2011. december 31., szombat

Fő a lencseleves, hajtogatom a pogácsát, közben szól a rádió. A másnaposságról szóló beszélgetésben azt mondja a riporter: 'katcendzsammer'. :)))

2011. december 30., péntek

A gyerekkori emlék nagyanyámékhoz kötődik... Nem értem, miért: imakönyvön és kalendáriumon kívül más könyvet nem tudok náluk felidézni. Szóval mégiscsak volt ott valami könyv, valami vallásos tartalmú, képes: egy szőke kisgyerek megy át egy sebes folyó fölött egy rozoga hídon, s mögötte kitárt kezekkel egy angyal. Sokszor megnéztem, borzongtam... A kisgyerek voltam. (A másik ilyen borzongós emlékem: otthon a könyvszekrényben A láthatatlan ember... Vissza-visszatérek, elolvasom a címet a könyv gerincén, de nem merem a kezembe venni.)

Akkor talán hittem, hogy vigyáz ránk valaki. Most tudom, hogy csak mi magunk vigyázhatunk. S az is jó lenne, ha valaki így figyelne. (Ha meglenne, most megnézném újra a Berlin fölött c. filmet.)





Ki tudja, hol készültek a képek?

2011. december 29., csütörtök

Hiányzik a kert, még három hónap... remélem. Zöldek az örökzöldek, de mennyire más zöld ez, mint nyáron! Gyéren kelt ki az elvetett fűmag. A tűztövisen sok bogyó volt, de a madarak már mind lecsipegették. Most raktunk ki madáreledelt. Meglep, hogy a lonc nem dobta le a leveleit. Nem fagyott el a védettebb helyen lévő muciszáj sem, az árvácska (az ültetett és a magától kelt is) virágzik. A pincében nedves volt a leander földje, de azért adtam neki egy kis vizet.

B. rendszeresen jár ki. Messzire látni.


2011. december 28., szerda

Azt azért magyartanárként sem tudom megmagyarázni, hogy mitől egy szó a kétségbeejtő, s mitől kettő az életbe vágó.
Kornai János életre szóló döntéseiről írva felidézi, hogy az 50-es években hogyan hatottak rá Németh László drámái, majd így folytatja: "Ez idő tájt ismerkedtem meg az egzisztencialista filozófiával. Először Sartre egyik rövid írása került a kezembe, majd más műveket is tanulmányoztam. Ezekből is elsősorban azt olvastam ki (talán mert elsősorban ezt akartam kiolvasni belőle), hogyha nincs Isten, akkor az ember szabad és kénytelen választani. Nem létezik olyan kétségbeesett helyzet, amelyben ne maradna valami választási lehetőség, és ezzel együtt ne hárulna felelősség a döntéshozóra. Nekem, akibe azt sulykolták bele, hogy »majd a párt eldönti...«, életbe vágóan fontos volt megértenem, hogy a saját döntéseimért én vagyok felelős, nem háríthatom át a felelősséget a körülményekre."

(i.m. Mi a magyar?)

Megerősítésül azoknak, akik maguktól is tudják...


2011. december 26., hétfő

Feltöltődés

24-én készülődés közben Vitrayt hallgattam. Nem sokára 80 éves. Lenyűgöz a szellemi frissessége, ahogy beszélget... A műsornak vannak megrendítő pillanatai, pl. Budavári Zita bejelentkezése: ő a Bölcső Alapítvány létrehozója, segítségével 660 baba talált szülőkre, otthonra – nem, mi nem bölcsősök vagyunk –, gyakorlatilag egyszemélyes intézmény, egyetlen telefonnal... Vagy a Geréb Ágnessel folytatott beszélgetés... ahogy Vitray kérdez, hallgat, figyel, nem foglal állást... Vagy a Vígszínház egykori gazdasági vezetője, aki a hadifogságban töltött karácsonyokról meséli, hogy nem tudták, mikor van karácsony, a hadifogoly mással volt elfoglalva, nem az ünneppel; az 'ételhez jutni' volt az első számú gondolat. Vagy az idős néni, aki minden műsorára, könyvére emlékszik, vagy a másik, aki járókerettel mozog, s a lakásából ki sem tud mozdulni... Vitray mindenkivel megtalálja a hangot... Hol vannak az utódok?

Október óta nem olvastam szépirodalmat, nem emlékszem másik ilyen időszakra az életemben. Az ágyam mellett legalul Szabó Magda Liber Mortisa, valahol az 50. oldal táján a könyvjelző. Fölötte Odescalchi Eugénie Egy hercegnő emlékezik c. memoárja. Gyerekkoromból emlékszem a (férje után) bárónéra: Szécsényben a kastély földszintjén lakott, törékeny öregasszony volt. Kis fekete kalap, fátyol az arca előtt, kesztyű nyáron is... így láttam misére indulni. A könyvet otthonról hoztam, majd valamikor hozzájutok. A kupac tetején A professzionális intézményvezetés.

A karácsony kamaszkorom óta a reggeltől estig tartó olvasás időszaka. Egyik kedves schilleres kolléganőmtől búcsúképpen kaptam a Mi a magyar? c. kötetet, ezt veszem elő. Tizennégy tudós, író, költő, fotóművész fogalmazza meg a választ újra arra a kérdésre, amelyre egy másik nemzedék a 30-as évek végén felelni próbált.

Nem sorban olvasom az esszéket, válogatok, hogy kinek a gondolatai érdekelnek jobban. Ma egy idézet Esterházy Pétertől: "Nem vagyunk nagyok, kicsik vagyunk. Ez nem önlebecsülés, még csak nem is önkritika, ez így van. Kicsi, fantasztikus és jelentéktelen ország vagyunk. Ezt megérteni és feldolgozni létfontosságú érdekünk. Egy megértett kicsiségből sok jó származnék a méltóságunktól kezdve a külpolitikai gesztusokig. Az önsajnálat helyett a fájdalomra lehetnénk fogékonyak. Testvériség, szolidaritás, közösségvállalás."

2011. december 23., péntek

Karácsonyok

Nagyanyám szárított gombából készült levesére gondolok, a mákos ferentőre, a diós és mákos kalácsra, karácsonyig a kamrában felakasztva váró Otelló szőlő kissé fonnyadt szemeire... Kisgyerekkoromból nem tudom felidézni a teljes menüt.

Nagyobb koromból is havas karácsonyokra emlékszem... Apuval szánkón húzzuk a kisebbik húgomat Terka nénihez, ezalatt otthon folynak az előkészületek... Anyu a szobában terít, fenyőillat, cserépkályha ontja a meleget... Hubertusszal koccintunk (szécsényi nagyanyám gondoskodott róla), van fokhagyma, fonott kalács, dió, méz és alma (apu vágja 5 cikkre; mikor ötödéves koromban Moszkvában töltöttem a karácsonyt, csomagban utánam küldték), aztán halat eszünk, s van torta, többféle sütemény... Elénekeltük a Mennyből az angyalt, emlegettük, de nem tartottuk a hagyományt, hogy a karácsonyi asztal morzsáit össze kell szedni, meg kell őrizni, mert beteg állatot lehet vele gyógyítani... Ajándékbontás és vacsora után tévéfilmet néztünk, sajnáltuk az ügyeletes bemondót, hogy nem lehet a családjával...

A szűk családommal vagyok. Eljön a karácsony akkor is, ha nem pucolsz ablakot, nem mosod ki a függönyt. A töltött káposzta, a halleves és a sütemény kész, holnap megtöltöm a tortalapot, elkészülnek a saláták és a gombás, fehérboros pulyka. A menü évek óta változatlan. Zenét hallgatunk, filmet nézünk... Egy kis időre csend, béke, nyugalom... (A Kossuth téren is.) naphosszat olvashatok. Várjuk a nagyokat, telefonozunk a nagyobb családdal...

Békés, meghitt ünnepeket minden látogatónak!

2011. december 21., szerda

Helyi sajátosságok

Ma itt is leesett az első hó. Közterületen nincs eltakarítva, jegesre taposták a járókelők. Mint lúd a jégen, botorkálok hazafelé. Eszembe jut, hogy városunk sajátos felfogású képviselő-testülete az imént szavazott meg öt millió forintot a vargyasi kastély (oda mennek majd az esztergomi diákok osztálykirándulásra, ha-ha-ha), fenntartására hiszen ez az adósságrendezés idején is fontos, mert közfeladat. A hóeltakarítás nem az. (Az alapfokú oktatás sem. Az idősgondozás sem. Meg a közvilágítás sem. De például a fontos emberek perköltségei 10 évre visszamenően majdnem.)

Vagy két hete látott napvilágot a hír arról a párját ritkító innovációról, hogy a szelektíven gyűjtött szemetet egy kukásautó szállítja el (milyen költséghatékony megoldás!), s a szeméttelepen közmunkások válogatják szét kézzel (fantasztikus ötlet a munkahelyteremtésre).

Esztergom fellendülése a katasztrófaturizmustól várható. Remélhetőleg jeles idegenforgalmi szakembereink hamarosan felfedezik a kivételes lehetőséget.

2011. december 18., vasárnap

Ma a dorogi zrínyisek

karácsonyi hangversenyén voltunk a templomban. A Zrínyi egy hétköznapi általános iskola, 380 – nem válogatott – tanulóval. Van alsós és felsős kórusuk, a felsősök legjobbjaiból kamarakórusuk; énekeltek a tanárok s külön az egykori diákokból álló Pro Musica. A karnagy – álljon itt a neve, mert minden rajta múlik – Kovácsné Fódi Krisztina.

Hódolat a tehetségnek (meg az ügybuzgalomnak, a kitartásnak), elismerésem a minőségért.

2011. december 17., szombat

2011. december 12., hétfő

Csak annyit az ágyba zuhanás előtt, hogy szombaton a Faust a Müpában (pontosabban a Metben) fantasztikus volt, megrázó. A két egykori kolléganővel megállapodtunk abban, hogy jövőre akár ezt is újra megnéznénk.

Másnap itthonról megvettem a szilveszteri koncertjegyeket a Berlini Szimfonikusok élő közvetítésére, szintén a Müpába.

2011. december 6., kedd

Ítélet

Ma elsőfokon megnyerte a munkaügyi pert B.É., W.S.Sz. és F.A. – Szent István-os tanárokról van szó, akiket a 2009. aug. 28-án fegyelmi határozattal marasztaltak el, büntetésük egy év várakozás volt az előmeneteli rendszerben. A bíróság minden vádpontban tisztázta őket.

Ugyancsak megnyerte a tavasszal elsőfokon a pert N.L. Az ő esetében is azonosak voltak a vádak, szintén mindet elvetette a bíróság.

Másodfokon, jogerősen megnyerte a pert S.P., aki rendkívüli lemondással hagyta el a gimnáziumot, de K.L. ezt nem fogadta el. A bíróság a rendkívüli lemondás okául szolgáló bizonyítékot és érveket méltányolta. A jogerős (fellebbezésnek helye nincs) ítélet ellen K.L. mint munkáltató a Legfelsőbb Bírósághoz fordult.

Két hete volt hetünk (Gy.P., H.E., F.F.É., S.F.O., U.P., Sz.K.E. és én), a fegyelmi határozattal elbocsátottak tárgyalási fordulója. Már azt hittem, eltelt annyi idő, hogy érzelmileg ne rázzon meg, ha bizonyos dolgokat újra fel kell idézni. Hát nem... A megaláztatás, az ordító igazságtalanság megélése, a gátlástalan gazemberséggel való találkozás, úgy látszik, nem felejthető.

Ezek voltak a bűneim, de ezek voltak a vádpontok mindannyiunk esetében. Klasszikus koncepciós per... Kiötlői és végrehajtói nagyobb részt ma is a kisebb és nagyobb közösség "érdekében" dolgozó emberek.

Az ítélethirdetés hetünk esetében március elsején várható.


Update 2012.01.22.

Az alperes fellebbezett.