgy vállalná-e a megbízást."

"... az Index - felbuzdulva a Malév megmentésére kiírt strómanpályázat sikerén - meghirdeti a miniszterelnök-jelölti pályázatát. (...) Kedvcsinálóként elmondanánk, hogy a miniszterelnök maga választja meg közvetlen beosztottait (a törvényi előírás szerint az iskolaigazgató is, de ő erről bölcsen lemond, hisz különben ki sem nevezik) - az ő javaslatára nevezi ki a minisztereket az államfő -, és nincs túl sok kötelező tennivalója (fogadjon szót megbízójának, legyen csend). Vezetnie kell a kormányüléseket (a tantestületi értekezleteket - már ha tudja), tagja a honvédelmi tanácsnak, aláírja a kormányrendeleteket, gondoskodik azok kihirdetéséről és végrehajtásáról. A fakultatív programok között számtalan külföldi és belföldi út szerepel, külföldön szállás luxusszállodákban, ingyenesen, teljes ellátással (az iskolaigazgató jelenjen meg a városi rendezvényeken). Az álláshoz szolgálati autó, telefon és testőrség jár, a poszt betöltője gyakran szerepelhet tévében és újságokban (a felügyeletünk alá tartozó médiában olykor engedélyezzük, az ellenségnél még hirdetni sem fog, természetesen józan belátása alapján), igaz, olyankor is, ha nem akar. Ha kedvet csináltunk, ne habozzon!"

Az első eset komoly, a második egy még komolyabb paródiája. Tanulság? Да здравствуют пионеры!

Gyerekszáj

- Mama, tegnap a mesében Mátyás királynak szőke haja volt.
- ?
- Hát olyan furcsa, nem? Mátyásnak barna a haja. Nem volt, aki finanszírozza?

2009. március 24., kedd

Eger

A hétvégén Egerben voltunk. Dobogókő felé mentünk Pestre: már nemigen tudok örülni annak, hogy még mindig havat láttam, és nem csupán az északi lejtőn - visszafelé a déli oldalban már csak foltokban, de az északin még mindig összefüggően. A fák szürkék, barnák, az autóból semmi zöldülő derengést nem tudok kivenni, pedig nagyon szuggerálom. Az idén mintha nem akarna kitavaszodni. Útközben a pályáig, a pálya mentén egy-egy pihenőhelyen sokadszorra is elborzaszt a szemét meg a kócerájbirodalom. Igényesség, polgári öntudat...


Egerszalókon a Helli család pincészetében finom borokat kóstolok, elámulunk a tufába vájt pincelabirintuson - kétféle borból hozunk is magunknak. A falu meglehetősen jellegtelen, de éledezik, tanulja a vendéglátást. A különleges víz miatt épült sokcsillagos szálloda és környezete egyelőre inkább riasztó, mint vonzó.

Egerben egy panzióban szállunk meg a Gárdonyi háztól nem messze. Az utcában minden 3-4. épület vendégház, házigazdánk tanár (a mai napig tanít), a panzió tele van. A város szép, de kissé kopott, a turisták járta területen is foghíjak, düledező házak és felújításra igencsak megérett épületek éktelenkednek.

A gyönyörű, kecses minaretben is mállik a kő, de a mögötte lévő kórházkápolna katasztrofális állapotban van.

Egyetemista koromban a nyári vizsgaidőszak felét az egri barátnőmnél töltöttem - akkor sem értettem, hogy egy város miért nem használja ki, ha természetes vize van. Jelentem: a patakpart ugyanolyan elhanyagolt, mint 30 éve. Zavar, hogy panziót, ilyen-olyan boltot "casa"-nak hívnak - nem hiszem, hogy ez lendíti fel az idegenforgalmat. Egerben nem találni borozót - kocsmát és ennél elitebb helyeket igen: a választék kétféle bor. A Szépasszonyvölgybe nem megyünk ki, mert kimondottan hideg van, s nem tudom, mit tilt vagy engedélyez a hegybíró vagy bármilyen rendelet - a turista, akinek Egerről némi fogalma van, a városban is szeretne jó minőségű s netán többféle bort megkóstolni.

Az első nap a Szantoferben ebédelünk - ajtaján hirdeti, hogy a Népszabadság értékelése szerint a 100 legjobb étterem között van. Nem vagyok nagy gourmand, de az étel mindhármunknak kifejezetten ízlik, várni sem kellett sokat. A hátunk mögött ismerős hangot hallunk: két asztalra tőlünk Sándor György ebédel, valami halat kér - még másnap is találkozunk vele a piacra menet. Az egykori "Otthon" (mai neve?) a másnapi ebéd színhelye: a pincér kedves, de a kiszolgálás lassú, az étel meglehetősen jellegtelen. Amint lehet, elmenekülünk: az egyik asztalnál egy család sógorostól, sógornőstől, s a férj az a típus, aki elég öntudatos és nagyhangú ahhoz, hogy mindenki kénytelen legyen hallani, hogy ő van. A férfiak valami rövidet isznak és sört - aztán fürdés, szauna, úgyis kimegy belőlük. Nesze neked zérótolerancia.


Bejárjuk a várat, Nóra 4 éve volt itt, de nem nagyon emlékszik. A gótikus palotán vedlik a festék, az oszlopokban és a csúcsívekben mállik a homokkő, Gárdonyi sírja csupasz - majd ha kilombosodnak a fák, kiültetik a virágokat, szebb és élőbb lesz minden.


A központ felé fordulva a Bagaméri fagyizó előtt egy új (4 éve még nem volt ott) szobor: Tinódi - tetszik. A kis Dobó téren az éttermek előtt kinn vannak az asztalok, vendég még kevés. A Dobó téren egy posztamensen a belváros makettje bronzból. A gyermek előbb rájön, mint mi: az a kis recés rész a vakoknak szól.


A barokk tér hangulatát megbontja a Skála áruház (a templommal átellenben éppen, de inkább nem mutatom)- s újra elgondolkozom azon, miként lehet, hogy egyetemi diplomával rendelkező mérnökök azt ide tervezték.

Bemegyünk a főiskolára, megnézünk mindent, amit lehet: a barokk könyvtár lenyűgöző - mind küllemében, mind az őrzött értékek (pl. Mikes levelei) tekintetében. A teraszról is randa a Makovecz tervezte sportuszoda - ránehezedik az egész környékre -, a mellette lévő betonba foglalt templomtorony meg modoros. (A camera obscurában azt mondja az idegenvezető: azt jelképezi, hogy a hit a betont is képes áttörni.) A sétálóutca él, a Dobosban békebeli reggelit (bundás kenyér, tejbegríz...) lehet kapni 7-től 10-ig, lemaradunk róla, 11-re emlékszünk. Ja, és be lehet hajtani! Szombaton este a Dobó téren az "Erőszakmentesség" jegyében jó kis reggie-t hallgatunk.


A Vár közből az aluljárón keresztül vezet az utunk hazafelé: legszívesebben becsuknám a szemem, Nóra fél a falra festett figuráktól, a járószinten fehér egerek - épületes látvány.

Színházban is jártunk, a jegyet itthonról, interneten vettük. Csehov Platonov címen ismert darabjának Michael Frayn-féle átdolgozását láttuk. Feltűnik benne minden, ami a későbbi nagy Csehov-drámák jellemzője - a félresikló szerelmek, a még fiatal és élni vágyó özvegy, az okos és buta nő, az iszákos orvos, a katonatiszt, a "klasszikus szarvasmarha" férj, Moszkva, a vidéki kibírhatatlan unalom, a folytonos vendégeskedés, a pénztelenség -, de még valahogy azok fejbekólintó ereje nélkül (már aki érti-érzi Csehovot), viszont felfokozott erotikával. A színpad kicsi, de mesteri a díszlet (Juraj Fabry): nyírfák törzse látszik, jobboldalon tükör tágítja a teret - ide bújnak, itt hallgatóznak a szereplők -, a színváltás az előtérben történik. A színészek remekül játszanak, nekem a Porfirij Szemjonovicsot játszó Rácz János és a Szergej Pavlovicsot játszó Vajda Milán tetszett a legjobban (ez utóbbi játéka felidézte bennem a katonás Három nővérből a Mása férjét játszó Vajda Lászlót - csak nem?). Mészáros Máté alakítja Platonovot - ha becsukom a szemem hiteles, de nyitott szemmel kevéssé értem, hogy mi a vonzó ebben a férfiban. Ízlések és pofonok. Az előadást Radoslav Milenkovic rendezte.

Vasárnap még fürödtünk egyet a termálban: 27-30 és 30-32 fokos belső medencéje, ez utóbbinak nagy külső része és egy 38 fokos külső medencéje van. Semmi extra pucc, minden ép, tiszta, rendezett. A belépő egész napra 1250 forint. A 6 fokban ültem a 38 fokos vízben, s arra gondoltam, csak itt a tavasz: a közelben lévő szomorú füzek színe már viaszos zöld.

Fotó: Rafael Balázs

De profundis

Ma lejárt a Szent István Gimnázium igazgatói álláshelyére kiírt pályázat beadási határideje. Jelenlegi tudásunk szerint legalább három pályázó van.

2009. március 20., péntek

Szemüveg

Szemüveges lesz a gyermek. Február elején áprilisi időpontot kaptunk a szemészetre, ezt nem akartuk kivárni, megoldottuk másként. (És most nem akarok elgondolkodni az egészségügy reformján, az adó- és járulékfizetési morálon, a különböző értelmiségi szaktudás és a piac viszonyán... Mégis ezt teszem.) Múlt szerdán kellett volna mennünk, de Nóra közben megbetegedett, így tegnapra halasztottuk a vizsgálatot. Szóval már két hete lázban ég: mi lesz, hogy lesz, számolta a napokat. Nem akartam elriasztani, hogy nem olyan nagy élmény szemüvegesnek lenni... Bár nem is katasztrófa. Piros keretet választottunk. Ma aztán elmondta az iskolában Éva néninek, a gyerekeknek...

- Nem tudom, van -e a családban szemüveges...
- Igen, én is, apa is.
- Ez cilinderes lesz.
- Igen, a Balázsé is az. (Csak arra gondolok, nagyjából tudom, hogy mit jelent.)
- Igen, ez öröklődik (-het?).

És ennyiben maradunk. Nem magyarázkodom. Persze, öröklődik, végül is...

Az utóbbi időszak műveiből - vízfestékkel készült.

2009. március 19., csütörtök

Český Krumlov

Ez a város is azok közé tartozik, amelyek nagyon a szívemhez nőttek. Először Áron és Panka jártak erre, gyönyörű képeslapot küldtek a vadvízi evezésről. Mi hármasban 2005 áprilisában, húsvétkor voltunk itt 3 napig, aztán nyaralásunk egyik állomásaként ugyanebben az évben 5 napra jöttünk. Ausztrián keresztül utaztunk, Krumlov kb. 80 km Linztől: a Moldva parján fekszik, a világörökség része, teljes egészében védett, egységes építészeti látványt nyújt és gyönyörű. Kisváros, gyalog bejárható, egy hét alatt kicsit be is lakható.

A képen látható templom a Szent Vitus, a 14. században épült - ennek közelében laktunk egy panzióban.

De legközelebb itt szeretnék. (A választék bőséges.)

A város legnagyobb nevezetessége a vár, amelyet a 13. századtól kezdve építettek, mai formáját a 17. században kapta. Rosenbergek, Eggenbergek, Schwarzenbergek voltak a várurak.

A prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb vára.

A részletszépségek.

A sáncárokban valódi medvék élnek ma is. Karácsonykor még karácsonyfájuk is van.


A főtér szabálytalan négyszög: gótikus, reneszánsz, barokk házak szegélyezik. Az ide befutó szűk utcácskákban szintén a reneszánsz stílus a meghatározó, minden második lépéssel étterembe botlunk.


Ez volt a kedvenc éttermünk (U Josefu) - minden puccosság nélküli igazi cseh kicskocsma. Sokáig a város honlapjáról el lehetett jutni az étterem étlapjáig, a napi menüig - az út után még sokáig megnéztük olykor, hogy mi újság Josefnél. (De ettünk az Eggenberg sörgyár éttermében is, ittuk a helyi sört is.) Nóra ötévesen vette magának a bátorságot, hogy csehül még egy narancslét kérjen. Csehország nekem Menzelt jelenti, Hrabalt, aki "egész nap arra gondolt, milyen jó lesz a kocsmában, imádta a sörözés közbeni beszélgetéseket, az volt az érzése, hogy a sörivás felgyorsítja a gondolkozását, rég elfelejtett ötletek, rég letűnt históriák jutnak az eszébe, új történeteket is kitalált sörözés közben. Gyakran üldögélt magányosan, azokat a históriákat pergetve végig gondolatban, amelyeket meg akart írni, szerette szép komótosan iszogatni a sört, önmagával diskurálva, valahol egészen máshol volt, nem zavarta a beszélgetés moraja, ez volt az ő túlságosan zajos magánya. A kocsma vendégeit és köztük önmagát a boldogok gyülekezetének látta..." (Monika Zgustová: Fanyar gyümölcsök édenkertjében) Szeretem ezt a ráérős, barátságos, minden idegbaj nélküli, hétköznapi világot - Csehországban megélem a hrabali-menzeli szomorkás derűt.

Krumlovban élt egy darabig Schiele, a nevét viselő művészeti központban akvarelljei, rajzai, saját tervezésű bútorai láthatók, de Krumlovhoz kapcsolódik nekem Mucha is, az itteni fotómúzeumban láttam egy kiállítást plakátjaiból, képeiből: gyönyörűek.

S ha már Krumlovban vagyunk, érdemes fölmenni Vyšší Brodba (600 m magasan fekszik), erődítményszerű cisztercita kolostora a 13. századból származik. A fotó húsvétkor készült, ott fönn havazott.

És még számtalan cseh város utcaköveit nem koptattam. (Prágáét igen, jó néhányszor - majd arról is valamikor.)

A fotókat Rafael Balázs készítette. Végül egy cikk a múltról és a az elmúlt 20 év újjászületéséről.

2009. március 18., szerda

Hídlap-tudósítás

"Zuhogtak a szívek

Teltházas ér­deklődés mel­lett zajlott a Szent István Gimnázium ta­nulói által ren­dezett, Szívzu­hogás című verses, zenés irodalmi műsor az iskola második emeleti galériájában. A szerelemről szóló összeállításban töb­bek között Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Csoóri Sándor, Nagy László, Szilágyi Domokos, Szergej Jesze­nyin, Varró Dániel, Lackfi János, Tóth Éva, Machó Zsófia, Kiss Dénes, Takács Zsuzsa és Jónás Tamás költeményei hangzottak el köztük zenei blokkokkal. Az irodalmi műsor után fotókiállítás nyílt Sárosi Kris­tóf, az iskola diákönkormányzata által meghirdetett fotópályázat nyertesének képeiből" - olvasom a múlt heti újságban, fotó is tanúsítja: az újságíró jelen volt.

Tudósítás

A tudósítás a valóság hű lenyomata, szerkesztett, tömörített formában.

Jellemzői:
- A tudósító a helyszínen van
- Saját élményei, benyomásai alapján készíti el a tudósítást
- Tárgyszerű
- Pontos információkat közöl
- Érzékelteti az esemény hangulatát


Reflexió

A műsort én szerveztem, rendeztem - a tudósító nagyon jól tudja: bevezetőmben elmondtam, honnan jött az ötlet, miért ez lett a címe, honnan és hogyan válogattam a verseket. Igaz, nincs rajta a plakáton a nevem, mert nem ezt tartom fontosnak. Lehet tehát nem megemlíteni, de mást állítani: hazudni nem lehet.

Illetve dehogynem. Ha úgy kívánja az érdek.



(A virágot a gyerekektől akkor kaptam.)

2009. március 17., kedd

"Szublimálom ösztönöm"

1.

Iliász-pör – Kölcsey Iliász fordítását Kazinczy eljuttatta egy sárospataki tanárhoz, s ennek magyar Iliászát a fordító halála után, 1821-ben Kazinczy jelentette meg; Kölcseyt felháborította, hogy saját fordításának sok részlete olvasható az ő neve megemlítése nélkül; Kazinczy az átvétel jogosságát hangoztatta, Kölcsey ezt az eljárást plágiumnak nevezte (az első plágium per volt).

2.

KÖNYV- ÉS LEMEZOSZTÁLYUNK várja önt!

Nem kell többé olvasni!
Fáradság, szemrontás nélkül művelődhetünk, amióta sikerült
a világirodalom remekeit

végbélkúp-formába
önteni.

Proust, Kafka, Joyce és más nehezen emészthető írók a bélcsa-
tornából húsz perc alatt fölszívódnak. Magyar találmány!

Balzac összes művei
Tiszta kakaóvajból, hat kúpot tartalmazó
ízléses ajándékdobozban!
Csak minálunk! Sehol másutt!

( Örkény : Nagy karácsonyi ajándékvásár - részlet)

3.

A plágium más szerzők gondolatainak, fogalmainak, szavainak, mondatainak használata anélkül, hogy erre az írás készítője írásában utalna. Itt és itt.

2009. március 16., hétfő

Wellness

Régebben csak vonalas telefonon hívtak, újabban mobilon is: szombat délelőtt négyszer. A negyediknél bemutatkozás után egy "köszönöm"-mel lenyomtam a telefont. 10 másodpercen belül a "magántelefonszám"-ról megint próbálkozik az illető, újra lenyomom. Néhány másodperc múlva megint cseng, a fiatalember nem hagyja magát lerázni. Felveszem: "az előbb megszakadt", "nem - mondom -, csak ma Ön a 4". És újra leteszem.

Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy ma megint... Nagy bajban lehet a szállodaipar. Nálunk hány beruházás is fut, s még mennyit készülnek indítani? Hajrá Esztergom?

(Egyébként meg zaklatásnak veszem.)

2009. március 14., szombat

Rádiót hallgatok

Ma sokat időztem a konyhában, s közben szokás szerint hallgattam a rádiót. A délelőtti műsorfolyamot szeretem. Hétköznapi emberek hétköznapi gondjai, örömei - csigatészta-készítés csapatversenyben, tavaszi metszés, egy nagy önuralommal és tartással jellemezhető férfi, akinek a kertjéből (a földből) elloptak 450 facsemetét, disznóölés közbeni beszélgetések, egy óvodákból induló könyves "piramisjáték", aminek hasznával kapcsolatban szkeptikus Nagy Attila olvasáskutató: "Az olvasás megszerettetésének kulcsszereplői a szülők, nagyszülők..." (Igen, volt nálam toll és papír: a vásárlási lista frissítése miatt mindig kéznél van.) Derű, harmónia vagy legalább a lehetősége...

És óránként a hírek: Molotov-koktélok a holnapi ünnepség színhelyének közelében; a köztársasági elnök erdélyi leszállási engedélyének visszavonása, utazása autókonvojjal, a külügyminiszter közleménye; véres családi tragédia...

Délután beszélgetés a nyugdíjkorhatár emeléséről, a magánnyugdíjpénztárak hozamáról (hű, de megnyugodtam)... A portréműsor első 10 perce után kikapcsoltam a rádiót, mert huzamosabban nem tudtam elviselni, hogy a nyilatkozó közgazdász 10 esetből 8-szor a vonatkozó névmást számban sem egyezteti (bár ha jól értem Nádasdyt - a cikkhez Mafiától vezetett az út -, semmi alapom azt mondani, hogy az illető hibásan használja az anyanyelvét: "érdemes elgondolkodni, miért a nyelvhasználat maradt az utolsó virágzó területe az egymás sakkban tartásának és bírálgatásának, a "gutaütést tudok kapni, ha valaki..." viselkedésnek..."). De a csúcs az az országos főember volt, aki vagy 10 percen keresztül blablázott a kis- és középvállalkozások megsegítésének szükségességéről. A riporter többszöri közbevetése, konkretizálásra való ösztökélése, visszakérdezése hatástalanul pergett le róla (aztán Szénási feladta). Komoly szervezet...

De: vannak (még?) jó rádiósok.

2009. március 13., péntek

Hétköznapi semmiségek

Igazi áprilisi idő volt ma: minden órában beborult a Bazilika felől - miközben a túloldal hol eltűnt, hol a Duna másik oldalán, kicsit távolabb, a hegyekben sütött a nap -, és jött a zápor, verte az ablakot; aztán kiderült az ég, kisütött a nap. A negyedik emeletről általában keskeny csíkban látszik a Duna, de most jó magas lehet, mert széles a csík, és a Garam-torkolatra is rálátni. A hálóból viszonyítási pontként figyelt "cicis" hegyek mögött az éles napsütésben még hó fehérlik a Börzsöny csúcsain.

A gyermek legújabb szokása, hogy belakja a WC-t: hol egy babát hozok ki onnan, hol egy könyvet, ma toll is volt benn. Vita van azon, hogy ki nézi át először a fölhozott újságot :) Tegnapi kérdése: ismersz te valami Bacsót? Előtte este én már olvastam a halálhírt, de ő a neten még csak zenét hallgat - újabban ABBÁ-t -, barbizik, tornászokat néz... A mai mozi sokadszorra a Csinibaba - apával, én csak hallgatom: de jók ezek a számok! -, s közben megtárgyalják, mi az a szatír, nőimitátor, tejcsárda...

Levelet kaptam a Jegymestertől, a Szépműbe kéne menni: már itt van Moreau, egy hét múlva Mucha. S ezekről eszembe jut Párizs és Český Krumlov...

2009. március 12., csütörtök

Debrecen - Szabó Magda ürügyén (2)

A Kossuth utcában van a színház, ahol Rickl Mária családjának páholya volt. Ebben az utcában lakott Lenke apja, Jablonczay Kálmán, a Iunior, amikor anyja azt remélte, el tudja választani a gyűlölt sárréti sziréntől, Gacsáry Emmától, és összeházasíthatja egy gazdag özveggyel - Iunior válni ugyan szeretett volna, de feleségül venni Hildát akarta.

Ebben az utcában volt és van újra a Dóczi, idejárt elemibe Jablonczy Lenke. (Itt van az egyetem gyakorló általános iskolája, s az én időmben itt volt - éppen a Dóczi államosított épületében - a gyakorló gimnáziuma is: ötödéves koromban mindkettőben tanítottam. Mostani kutakodásom eredményeképp megtudtam, hogy a "nagy Kossuth" máshová költözött, az épületet visszakapta a református egyház.)

A Csapó utcából balra ágazik el a Vár utca, itt van a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola, feltételezem, hogy ez volt a zenede: ide szaladt Lenke a Kismester utcából a kottákkal tanulni, gyakorolni, itt adott hangversenyeket, itt kapta Józseftől a kék ibolyacsokrokat.

A Vár utca torkolatánál volt a Nyomtató utca (sem térképen, sem a Google Earthön nincs), itt laktak Bartókék: ebben a családban kapta vissza Lenke elrabolt gyerekkorát.



A Piac utcától jobbra (a Nagyállomástól a Nagytemplom felé arccal), vele párhuzamosan fut a Burgundia utca, ezt keresztezi a Szent Anna, a Kossuth és a Csapó utca is: a Kossuth és a Csapó közti részen nyílik jobbra a Domb utca. Itt bérelte a 16. számú házat Szabó Elek, idehozták haza az újszülött Szabó Magdát. Innen költöznek majd a Svetits mellé, s később a Hunyadi utcába (a Péterfia mögött valahol), az utca a 2. világháború idején az amerikai szőnyegbombázásban eltűnik.


A Piac utca volt a korzó. Ide járt arany színű slájerjeiben Gacsáry Emma megsétáltatni a szépségét, meglesni a lányát... Itt volt a Kistemplom (Csonka templom) mellett Rickl Mária szüleinek a gyarmatáru-kereskedése, a "Bolt a Török Császárhoz"...

Itt dolgozott a Városházán Szabó Elek...

Az emeleten a 70-es években nem tudom, mi volt, lenn üzletek: illatszerre (háztartásira) és cipőboltra emlékszem. A Piac utcán jár a villamos, egyetemista éveimben kizárólag sárga, 2006 őszén - amikor utoljára arra jártam - kék. A keresztutcákon meglepetéssel vettem észre a trolikat.

A Régimódi történetben egy mondat erejéig szó van arról, hogy egyetemet alapítanak a városban. Ez 1912-ben megtörtént. Ma Debreceni Egyetemnek hívják, közel 32 ezer hallgatója 15 karon tanul - én a KLTE Bölcsészettudományi Karára jártam, a BTK-nak és a TTK-nak akkor kb. 2 ezer hallgatója volt. A képen a főépület díszudvarának szépséges mennyezete látható. A díszudvarban voltak a gólyabálok (egyen sem voltam ott), itt vettem át a diplomámat. A négyszögletű "udvar" jobb oldali, első emeleti szintjén volt a Szláv Filológiai Tanszék (tanszékvezető: Iglói Endre; Karancsy, Hajnády, Dombrovszki, Papp Ferenc, Magyaródi), bal oldalról lehetett bemenni a könyvtárba, ugyanezen az oldalon, a második emeleten voltak a magyar tanszék régi magyar irodalommal foglalkozó oktatóinak (Bán Imre, Julow Viktor, Bitskey István) a szobái és a tanszéki könyvtár - ötödéves korunkban itt búcsúztattak el bennünket. Az újabb magyar irodalom (Tamás Attila, Imre László Görömbei) és a nyelvészet (Nyirkos, Jakab, Keresztes, Sebestyén, Kálmán Béla) szobái oldalfolyosókról nyíltak. Szeretettel emlékszem Vica nénire (Szokolay Örsné), a tanulmányi ügyek legfőbb intézőjére.

A könyvtár életem első komoly könyvtára volt (régi magyar irodalmat tanulva jártunk a Református Kollégiumba is, de onnan nem lehetett kölcsönözni). Az olvasóteremben kb. 200 hely volt, én mindig a jobb oldali szabadpolchoz ültem közel, mint a bölcsészek általában. Jegyzetelni sokszor jöttem, de tanulni itt nem tudtam: menetrendszerűen ellenállhatatlan álmosság vett erőt rajtam - világéletemben fekve tanultam (sőt! sokszor írtam is).

Az Auditorium Maximumban ("audmax") gyakorolt a Pantha Rei, minden héten (1?, 2? nap) volt ott mozi, többször láttam, hallottam itt Cseh Tamást (és egy pillanatra mindig elhittem, hogy Vízi pohara fönnmarad a levegőben). Fölöttem járt - talán két évvel - Debreczeni József és Elek István, alattam kettővel Csengey Dénes, akiket később magával sodort a politika.

A kossuthos kollégista egyetemi élete első 2-3 évében a Benczúrban lakott, a Pallagi úton. Ezen az úton kocsizott Iunior és Gacsáry Emma Pallagra, ahová Rickl Mária száműzte őket. Pallagon nem jártam, a Benczúron túl csak a Biogálig ismertem a terepet - a gyógyszergyártás jellemző szagai az orrunkba ivódtak. A Benczúrban 8-10, sőt 14 ágyas szobák is voltak, vaságyak. (Ezt egy mai gimnazista, egyetemista el sem tudja képzelni.) S bár minden évben volt csótányirtás, ha karácsony után visszajöttünk, nemegyszer előfordult, hogy a szappantarttóból, a kazettás magnóból is csótány bújt elő. De köszönjük, jól voltunk: az alagsorban volt a tévészoba, remekül működött a kolirádió - vizsgaidőszakban időnként benyomták a "lazítani, próbálj meg lazítani" Hofi-számot -, nagy kosár- és focimeccsek mentek a pályán, sokan a folyosón tanultak, igazi közösségi szellem uralkodott, a csúcspont a "benczúrhancúr", a kollégiumi hét volt. A Google Earthön találtam ezt a fotót - "az egykori Benczúr Gyula Kollégium" felirattal. Némi kutakodás után kiderült, hogy az épület már nem létezik: 2008 tavaszán lebontották, megvette a gyógyszergyár, a helyén csomagolóüzemet épít. Eredetileg a reformátusoké volt, 1936-ban építették betegápolási célokra. Életem egy darabja tűnt el.

Később a Tótfában laktunk (Tótfalusi Kollégium) négyágyas szobákban - kényelmesebb volt, mint a Benczúr, de közösségi szempontból egy napon sem lehetett említeni vele. Már keverem, hogy melyik volt az egyes és kettes épület, de ha varjakat látok, azóta is az jut eszembe, hogy tél végén milyen hihetetlen mennyiségben szálltak fel esteledéskor a kollégium és az egyetem közötti füves-fás-bokros térségből. A két tömb között volt a Közművelődési Titkárság barakkszerű, földszintes épülete - ez sincs már meg, helyén kollégiumot (állítólag kétágyas szobákkal) emeltek.

A Tótfától gyalog mentünk a Simonyi abc-be, a Pálmába (az sem presszó már, hanem étterem), az út a Békás-tó mellett vezet, két éve a lányom jót játszott ott a játszótéren. Kis kitérővel megnéztük legkedvesebb Ady-szobromat, Melocco Miklós alkotása.

Képzeletben villamosra szállok, elmegyek a Kossuth térig: ott ma már díszburkolat van, szökőkút, főnix. Elballagok a Déri Múzeumig (2006-ban megnéztük a Munkácsykat, de Nórának a halotti kultusszal kapcsolatos dolgok tetszettek a legjobban), a Kölcseyig, a MODEM-ig (nagyon tetszik az épület kívül-belül, a tetőterasz, az Antal-Lusztig-gyűjtemény) - de ez már nem Szabó Magda (keresgélés közben találtam), nem is az egyetemista korom. El kell ide menni újra - a régi és új dolgokért. Talán a nyáron...

(A Google Earthön - az 5. és 7. kivételével a képek innen valók - egyébként sok fotó nem jó helyen van: a pesti(!), Dohány utcai zsinagóga nem messze a Benczúrtól, a Nagytemplomról két fotó szemből egy-két utcával a Refi mögött, a Békás-tóról egy a Nagyállomáshoz közel, a Petőfi tér közelében, az Ady-szoborról egy messze a Csónakázó-tó mögött... )

2009. március 11., szerda

Debrecen - Szabó Magda ürügyén

A Régimódi történetet tanítottam 13. osztályban. Olvasás közben megpróbáltam betájolni, hol lakott Rickl Mária, hová járt iskolába Jablonczay Lenke, hol élt Majthényi Bélával és hol Szabó Elekkel, merre vezetett az út Pallagra, hol várta Lenkét József... - hiszen én Debrecenben jártam egyetemre.

Nem ment. 28 éve végeztem, azóta mindössze háromszor jártam ott, az utcák nevének jó részét elfelejtettem, az is lehet, hogy akkoriban másképp hívták. S ahogy így visszagondolok, egyetemistaként olyan nagyon nem is éltünk benne a városban, a Nagyerdő külön sziget volt.

A pályaudvartól az egyetemig többször is megtettem gyalog az utat, 3 km legalább (inkább több) élénken emlékszem arra, hol van a Csonka templom, a Centrum Áruház, a Megyei Könyvtár, az Arany Bika, a Péterfián az Óbester borozó (ott jó volt a forralt bor), a Nagytemplom, a "Refi", a Déri Múzeum, az Atommagkutató, a Pálma, szemben a Simonyi abc, a Leveles, a Vigadó, a fürdő, az Újvigadó és a csónakázó, az Orvostudományi Egyetem, a KLTE... - a múzeum kivételével minden az 1-es (egyetlen) villamos vonala mentén. Fel tudom idézni a színházat, bár benne talán egyszer ha voltam, egyetemi éveim alatt zárva volt, renoválták. Vele majdnem szemben volt egy nagyon jó tejivó - vasárnap is nyitva. Emlékszem a Csapó utca elején egy élelmiszerboltra, ahol finom turmixokat lehetett kapni; a Centrum mellett egy édességboltra, ahol még sokáig árultak Csilla szeletet akkor, amikor már sehol máshol; a könyvtár mellett egy pincében a Vörös Csillag étterembe egyetemi éveink vége felé a rántott velőrózsáért jártunk... Sokszor mentünk moziba, a Piac utcán (akkor biztos, hogy nem így hívták, régi-új nevét a Google Earthről tudom) a Híradó, az Apolló és a Víg mozikban negyedórás csúsztatással kezdődtek az előadások: ha nem tudtuk a műsort, vagy nem volt előre jegyünk, villamossal elmentünk a Nagyállomásig, ott volt a Híradó, s ha nem sikerült, onnan a következő kettőbe gyalog is el lehetett érni. A másik oldalon a Centrum közelében, az emeleten volt a Művész, szinte minden Bergmant ott láttam. Egyetemi éveim vége felé épült fel az Unió Áruház az Arany Bika mellett, a Kölcsey Művelődési Központ (színháztermében még jártam), amit azóta lebontottak, a helyén van a Kölcsey Központ és a MODEM. Szerettem ott élni, addigi életteremtől nagyon eltért, a nagyvárost jelentette, az egyetem szebb volt, mint bármelyik Magyarországon, s bár végzés után maradhattam volna, hívtak az egyetemi laphoz - eljöttem: tanítani akartam, s hiányoztak a hegyek.

Értékelni Debrecent Szabó Magdától tanultam meg. A kálvinista Róma a Nagytemplommal, a Református Kollégiummal, a gályarab prédikátorokkal, Csokonaival művelődéstörténetet jelentett, nem érzelmi viszonyt.


"... Debrecennek ahhoz, hogy Mohács után a puszta létét biztosíthassa, három úrnak kellett szolgálnia, sarcolta a magyar király, az erdélyi fejedelem, a török, s neki állnia kellett a pusztán, a vadvizek között, felhajtani a soha nem elegendő adót, befogadni az elpusztult helységek földönfutó maradék lakosságát, járni Isztambultól Norinbergáig árukkal, hazahozni a városnak a pénzt, amit a hatalmasok újra meg újra elköveteltek tőle, Velence, London, Augsburg vásárain kirakni az otthoni portékát, és védeni a lakosok álmát, fal nélkül, vár nélkül..."


"...ez volt az a város, ahol azt mondták a Habsburgoknak, mehetnek Isten hírével, és ez volt az a piac, ahol Kossuth lépteit őrzik a kövek..."



"A város, amely címerében a Főnixet őrzi, megrázza magát..."
(Majolika a Rendőrpalota bejárata fölött a Kossuth utcában)


Rickl Mária és családja Köselyszeg, a Jablonczay birtok elvesztése után a Kismester (későbbi és mai neve: Bethlen) utcában lakott - a házat a kalmárlány kapta hozományként. A Bethlen utca a Nagytemplomtól balra induló Hatvan utcából nyílik jobb kéz felé. (A Hatvan utcában volt - gondolom most is ott van - a főposta, az utca elején finom kürtőskalácsot lehetett kapni, ez akkoriban nem volt hétköznapi.)


A Füvészkert utca a Református Kollégium bal oldalán indul, itt élt Jabloczay Lenke az első férjével, Majthényi Bélával - egy utcányira gyerekkora helyszínétől. A Kollégium előtt állt Szabó Elek, Szabó Magda majdani édesapja, amikor későbbi felesége, Jablonczay Lenke Józseffel elhalad előtte: "látszott anyádon valami olyan, mint addig soha, olyan volt, mint aki révbe ért. Holtszerelmes voltam belé, látni se bírtam azt a tündöklő arcot, Ott járkáltam körülötte én is évek óta, ha valaki, én aztán legalább olyan jól tudtam, kicsoda az anyád, mint Stillmungus vagy Kubelik. Most majd megkapja, amire vágyott, az üres fejű, lelketlen pojácát, aki olyan gazdag lett, mint egy nábob. Nekem nem volt csak a fizetésem meg egy rakás adósságom, táncolni nem tudtam, nem érdekelt a kártya, a kaszinó, a vadászat, és hogy utáltam a zsúrokat, uramisten. És mégis tudtam, anyád téved, én illem hozzá, csak én, és nem József. Bementem a Kollégiumba, hogy elkerüljek a látószögükből."


A Szent Anna templom volt a Jablonczayak, Ricklek, Leidenfrostok családi temploma, katolikus a református Debrecenben. Mellette a Szegény Iskolanővérek iskolája (ez a Svetits), itt szerezte Jablonczay Lenke a tanítónői képesítését, a zárdával szemben várta őt József Bobi kutyával, majd amikor Lenke már a katolikus fiúiskolában tanított, Majthényi Béla.

A zárda melletti házban él majd a kislány Szabó Magda, édesanyja a kerítésre könyökölve nézi a csendben suhanó, a szomszédba soha át nem pillantó apácákat.


(Fotók a Google Earthről, kivéve a Nagytemplomot. Folyt. köv.)

2009. március 10., kedd

Beteg a gyermek

Az utóbbi másfél hétben többször azt hittem, hogy a gyermek estére belázasodik: taknyos volt, aztán elmúlt, bedugult az orra, szűkebb volt a szeme, elaludt délután... De lázas nem lett. Hétvégén azonban hasmenése volt, azóta hasfájásra, hányingerre panaszkodik, vasárnap két kanál levest ebédelt - ez nagyon nem jellemző. Tegnap is, ma is negyed 8-kor még az ágy szélén ült, s vívódott, hogy iskolába menjünk-e vagy a doktor nénihez. Aztán győzött a kötelességtudat: nem vagyok jól, de kibírom. Gondosan kiválasztotta, melyik új kötényruháját vegye fel, melyik póló és harisnyanadrág illik hozzá.

De ma délután nagyon elesetten várt a kanapén, köhög, vörös az orra, fáj a hasa. Hazafelé jövet bementünk a rendelőbe, a vizsgálat végeredménye: maradjon itthon. Telefonon lemondom a hét hátralévő napjaira az ebédet (2 óra 40 van, a holnapi lemondást már nem fogadják el, 2-ig lehet - miért is, már kiadták a nyersanyagot, elkezdték főzni a holnapi ebédet?), aztán a lányom alkudozni kezd, hogy délután még elmehessen lánytornára, s zokog, hogy nem engedem (Jutka néni valamit nagyon tud).

Ötnapos hétvégének nézünk elébe: mindennap egy film, olvasás, rajzolás, nálunk fog aludni, főzünk és itthon eszünk... Megnézte a Hagymácska c. rajzfilmet, még csak fél nyolc, de már aludni megy - önként, nagy szó. Újabban az esti mesék után egy darabig még ég a lámpája, a Minden napra egy kérdés és Az emberi test c. könyvet olvassa, aztán másnap engem bombáz pl. ilyen kérdésekkel, hogy milyen hosszú lenne, ha egy ember összes erét egymáshoz kötnénk... Elalvás előtt még mondja, hogy pénteken ünneplőben kellene menni. Nem baj, mondom, megbeszéljük itthon, mit ünnepelnétek. Nem kell, tudom...

2009. március 9., hétfő

Valóság - nyelv

Hosszú évek óta észlelem, milyen nagy a zavar a házasságkötéssel kapcsolatos szavak terén. Pontosabban nincs is zavar, egyszerűen a fiatalok jó része nem érzi, hogy a megházasodik, megnősül, feleségül vesz, feleségül megy, férjhez megy, megkéri a kezét, elveszi, hozzámegy kifejezések mindegyikében benne van, hogy nőre vagy férfira vonatkozik-e a cselekvés. A mai tizenévesek szóhasználatában egy férfi is hozzámehet a nőhöz, egy nő is megházasodhat, sőt férjül veheti szerelmét - irónia, viccelődés nélkül.

Ennek végül is örülhetünk: a nyelv csak követi az emancipációt.

2009. március 8., vasárnap

Jus murmurandi

Politikus-e a kormányszóvivő? Nem a tájékoztatás-e a feladata? Az "aljas és sunyi" kifejezések beleférnek-e egy tájékoztatásba?

Normális országban a válasz: nem, de igen, nem. Ja, ez nem normális ország.

2009. március 6., péntek

Közoktatás

"Lassan több mint négy évtizede koptatom különböző iskolák folyosóit, tantermek tábláit. Mindig megpróbáltam legjobb tudásom szerint tanítani. Az utóbbi időben sajnos egyre kisebb eredményekkel. Nyilván bennem is lehet hiba, de eléggé objektív tények mutatják, hogy meglehetősen dominánsak a külső tényezők" - olvasom az ÉS-ben, akár én is írhattam volna. Aztán - bár továbbra is van, amivel egyetértek - egyre többször megakadok.

"A szülők általában látják, hogy gyenge a gyerek tudása, és nehéz otthon korrigálni az iskolában felszedett neveltségi hiányokat, torzulásokat" - eltekintve a megfogalmazástól (hiányt, sőt torzulást felszedni!?) is azt gondolom: hm... A jól nevelt gyerekeket ezek szerint a tanárok megfosztják jólneveltségüktől - otthon a szülők nem győznek korrigálni.

"Mindez az oktatásirányításban az utóbbi tíz-tizenöt évben kialakított rendszerrel hozható összefüggésbe, nevezetesen azzal, hogy tulajdonképpen megszűnt az iskolai oktatás ellenőrzése, nagy önállóságot kaptak az oktatási intézmények mind a tananyagok, mind az oktatási-nevelési módszerek tekintetében. Mondhatni: lényegében bedobták a gyeplőt." (Mármint kik dobták be a gyeplőt? Az oktatásirányítás? A rendszer? Az oktatási intézmények? Csakhogy pontosan értsük...) Csak nem gondolja a cikk szerzője, hogy egy adott tanárnál évente egy-két órát látogató szakfelügyelőtől működött jobban a rendszer? (A szakfelügyelet egyébként 1985-ben szűnt meg.) De miért szűnt volna meg az ellenőrzés? Az iskolák pedagógiai programját elfogadás előtt a fenntartó szakértővel véleményezteti, a napi pedagógiai munka ellenőrzésére az iskolavezetés és a munkaközösség-vezető hivatott. Az a sokat hangoztatott túlzott önállóság a tananyagok esetében... Vizsgálta valaki, hányféle tanterv alapján dolgoznak az alap- és középfokú oktatásban? Tévedés, hogy ahány iskola, annyi tanterv. Biztos vagyok benne, hogy az iskolák zöme mintatanterveket vett át vagy igazított magára.

De csak ezután jön a java. "Számoljunk: pár év tanítás után a pedagógusoknak általában nincs szükségük külön időre az órákra készüléshez." Valóban? Vagy mindenki magából indul ki. Szerintem iskolafoka és szakja válogatja, hogy mennyi időre van szükség. Én például az elmúlt két hétben Harriet Beecher-Stowe, Szabó Magda és Szerb Antal egy-egy regényét tanítottam, a három együtt több mint 1100 oldal, csak elolvasni - és ez még csak az előkészület.
S a neveléstudományok kandidátusa tovább számol: "A tanév többnyire 33 tanítási hét, a heti kötelező óraszám 18-24 negyvenöt perces óra." Hol? A közoktatási törvény általános iskolában 181, középiskolában 180 tanítási napot ír elő (ebben nincs benne az 5 ill. 6 tanítás nélküli munkanap, pl. osztálykirándulás, nincs benne az érettségi sem), heti 5 munkanappal számolva ez 36 tanítási hét. A kötelező óraszám a közoktatásban 22-nél csak a gyakorló iskolákban kevesebb (ahol a vezetőtanárnak egyéb kötelezettségei is vannak). Negyvenöt perces óra... s vajon úgy gondolja a kandidátus, hogy a szünetben a tanár szabadságon van?
"A közoktatásban (általános és középiskola) a pedagógusok átlagos éves bruttó bére (nem a jövedelem!) már 2006-ban meghaladta a 2,5 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy a „katedrán töltött" egy munkaórára eső bruttó bér több mint az 5000 (ötezer) forint. " Aha. De a tanár munkaideje nem egyenlő a katedrán töltött órák számával. "Tudom, vannak a tanárnak más feladatai is, de a jelenlegi rendszerben részben magától a pedagógustól függ, hogy ez hány (szerintem mindig száznál jóval kevesebb) százalékkal növeli meg az osztályteremben töltött kötelező munkaidőt." Szerinte. Én meg tapasztalatból tudom, hogy nem így van.

"Igen, lehet hivatkozni más értelmiségi vagy egyéb munkakörökre, azok bérezésére, de a fent kiszámolt pedagógusi órabér nem minősül méltánytalanul alacsonynak." Nem, csak értelmiségi munkakörökre lehet hivatkozni, mert a tanárok diplomások, netán többdiplomások. Más összefüggésben azt is írja a szerző, "közismert, hogy a magyar pedagógusképző intézmények felvételkor nem a legjobb diákok közül válogathatnak". S vajon a legjobbak miért nem mennek oda? A pálya presztízse nem függ össze a kereseti lehetőségekkel? Nincs itt valami logikai bukfenc?
Itt egy KSH-adatsor a szellemi foglalkozásúak havi nettó átlagkeresetéről.

A cikk végén néhány ötlet a közoktatási rendszer megjavításához:
- „…irodalomból szerintem jelentősen emelni kellene a memoriterek számát”- sok fontos dolog lenne, ez speciel nem tartozik a kardinális kérdések közé.
- „…a tantárgyi struktúrában meg kellene szüntetni a „könnyű tárgyak" dominanciáját, ami szerintem a természettudományos tantárgyak és a matematika erősítését jelentené.” Ezek szerint a humán tárgyak a könnyűk. Fájdalom, a magyar már rég nem az.
- „A közoktatás törzsanyagát a helyi tantervekben nagyobb arányban kellene kötelezővé tenni. És ellenőrizni azok megvalósulását!” Avítt a szóhasználat, a törzsanyag évtizedekkel ezelőtti időket idéz. De a törzsanyag törzsanyag – abban akkor sem lehetett válogatni. Most a Nat van érvényben, ehhez készültek kerettantervek, azok előírják a „törzsanyagot”, és felülről szabályoz a kétszintű érettségi követelményrendszere is.

A cikkíró a nemrég ismertetett elképzelést – állami iskolákat! - nem megnevezve, de érezhetően amellett foglal állást. Én is mellette vagyok, de így nem. Vagy inkább: nem így. Javítható lenne? - kérdezi a szerző. Miért? Van más lehetőség?

2009. március 5., csütörtök

Március

A meteorológiai tavasz már itt van, ideje elbúcsúzni a fehérségtől, esik az eső, néha kisüt a nap, még csupasz minden, de a természet örök törvénye szerint lassan sarjadni kezd a fű - ideje zöldre váltani.

Ilyen magától értetődő természetességgel, ilyen makacs és öntudatlan következetességgel kellene az emberi világban is újat kezdeni. Szűkebb és tágabb körben szétnézve azonban bizakodásra semmi ok.

József Attila: Március

A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás,
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.

2009. március 3., kedd

Példabeszéd

(A mai nap margójára - tanítványaimnak)

A húslevesfőzéshez sok idő kell. Egy Knorr vagy Maggi húsleves 10 perc alatt kész van. A végeredmény leves, a főzés mint feladat teljesítve: a gyomor megtelik.

Lehet, hogy az igazi húsleves a rászánt idő ellenére sem tökéletes: kifelejtettük belőle a karalábét, vagy elvonta más a figyelmünket, túl nagy volt a fazék alatt a láng, s zavaros lett.

De mi köze ennek az igazsághoz?

Azt gondolja-e a valódi húsleves készítője, hogy legközelebb ő is csak zacskós levest csinál? Haragszik-e arra, aki csak 10 percet szán a levesfőzésre? Az számít-e neki, hogy lám, a zacskós levest is megette a család?

Azt gondolja-e a zacskós leves készítője, hogy ő tud főzni, sőt a húslevesfőzés rejtelmeiről értekezést írni? Vagy esetleg úgy véli, hogy nem is érdemes megtanulni főzni? Annyi minden mással el lehet tölteni az időt…

A zacskós leveseket előállító gyárak prosperálnak, készítményeikre egyre nagyobb igény mutatkozik, mert megkönnyítik a háziasszonyok dolgát. Lassan felnőnek gyerekek, akik a zacskós levesen kívül más levest nem ismernek. De mindez azt jelenti-e, hogy mi, a valódi levesek kedvelői hülyék vagyunk?

Update március 5-én a kommentek után
„Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a cím.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában van a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

A teljes szöveg itt.