2012. november 27., kedd

Isten malmai

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ez az ember nagyon meg volt elégedve magával. Hízelgett az önérzetének, ha a fülébe jutott, hogy a háta mögött vezérnek nevezik. Meg volt győződve róla, hogy fellépése kifogástalan, erkölcse szilárd, hite rendíthetetlen. Sőt, még olyan gyarló dolgokhoz is ért, mint például a divat.

Történt egyszer (kétszer, sokszor) azonban, hogy egy másik tükör mást mutatott róla, mint a sajátja. Ragadós a keze – kelt szárnyra a hír. Bizonyosat a tükör tudott.

Emberünk első, lányos zavarában felismerte magát az elé tartott tükörben. Kicsit később azonban – nálánál okosabb embereket meghallgatva – ravaszkodni kezdett: az nem is ő, a látszat csal, nem is úgy volt... A tükör a hibás. Nosza, vádat emeltek a tükör ellen.

Írtam ezeket lassan másfél éve. (Mi, istvánosok, ennek az embernek a nevét nem mondjuk ki.) Akkori írásom apropója az volt, hogy a 'nevén nem nevezett' egyszerre két intézményben kapott igazgatói megbízást (az iskolák egymásról nem tudtak, majd mégis, de az egyikben igazgatott egy ideig, aztán nem ismert(?!) okok miatt távozott), miközben itt akkor már bő egy éve tudtuk, amit tudtunk. Ha megkérdezték, azt nyilatkozta: valóban érintett bírósági ügyben, de nem mint vádlott, hanem mint sértett.

A 'nevén nem nevezett' által indított perben a vád az volt, hogy a tükröt tartó ember jelentős érdeksérelmet okozott neki. Ma a bíróság jogerősen kimondta, hogy sem a jelentős érdeksérelem nem valósult meg, sem a tükröt tartó embernek nem volt semmi köze az illetőről kialakult erősen negatív véleményhez. Ebben az ő saját személyisége és viselkedése játszott fő szerepet.

A ragadós kezűség kiderülése után két és fél évvel tehát a tükröt tartó embernek bírósági ítélete van arról, amit mindannyian tudtunk: hogy ártatlan. (A 'nevén nem nevezett' elleni eljárás még nem zárult le.)  Megnyugvással tölt el bennünket, hogy Isten malmai őrölnek.

2012. november 26., hétfő

Mai mélypont

"Pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt: az itt élő és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára” - így fogalmazott Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő, a külügyi bizottság alelnöke...

Pilinszky János: A mélypont ünnepélye

Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

1971


Update 11.27. A felszólalás utóélete

"A kormány a legszigorúbban fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulás ellen és mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyűlölködő és az európai normákkal összeegyeztethetetlen hangokat visszaszorítsa. A kormány egyúttal világossá teszi, hogy az ország valamennyi polgárát megvédi az ilyen inzultusoktól" - közölte kedden a Kormányszóvivői Iroda.
Rendben, a közlemény kiadásához kellett idő.


Kedden az MSZP is közleményben reagál: felszólították a Magyar Országgyűlés elnökét, azonnal hívja össze a házbizottságot, és adjon ki elhatárolódó állásfoglalást az ügyben.
Az azonnal elmúlt. Ettől ott és akkor, vagyis azonnal el kellett volna határolódnia az ülés levezetőjének.

Update (mintegy két órával később)

2012. november 19., hétfő

Heti apró

Szombaton odakinn.


Két hét alatt két színház a családdal. A Rómeó és Júlia a Vígben nézhető, de nem maradandó élmény, a gyermeknek tetszik; pár nap múlva meghalt Vallai (most Montague-t játszotta nekem ő a Petri-versek interpretátora). A Liliomfi az Örkény Színházban nagyon jó, Gálffi fenomenális, Mohácsi rendezése brilliáns tartottam tőle, mit szól hozzá Nóra, hisz a filmet látta 6-7-szer, szinte kívülről tudja, de meg volt elégedve. (Az irodalomórán feladott memoriterek között ott van a Tartózkodó kérelem is az első versszakát a filmből ismeri). S most azt kérdezi: mikor megyünk legközelebb.

***

A hét híre: "Nem szeretnék már írni. Az életmű, amely oly szorosan kötődik a holokauszthoz, számomra lezárult. Ha sikerült, ha nem." Beleborzongok a befejezettség kimondásába: de micsoda méltóság van benne!

***

A pótgyerekem jógatanári oklevelet szerzett tudom meg a facebookról , egy másiktól Londonból jött képeslap...

***

Ennyire futja időből és energiából. Beájulok az ágyba.

2012. november 10., szombat

Heti apró

Tegnap Márton-napi felvonulás, szép lámpák, aztán német nyelvű műsor, zsíros kenyér... A gyerekek, szülők hazamennek, mi ülünk a tankonyhában, beszélgetünk... Hallom, az iskola elzárkózott attól, amiről meg sem kérdezték. 

Egy kollégám óráján ülök. Olyan világról mesél, aminek már én is a pusztulását láttam. "Előrelátók voltak" – mondja. Meg 'hátralátók'... valahogy sokkal jobban benne éltek az időben, a folyamatban gondolom. Gyötrelmes élet volt, de tartalmas, alkotó élet. (S tudom, hogy árnyalatlan, adott esetben hamis a kijelentés.) Aztán eszembe jut Oravecz regénye. Vajon elkészül-e a folytatás? Rákeresek, s igen megvan az olvasmányom a téli szünetre. (Itt a szinopszis.)

Benn jár nálam valaki, s hirtelen az az érzésem támad, hogy a félország külföldre költözik, néhány hónap alatt a többedik esettel találkozom. Most például a megtestesült naivitással, de lehet, helyesebb volna kétségbeesésnek (egybe kell írni, hiába okoskodik a gép) nevezni. "Volt, aki úgy vélte, kolomp szól..."



Iszonyúan zsúfolt hetek várnak... lassan befejeződik a kerti munka. Ilyen vörös a borbolya, de a somvesszők még nem igazán pirosak.





A karácsonyi kaktuszok pedig eltévesztették a hónapot (vagy én rosszul csináltam a hőelvonást.)

2012. november 4., vasárnap

Előkészület a télre

A kertben a héten biztosan volt enyhe fagy, látszik a trombitafolyondáron, a hajnalkán és a porcsinrózsán.

Kiszedtem a paradicsomokat, az egynyáriak jó részét; pincében a leander, az ólomvirág, a kánna és édesburgonya gumója; visszametszettem és megpróbálom átteleltetni a sétányrózsákat. Telepítettünk szőlő és ringlót, újra kísérletet teszek a málnával, az elburjánzott eper egy részét szétültettem. 

Munka közben gyakran átpillantok F.-hez: Gy. bácsi mondja, hogy a napokban meghalt a temetőbe ment a feleségével, rosszul lett a buszon, be sem fejezte a megkezdett mondatot... Látom, hogy már felkupacolta a gyümölcsfákat, a teraszukon ott a diófa lehullott levele, úgy tervezte, hogy majd jön. "... az  ember halandó, de nem ez a legnagyobb baj. A baj az, hogy néha hirtelen-váratlan halandó. Általában senki sem mondhatja meg, hogy mit csinál ma este" mondja Woland.

Gyönyörű idő van, lekívánkozik rólam a kardigán. Gy. bácsiék kettő körül elmennek, elbúcsúzunk, bizonytalan, hogy mikor jönnek, az időjárástól függ, mondja. Szeretem ezt az öregembert, a bölcsességét, a nyugalmát, a csendjét. Jó lenne még sok tavasszal viszontlátni. Mi sötétedésig maradtunk, de nincs minden kész. Csak talaj menti fagyot ígér a meteorológia, még nem víztelenítettünk.





Még ennyire jól érzik magukat a záporvirágok. Nagyon megszolgálták a palánták árát.



 Virágzik az örökzöld veronika.


Vége az őszi szünetnek, nem lesz időm gyakran posztolni, pedig még Kamenyec-Podolszkijjal adós vagyok.

Medzsibozs

Ha az ember beírja a Google-ba Medzsibozs nevét, a meteoprog.hu jön föl először, másodszor és harmadszor, majd negyedszerre a Wikipedia haszidizmus szócikke, a falu mint szócikk magyarul nem szerepel, oroszul is igen rövid.

Medzsibozs manapság egy 1700 lakosú kis település, nevét a várról kapta, amely a Bug és a Buzsok között elterülő félszigeten áll. A korábbi erődítményt a tatárok lerombolták, majd a litvánok egy megerősített létesítményt hoztak itt létre a 14. században, s ahogy az ezen területen évszázadokig folyt, többször cserélt gazdát: lerombolták, újjáépítették, hol a tatárok, hol a kozákok, hol a törökök, hol a lengyelek kezén volt.  A várról szóló orosz nyelvű Wikipédián olvasom, hogy van magyar vonatkozása is: 1656-ban itt rejtőzködött II. Rákóczi György, miután vereséget szenvedett Stefan Csernyeckij hetmannal szemben. Szintén itteni információ, hogy a várat napjainkban rekonstruálják. (?)









Medzsibozs a haszidizmus szülőhelye: itt telepedett le 36 évesen, s itt kezdte hirdetni tanait Jiszráél Báál Sém Tov. A csodarabbi sírjához ma is tízezrek zarándokolnak (dédunokája, Nachman rabbi sírja Umanban szintén zarándokhely).



A zsinagóga nyitva, nem őrzik, benn a könyvek, és senki nem bántja.







A temetőhöz, a csodarabbi sírjához a róla elnevezett utca vezet.





Fő helyen Báál Sém Tov síremléke, a párkány alatt sok-sok kívánságlevél. A többi síremlék is rabbié.





A falu.

2012. november 3., szombat

Pusztamarót

Jó időt ígértek mára, kirándulni indultunk. Az úti cél Pusztamarót, a kalauzunk L., aki nyolcéves koráig ott élt: mutatja, hol jött föl a kisvasút, még látszik a pincéjük, ott volt az iskola...  Ma már a falunak nyoma sincs – emlékhely, táborhely, belesik az Országos Kéktúra útvonalába, Serédi hercegprímás egykori kastélyát az esztergomi ferencesek használják, fakitermelés zajlik, vadászok, sziklamászók kedvelt terepe... Autóval megyünk egy darabig, aztán gyalogos sétát teszünk. Rövid napsütéses időt leszámítva ritkul és sűrűsödik a köd, de több csapat túrázóval találkozunk.






Az emlékhely – Kovács György alkotása 20-25 ezer elesett katonának és civil menekültnek állít emléket, akik a mohácsi csata után itt védekeztek, amíg tudtak. (A történet itt és itt.)



A Serédi-kastélyt elnyeli a köd. 





Víznyelő. 



 Épp kisüt a nap.



Száll fel a köd.



Kőzetrétegek.







Nem fejjel lefelé – csak a nem függőleges kőfal tövéből fényképezve.



Bogárkák téli álomba merevedve. Visszatettük rájuk a követ.



 Üdezöld, vastag moharuhában.


Aztán visszaballagtunk az emlékhelynél hagyott kocsikhoz, a fiúk tüzet csiholtak, és délután fél négy tájban megebédeltünk.

Ogyesszai feliratok




6 % engedmény nyugdíjasoknak, rokkantaknak. Alacsony árak! (Sok patika hirdeti így magát.)



A hatalom parazitákat szül! Ukrajnai Anarchisták Szövetsége (egy kórházépület falán)



Segítsetek az elhagyott gyerekeknek!!! (a kikötői templomban)



Szent hely! Belépés csak megfelelő öltözékben. (Ez a nők esetében szoknyát jelentett a zsinagógában.)



Ruházat Európából az egész családnak



Fénymásolás



Csapolt sör. (A 4. a sorban Staropramen.)



A tisztaság a mi gondoskodásunk.



A központi kerület munkásságától a nagy október 50. évfordulója tiszteletére (áll Lev Tolsztoj szobrán)

2012. november 2., péntek

"Poétikus hervadás"


"Odessza szörnyűséges város, ezt mindenki tudja. "Nagy különbség" helyett ott azt mondják, hogy "két különbség", meg még azt is, hogy "ideodáz". Mégis, az Orosz Birodalomnak erről a fontos és elmondhatatlanul varázslatos városáról, legalábbis én úgy hiszem, sok jót is el lehet mondani. Képzeljenek el csak egy várost, amelyben derűs, felhőtlen az élet. A lakosság fele zsidó, a zsidó pedig az a fajta, amely néhány egyszerű dolgot nagyon jól az agyába vésett."

A zsidó lakásmúzeum kitalálója vezetett bennünket végig a tárlaton, s feltette azt a kérdést, hogy melyek voltak a tipikus foglalkozások a zsidók körében. Sorjáztak a foglalkozások: orvos, ügyvéd, bankár, zenész...  A helyes válasz: Ogyesszában minden foglalkozás zsidó foglalkozás volt; a múlt század elején New York és Varsó után – Ogyessza volt a világ 3. legnagyobb zsidó városa.



Mint a táblázatból kivehető, Ogyessza zsidó lakossága mára igen megfogyatkozott, a népirtás után nem regenerálódott, sőt, a 70-80-as években tovább fogyott. (Ötödéves moszkvai tartózkodásunk idejéből eszembe jut a Movsovich testvérpár: anyjuk gyerekorvos volt Tomszkban, Ioszif mérnök, Ella túl az érettségin, és illegálisan tartózkodott Moszkvában. Minden hónap egy bizonyos napján újra meg újra hírt kaptak arról, hogy nem engedélyezik nekik a kivándorlást. Aztán néhány év múlva képeslap jött Ellától New Yorkból...)




"A lakosság fele zsidó, a zsidó pedig az a fajta, amely néhány egyszerű dolgot nagyon jól az agyába vésett. Házasosodnak, hogy ne éljenek magányosan, szeretnek, hogy örök életűek legyenek, gyűjtögetik a pénzt, hogy házuk legyen, s asszonyaiknak perzsaprém kabátkát ajándékozzanak, szeretik a gyerekeket, mivelhogy a gyermekszeretet igen jó dolog és fontos is. A kormányzók  meg a köriratokban érkező rendeletek igen-igen megzavarják ugyan a szegény odesszai zsidókat, ám eredeti elképzeléseikről nehéz őket lebeszélni – ahhoz túlságosan ősi álláspont ez. Nem is fog sikerülni az "eltérítés", sőt sokan tanulnak tőlük. Nagyrészt az ő erőfeszítéseik nyomán alakult ki a derű és a felhőtlenség légköre, amely áthatja Odesszát."


Derű a városi parkban, a kávéházak teraszán, az éttermekben, a Opera környékén, a Primorszkij sétányon... Derű a fiatalok arcán.


A Libman kávéház


Elkeseredett elszántság az egykori Libman kávéház fölötti lakásokban... Lassan sétálva ismerkedünk a belváros nevezetességeivel, Studiolum meséli a történetet: nevezetes találkahely volt, most magánkézben van: a tulajdonos a szigorú műemléki előírások feltételeinek nem akar megfelelni, ezt és mellette a Russzov házat inkább lebontatnák - a város tüntet, a városvezetés visszavonja az engedélyt - érdekes módon a Russzov ház kigyullad, pusztul tovább, s pusztul a jobb időket látott Libman is. A tulajdonos kivár. Megyünk tovább, amikor egy asszony megszólítja a csoportot: beinvitál a házba. Bent minden sokkal kétségbeejtőbb: sötét, kitört ablakok, omló vakolat, bekeszkázott ajtók, romok... A többség elköltözött, ők kitartanak: a házban a kávéházi alkalmazottak családjai laktak, így kaptak itt  lakást az ő szülei is.

Mogorva, mosoly nélküli eladók a boltokban, mintha a vásárlók zavarnák őket, mintha szívességet kérnének tőlük... S ez alól nem kivétel a legbelvárosibb, legmodernebb, legszélesebb választékú üzlet sem. Bankkártyával lehet fizetni, mosolyt kapni nem lehet. Mintha a munkásfelvétel egyes számú előírása lenne: 'Légy barátságtalan!' A pénztár túloldalán a kijáratnál öltönyös biztonsági őr (benn a boltban is van, nem egy): minden egyes vásárlótól elkéri, megnézi és visszadja a blokkot, ránéz vagy belenéz a szatyorra/-ba. Értelmezési lehetőségek: 1. sokan lopnak 2. irány a teljes foglalkoztatás 3. kommunista kapitalizmus...


"Odesszában kikötő is van, a kikötőben pedig Newcastle-ból, Cardiffból, Marseille-ből és Port Saidból érkezett gőzhajók, négerek, angolok, franciák és amerikaiak."




"Kaplun boltja felett aranycégér ragyogott. Ez volt a Privoznaja tér legelőkelőbb üzlete. Sok-sok tenger és a számunkra ismeretlen, gyönyörű élet illatozott ebben a boltban. Az inas egy öntözőkannából az üzlet hűvös mélyét locsolta, és egy nótát dúdolt, amelyet csak felnőtteknek illik dúdolni. A tulajdonos fia, Szolomoncsik ott állt a pult mögött; a pulton Görögországból érkezett olajbogyók, marseille-i olívaolaj, babkávé, lisszaboni malagabor, a Philippe et Canot cég szardíniája meg cayenne-i bors tornyosult. Maga Kaplun mellényben üldögélt egy üvegfallal elkerített helyiségben, sütkérezett a napon és görögdinnyét evett, vörös bélű görögdinnyét fekete maggal, pajzán kínai lányok szemére hasonlító ferde, fekete maggal. Kaplun pocakja a napsütötte asztalon feküdt, és a nap semmit se tehetett vele." (Babel: Atya)


"Odessza ismerte a felemelkedés éveit, most megismeri a hervadás éveit is, a poétikus, kissé gondtalan és nagyon tehetetlen hervadásét."  (Ez és a többi idézet Babel Odessza c. cikkéből valók)