2012. augusztus 28., kedd

Emlékezzünk!

A városházán kezdtem, de nyolc előtt így is beértem. Bekapcsolom a számítógépet, ez az első üzenet, amelyet elolvasok:
"Kedves Sorstársaim!

Emlékezzünk! Ma 3 éve volt..."

***

Reggel nem jutott eszembe, de tegnap, amikor ezt olvastam, igen:

„Azok az iskolák eredményesek tartósan, ahol sikerült megőrizni a tradíciókat, vagy viszonylag gyorsan, tizenöt-húsz év alatt új tradíciókat teremtett néhány erős és nyitott tanárszemélyiség. A megőrzés egyik eleme az iskolához való hűség, hogy vannak öregdiákok, hogy azok vállalják, hol tanultak. (…) 
A sikeres iskolák őrzik a tanítványok és tanárok emlékét. A sikeres iskolákban maradnak a tanárok kis fizetésért is, és a tanárok tanítványai visszamennek tanítani oda, ahol végeztek. A családok is visszatérnek az iskolába. A tradíció része a szülőközösség.
Azt tapasztalom, hogy ezek a tanárok komolyan veszik az iskolai szellemet, azt is, hogy ki vezeti őket. A rendszerváltást valódi iskolai, pedagógusi lázadások előzték meg. Szinte forradalmas idő volt, a tanárok szembefordultak a nyakukba rakott alkalmatlan direktorokkal.”

Déjà vu,  mint oly sokszor.

***

Ez történt 2009. augusztus 28-án. Ezek voltak a bűneink. Az igazság azonban az, hogy útban voltunk, még nagyobb baj, hogy merészeltünk megszólalni. Már tavasszal készültek a "romeltakarításra". A valóságban pedig 'romosítás' kezdődött. Az "Elitgimnázium" (sic!) természetesen nem született meg parancsszóra, alkalmatlan igazgatóval, lefejezett tantestülettel... Ma már a Szent István Gimnázium "névben él csak, többé nincs jelen".

***

Három év... (Egyszer talán azt is meg kellene írni, hogy mi történt bennünk.) Majdnem ennyi idő kellett a jogszolgáltatáshoz. Augusztus 14-én kelt az írásba foglalt másodfokú, jogerős bírósági döntés: "A törvényszék megállapította, az elsőfokú bíróság kellően széleskörű bizonyítást folytatott le, a tényállást lényegében helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetései helytállóak, a döntései során alkalmazott jogszabályokat helyesen értelmezte."

2012. augusztus 26., vasárnap

Olvasok

Ülök a hintaágyon, idehozza a szél a nyírfa elszáradt virágzatának icipici szirmait – mint megannyi kitárt szárnyú madár –, rám tapadnak, szúrnak, tele van vele a könyvem, arrébb állok. 

Hol Rómában, hol Londonban vagyok gondolatban, ismerkedem a 60-70-es évek ottani hétköznapjaival, az emigrációval, ahogy Szőnyi Zsuzsa  és Cs. Szabó László megélte. Az ő szemükön keresztül nézek Aczél és Kádár korának Magyarországára, érdekes pillanatképeket kapok a velük kapcsolatba lépett itthoniakról. Tulajdonképpen tudom, mégis megdöbbent Pilinszky gyakorlatiasságának teljes hiánya, egy nagy költő pénztelensége, másokra utaltsága... A két ember levelezését olvasva élem meg (akkor gyerek voltam, belenőttem abba a "rend"-be), milyen volt a bezártság, a szabadság fojtogató hiánya, a kilátástalanság, az állam mindenbe beleszóló, mindent kisajátító hatalma... Vérlázító, hogy pl. Szőnyi Zsuzsától a repülőtéren elvették édesapja Bibliáját és a feszületet, amely az édesanyja ágya felett lógott  – emlékül ezeket akarta magával vinni Rómába, de ehhez az egyházügyi hivatal engedélye kellett volna.

A levelezőpartnerekkel együtt utazik az ember a Loire völgyébe, tanúja lesz alkotómunka kínjának, belelát a társ elvesztésének fájdalmába, a hétköznapok derűjébe, kétségbeeséseibe, az öregedésbe – az élet folyásába.

Augusztus elején Zebegényben jártunk, a Szőnyi István Emlékmúzeumban vettük a Roma summus amor c. könyvet.


A Szőnyiék zebegényi háza – ma múzeum, jó idegenvezetéssel.


Szőnyi István szobra a kertben.


Két részlet a levelezésből:

"A Váci utca siralmas, egy vacak külvárosi zugutca, még a Balkánhoz se lehet hasonlítani, mert nem nyüzsögnek benne az emberek. A lakások és főleg a lépcsőházak minden képzeletet fölülmúlóan piszkosak. Minden kilincs letörik, ha hozzányúl az ember, vagy egyáltalán ki se nyílik. Ez jellemző mindenre, az idegek ebbe a mindennapi bosszankodásba, vesződségbe mennek tönkre."
(1967. február 24.)


"... közben a magyarok valahogy elkezdtek élni, mindennek dacára, és a levegőben érezni ezt a változást. (...) A házak ugyanolyan szürkék, mint az ostrom után voltak, de az utcák szélesek és rengeteg fa van, sok kis játszótér, ahol a gyerekek télikabátban hintáznak, és a felnőttek, magányos férfiak és nők, még estefele is olvasnak a padokon. Az emberek rengeteget olvasnak, olyan könyvkirakatok vannak, hogy a Rizzoli elbújhat mögöttük, és mindenki  arról beszél, hogy mit írt a Pilinszky, vagy milyen cikke jelent meg az Illyésnek (persze szidják)."
(1971. október 7.)

Érdekes lenne tudni, milyennek látja ma Szőnyi Zsuzsa Budapestet, az országot.

2012. augusztus 22., szerda

Renáta

"Ha nem bánják, leveszem a cipőm, mert ez kopog, s most egy halk darab következik" – mondja, mielőtt belekezd a Debussybe.  Mindenki mosolyog... Ilyen az egész lány: természetes kedvesség, vele született báj sugárzik belőle.  Játszik... az anyanyelve a zene, a szemünk előtt érett művésszé. – Már nem azért vagyunk itt, mert istvános volt – mondja volt kollégám. 

Feláll, meghajol, az arca tükrözi, ahogy visszatalál a zene keltette hangulatból a valóságba, kimegy, bejön – minden mozdulata finom grácia. A Chopin-darab előtt édesanyja jelenti be, hogy 10 perc szünet... Másik cipőben jön vissza , ami nem illik ugyan annyira a ruhájához, de nem vonja magára a figyelmet, néma. Mert a külső összhang másodlagos, az élet a zene lehető legtökéletesebb közvetítéséről szól.

Bőkezűen adja a ráadást, nem látszik fáradtnak (mindent fejből játszott), mi pedig tiszta örömmel adózunk kivételes tehetségének és vasszorgalmának.

Kilépünk a Szent Adalbert Központból, elnézek a Sötétkapu, a Bazilika felé, s itt elfelejtem, hogy egy romvárosban élek (hálok).

2012. augusztus 19., vasárnap

Nyár végén

95%-ban kész a nyári nagytakarítás, még a függöny-, terítő- és párnavasalás van hátra. B. egyesével leszedte az összes könyvet, portalanította, ezt évek óta kihagytuk. Szerdán este kijöttünk, aztán vacsora végeztével hazamentünk: a szemközti házba évente kétszer megérkezik a tulajdonos fia és baráti társasága 3 autóval, s akkor két-három napig üvölt a zene, éjjel 3-ig, 4-ig akár. Régebbi szomszédaik szóltak nekik – akkor csak azért is... Ha ez a csontkemény egoizmus és taplóság jellemez valakit, ha magától képtelen felfogni, hogy nem lakatlan szigeten van, úgyis reménytelen... Állítólag 22 éves orvostanhallgató. Gratulálok.

Péntek este óta újra kinn, elvonultunk a ház mögé, beültünk az almafa alá, rácsodálkoztunk, hogy mennyivel jobban látszik a csillagos ég, mint a teraszról.



Augusztusban végre virágzásnak indult a hajnalka, kivéve amelyik a tévéantennát futotta be: a levélzet ott a legdúsabb, de a talaj a legsoványabb. No, majd jövőre...




Lembergben figyeltem fel egy számomra ismeretlen növényre: éttermek, kávéházak kő virágtartóiban ilyen és szabdalt levelű változatban is előfordult. Aztán itthon a piacon belebotlottam, azonnal megvettem: ez az édesburgonya.




Aszalódik a paradicsom: a drótos aljú ládát örököltük, a tetejét most csinálta B. A jövő héten pedig érkezik az andalúz olívaolaj.

Tegnap este tömeg nélkül, Neszmélyi merlot rose kortyolgatása közben a teraszról néztük a tűzijátékot.

2012. augusztus 9., csütörtök

Sok boldogságot!

Még arról sem írtam, hogy Lemberg a több száz éves, soknemzetiségű múltja mellett nekem a fiatalok városának is tűnt. Minden étteremben és cukrászdában húszas éveik elején járó pincérek szolgáltak ki bennünket, a nők jól öltözöttek (kivéve emelt talpú – "holdjáró" – cipőiket), s még sosem láttam egyetlen délelőtt ennyi esküvőt. A szakadó vagy szitáló esőben kimondottan fiatal párok fényképezkedtek a város szép helyszínein, mint például


az Olasz udvarban.

A feldíszített autókon megfigyelhettük az újkori helyi szokást: a rendszámtáblára ragasztják a vőlegény vagy menyasszony nevét, ill. valami elmésséget.








Menyasszonyi ruhában a krémszín a divat – ritkább a hófehér –, a fátyol nem kötelező, a csokor kicsi. Mint nálunk is.





A pravoszláv templomban éppen zajlik az esketés, sorára vár a következő pár.


Ez a pár nem csapott nagy hűhót, később négyesben ülve egy kávéház teraszán láttuk őket viszont.

2012. augusztus 8., szerda

2012. augusztus 7., kedd

"Az idő hege felszakad, vérbe borítja a tájat -"

Drohobych, zsinagóga

"Hangok a bárka bensejében:
csak a szájak
rejtőzködnek. Ti,
akik alámerültök,
bennünket is hallotok."

(Zürich, A gólyához. Nelly Sachsnak
Részlet, Schein Gábor fordítása)


A gettó helye Drohobychben

„Ástak és ástak, nappaluk így
s éjük is így tűnt tova. Istenük nem dicsérték,
ki, így hallották, mindezt akarta,
ki, így hallották, mindezt tudta.”

(Ástak, részlet. Hajnal Gábor fordítása)


Bruno Schulz emléktáblája a járdában


ÁLLNI, a stigma
árnyékában a levegőn.
Senkiért-semmiért állni.
Ismeretlenül,
csupán
érted.
Mindazzal, amit ez jelent,
beszéd
nélkül is.

(Hajnal Gábor fordítása)

A janowskai munka-, haláltábor mellett
 
Halálfúga
 
Napkelte korom teje este iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged
iszunk csak iszunk csak
és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely
Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik
szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit
ezt írja kilép csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit
füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe
és rendeli tánczene szóljon

Napkelte korom teje éjjel iszunk
és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik
szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni
van ott hely

Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd szóljon
a zene az ének
kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van
mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok
a táncot

Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit a kígyókkal játszik szakadtalan
Kiált lágyabban játszd a halált
a halál némethoni mester
kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok
s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk a halál némethoni mester
és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak
a halál némethoni mester kék szeme van
elér a golyója talál sose téved
egy ember lakik a házban aranyhaju Margit
ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben
a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál
némethoni mester

aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit

(Lator László fordítása)


Az Arany Rózsa zsinagógára emlékeztető tábla

Fonálnapok

Fonálnapok
a szürkésfekete pusztán.
Egy fa-
magas gondolat
fényhangot fog:van
még dalolni való
az emberen túl.

(Lator László fordítása)


A lembergi (Arany Rózsa) zsinagóga maradványa

Beszédfalak, egyre beljebb–
önmagadba csévélve,
önmagadon át üvöltesz az utolsó fal felé.

Izzanak a felhők.

A hőség benned felakasztja magát.

(Kántás Balázs fordítása)


A mezúza helye egy kapu mellett

(Fölfelé préselődve,
egymáson keresztbe
fekszünk mi is.
Az ajtót, mely előtt egykor te álltál,
a táblát
a meggyilkolt krétacsillaggal
most
megtalálta egy — olvasó? — szem.)

(Zürich, A gólyához. Nelly Sachsnak
 Részlet, Schein Gábor fordítása) 


Emléktábla a kleparówi vasútállomáson

A CSUPASZ halántékok
összeütköznek a jelmezkölcsönzőben:
a hivatlan remény
a világ mögött
kiveti a kötelet.
A sebek tengeres peremén kiköt
a lélegző számjegy.

(Hajnal Gábor fordítása)


 

KÍGYÓZÓ VAGONBAN,
fehér ciprusok mellett,
özönvizen át
fuvaroztak el.
De benned,
születésedtől fogva,
más forrás habzott,
a fekete
emlékezés sugarán
napfényre kúsztál.

(Hajnal Gábor fordítása)


A zsovkvai zsinagóga

Az eldadogandó világ

Az eldadogandó világ,
melynek alighanem
vendége voltam, a falról
leizzadt név,
seb nyalja lentről.

(Lator László fordítása)


A cím Paul Celan A szavak estéje c. költeményéből való, a többi idézet is tőle származik. A versek forrásai: itt és itt és itt.

2012. augusztus 6., hétfő

Egyperces


Megérkezett a magyar sárgadinnye verőfénye. Megérkezett a magyar sárgadinnye verőfénye. Megérkezett a magyar sárgadinnye verőfénye.
        Egy verőfényt kérek.
        Melyiket parancsolja?
        Talán ezt. Vagy inkább azt ott.
        Rendben. 150 magyar forint lesz.
Megérkezett a magyar sárgadinnye verőfénye. Megérkezett a magyar sárgadinnye verőfénye...