2015. október 28., szerda

Menjetek Wrocławba, ha

szeretitek a gótikát, sőt: a téglagótikát.






A városháza legrégebbi és kicsit újabb épületszárnya nappal és esti fényben.
(Információk az épületről ezer helyen a neten. Pl. itt.)







A városháza látogatható részei. A címerben a holló Mátyás fennhatóságára (21 év) utal.














Részletek a város különböző gótikus templomaiból. (Wrocław épületeiben a források 70 %-osra teszik a 2. világháborús pusztítást – a helyreállítás megtörtént. Bizonyára voltak freskók a templomokban, festett üvegablakok – ma a falak fehérek, ahol festett ablakot láttunk, azok maiak.)


(Fotó: RB)



Menjetek Wrocławba, mert

sok látnivalója van, mert nincs messze, mert megfizethető, mert nekünk, magyaroknak is van egy kis közünk hozzá (Mátyás idején Sziléziával együtt mintegy 20 évig Magyarországhoz tartozott),  mert jó látni, hogy a háborús fizikai, lelki pusztítás után talpra állt, mert élhető város, mert tele van fiatallal és jobbnál jobb helyekkel, mert...

Érdemes felkeresni például a Wrocławi Egyetemet (a városban több egyetem is működik).



Az egyetem barokk épülete a folyó felől nézve.



A kapuja.



A tudós törpe a bejáratánál.





A lenyűgöző Marianum a földszinten található. A freskók a 18. században készültek, a 2. világháborúban elpusztultak, 2014-ben készült el a rekonstrukció – a mennyezetfreskó annak a drezdai Chistoph Wenzelnek a munkája, aki a Frauenkirchében is dolgozott.





Egy folyosórészlet.



Egy másik folyosó, ahol a rektorokat teljes egyetemi díszruhában ábrázoló képek vannak kifüggesztve.



Egy renitens rektor, aki a többiektől eltérően csak a karjára veti a talárt.




A Leopold-terem az első emeleten túlélte a világháborús pusztítást.  A falakon itt-ott restaurátorok kutatócsíkjai láthatók, így figyelhető meg, hogy mennyivel világosabbak, élénkebbek az eredeti színek – remélhetőleg a falak, freskók tisztítása, restaurálása nem sokáig várat magára.



Az egyetem alapítására és alapítójára emlékeztet a járdában  a tábla.(A folyótól a Rynek felé sétálva az egyik utca járdájában a város történetének fontos eseményeire ilyen táblák emlékeztetnek.)



Kilátás a városra az épület turistának megközelíthető legmagasabb pontjáról (l. első kép).


(Fotók: RB)
Link: lengyel szöveg+képek az egyetem látnivalóiról



2015. október 26., hétfő

Wrocław


Lombsárgák, mustársárgák, vörösek, barnák, lassan színüket vesztő zöldek a lomberdőben, szigorú, hideg örökzöldek foltokban – ez a látvány száz kilométereken át, miközben Olmützből Wrocławba tartunk. A természet búcsúzó pompája a napsütésben idegnyugtató hatású.

A szokásos tévelygések, jó néhány plusz kilométer és kérdezősködések után (cseh oldalon útépítés, lengyel oldalon hatalmas forgalom) öreg este érkezünk meg a szállásra. Míg a recepciótól a parkolóházba, majd az apartmanba megyünk, átvágunk belső udvarokon, átjáróházon, a piactéren – mindenütt hatalmas élet, fiatalok, zene. Hideg van, 7 fok.

Szállásunk a piactéren, egy régi ház 3. emeletén egy minden ízében ízlésünknek megfelelő, IKEA-stílusban berendezett, jól fűtött apartman (a Bookingon foglaltam, még sosem csalódtam bennük).



A bal oldali, világossárga házba mentünk be, a barackszínű harmadik emeleti két ablaka mögött van az amerikai konyhás nappali, az eperszínű két ablaka mögött a hálószoba – a házszám 16-19., vagyis a zöldtől az eperszínűig a házak egybe vannak nyitva. 


 

Ez a látvány az ablakokból este.



A hálószoba.



A konyha.


(Fotók: RB)

Olmütz


Vasárnap egész nap köd és napsütés váltja egymást útban Olmütz felé. Kellemetlen intermezzo: 20 eurós helyszíni bírság még Érsekújvár előtt sebességtúllépésért (68 km/h). Nincs is nálunk euró, Szlovákián csak átutazunk, be kell menni Újvárra (majd vissza) pénzt kivenni. És még örülhetünk is: a tarifa 60 euróról indult, a rendőr magyarul beszélt :). Korán sötétedik – az óraátállítás miatt pláne – idő szerint késő délután, fények szerint este van, mire megtaláljuk az apartmant: egy lakótelepi lakás földszinti garzonja, igényesen felújítva, közel a központhoz. Aztán besétálunk a városba.

Az én fényképezőgépem nem profi, sötétben már nem biztos, hogy jó képet tudok csinálni, így nem viszem magammal – ekkor még nem tudom, hogy majd nappal sem.

Olmütz (Olomouc, Alamóc) százezres egyetemi város, a 2. világháború végéig alapvetően német nyelvű, sokáig versenyben volt (II. Józsefig) Brünn-nel Morvaország fővárosának rangjáért. Nekem általános iskolai történelemórán, Luczi tanár bácsi hangján rögzült az emlékezetemben: 1848-ban a bécsi udvar ideiglenesen ide tette át a székhelyét, itt kiáltották ki Ferenc Józsefet császárrá.





A főtér (pontosabban: Felső tér) évszázadok nyomát őrzi. Gyönyörű a városháza, az orloj szocreál kiegészítése viszont riasztó  – pár száz év, s lehet, hogy fel sem tűnik.





A 18. századból származó a  monumentális Szentháromság-oszlop az UNESCO védettsége alatt áll. 



Közelében egy modern angyal.






                             Esti és nappali fényben is felsétálunk a Mihalskán a templomhoz. 



Konstatáljuk, hogy járt itt Mozart, Mahler...



A Moritzban vacsorázunk (borscs, sült kolbász, rántott gomba és sajt) helyben főzött sört iszunk  – az árak kb. mint otthon.



(Fotók: RB. Az én gépem memóriakártyája a számítógépben maradt.)