2015. február 28., szombat

A jelentősek

"Az 1980-as években hat hónap alatt több jelentős irodalmi mű jelent meg, mint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban összesen" – ennél az elképesztően mértékvesztett mondatnál abba is hagyhattam volna, de végigolvastam a cikket. (Nem hiszem azonban, hogy a közeljövőben is kíváncsi leszek TGM véleményére.)

Aztán ma rábukkanok erreelső blikkre nincs ott Nádas, Oravecz, Szilágyi István ... (mert nem magvetősök). De jelentősek.


2015. február 22., vasárnap

2015. február 20., péntek

Széljegyzet

Két nagyszerű regényt vettem mostanában (Boldog Észak, A kitömött barbár), aztán egy gyengét (Tövispuszta), de ezt is végigolvastam. Kepest sokra tartom mint tévés újságírót (tartottam, míg az volt), de első regénye nem emelte az írók közé: a könyvben vannak jól kidolgozott részletek, figurák, főleg az első harmadban, itt még csak időnként érzi magát kényelmetlenül az olvasó – hogy lapos, felszínes –, aztán a 'kényelmetlenség' érzése olykor az ingerültségig fokozódik. A nagy mű beszippant a maga világába, mert az egy teljes, ismeretlen univerzum – ez meg félig megrajzolt figurák sokaságából, történelmi ismeretterjesztésből álló anzix. Kár.

Most az Igazolt hiányzást olvasom, a 45. oldalon tartok, s eddig nem tudom igazolni a linkben idézett méltatásokat – locsogásról locsogásra lapozok. Adok még neki 10 oldalt, de ha nem változik, leteszem – szorít az idő, és annyi mindent nem olvastam még. 

2015. február 15., vasárnap

Ceruzaforgácsok


Csütörtökön itt, szombaton itt – újra konstatálom: az emberi elme legnagyszerűbb teljesítménye a művészet. 


***

A gyermek olvas. Ez a hétköznapi kijelentő mondat  hosszú évek kitartó munkájának eredménye. Tizenöt éves koráig igényelte az "esti mesét", olvasott maga is, de inkább kötelességből, mint élvezetből. Mára eljutottunk az élvezetig is. A múlt héten valamelyik nap behozta hozzánk a tabletet meg a könyvet, nehogy elcsábuljon, mert tanulnia kell. Nagyon örülök, hogy itt tartunk. Megrendeli a könyvet, apa megveszi neki, néha rákérdezek, hol tart, jelzi, ha végzett, apa megy új könyvért... S meg tudom érteni – szülőként és magyartanárként is –, hogy nem érdekli a középkori himnuszköltészet.

Az irodalomtanítás legfőbb feladata az olvasóvá nevelés kellene, hogy legyen. De nem az. Nálunk nem irodalmat tanítanak, hanem irodalomról tanítanak. Sok esetben ki sem derül az iskolában egy gyerekről, hogy olvas, sokszor/sokáig az sem, ha jól ír – mindez rendszerint nem az iskolának köszönhető. 

***

Pár napja kora tavaszi idő van. Kinn a kertben az árnyékban még fagyos a talaj, ott még mozdulatlan minden – a naposabb részeken előbújtak a hóvirágok, látszik, hogy készülődik egy-egy tulipán. "Csalóka még a nap", mondta nagyapám ilyenkor, ha kabát nélkül akartam kiszaladni a hídra, nézni az erdőben olvadó hótól megduzzadt patakot. Ma is elfelejtettem kesztyűt venni, s fázott a pórázon a kezem. A kertben még vannak hófoltok, jég, a hegyoldal magasabban fekvő részei még fehérlenek. Eszembe jut, hogy gyerekkoromban nagyanyámék aszfaltozatlan utcájában mekkora sár volt ilyentájt, a traktorok kereke nyomán bokáig lehetett süllyedni benne – éjszakára aztán megszilárdult, ahogy az ereszről lógó jégcsapok is visszafagytak, ha a szomszéd ház eltakarta az alacsonyan járó napot. Évtizedek teltek el, nincsenek is olyan kemény, igazi telek, mint akkoriban... De a természeti törvénynek engedelmeskedve az évszakváltás napról napra közeledik – jó ez a bizonyosság. 

  


Előbújtak a hóvirágok.



Készülődik a kikeleti bangita.


2015. február 8., vasárnap

Ma



Bent vitorlavirág – kint fél 10 körül hóvihar.



Ma is a szokásos kávém: kétharmad habosított tejjel, egyharmad kávéval, tetején fahéjjal, rácsorgatott mézzel.


2015. február 5., csütörtök

Egymásra rakódó rétegek

"Hirtelen köszöntött be az ősz, ahogy Párizsban szokott" – megállít ez az egyszerű tényközlő mondat. Nem láttam Párizst ősszel, a "szokott" megállapításához éveket kellett volna ott töltenem – nekem csak(?) 2+3 hét adatott  meg. 

Mostanában erős Párizs-nosztalgiám támad. Fanninak is eszébe jutott A Gare de l' Esten  a hazaindulás előtt el kellett mennem oda. A vers a helyszínen még felkavaróbb, mint itthon olvasva.  

Szentágostony Pál a rue Cujas-on lakik.


17 év alatt felnő egy ember. Párizsba kellene menni...



2015. február 3., kedd

Zazával



A Dobó alatti füves területen tél van.



A pocsolyán nap közben sem olvadt el teljesen a jég.



De a bicikliút mentén már sárgulnak a füzek.



Hátulnézetből.



A felhők mögül kibújik a telihold (addigra már a gépemnek kevés a fény.) 


(Itt olvastam, majd rákerestem.)


Mesterházi Mónika

ERROR

Rosszul láttad, na, évedés volt, réfa.

Hol volna két ábor, hamis abuk,
ez nem az őrültek anyája itt,
nincs hasadt udatú értelmiség,
sőt, étje van az értelmes beszédnek,
az örvényeket józanul betartják,
amiként az ízparancsolatot,
az űzzel nem játszanak, semmi vész,
semmi lapdázás nincs emberfejekkel.

Hiszen ez itt a szellemek világa.
Az ürelem és olerancia

hona – magadra ismersz? – a hazád,
hol az ettvágyat ehetség segíti,
nem hangyaész és emberszorgalom,
ez, ahol mindig is élni akartál,
nem beszélve arról, hogy halni is.

Hát nyugodj meg, évedtél, előfordul,
felírva áll a rettentő anulság,
olvasd roppant hibaüzenetét.


(Itt olvastam, majd rákerestem.)

2015. február 1., vasárnap

Mostanában

Jókat, nagyon jókat olvasok mostanában. 

A kitömött barbár végére értem. Talán el kellene kezdenem elölről – papír alapú könyvben, sok-sok visszalapozással, és nem darabokban olvasni. De most hagyom ülepedni... Majd egy-két év múlva (szoktam így mérlegre tenni), remélem, addigra kijavítják a mérhetetlenül sok helyesírási hibát (tulajdonnevek kisbetűvel, mássalhangzó-kettőzések...), mert ez méltatlan a regényhez, a Kalligram Kiadóhoz.

*

Bizonyára habitus kérdése, hogy az emberi sorsok, életlehetőségek bonyolult szövevényéből mit hangsúlyoz az ember: azt-e, hogy minden körülmény ellenére az illető végig mert, végig tudott menni a maga útján, hős lett, vagy azt, hogy micsoda senkik, cinikus gazemberek, primitív barbárok tesznek tönkre emberi életeket; azt-e, hogy mindig vannak hősök, vagy azt, hogy az idő halad, de az ember nem változik. (Nyári Krisztián: Igazi hősök

"A per emellett politikai cirkuszt is kínált a fogyatkozó kenyér helyett, s ehhez az amerikai zsoldban álló szabotőrök története jó alapanyagnak kínálkozott. Ráadásul az államosított céget tele lehetett tömni pártkáderekkel, akiik kifizető helyként használták az olajvállalatot. E három ok elég nyomós volt ahhoz, hogy a világ legjobb olajkutató mérnökének életét gondolkodás nélkül tönkretegyék."

                                                                         *

Fanni naplója az altatóm (a cirka 1200 oldal kitart egy darabig). A 80. oldal körül volt egy pont, amikor azt gondoltam: leteszem – sokallottam az oldalankénti három veszekedést –, de aztán túlléptem rajta. Radnótiék 1937 nyarán jártak Párizsban: felkeresték a kulturális szempontból fontos helyeket, ahová nemzedékekkel előttük és utánuk is elzarándokoltak/nak honfitársaink. Jártam a nyomukban – gyorsan fel is elevenítettem –, azóta a zarándokhelyek közé tartozik a Boulevard St. Michel és a Rue Cujas sarka is. 


                                                                      ***

Tegnap a Müpában a Hoffmann meséit néztük meg egyenes közvetítésben New Yorkból. Számunkra ez az 5. évad, s mindig örömünnep. Most végiggondoltam, hogy miket láttunk (s látunk még tavasszal), rögzítem – harc a feledés ellen....
2010/11 Don Pasquale, A Nyugat lánya
2011/12 Don Giovanni, Faust, Traviata
2012/13 Aida, Rigoletto
2013/14 Anyegin, Tosca, Cosi fan tutte
2014/15 Carmen, Hoffmann meséi, Jolanta/A kékszakállú herceg vára, 
              Parasztbecsület/Bajazzók
A választék ismeretében márciusban dönthetünk a jövő évi programokról.


***

Belső órám szerint meglepően gyorsan eltelt az év szubjektíve leghosszabb hónapja. Volt/van hó is, hideg is  – jöhet a tavasz. Mindenesetre már kifelé tartunk a télből.


Tél vége felé




Az orgona.



Az almafa.



Ködön, ágakon át a nap.



Nyárra várva.



Ott kanyarodik a Duna.