2015. szeptember 29., kedd

"... élni segít"



Itt jártunk tegnap este. (Nyárynál találtam a lehetőséget.)  Bár Réz Pál – nagy idők tanúja – nem volt jelen, online láthatta a beszélgetést. Várady Szabolcs, Parti Nagy és Lator László beszélgetett, emlékeket idézett, Bálint András részleteket olvasott fel a könyvből, megelevenedett az elmúlt évtizedek irodalmának jó néhány jelentős alakja (más jelentős alakok meg, későbbiek – Závada, Kornis, Dragomán, Kántor, Radnóti S. – ott voltak). 

Aztán folytatásként itthon hol itt, hol ott olvastam bele a könyvbe, s arra gondoltam: milyen lehet a lüktető, sűrű irodalom közepében élni...

Vele sem rossz. "Az irodalom teljesen haszontalan, egyetlen haszna, hogy élni segít", "ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy..." 


Update: részletesen ugyanerről.

2015. szeptember 27., vasárnap

Őszre jár



Pirosodik a zöld.



Beérett néhány füge (még sok reménykedik a hosszú napsütésben).



Még gyűjtenek a méhek.



Még virágzás van.


2015. szeptember 19., szombat

Szolid kirándulás

A kishajó szeptember utolsó hétvégéjéig közlekedik Marót és Zebegény között, de akkor lesz Esztergomban a Hídfutás. A meteorológia szerint holnap esni fog, nincs mire várni, ha az idén át akarunk jutni Zebegénybe.


Négyesben megyünk, az eb a kis gazdi ölében érzi biztonságban magát, nagy a gépzaj.



A Monarchia rétesházban hárman háromféle rétest eszünk – mindegyik kiváló.





Arra sétálunk, amerre utoljára nem jártunk. Csend van, langymeleg. Szépen felújított, kibővített házakra figyelünk, hangulatos nyaralókra.



Zazának is megadjuk, ami neki jár.



Egy ló odajön a kerítéshez – Zaza bámul, Nóra fűvel eteti.




Az ismerős környéken csak a szép utcanévtáblákat fényképezem.


Benézünk a panzióba, ahol másfél éve februárban egy hosszú hétvégét töltöttünk, iszunk egy sört. A Szőnyi Múzeumba most nem megyünk, felújítás után is jártunk ott, még friss az élmény. Szőnyi Zsuzsa sírját ugyan szeretnénk látni (Cs. Szabóval és szüleivel folytatott levelezése fontos könyv, a múzeumban vettük annak idején), de fél hármas hajó nincs, fél négyig túl sok az idő. 



És búcsút veszünk Zebegénytől.



2015. szeptember 13., vasárnap

Ezek mennek mostanában

Az úgy van, hogy nincs kedvem írni. Nem mostanában, elég régen.

***

Követni próbálom, hogy mi történik, megérteni próbálom. Riasztó.

***

Szubjektív(?) érzésem szerint a verbális agresszió szintje folyamatosan emelkedik. Egy vers miatt életveszélyes fenyegetéseket kap egy költő a pitbullbarátoktól. Sőt a verbális agresszió fizikai agresszióvá válik: a sajtó tudósításra szegődött munkatársa megfigyelőből szereplővé válva menekülőket rugdos (súlyosbító tényező, hogy nő és kisgyerekes anya).

***

Több mindent olvasok egyszerre, külön olvasmányom van itthonra, a nyaralóba és a buszra. Kint a múlt héten éppen végeztem a soron lévővel, s az ottani szűkös kínálatból Maria von Rosen – Ingmar Bergman Három napló c. könyvét vettem kézbe. Mélyen elgondolkodtató, önvizsgálatra késztető, megrázó könyv. (Tegnap és ma pedig kinti folytatásként az Öt vallomás következett.)

***

Semmilyen szerepemben nem tudom normálisnak tartani, hogy 10. osztályos gyerekeknek heti 36 órájuk legyen. Sok minden mást sem.

***

A meteorológia szerint a jövő hétre visszatér a nyár. A kertünkben méhek százai döngenek a virágzó borostyánfán, és nyílik a kékszakáll.  







2015. szeptember 3., csütörtök

"Pillanatnyilag az egyházak nem jogosultak arra, hogy befogadjanak menekülteket. Ez tilos: ha így tennének, akkor embercsempészek lennének. "